Fejezet

 1 6 |          élet, aztán kapja meg az emberi ábrázatot.~- Ekképp kend
 2 7 |             adósságot ölte rá, az emberi kötelességet! Jutalmul nem
 3 16|     rokonunk jobban ösmerhette az emberi czivakodást mint én, ilyen
 4 18|     bonczasztalon fölvagdalják az emberi hullát, az életnek ágait
 5 18|       mondhatják, hogy ösmerik az emberi testet. Az anyag előttük
 6 18|      nyavalyának, és pusztitja az emberi boldogságot, és mentségét
 7 21|            miért fösvénykedünk az emberi jogokkal jobbágyaink iránt?~-
 8 21|       mert nagyon gyönyörködöm az emberi ész csudálatosságán, hogy
 9 21| biztositja vetéseit jég ellen, az emberi észnek az elemek ellen is
10 21|          a nyár előtt volt meg az emberi egyenlőség, - ma a magyar
11 23|     szerepet. A sors beleszólt az emberi szándékba, de én meg nem
12 27|        fölött, és megkimél, ha az emberi alakban van valami, a mi
13 30|   rabszolga, vélemény nélküli gép emberi alakban, - ilyen vázzá ne
14 31|      lelki beteg, és nem méltó az emberi névre, mely annyit jelentene,
15 31|        melyre a hiven teljesitett emberi kötelességek juttatják el
16 31|      egyszerüség fogalmában és az emberi kötelességek követésében
17 31|       lévén, azt a nagy tőkét, az emberi fogalmat, nem kénytelen
18 31|      osztalékot kivánnak, mint az emberi szeretetnek általános fogalma,