Fejezet

 1 2 |   ember a csillagok járásából okoskodik, másik az árnyékot, harmadik
 2 3 |   részét.~- Szépen vagyunk, - okoskodik Kardos István, - ámbár nagy
 3 5 |      sógorasszony?~- Értem, - okoskodik a méltóságos asszony, -
 4 5 |  bátyám, - mit gyanitok én, - okoskodik a tekintetes Kardos, élénken
 5 5 |          Sőt igen egyszerü, - okoskodik az ügyvéd, - egy kis kényelmetlenségnek
 6 7 |    ujra, - tekintetes uram, - okoskodik Vendel, - az öreg teins
 7 11|       nem akarva szemlélődik, okoskodik, találgat, mig a gyermek
 8 12|       választja, mérnök ur, - okoskodik az ügyvéd, - egyéniségemben
 9 14|   hogy igaz szivből mondám, - okoskodik a vén katona, - ezután benyelhetem
10 15|   hosszu utra gyalog indul, - okoskodik az asszony, - én e kinos
11 18|       csak felelni akartam, - okoskodik a lány, - én az életet nem
12 19|        mert öregebb vagyok, - okoskodik az idősebb, - enni is én
13 19|    mondanák, a "Fekete kutya" okoskodik, eszét akarja mutogatni,
14 21|       példa, tekintetes ur, - okoskodik Sipos, - hogy a heringet
15 21|      esze a kincses bánya, az okoskodik valamennyiért, kiszámitja,
16 24| nőhetne bárányból toklyóvá? - okoskodik az öregebb, - a multkor
17 25|      nagyon jól cselekedte! - Okoskodik a lány. - Az ügyvéd nem
18 25|       magyarázzuk a dolgot, - okoskodik az asszony, - én belátok
19 30|        Magamért nem szólok, - okoskodik a nő, - önnek bizalmát eljátsztam;