Fejezet

501 26|              tünődik az urfi,... azt mondja meg inkább, kedves rokonkám, -
502 26|                    akar, - odáig, bocsásson meg,... sem ellene, sem mellette
503 26|               beszélek velük, nem tilthatom meg.~- Megtiltom én! Mondja
504 26|                   csak a fájdalomtól mentse meg; mert az apja halálánál
505 26|           kinevetnék engedékenységünket; de meg kell menekülnünk e tolakodástól.~-
506 26|                második látogatásra.~- Ments meg isten! Ijed föl a leány.~-
507 26|                  isten rám bizta, - majd én meg is mentem önt tőle. Mondja
508 26|                   ön kivánja.~- Isten áldja meg önt! Mondja Sipos elbucsuzáskor,
509 26|                   hihetőleg itt nem szakadt meg a beszéd.~- A harmadízi
510 26|                váratlan kitüntetésen - irja meg, hogy a pörbeli viszony
511 26|                      Csak menjen maga, irja meg a levelet, aztán hozza el,
512 27|                 bizalmával nem ajándékozhat meg ...~Utálatosak az ilyen
513 27|            csalódásért ne jajgasson nagyon. Meg ne ijesztesse magát a kardossfalviak
514 27|             elszeleskedni, hisz anyámnak is meg kellett mutatnom.~- Majd
515 27|                   benne barátság; az ára is meg van határozva, egy kis homály
516 27|          változtatni a levélen, - általában meg van elégedve a fiuval.~Az
517 27|                     Vendel?~- Nem irták még meg a földi obsitomat, nagyságos
518 27|                     én a kályhába vetném.~- Meg ne ijesszen Vendel.~- Én
519 27|               ijesszen Vendel.~- Én ijedtem meg, drága kisasszonyom; mert
520 27|              levélnek iróját, hogy őszüljön meg mindjárt, ha megkeseriti
521 27|                    a nagyságos urfi csipett meg, és egy levelet nyomott
522 27|                 tehát a könnyebb rész, adja meg kinek a kellemes választ.~-
523 27|                  aztán türelmesen hallgassa meg az én véleményemet.~Átvette
524 27|                   az enyém, minek osztozzam meg önnel e kiméletlenségen?~-
525 27|             Megmagyarázza ön e nyugalmat.~- Meg; de nem ma, - mondja Sipos
526 27|                bünhödnek, saját vétkük veri meg őket.~- Igy nyugtat ön meg
527 27|                  meg őket.~- Igy nyugtat ön meg engem?~- Válaszolni akar
528 27|                  embert anyjáért lakoltatom meg?~- Attól félek,... igen
529 27|                   nagyon félek.~- E levelet meg kell tartanom, Jolán kisasszony;
530 28|               rokonom!~Azon szóval szólitom meg, a melylyel méltóságodnak
531 28| meggondolatlanságért még nem szégyenitettek meg.~Ajtónk előtt nem áll fényes
532 28|                hozzánk valaki, nem ijedtünk meg; mert föltettük, hogy mások
533 28|                 méltóságodnak fia határozta meg, s ezen irányt a levélben
534 28|                 válaszolni; de miért szólal meg méltóságodnak fia? miért
535 28|                     azt elolvasni, és értse meg méltóságod abból, hogy az
536 28|                     sziv ritkán kérdeztetik meg és méltóságod hasonló estben
537 28|              értelemmel megsemmisitheti, és meg is semmisiti; másodszor
538 28|               feleletet hozott?~- Dicsérjen meg a nagyságos urfi, - ugy-e
539 28|                      a lelki fönség igy öli meg a ravaszkodást.~- Azt hiszem
540 29|      kellemetlenségeivel az urhölgy küzdött meg, a kardosfalviak makacsságát
541 29|                azonban csak részben törheté meg. A szavazat árát fölrugtatták,
542 29|                   hálátlanságon; - köszönné meg inkább, hogy a jövendőnek
543 29|           szerfölött érzékeny, - nem gyónná meg a papnak az én vétkemet
544 29|               lakolok is; mert a szégyen öl meg, hogy nevem gyöngédtelenségbe
545 29|                vallatni velük.~- Magyarázza meg ezt nekünk.~- Nem szabad, -
546 29|                 Amint ön akarja, - nyugszik meg a leány, - az isten vezérelje
547 29|                    Megérdemlém azért, a mit meg nem érdemlek.~- Ne legyen
548 29|                     végig játszom, azon túl meg ne kisértse, asszonyom,
549 29|                   tisztem szerént mindenkit meg fogok hallgatni, - azért
550 29|                   Sipos barátom, - szólitja meg az öreg a várakozó ügyvédet;
551 29|                     urnak.~~- Bátya, - döfi meg a junior a seniort, - ezek
552 30|                       ilyen vázzá ne alázza meg ön egyetlen gyermekét.~-
553 30|                   Legyek én a példa: nézzen meg ön engem, asszonyom, és
554 30|                    mellett leéltem, ijedjen meg tőlem.~Tanácsosabb volt
555 30|                   még egy diadallal kinálom meg, - nem magamért, a Kardosok
556 30|                   ma bevégzettnél, - mentse meg fiamat az élhetetlen arszlánkofástól.~-
557 30|                        Éppen azért szólitám meg a tekintetes urat, ámbár
558 30|                elfoglalák. A késő est hozta meg a nyugalmat, az ablak közére
559 30|                 munkának édes ize fűszerezé meg magános óráját, és a viszontlátásnak
560 30|                     erőt vett, - vigyázzon, meg ne sebezze azt.~- Cseréljünk
561 30|                     ön nagylelkü, - s akkor meg fogja tudni, miként kell
562 30|                    részben Sipos vigasztalá meg, annál inkább a lány, ki
563 30|               embert gyermekeiben jutalmazá meg.~~- Barátom! - mondja Jolán
564 31|           agyafurtaknak, mi pedig becsüljük meg a szép tisztet, midőn az
565 31|                     nem csak nem undorodunk meg, sőt a meghasonlott kedélyü
566 31|                    amint az utczára lépnek, meg akarják magukat ösmertetni,
567 31|                      Sokféleképpen bámulták meg az emberek egymást. Az egyiket
568 31|                    keresi föl, mig az emlőt meg nem unja, aztán pedig elkeveredik
569 31|             elfeledi, sőt ha szarva megnől, meg is döfödi, - mondom e nélkül
570 31|                 Igen, uram, - de azt mondja meg, fehér, fekete, vagy rézbőrü
571 31|                    lelki kincsüket ismerjék meg, melyre ugyan a takarékpénztárak
572 31|                csorbát nem szenvednek.~Ezer meg ezer példát tudnék erre
573 31|                becsületes ember élt és halt meg, és holta után is nagy tisztelettel
574 31|                     tisztelettel emlékeztek meg róla. Éppen azt sajnálhatjuk
575 31|                      Éppen azt sajnálhatjuk meg, hogy az emberiség kaucsuktermészetet
576 31|                fiatalember annyira nem mond meg, hogy éppen az ellenkezőjét