Fejezet

 1 3 | agglegények, és midőn eszetekbe jut a házasság, álljatok meg
 2 4 |         képzelvén magát, eszébe jut, hogy a leckét nem tudja,
 3 4 |  atyafiság, hirtelen a neve sem jut eszébe, elég az hozzá, hogy
 4 5 |       szuszt, hogy fiunknak nem jut. Engem is a jövendő aggaszt,
 5 5 |        amint az embernek eszébe jut a házasság, azt is kell
 6 6 |         pörben dolgozik, hogyan jut mindenkinek tenni valója?~-
 7 7 |        most vénségemben eszembe jut az ilyen is, hátha a szegény
 8 8 |      munkálkodni és enni, - nem jut eszedbe félni, hogy lépés
 9 9 |         a koldusnál; mert annak jut irgalomfalat, istenes emberektől;
10 12|     tetemesebb rész önmagunknak jut, csak salakos, és az osztályozásnak
11 12|  legokosabb és legszebb szó nem jut eszébe.~- Én nem vagyok
12 14|       midőn ezt vallom, eszembe jut egy másik rokonom, kinek
13 17|     világot, melyben a nőnek is jut tér, melyre az atyai gond
14 18|     vesztenénk, - s ha nekem is jut teendőm, pirulnék, ha e
15 18|        mondja, hogy apám gondja jut eszembe. Emlékszem, neki
16 19|        mindig akad párja, aztán jut is, marad is mindkettőnknek.~-
17 24|     hogy hosszu uton sok eszébe jut az embernek, az ébren álmodás
18 24|      eleje, dereka vagy hátulja jut hamarább eszembe; de a tekintetes
19 28|     csak önért koczkáztattam.~- Jut még valami szerepem a következendő
20 28|    megint elfogult, - tehát nem jut szerepe, a fehérvári uttól