Fejezet

 1 3 | csecsebecse, mint konziliáriusné asszonyom magzatjára, s ha azt akarom,
 2 17|   gyónását.~- Teljes készséggel, asszonyom, - mondja Sipos - a kinek
 3 17|        élvezi.~- Szóról-szóra, - asszonyom, - Pestre érve tiz forint
 4 17|           ha bátorságom volna.~- Asszonyom, bátorságára nem számitok, -
 5 22|  Megmondá már nekik a föltételt, asszonyom?~- Ez a férj szerepe lesz, -
 6 22|        szerént fogok cselekedni, asszonyom, - hanem ha a sült veréb
 7 25|      megvetni őket.~- Tegye azt, asszonyom, - legalább nem fogok pirulni
 8 25|    oldalról.~- Van rám szüksége, asszonyom?~- Semmi! Mondja ő méltósága
 9 26|         fogunk nekik irni.~- Ön, asszonyom?~- Én majd csak az alapvonalakat
10 28|     nejéhez és megmutatá neki.~- Asszonyom, olvassa el e levelet, -
11 28|       következendő fölvonásokra, asszonyom?~- Ön megint elfogult, -
12 28|          Megnyugszom itéletében, asszonyom, - ha jelenésem lesz, adja
13 29|    kényelmemről ne gondoskodjék, asszonyom, - veti ellen a férj, -
14 29|          velem?~- Készen vagyok, asszonyom, - ez az utolsó engedelmesség,
15 29|        azon túl meg ne kisértse, asszonyom, hogy számomra szerepet
16 29|       közel hajoljon, méltóságos asszonyom; mert az a levél méltóságodat
17 29|        egész örökség, méltóságos asszonyom, - s önnek fia volt oly
18 29|         jegyzet az én kezembe.~- Asszonyom, - mondja a férj, - tud
19 29|        nő.~- Ne fáraszsza magát, asszonyom, - látja, hogy már a magam
20 30|   házassággal...~- Semmi tervet, asszonyom, - semmi tervet, - legyen
21 30|      példa: nézzen meg ön engem, asszonyom, és ösmerve multamat, melyet