Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
darabra 2
darabszám 1
daru 2
de 435
debiz 1
debreczenben 1
deczidál 1
Frequency    [«  »]
741 s
576 meg
531 ha
435 de
426 egy
408 én
384 mert
Vas Gereben
A pörös atyafiak

IntraText - Concordances

de

    Fejezet
1 1 | tál ételt kaptunk ebédre; de minthogy a világosságban 2 1 | gyülőhelyet "nyomoruság"-nak is; de az is igaz, hogy még a legszegényebb 3 1 | hónapig ehetik itt ebédet; de óvakodjék a vitákba elegyedni. 4 1 | lefizette, beszélni hagyják; de beszédjére senki sem figyel, 5 1 | napnak jutaléka vala.~- De fölséges kedve van, fiatal 6 1 | bizonyosan van különbség is; de, bezzeg elbámul, midőn azt 7 1 | bankjegyet az asztalra, de az ablakon besuhanó szellő 8 2 | juratéria.~Teljes négyszögü, de nagy szoba, megfér benne 9 2 | megmozdult a különös ébresztésre, de egyik sem veté föl szemeit, 10 2 | hazudik, amint fizetik; de böcsületére legyen mondva, 11 2 | ez volt a legutolsó; de torkig sár, mintha egész 12 2 | kefét pedig hátára forditá, de még azt is ugy tünődve, 13 2 | még egyszer visszajöjjön; de már akkor azért, hogy másodmagával 14 2 | már hallottam, ifiuram, de még nem akadtam vele szembe.~- 15 2 | egy rongyos százasig.~- De már attól csakugyan nem 16 2 | csinos lányok a fővárosban; de a hallgatóságnak eszébe 17 2 | s a madár eleven volna; de hogy én az urfinak egyszerre 18 2 | ugyan van elég, édes urfi, de már ilyennel nem takarom 19 3 | is forgott elég válóper; de már ő ugy gondolkodott, 20 3 | tiszttartó lánya mellé; de mivel a szerencse nagyon 21 3 | főzőkanalat is megforgatta volna; de mivel az itt-ott elejtett 22 3 | szolgabirónak az esküdtség; de azt is kezdé hányni-vetni, 23 3 | hasznuk ugyan nincsen; de ha e nélkül hozná haza a 24 3 | a világ megnagyságolja; de ő ezt, magyarosan mondva, 25 3 | sok alsószoknya elférne; de az idő is fölszaporodott, 26 3 | Kardos ur szeretne most, de nem lehet, mert a "Nemzeti 27 3 | olyan, ki még ki is állná, de ezt a terhet minden ember 28 3 | vagy tékozolni nem lehet.~De a szándék megvolt, s e szándéktól 29 3 | végszámra, nem fontszámra adnak, de igy egy darabban oly méregdrágán, 30 3 | volna ugyan a paradicsomot, de az ötvenegyedikben őt is 31 3 | márcziusi fagyban puhul meg, de végtére is megérik, - s 32 3 | az meg elszaladna velem; de mondanák az emberek, milyen 33 3 | hisz annak is volt kardja; de olyan ellenség nem kell, 34 3 | álmodom-e én ezt a dolgot?~- De, ébren van kend, - azt mondhatom.~- 35 3 | szent Gellérthegyre is; de ha kisasszonynak irta a 36 3 | szagu, aranyos szélű, de valamennyi szép vékony volt, 37 3 | nehezen kiszótagolta a nevet, de az utolját már ugy kiáltotta, 38 3 | bátorsága is lett volna hozzá, - de bevágtam az utját, - erősíti 39 3 | a házmesternek adom be, de engem nem lát többet a tekintetes 40 3 | megtörténhessék valami; de indokolásul annyit mégis 41 3 | emberek ugyan megbotolhatnak; de azután hirtelen megint nagyot 42 3 | mintha hazudni nem tudnának, de ezt a portékát nagyon külön 43 3 | mennyországot is meg lehet találni; de a ki azt keresni akarja, 44 4 | bajaiban kétségbe ne essék; de midőn a bűnösnek és tolvajnak 45 4 | hozták volna kapcsolatba; de elég volt neki egy sütetből 46 4 | gondolja magában az ügyvéd, - de ha már meg kell vallanom 47 4 | valaha tanácsot kértek; de ezt nem is ajánlanám, mert 48 4 | bánom, hogy nem nemes ember; de furcsa mégis, a mit a magyar 49 4 | uttal ki is