Fejezet

 1 3 |             komoly, mint a juratéria eddig hinni találta, - hogy az
 2 4 |              galambot vagy varjut. - Eddig volt szüksége a férjre,
 3 6 |          hogy csodálom, ha a házi ur eddig föl nem mondta a szállást.~
 4 7 |         kezdetén elkomolyodott; mert eddig jött el a remény, az a csalfa
 5 7 |          nélkül maradhat itt.~- Mint eddig is, ugy jövőre is hü embere
 6 11|             a "maga levében", - s az eddig bemutatottak után vegyük
 7 13|         Megszünvén az első roham, az eddig ösmeretlenek mindent akartak
 8 13|              Sipos, - az én szerepem eddig tartott, főnököm engem csak
 9 14|             hölgy nem hasonlitott az eddig látottakhoz, - szülőinek
10 14|           csak megérdemlette kend.~- Eddig örömest kivántam a jó napot,
11 18| összhangzásban mondja ki a "nem"-ét.~Eddig tartott az irat, Sipos elhallgatott,
12 20|              életben önmaguk számára eddig csak ketten voltak, - apja
13 21|             annyit termesztünk, mint eddig: rajtunk penészedik.~- Versenyezni
14 22|         takarékosabbak legyünk, mint eddig.~- Dixi! - Mondja az asszony
15 22|       férjnek, hogy a véleménymondás eddig terjed.~Az ebéd előtti,
16 26|            nélkül hallgatta végig.~- Eddig van! Fejezi be Jolán az
17 26|             s azt el akarják érni, - eddig pedig az elérve nincs, -
18 30|                 hárman maradtunk, ha eddig vezetett, már most vezessen