Fejezet

 1 4 |        szerencse kisérte, s a mi egykor csiklandozta, hogy a legkétségbeesettebb
 2 6 |    szeretne; de mivel nem lehet, egykor oly edzett lelke elveszti
 3 7 |         levelet, czélja lévén az egykor hajthatlan embert szeretetre
 4 7 |             hanem ha ön meg akar egykor sajnálni, majd elmondok
 5 10|       mert ebben a vad országban egykor olyan bárdolatlanság volt,
 6 12|          a lassan menő, de mégis egykor megérkező biró is meghajol
 7 13|      őket a zivatartól, azért az egykor megszánt, most szenvedő
 8 13|       közé ültesse.~A fővárosban egykor a mivelt fiatalember nem
 9 13|          férj őt üldözi, ki neki egykor burgonyáról beszélt, - végre
10 13|          nem attól félnék, hogy, egykor ismét erre tévedve, előre
11 13|       megengedi-e ön nekem, hogy egykor e kis leány az én gondomnak
12 13| szegényebbek lennénk, bátyám, ha egykor bátyám halála után megfeledkeznénk
13 13|         de erre felelj: ha atyád egykor...~- Igen, - egykor,...
14 13|        atyád egykor...~- Igen, - egykor,... ha atyám kimondja, hogy
15 14|         dőlt nagy székében.~Hogy egykor más tervei voltak, hogy
16 15|   unalmukat és a szükséget, mely egykor fölébreszti őket.~- Még
17 16|         kellőleg fölmelegedni. - Egykor ilyen bajra nagyot gyalogolt,
18 16|       nem hinni az aggodalmat, - egykor a férj a meghüléseket átmeneti
19 20|        Szeretett egy árvát, mint egykor megfogadá, - s ez árvának