Fejezet

501 16|               Ekkor szemei lezáródának, s az orvos az ütérre tévé
502 16|           czivakodást gyakran kifejtik, s ugy számitott, hogy fél
503 16|             sorsát kötötte lelkemre,... s én elvállaltam e szép gondolatot,
504 17|              tanyája volt Magyarország, s a jó lónak még a sáros ut
505 17|            könyv sok igazat mondhatott, s a mi hiányzik belőle, szabad
506 17|          folytonos élvezetet nyujtanak, s rám fogják, hogy elfáradtam. -
507 17|               barátnak meleg részvétét, s ime, levél helyett maga
508 17|                 nagy fájdalom átalakit, s ha nem akarjuk is például
509 17|         müvészek kisértik meg utánozni, s egy vonással mindent mondóvá
510 17|           egészséges, jó szinben van, - s az alkalmazott vonás ihlettséget
511 17|            értelmessége követelőbb lőn, s a tájékozást ujra kellett
512 17|        bizonyitványa nemes indulatának, s én önhöz folyamodom egy
513 17|               engem véghetlen szeret, - s bánkódásában nem akar engem
514 17|            tárgyai mi valánk, főleg én, s anyám tusakodik, hogy e
515 17|            győzze meg önt bátorságomról s vállalkozásom miatt ne legyen
516 17|           ellenkezőket, egyesitette,... s ha a boldogitás önérzet
517 17|                készen várta a vendéget, s a délutáni órák lefolyásáig
518 17|          gyermek, előtte a világ titok, s e titokról az anya nem veheti
519 17|             forint volt egész vagyonom, s a vámházig fütyörészve mentem,
520 17|                mert biztam erőmben...~- S abban, a mit tud!~- Igen,
521 17|               hinni az én szavaimat,... s kezdeményül kérdem: okos
522 17|         embernek nejévé mertem lenni.~- S azt hiszi ön, hogy leányát
523 17|                   Tudom is, Sipos ur, - s ez az én bánatom, hogy e
524 17|                 koronkint többet kiván, s a nagy városokba sietnek,
525 18|                 körülményt fölemliteni, s ha a bizalommal megtisztelnek
526 18|                értelmiségnek nyujtatik, s a kit két szavazat méltónak
527 18|                 hálával és kegyelettel, s ellökni kárhoztató cselekmény
528 18|             haladnunk, válasszunk utat, s ha nem következik is a kedvező
529 18|               sem, miként vesztenénk, - s ha nekem is jut teendőm,
530 18|              fiatalok együtt maradának, s közben beszédet folytathatának.~-
531 18|                 történetnek folytatása, s a második kötet az elsőt
532 18|                multra épiti a jövendőt, s a napok multával közelebb
533 18|         feledheté ki a sors az életből, s ön is választand a férfiak
534 18|           megnézik, nevét is megkérdik, s az én nevemet senki sem
535 18| rendeltetésünkre készen kell lennünk.~- S mi lenne e rendeltetés?~-
536 18|              többet is szabad mondanom, s tán könnyebben megismertetem
537 18|       könnyebben megismertetem magamat. S ön akképp ösmerend meg,
538 18|               sem tudunk; de okait sem, s hogy többet ne mondjak:
539 18|              létezése okozata az oknak, s ha mi el nem találtuk, csak
540 18|         mindannyi fegyver a győzelemre, s a nőnek egyetlen védelme
541 18|               érzelme, hogy ellentmond, s bár szavait a hizelgés,
542 18|          vergődik a megtagadás ösztöne, s a gyönge nő egy "nem" szócskával
543 18|            hajós szomjan eped el rajta, s megátkozza az ingerlő vizet,
544 18|               meg nem szűri az értelem, s a sokát el nem fogyasztja
545 18|             czivakodás, feleselés, vita s a fejtegetés között, és
546 18|               föltekintek a magas égre, s önkénytelen is azt mondom:
547 18|         lelkesült lány Siposhoz fordul, s annak kezét megfogva mondja:
548 19|             volt czivakodni az élőkkel, s a reménybeli örökséghez
549 19|               ki alkonyatig a vevőktől, s az örökségéhes testvérek