feledte volna; de hátra volt az ötödik, s 50 4 | semmi nagyon is valami; de ha a Kardos név végén egy 51 4 | csupa igazságszeretet; de ezt ugy keresi ki az emberekből, 52 4 | hogy leljen ki a hideg; de legalább van annyi becsület 53 4 | gyógyitani, csak fizess meg neki; de az ügyvéd azt kivánja, hogy 54 4 | el a tulvilág máglyájára; de bensejében nem tagadá, hogy 55 4 | kerülne is megerőltetésébe, de rimánkodni saját rokona 56 4 | melyben meg kelle fogóznia; de most életének egyik válságos 57 4 | átkószálja a mindennapot; de hogy holta után maradjon 58 5 | méltóságos urnő a bábsütőnétől, de midőn a nagy költő azt monda: 59 5 | belépte tartóztatá vissza; de azt is mondhatom, hogy ha 60 5 | az atout? ő azt másképp, de igen méltán tromfnak nevezi. 61 5 | észreveszem a füllentést, - de az hagyján, a gyakorlat 62 5 | ez már férfihiuság, - de ne maradjon tömjén nélkül, - 63 5 | sovány vigasztalás ugyan; de mert azóta ez volt a legelső 64 5 | emelkedésünket félbe ne hagyja; de azt kifeledtem a számitásból, 65 5 | könyezni szeretett volna; de a bácsi megérkeztekor vissza 66 5 | vásottnak eléggé vásott volt, de mostani fölindulásában azt 67 5 | az igazi méltóságos ur; de ő már csak ugy illett saját 68 5 | nyugtatványkép hasonló bókot kapott; de a következők nála nélkül 69 5 | mindenki mond neki valamit, de véleményére senki sem szorul.~ 70 5 | van?~- Szólni, nem szólt; de ugy vélem, szándékát idáig 71 5 | egy pár száz esztendős, - de sem a név, sem a ki viselte, 72 5 | Ariadne adott a Labyrinthusba, de fölfelé a magasba, vállalkozó, 73 5 | mint valami tyukhordókánya; de mióta itt a méltóságos világban 74 5 | röpülhetne még fölebb, mint mi; de a ki nagyra csinálta a sárkányt, 75 5 | öcsém, nőmnél nem hiányzik; de ne feledd, hogy ha nem győződünk 76 5 | perlekedőnek védője akar lenni, - de ilyen kényes tárgyban állitásának 77 5 | tehát idáig nem akart; de a jövőben nem mer megházasodni.~- 78 5 | és hogy ki ne nevessenek; de mégis némileg későn arra, 79 5 | tudniillik annak mutatása; de az az ötvenedik szó az előzményeknél 80 6 | virágait, néha megrótt, de nem bünös könnyelmüségeit, 81 6 | meghintázzák a virágot; de nem törik le. - Öttel odább 82 6 | gyöngeségeit a tekintély megvédé; de már tapasztalá, hogy a negyven 83 6 | ötvenig évre, - nem gyanitá, de világosan tudja, hogy az 84 6 | kényelemnek megfizethetlen; de csak olyan nyugágy, melyre 85 6 | ötven esztendős korban, de éveink számán vettük meg; 86 6 | ügyvéd, cserélni szeretne; de mivel nem lehet, egykor 87 6 | észrevette mogorvaságát, de csak magáról vett mértéket, 88 6 | lenni, - azontul semmi; de alább sem alkuszom meg.~- 89 6 | aztán megmenekedném tőlük.~- De ilyen tanácsadás mellett 90 6 | megmaradna a függetlenség, - de, szép öcsém, a kereskedőnek 91 6 | Meghiszem, ügyes kereskedő; de nem becsületes ember.~- 92 6 | követünk el.~- Azt nem, - de annál nagyobb a nyelvészeti 93 6 | hogy nagy betüvel irjuk.~- De itt már nem engedek, öcsém.~- 94 6 | szivesen találta a gúny, - de nem merte a fiatalember 95 6 | el ügyet hirtelenebben, de mégis szégyen nélkül. Ellenfele 96 6 | Igaza van kendnek, - de csak nem leskelődhetem utánuk.~- 97 7 | nótát Bihari sem huzhatna; de erre nem következik a zajgó 98 7 | Vendelt bosszantani akarja, de az utolsó estén nem akart 99 7 | pénzes zacskókat felkötötték; de maga csak kórót evett.