Fejezet

 1 5 |      részére utalá, s ez értelemben majdnem kimondá, hogy a bácsi a
 2 5 |        vezeté az étterembe, - pedig majdnem szótlan haladt át a szobákon.
 3 6 |            áll őrt s a vén prókátor majdnem imádkozott örömében, hogy
 4 11|   asszonynak szántak, számtalanszor majdnem ifiasszonynyá lett, s a
 5 12|             szökött, s a két fiatal majdnem lehunyta szempilláit, azt
 6 13|     részvéttel lépett vendégéhez, s majdnem az egész délutánt együtt
 7 13|           mogorvasága, őszintesége, majdnem hátrányául tüntek föl előtte.
 8 14|    fejlődését, és elszántan türnek.~Majdnem fönnhangon monda: Itt meg
 9 14|             szólamlott meg bennünk.~Majdnem elhatározá, hogy néhány
10 14|        előttem nem titkolja, - kéri majdnem esengve az öreg, az ifjunak
11 15| legbiztosabb álomkergető, eredménye majdnem kétségtelen és legtöbb esetben,
12 15|           van önnek,... mondja a nő majdnem szinpadilag... el fogok
13 16|             állitani a lélekerőt, s majdnem elragadta az indulat, midőn
14 17|             emlitsük, - mondja a nő majdnem fölkiáltva.~- Áldjuk meg
15 22|         fordulónál fogja éreztetni. Majdnem ellágyult, szivében a hála
16 22|         Mondja az öregebbik Kardoss majdnem orditva.~- A lelki tehetség
17 26| leereszkedéstől. Toldja hozzá Jolán majdnem sirva.~- Előbb tanácsolni
18 29|                Kérdi a haragvó férj majdnem megvetéssel.~- Ne késsék, -