550 19|           elfogyott a falusi vevősereg, s a két Kardoss átment az
551 19|                 a kereskedőnek jobbját, s meglöké testvérét, hogy
552 19|                  nyájasan kérdi: - hogy s mint szolgál az egészség?~-
553 19|               is czélozhatott a szóval, s az a czukor- és kávéárulótól
554 19|          nyereségül egy kis százalékot, s ennyi összeadással megkeresem
555 19|                 igy mondják az emberek, s én nem szégyenlem, - hanem
556 19|                 Ez a különbség köztünk, s elegendő, ha belátom, hogy
557 19|           valóságos nemzeti akviziczió, s a nemzetek reputácziója
558 19|              éra nyilt az emberiségnek, s a familiák törekedjenek,
559 19|               szavalat nem igy végződék s neki most már nagyon is
560 19|             Fekete kutya" fekete marad, s ha lebeszélik róla a feketét,
561 19|                által a dolgot elvégzem, s a becsület fönn van tartva,
562 19|               urban, azt fogom megbizni s ha az ön részére adja, az
563 19|                 Mondja a remélő atyafi, s néhány barátságos szó után
564 20|      gondosságát csüggedni nem engedte, s az első napokban meggyőzte
565 20|                hosszu határidő lenne, - s meglehet jó tanácsára hetenkint
566 20|              hetenkint lesz szükségünk, s a jó tanácsokra ön lesz
567 20|          kalapját hirtelen kézbe vette, s az ajtón át elsietett.~A
568 20|             jelentékenynyé vált előtte, s mert Siposnál minden szónak
569 20|                embernek ösmerte a lány, s ime a pesti ügyvéd, ki a
570 20|              egyszerre meg nem mondhat, s a mire feleim oly nagy őszinteség
571 20|                hogy ránézett egy másik, s annak szemei az anya öléből
572 20|               indulatjáról beszél neki, s a mit nem értett, jó barátként
573 20|                 lépni, könyűi kitörnek, s vagy a kérdés szégyene kinozza
574 20|                  a botlást kiegyengeti, s megmutatja a dolognak másik
575 20|                mint egykor megfogadá, - s ez árvának az ő szeretetére
576 20|                kész itélete leend róla, s ez itéletet a férfi szem
577 20|                 össze ne zavarodjunk.~- S az eredmény?~- Kielégitő ...
578 20|                  Anyám parancsolta rám, s ugyanakkor tudtam meg e
579 20|                  Kegyeletünk tárgya ez, s anyám csak az ön kezére
580 20|                 itéletében megnyugszom, s nem fogom föllebbezni.~-
581 20|                  mely szeméből előtört, s a kereten levő kendőhöz
582 20|             tudja, mit emelt szemeihez, s amint letette, kérdi:~-
583 21|       becsületes szerencsével haladt, - s az uj érdemet bő kárpótlásnak
584 21|                 atyafiságot elvállalni, s a belőle származó jogot
585 21|                a következetesség drága, s a végrendeleti hagyomány
586 21|      esztendőkig tarthatóvá tehetjük, - s ezen példán a nemzetek is
587 21|             szemenkint számlálja össze, s a végén mégsem meri nagyon
588 21|           szegény szülőktől származtam, s hat esztendei keserves inaskodás
589 21|              belököm a postaszekrénybe, s ez a kis papiros elmegy
590 21|             zsebembe dugok egy könyvet, s midőn valami okosat szeretnék
591 21|                addig, a meddig tetszik, s ha nem értem egyszerre,
592 21|             tudok, szivem, lelkem érzi, s azt mondom a tekintetes
593 21|            jártas elméjével bővitse ki, s ha azon urak közül az illető
594 21|                könnyű és nehéz is volt, s az ügyvéd másodszor kérte
595 21|             mondtam.~- Annak is veszem, s ebbéli megbizásomat elvégeztem,
596 21|                 a tekintetes uraknak, - s ez ügyben teendőm be van
597 21|        fölkerekedtek, ajánlták magukat, s a kapun kiérve, az öregebb
598 22|               egy hónapra volt kitűzve, s a nagyságos asszony elkészité
599 22|                 mérgét e gorombaságnak, s az inas eszének megbocsájták,