~- 100 7 | az a, bár legdrágább, de mégis ingyen kinálkozó szeretet, 101 7 | örömet készpénzért nem is, de rimánkodásért adnának: kiállna 102 7 | hirtelen megenyhité szivét; de még vérzett a seb, és gondolkozók, 103 7 | egyelőre, hogy kicseréltek; de, kedves öcsém, rájár az 104 7 | elkiáltott és elhangzott szóként; de ügyvéd is volnék még, - 105 7 | bizalommal, - pályánk nehéz, de vigasztaló, s ha más országban 106 8 | megbotlik a simítatlan papiron; de azzal ő nem törődik. Tudja 107 8 | akar, leányának van szánva; de az unoka is hasznát veheti.~" 108 8 | szeretném szóval elmondani; de éveid számát tekintve, álmodjál 109 8 | hogy azt czipelni kell; de jaj annak, ki még ezt a 110 8 | maradhatok, józan vezetőd leszek; de ha idő előtt bele kell feküdnöm 111 8 | mely a piperén is jóllakik; de a férfiu minden pályának 112 8 | százados tölgyet is kicsavarja, de a szerény ibolyát mégis 113 8 | mámor gyermekiesen őszinte; de remegjetek azon józanságtól, 114 8 | szárnyán a magasba szállhasson; de a kóró meginté, ne kivánkozzék 115 8 | szegődnél az erős hatalomnak; de hogy megbirálhasd, - ne 116 8 | nagylelküségének példáit is elbeszéli; de először is mindjárt megmondá 117 8 | jelenben is követőkre talál: de mert az ember vegyüléke 118 8 | a ragadozónak körmeitől, de otthon mégis kalitba zárta.~ 119 8 | előtt agyonbusulná magát.~- De a te korodban nyugalomról 120 8 | szolgáltam leghelyesebben.~- De az aranyak?~- Az aranyak 121 8 | hatalmon is osztozkodni kell; de midőn a férj minden véleményről 122 8 | időzött a dolgozószobában, de belépvén az uradalmi levélhordó, 123 8 | szokott egyedül levelezni; de az ilyen küldeményt messziről 124 8 | megismeri. Sokáig tünődött; de ki nem találván a váratlan 125 8 | melegét nem hogy nem fokozza, de még a meglevőt is elszivja. 126 8 | mikor onnét hajdan eljöttem; de egy kis tekintélylyel, tűrhető 127 8 | vénség itt hagyat velem, de némi örömmel mondhatom, 128 8 | idősebb, gazdagabb lett; de szive elfonyadt, vagy eredetileg 129 8 | többet egy váltó forintnál: de ha egyetlen egy vándornak 130 8 | nem hiába a pénzszüreten; de igen is hiába az élet valódi 131 8 | gazdagságnak ilyen neméről; de ma már mégis gyanitja szegénységét 132 8 | munkásságomnak gyümölcsét is óhajtom; de csak azért, hogy rendeltetésemmel 133 8 | megférő örömet is adjon; de kincshalmazt gyüjteni és 134 8 | miatt.~Szánnom kellene önt; de akkor foglalkoznom kellene 135 8 | Az Ur ezt is megigérte; de még ennyi sem találkozott 136 9 | rettenetes tudásnak egyedüli, de nevezetes oldala, hogy 137 9 | házát nagyon tisztelték, de mint az imádságos könyvet, 138 9 | szerént dolgoznak a jurátusok; de azok sincsenek otthon, a 139 9 | kézzel vert meg az uristen; de a vén nőtelent kettővel 140 9 | Megfogadnám a szót, Vendel; de lássa én nem tudok ám hazudozni, 141 9 | keletkeztéről nem adhatna számot, de előtte nem volt uj, és önkéntelen 142 9 | öntenek a vérzőnek nyakába; de köztudomásu dolog, hogy 143 9 | ember sokat megtesz pénzért; de kivétel is van még, a kivétel 144 9 | ugyan könnyü felfödözni; de ő most nagyon szeretett 145 10| várta, merre fogják vezetni, de közben észrevette a két 146 10| beszél tovább a füszeres, de erre sem kapott más választ, 147 10| előre rendeljünk szobát; de te azt mondtad, hogy a korcsmáros 148 10| pirult az ujabb atyafiságon; de mindketten egy véleményen 149 10| térdig érő sárban csavargunk; de sem a korcsmárosok, sem 150 10| ragadunk meg.