Fejezet

 1 2 |       akkora nyilas volt, hogy azon egyszerre kidült minden hang, mire
 2 2 |          fejét megcsóválta, bajusza egyszerre megtüskésedett, a kefét
 3 2 |        volna; de hogy én az urfinak egyszerre négy-öt levelét hordjam
 4 3 |             se utasithatta volna el egyszerre, ha még tiz esztendővel
 5 4 |              az ész, a sziv kiabált egyszerre: melyiknek adjon előnyt?
 6 6 |            ur kötelesség és hálából egyszerre.~- Emberül van mondva, -
 7 6 |            nem akarom most mindjárt egyszerre agyonütni, - tekintetes
 8 6 | észrevehette, hogy ez apróra váltja egyszerre, ha sületlent beszél.~-
 9 8 |        ésszel akarja megnyerni, nem egyszerre, s a pillanat hevében; hanem
10 9 |          mérnök pedig hátbavágja, s egyszerre megszünt a fuldoklás.~Ő,
11 11|           szátokat; mert ha mindent egyszerre fölfaltok: maholnap azzal
12 13|         most már alkusznak vele. Ez egyszerre kijózanitotta, el is keseritette,
13 13|       vagyunk! - Mondják a fiatalok egyszerre, a beszéd fonalát nem nyujthatván
14 14|          esik ismételni, min a sziv egyszerre nem tudott jóllakni.~Az
15 17|          meggyőzte; két embert tett egyszerre boldoggá.~- Hát a harmadik? -
16 20|            a beszédet? Mi az, a mit egyszerre meg nem mondhat, s a mire
17 21|             tetszik, s ha nem értem egyszerre, elmondja százszor is, nem
18 27|           régi számlával, Vendel, - egyszerre kielégitem a mostani levélbérrel;
19 29|           sem gondolt rá, - de most egyszerre ráemlékszik, és ijedtében
20 31|       emberek siketnémákká válnának egyszerre, és mutogatásból megértenék