600 22|             csak az előszobában vannak, s a méltóság még a másik ajtónál
601 22|                 legmagasabbra helyezte, s ez állásnak én, a nő, tetemes
602 22|             mely vele összekötve van, - s e vagyont arra használnám,
603 22|            asszony szavait megértették, s egyelőre nem kivántak részletesebb
604 22|        meghatalmazottképpen jelent meg, s a meghatározott órában a
605 22|              Kardoss Jolánt nevezé meg, s ekképp rendbehozván a személyek
606 22|          magamat igen kitüntetve érzem, s azokat elfogadom.~- Még
607 22|        félrevonult egy ablakmélyedésbe, s megemlékezék egykori főnökéről,
608 22|               itélet kétségbe nem ejti, s erejének hatalmát a második
609 22|             való fejtegetését bejegyzé, s nehogy untassam az olvasót,
610 23|                 előretolva, védelmezve, s központjává téve az emberek
611 23|          mérlegeljék, beszéljenek róla, s még az utczán is rábámuljanak,
612 23|          ügyvédek, rokonok, kiváncsiak, s ezek által nagy száma az
613 23|                 magát a bámészok által, s e miatt egy szerencsétlen
614 23|                itél majd rólam a világ, s maholnap a kapuban ácsorognak
615 23|                családi viszonyunk is, - s ha én jelentkeztem egy nyilvános
616 23|               az előnyt óhajtom elérni, s ennek előzményeképpen hiszek
617 23|                én, Kardos Jolán szólok, s a versenyre időt kérek,
618 23|              foglalkozása az ügyvédnek, s a jogi szabályok magasztos
619 23|        képviselője, a jogot védelmezni, s a mit egyelőre bizonyitékkal
620 23|                 A leány Siposra nézett, s minthogy előbbi szavainak
621 23|                 tárt kapun mehettem be, s ezen pillanatban mindazon
622 23|             gyakorlati részébe avatott, s minthogy a rokonszeretetet
623 23|              pályát, annak nehézségeit, s éppen az akadályok legyőzésében
624 23|               mesterre emlékszem vissza s érette küzdöm tovább. A
625 23|                lenni, Jolán kisasszony, s az első nehéz kisérletet
626 23|              szükséges volt megmondani, s az ügyvédbe helyezett bizalmat
627 23|           legalább két férfi ellenében, s ha ön, egy férfi, ugy meggyőz,
628 23|           megmosolyognák gyöngeségemet, s midőn a győzelemre egy hajszálnyi
629 24|                 elkapták a szájuk elől, s esztendeig kellett még utána
630 24|               hosszu idő a várakozónak, s a ki kénytelenségből várakozott,
631 24|                 nyugodtak a méreg után, s a nyelv helyett eszük foglalkozott.
632 24|               képeket tol az ember elé, s a remény ilyenkor ver csirát
633 24|             attól a fiatal prókátortól, s mindjárt odanyargaltunk
634 24|                pesti vásárkor elmegyek, s ha azóta uj két sor foga
635 24|            nélkül is kifejti szellemét, s a másikban önkénytelen fölgerjeszti
636 24|             posztóruhás emberek voltak, s az oskolázatlan embertől
637 24|              hosszu pörbe zavarta őket, s a boldogtalanok az évi jövedelemnek
638 24|                szavazatot, mint kettőt, s ő még itt kemény küzdelemre
639 24|                 ilyen tanura szorultak, s ezekkel volt egy sorban
640 24|                 Bizzék őszinteségemben, s elhatározott szándékom a
641 24|                 azt gondolja, a mit ma, s aztán, mi tagadás benne,
642 24|                megirom a kisasszonynak, s ön fél óra alatt megnyeri
643 24|             választ. Iróasztalához ült, s a következő levelet irta.~"
644 24|                ő már kenyérkereső volt, s én féltem tőle, mert mindjárt
645 25|                 előbb mint az itéletet, s akkor a gondatlan ember
646 25|              gyöngesége, hogy félünk, - s én nem vágytam soha a zajra
647 25|                sokfélét lehet gondolni, s ő még ezt közleni kivánja.
