Fejezet

 1 1 |     keres magának embert, hogy azzal ellenkezőleg megvitassa
 2 2 |     ugyanazt a kitüzött órában azzal döbbenti meg, hogy az ifiur
 3 3 |        mondom, nem érek rá itt azzal időzni: elhiszi-e a tisztelt
 4 5 |        mind elengedte, s magát azzal kecsegtette, mivel a vén
 5 5 |    kényes tárgyban állitásának azzal kellene érvényt szerezni,
 6 8 |       a simítatlan papiron; de azzal ő nem törődik. Tudja ő,
 7 11|  egyszerre fölfaltok: maholnap azzal telik ám meg a szátok, a
 8 12|      szünetelést megajánlotta, azzal az udvarias záradékkal,
 9 13|        az a kedves törődés még azzal is, hogy a vánkosokon is
10 13| kérdeni: nem sértettem meg önt azzal, hogy tulbizalmasságból
11 15|  fölkapaszkodni, elégedjék meg azzal a szereppel, hogy tolja
12 16|    lesz az mindössze is.~- Nem azzal, Vendel,... mondja Sipos
13 17|     egy imádságot, azt véljük, azzal teendőnket elvégeztük; de
14 19|       okosat akarna mondani.~- Azzal nem szolgálhatok, mint előbb
15 20|        kendőhöz menekült, hogy azzal száritsa föl.~Ugyanaz a
16 22|    vezeté a terembe, elárasztá azzal a sima kedvességgel, mi
17 29|        heverte el az időt, igy azzal sem találkozhatott. Az urnő
18 30|       ha jó tanács kell, Sipos azzal is szolgál.~Ezek a veszett