~- Meghiszem, - de reggel levakartatom csizmámról 151 10| kiabál utánam, hogy atyámfia; de ez a borsos tót hét vármegyében 152 10| hogy nem csak a papok; de a korcsmárosok, sőt példák 153 10| ujdonságkép esett ez az ügyvédnek, de nem haragudott meg; mert 154 10| csakhogy helyet kapjanak; de itt nem volt könyörület, 155 10| tarthattam volna az atyafiságra; de mióta az egyik s betüt elhagytam, 156 10| szerencsét kedves hugaimnak.~- De...~- Semmi de, - ez már 157 10| hugaimnak.~- De...~- Semmi de, - ez már igy fog maradni, - 158 11| vágyaim is kergették a ködöt, de hála végzetemnek, mely alkalmas 159 11| melyeket az anya ösmerhet; de gyermekének fátyolon át 160 11| is megsütném, megfőzném; de kedves lányom, a mérnök 161 11| akarja rajta végrehajtani, - de a példát sem csupán a 162 11| az anya leányára büszke; de ne öregapja szakácsa- és 163 11| gyermeknek megindulását, de tudta, hogy e könyűk nem 164 11| mikor ember tud lenni; de állatnak is a legnagyobb, 165 11| könyv az utolsó lapnál, de a lány még nem szakadt el 166 11| gyilkosokról nem tőn emlitést, de a könyv azokat is megnevezi: 167 11| anyám, lányod bölcsebbé lőn; de érzem is, a mit eszem meggazdálkodott 168 11| keserüt és édest, balkezet de jobbot is, ellenséget és 169 11| és barátot, büntetést, de jutalmat is, - és boldog 170 11| és rosszat, jobb kezet, de balt is, édest, de keserüt 171 11| kezet, de balt is, édest, de keserüt is, barátot, 172 11| keserüt is, barátot, de ellenséget is, jutalmat, 173 11| ellenséget is, jutalmat, de büntetést is. Ugyanazon 174 12| láttam, - válaszol Sipos, - de magam szeretnék hasonlója 175 12| kalapácscsal kell feltörni; de a bele megérdemli a fáradságot.~- 176 12| leghatalmasabb családoknak, - de persze átkozottul elkényeztettek, - 177 12| teszi utána az öreg ur, - de a mit nem tudok, azt mondja 178 12| lesznek a közönség mosolyának, de közelségükben a gazság és 179 12| pedig, ez a lassan menő, de mégis egykor megérkező biró 180 12| elevenen fognák fölhuzni; de kivételesen akadnak ilyen 181 12| ügyvéd néhány ösmeretlen, de e vidékbeli urral beszédbe 182 12| mint utasitva valának, de az utasitás apróbb részleteit, 183 12| fájdalom érzékeny volt, de mint minden rossznak megvan 184 12| mondani, - véli a mérnök, - de az is szokás, hogy az ilyen 185 12| párbeszédi szólamnak tekinti, de szivemből kérem, higye el, 186 12| még önzésnek is nevezhető; de midőn szeretetünk osztozni 187 12| kaptára alakitsa magát; de saját tapasztalatomból mondom, 188 12| hiszem, hogy nyomnék valamit: de, kisasszony, azt is hiszem, 189 12| eladó, ha nem mondom is, - de én nemcsak kiabálom a házasságot, 190 12| nem csak eladni akarok; de ott voltam, mikor téged 191 12| szerént zsákmányolhatna ki; de azon szavak szerént, melyek 192 12| rövid összepillantás alatt; de a mi legfőbb, mindenik tudta, 193 12| gondolt: igen vagy nem! titok; de méltó tárgya a kiváncsiságnak: 194 12| megmutat jót és rosszat, - de hátha reggel a rosszat hinni 195 12| jót hinni nem meritek, - de az bizonyos, hogy a mely 196 13| volt elhatározott szándéka; de a mit ő hazugsággal akart 197 13| nem csak megvigasztalta; de meg is nevettette volna.~ 198 13| szavazta a kárhozatot; de ha önmagunk előtt is elestünk, 199 13| nem volt szerencsétlen; de a boldogságnak magasztosságáról 200 13| keresve a titoknak kulcsát; de ime másodszor találkozik 201 13| legtisztább gondolat illet meg, - de előbb kérdeni: nem sértettem 202 13| magyarázza az ügyvéd, - de minthogy a mérnök ur nincs 203 13| megfogni többé nem lehetett; de a lány érezte, hogy máskor, 204 13| körül tiporja a földet.