648 25|            ellenségeit tegye barátaivá, s az önnek egyetlen szavába
649 25|            óhajtott sikerrel folyna le, s e miatt anyagi rövidséget
650 25|            szavazatot adhatok másoknak, s e mások nálam voltak olyan
651 25|         kisasszonynak vőlegénye vagyok; s az alkut mégis lehetetlenné
652 25|               akar bennünket vesziteni, s a zavarosban a másik szavazatokat
653 25|                rendelkezésére nyerné, - s a nagylelküt komédiázná.~-
654 25|                határozatot közlé velük, s a kijelölt vonalak között
655 25|               őt, - ez az én szándékom, s az ön vendégének fontoskodására
656 26|          mozgásokkal, nagyuri modorral, s az anya e csinos bábra akarta
657 26|             méltóságos asszony tervelt, s e tervben fiára számitott,
658 26|        fegyvereket készen kell tartani, s kiösmerni az embereket,
659 26|              idáig meg vagyok elégedve; s még jobban, ha szavaimat
660 26|            nekem tanitványaim vannak.~- S talán éppen a természettanból
661 26|          szakmám volt az egész évben, - s a kiszabott részt el is
662 26|              Mondja Jolán büszkeséggel, s akkor a leány arcza valami
663 26|                 is bérkocsin hajtat ide s a kapu előtt hagyja a fogatot
664 26|           mérnökné jobban érté leányát, s hogy a vendég rokona ne
665 26|               én ezt nem fogom türni.~- S mit fog ön cselekedni? Kérdi
666 26|                  Valami jutott eszembe, s azt valósitani fogom, -
667 26|             város fiatalsága beszéli, - s nekem van tilalom kiadva?~-
668 26|              meghajtá magát a leánynak, s aztán az anyjától bucsuzék
669 26|         elutasitani, - a vendég elment, s Jolán kinos órákat szenvedett
670 26|                előtt Sipos megérkezett, s a leánynak izgatottságát
671 26|            eszközöket keresi czéljához, s ha férjét háttérbe tolhat,
672 26|               képét lehetne lerajzolni, s a mintának lelke olyan hófehér,
673 26|                 ő czéljuk ki van tüzve, s azt el akarják érni, - eddig
674 26|               Minden szót elnyelt a nő, s az első szakaszban tájékozta
675 27|              nagy engedelmesség alól, - s a megváltott lélek önhöz
676 27|               iróasztal fiókjába került s onnét reggeli tiz órakor
677 27|               de a levél sürgetős volt, s az árát meghatározá fiának,
678 27|       hosszabban maradtak, mint máskor, s ő most egész nap főfájásban
679 27|                 fájós fejét megcsókolva s távozott.~A hölgy fáradtan
680 27|               ereszkedék egy karszékbe, s ott lehajtá fejét, kinyugodni
681 27|              elkényeztetésig kitüntette s a vén huszár a finom kezeket
682 27|                és kuszált, mint valaha, s Vendel morogva megdicséré
683 27|          Okoskodott, okoskodott az öreg s az utolsó gondolatot fönnhangon
684 27|           átadom.~Becsöngetett az ajtón s a kisasszony szobájába ment.~-
685 27|              száz ilyent bizonyosan irt s tán mind egy vágásra.~-
686 27|            fogadott a föllázitott leány s a kimenő Vendelnek elfeledte
687 27|                 tanácsa támasza legyen, s egyuttal bevághassa az erőszakolásnak
688 27|                 inthet, nem kiálthat, - s a jó anya fáradtan a tanitványokkal
689 27|               szegény atyádat láttam, - s akkor nem félek.~A leány
690 27|    következmények fájdalmasak lennének, s ezt te nem akarhatod.~Sipos
691 27|            körmöket látta a levélből, - s ekképp a ki nem mondott
692 27|          levelet.~Hirtelen utána nyult, s a szétterjesztett papirt
693 27|                 már bizalmasabb hang, - s az én vőlegényem e levelet
694 27|          kisasszony; de mert megtartom, s az ön kezéből veszem át,
695 27|               el, - most már nem félek, s megirom válaszomat az apának.~-
696 28|                 előszobák őrei helyett, s ha belépett hozzánk valaki,
697 28|              Családi nevünket mondá ki, s az abból folyt párbeszéd
698 28|           daczára fokozatosan élénkült, s oda növekedett, hogy első
699 28|        méltóságodnak fia határozta meg, s ezen irányt a levélben bővebben
700 28|                  éljünk tudományunkból, s a szükség elkerül bennünket.
