Fejezet

 1 3 |    venné, melyeket pedig, ugy ötven felé, mint a kárt, minden
 2 3 |     nem lehetett elharapni az ötven éves fogakkal; elvitázni,
 3 3 |     megcsókolja.~Aztán, az az ötven esztendő oly józanná teszi
 4 3 |       mondván: Kisasszony! én ötven éves vagyok, már kedves
 5 3 |     összeadván kijő belőle az ötven!~Oh, ötven! ha ebből másra
 6 3 |     kijő belőle az ötven!~Oh, ötven! ha ebből másra lehetne
 7 3 |     az öreg teins ur, hogy az ötven év már nem is jő szóba,
 8 3 |         hogy az öreg teins ur ötven évig meglakta volna ugyan
 9 3 |     én már házasulandó gyerek ötven esztendős koromban! - Mondja
10 4 |  hitben: ki vigasztal meg egy ötven éves agglegényt, mikor házasodni
11 6 |   észre, az időnek, a lefolyt ötven évnek sulyát. Hazáig elkezdé
12 6 |     tudja, hogy az életben az ötven év a negyven ellenében hátrány,
13 6 |      bölcsesség mind kincs az ötven esztendős korban, de éveink
14 6 | méltóságos asszony bemondá az ötven évet, azt a kort, melyben
15 8 |      meg az Ur a városnak, ha ötven, ha negyven, ha csak tiz
16 11|          nem az a nehéz, hogy ötven közöl hirtelenében kitaláljak
17 13|    szokatlan gyöngédség, - az ötven évnek kemény kérge megpuhult