~- De ha én mondom, hogy kegyedet 205 13| mondja, sőt tán érzi is; de ösmerek olyan nyavalyát, 206 13| világnak sültjét, főttjét; de gyomra nem birja. Az én 207 13| nem tudom bebizonyitani, de másként nem lehet, észrevett 208 13| számitásból emlitett meg; de barátom, az én szivem nem 209 13| Keressen korához illő nőt; de szegényt, minőt még találhat, 210 13| mint száz más fiatalembert, de e néhány szót ne olyan értse 211 13| tömegesen fordultak meg; de a hol a finnyás hamarább 212 13| hasonlitani fog némileg az apához; de a való meglepte, szép testben 213 13| Ugyanezt mondám róluk én is; de ez nem használt volna nekik, 214 13| ugy szóról-szóra veendő; de a keservesen sirt; mert 215 13| az ember, - én valék; - de azért meg ne dicsérjen a 216 13| dobbanásában kelnek és tünnek; de jelentkezésük megcsiklandozza 217 13| eső dologról beszélhettek; de mindketten élénken, kedélylyel 218 13| nem nyujthatván tovább; de annál magyarázóbb volt az, 219 13| elereszteni kedves vendégét, de az nem akart a jósággal 220 13| ijesztek, vonzalma kétségtelen: de a nyilatkozat koczkájára 221 13| előnyökre került a sor; de ezeket már a szendergés 222 13| szeretett rokonom szivébe; de az önökében, remélem, ott 223 13| Vigasztaló szó ez nekem, - de még ennél nagyobb vigasztalást 224 13| mondom, hogy nagy czim, de nagy kötelesség rám nézve. 225 13| Vonzalmamat szivemnek tartom; de engedelmes vagyok és leszek 226 13| bucsuzástól ugy is félek, - de még jobban félek, ha nekem 227 13| volnál.~- Bácsi! nem illik, de kérdeznem kell: ugy-e, ön 228 13| gyermek, nem vitázom veled; de erre felelj: ha atyád egykor...~- 229 13| hogy önt szereti ...~- De, ugy értem, ha már ő nem 230 13| és mi körülmények között; de mikor már én nem leszek, 231 13| nem tudom, jól teszem-e; de engedelmeskedem.~Az emberek 232 13| köpönyegforgatónak. Nem csak hallotta; de tapasztalta, hogy amint 233 13| alkalmas csalétket kötünk. Ó, de hátra volt az utolsó fölvonás, 234 14| ámbár nem akarja feledni; de már érzi, hogy ezt hasztalan 235 14| tolakodás a leányhoz közeledni; de a fiatalember elgondolta, 236 14| a bizonyitó tanulevelet; de érdemekkel dicsekedni, önmagukról 237 14| valamit?~- Elgondolkodtam.~- De szeretnék visszafordulni. - 238 14| nem szabnak maguknak árt; de meg kell fontolnunk, hogy 239 14| tapasztalásnak ezer nemével; de szivünk rovására, a hazudságot 240 14| a szerelem felé járkál, de jól esik ismételni, min 241 14| élénkek, mint segédjeé; de gyanitván a lépet, melyen 242 14| elfoglalták régi helyüket; de mindenik pusztának találta 243 14| czimet adá meg a rokonnak; de ma taglalni kezdi rokonának 244 14| somogyi ut előtt talán, de utána nehezen vállalkozik. 245 14| melyiket különböztetné meg; de tudjuk, hogy ő a konczért 246 14| fogva el nem engedik a pört; de ügyetlenségük és szenvedhetlen 247 14| mindeniket bolonddá akarja tenni; de eközben a két testvért megharagitja, 248 14| megemlékeznek, össze is szidják; de neki ez mind nem árt, de 249 14| de neki ez mind nem árt, de előre is bizonyosan tudja, 250 14| három bőven megérdemli.