701 28|                 ezt világosan kifejezi. S mert a világban már minden
702 28|        tapasztalatlanságot föltételezi, s annak csalétkül veti a reményt,
703 28|                urnak átadhatá a levelet s emberségesen elvégezvén
704 28|               első sorokat is átfutá, - s a bevezetés megmutatá, hogy
705 28|              volt gyöngeségének alapja, s e sziv vérzett a bántalmon,
706 29|                nyaggatta az atyafiakat, s az éhség nagy kinnal engedelmesebbekké
707 29|          holmikat, a gőzhajóra hordatá, s másnap a gőzhajón Komárom
708 29|            volna; mert a harag erőt ad, s a haragban az erélytelenség
709 29|              hajtották ám, mint jött, - s a gúnyolódást nem szenvedhette.~
710 29|         ereszkedett, kikérdezte urát, - s a szolga monda, hogy Kardoss
711 29|                 komáromi utnak czélját, s mert az ügyvéd ur őt is
712 29|              Kiált a gőzhajói szolga, - s a "pörös atyafiak" egyenkint
713 29|                más vendégfogadó felé, - s mindenik azt gondolta, milyen
714 29|              hogy akaratom férfié lesz, s asszonynak játékszere nem
715 29|          csöppöket nyujta a szenvedőnek s valamivel jobban érzé magát,
716 29|                várta a következendőket, s a belépő öreg Kardoss felé
717 29|               egyenesen feléje tartott, s a fiatal ügyvéd által előtolt
718 29|               után: igen! Lőn a válasz, s az ügyvéd egy levelet nyujta
719 29|      forditsanak vissza néhány levelet, s mindjárt fogják érteni a
720 29|                 méltóságos asszonyom, - s önnek fia volt oly kegyes,
721 29|          elfogadójuk, érvényük nincsen; s ezzel a tárgyalásnak vége.~
722 30|                huzódott a legyőzött nő, s a Dunának jobb partjára
723 30|           elengedhetlen szorgalommal, - s ha a munkát megszokta, követem
724 30|               öreg ujraszületőben volt, s örömében szerette volna
725 30|            belőle a léleknek puhulását, s egy izben közelébe férvén,
726 30|                a napi munka lefárasztá, s időt nem nyert az ábrándokra;
727 30|                  az embert megbénitják, s a felebarátságra mankót
728 30|                  legyen ön nagylelkü, - s akkor meg fogja tudni, miként
729 30|                pörvágyukról lemondanak, s a nemes szivű lány az ezereket
730 31|                Én azt hiszem, hogy nem, s ha nem, - a kozmopolitizmust
731 31|                 valódi emberek lenni, - s a kiknek hivatásuk irótollal
732 31|             akarják magukat ösmertetni, s e czélból sallangot, kirívó
733 31|                az erszényt kilyukasztja s néhány év mulva koldusbotra
734 31|                 juttatják el az embert, s mig az öntudatos ember saját
735 31|            lassan érik; de tovább tart, s én hazámfiait mind a nyilvános,
736 31|               és boldogságnak tekintené s a ki nem ilyen, rabjává
737 31|      segédfegyverével kell megkeriteni, s az ilyen ember folyton retteg,
738 31|                kénytelen elfogyasztani.~S ha valaki, mint ember, megösmerte
739 31|            példát tudnék erre fölhozni, s éppen azért irtam e regényt,
740 31|              teljes következetességgel, s az ilyen megteszi kötelességét
741 31|           találomra eresztik a világba, s inkább a remény felé kergetik,