~De hát a mérnök? Arról sem 251 14| most már nem szükséges, de azt még kevésbé tudta, hogy 252 14| már meg akartam házasodni; de olyan vetélytársam akadt, 253 14| önt magamnak meghóditsam. De ha önt életemben meg nem 254 14| kimondhatatlan szeretem, de midőn ezt vallom, eszembe 255 14| rokonaink szavazatáért; de nem kételkedem, hogy e közben 256 14| lenni, mint szükséges lenne; de, rokonom, háromra figyelmeztettem:~ 257 14| föltalálta a mindennapit, de erkölcséért nem állt alkuba 258 14| méltó párja mellett lássa; de hátha nem? mert a leányt 259 14| értené meg, ha meghalok; de ne várakozzék kend addig.~- 260 14| barát is eltartja kendet, de a szó mellett éhen marad 261 14| mellett éhen marad kend.~- De hát ezt meg kellett előre 262 14| vagyok, - tekintetes uram, - de már nem tehetek róla, hogy 263 14| csillámával tündöklőn ragyog; de emez sem megvetendő, miveletlen 264 14| hálálkodnék, kivánná a minden jót, de a mennyei koronát is, ha 265 14| csiklandozná föl a könyűket; de később az ember azt mondaná, 266 14| ügyesen monda: adj uramisten; de mindjárt.~Máskor az ügyvéd 267 14| otrombaságra is vállalkoznék; de, furcsa, hogy az életnek 268 14| nyügtől fognék megszabadulni; de hálával is tartozom védenczeim 269 14| Szerencsémet nem lökhetem el; de mit mondanak hozzá az ön 270 14| gondolkozik, felelni fog; de ilyent egyet sem hiszek; 271 14| még csak maga tud valamit de a melyet a másiknak egy 272 15| ismételve kérdőre vette az anya, de az egyenes kérdésekre kitérő 273 15| alma, körtvély, dinnye, - de értem a sógorasszonyt, - 274 15| Eljövök, - teszi hozzá, - de nem eszem belőle.~Gondosan 275 15| ügyeskedő nőnek czélzatát; de az ügyvéd konoksága ma még 276 15| nem maradt siker nélkül; de férjem egykedvü, és méltóságos 277 15| csak ezt a helyet ösmerem, de mondhatom, hogy több boldogabb 278 15| szinpadilag... el fogok merülni: de én tudom, hogy ön támaszom 279 15| Kérdi tréfa ürügyével, de remegő kiváncsisággal.~- 280 15| évig fetrengeni hagytam; de részben azt hittem, példa 281 15| vitte, megállt a kapu előtt; de az ügyvéd nem szállt ki, 282 15| szótalanságát megszokta, de a későbben föltekintő bérkocsis 283 16| beszédtárgy, bánatos foglalkozás; de mellőzhetetlen.~Mérnökék 284 16| örömnek jelei nem voltak; de a mérnök nem is vigasztalta 285 16| beszélgetést befejezhették volna; de a hosszu beszélgetés után 286 16| magasabb fokát veszi igénybe, de egyszersmind jutalmazó is. 287 16| terhes foglalkozás miatt; de hiába, a mérnök nem tágitott, 288 16| alkonyatra készen volt bajával; de az öregemberből az évek 289 16| akarta másnap a munkát; de hasztalan, a láz erőt vett 290 16| nyugvás után fölerőlködött, de a baj a mérnök elszántságával 291 16| Föl-fölkelt, dolgozgatni akart; de néhány óranegyed után megint 292 16| jelenlevő állapotot tekinteni; de az orvos a felelősséget 293 16| nyugalomszerü jótékonyságát; de tapasztalata a heves lüktetésnek 294 16| vádféle akart megszólamlani, de a támadásnál az önvédelem 295 16| eltávolitani a szükséget; de legtiszteletreméltóbb öröksége 296 16| legutolján is ráérek, mérnök ur; de nem távozom, mig a jelek 297 16| nagyon, - nem tagadom, - de lelkem oly könnyü, mint 298 16| orvosnak teendője elvégződött; de nem állhatá meg, hogy fönnszóval 299 16| is nekik tanácsokat; de azok inkább ijesztők, mint 300 16| már gondolni sem lehetett; de a sok tünődés eszébe juttatá 301 17| is fogok vállalkozni, - de itt egyelőre nem fogunk 302 17| atyai gond elkészitett; de anyámnak nem mutathatok 303 17| várt csattanó feleletet, de nem is utasitá el, - akképp 304 17| tesz, habár érzelemben; de ez éppen itt nagyobb bankjegy, 305 17| kinek gyónnak, az hallgat; de fölteszi, hogy a gyónó az 306 17| engedelmes, szerető gyermek; de éppen csak gyermek, előtte 307 17| kérdek, - össze-vissza, de nem ok nélkül, - van e kendőnek 308 17| meg Sipos egy mosolylyal; de a nagyot annál kevésbé gondolják 309 17| azzal teendőnket elvégeztük; de cselekedni gyöngék vagyunk.~- 310 17| egyezségre.~- Szavamat adtam; de még ráadást kérek, - mondja 311 17| van irva az ön tanácsa; de leányomnak, annak a gondtalan 312 17| Sipos nem merte kimondani, de gondolta, hogy legkevesebb 313 17| mellett ő lenne a harmadik; de a tartózkodás a czélzást 314 18| meghatalmazást birói uton kérem; de kötelességem kérdezni, tisztelt 315 18| Nem fogunk szembeszállni; de jogainkat védhetjük.~- Pénzért? - 316 18| ösmerem, - biró nem lehetek; de mint ön védője kötelességem 317 18| elégedve?~- Egyelőre meg; de a meghatalmazványban e nyilatkozatnak 318 18| nézve, még reményem sincs; de szót fogadok, nehogy a szeretet 319 18| Nehéz lenne a megczáfolás; de ha már itt vagyunk a földön, 320 18| kimondáskor nem éreztek.~- De nem következik, hogy sohasem 321 18| vizsgálódásait a való bizonyitja; de hol van a mozgatóerő, a 322 18| sziv, a máj itt vannak; de hova lettek a szenvedélyek? 323 18| hogy zabolázni sem tudunk; de okait sem, s hogy többet 324 18| lárma vagy saloni gúnyban; de ellentmondás, - itt van 325 18| kinál, és ki nem elégit; de oktalanságában nem tudja, 326 18| csalódásoktól megőrzi.~- Remélem.~- De azért ne itélje el a férfiakat.~- 327 18| Ilyenkor imádkozni szeretnék, de nem jutnak eszembe a legszebb 328 19| fűszeres fiókhoz dülleszkedtek, de a vendégek láttára kiegyenesedtek, 329 19| is talált volna a halál; de az nem válogat.~E testvérek 330 19| korbácscsal is rászoritom őket; de a boltból ki nem mernék 331 19| akadémiában professzor vagyok; de a koriandrumon kivül aligha 332 19| évenkint kapsz ennyit, de mondj valami okosat, a milyent 333 19| nyereséggel tehetném kelendővé; de mert ilyen czikket nem árulnak, 334 19| vaniliagyökér vagy vizahólyag.~- De hát a Kardoss-örökség?~- 335 19| nem vagyok méltó.~- De rokon urnak szavazata van.~- 336 19| Nem tagadom, szólhatnék, de nem merek, - ha ezek a rossz 337 19| Helyesen cselekszi, rokonunk, - de a Kardoss-firmáért is mondhat 338 19| ügylet, a mihez nem értek; de van Pesten egy ügyvéd, elhunyt 339 20| elmondák a hála szavait; de éppen a hála vezeté őt tévutra, 340 20| fontolni a kimondandó szavakat, de önnek joga van őszinteségünkhöz...~- 341 20| bátortalanságban önvédelmére elégtelen; de midőn a férfi elér a szerelemig, 342 20| nem mondja bár senkinek; de érzi.~- Istenem, - sóhajt 343 20| elmaradhat néhány óráig; de megjő, előbb, mint legjobb 344 21| öregebb kinos őszinteséggel, - de már bocsásson meg a isten, 345 21| alkudtunk, magunk engedtünk; de az öreg nem is kérdezte 346 21| tekintetes ügyvéd ur, - de a következetesség drága, 347 21| lapokat, könyveket olvasni?~- De már azt nem cselekszem, 348 21| jogokkal jobbágyaink iránt?~- De már itt éppen nem engedek, 349 21| megehetném magam. Ó, de szép az, tekintetes ur, 350 21| ily szép dolgokat látunk; de mit leirni nem tudok, szivem, 351 21| Jolán kisasszony részéről; de minthogy az egyik rokon 352 22| kapu nappal nyitva van, de a nagy urak ajtaján némely 353 22| át.~- lesz megtudni, de iziben! Veti oda a szót 354 22| nem lehetne-e lekapkodni; de a falusiak emberségesen 355 22| rokonszeretetet nem csak szóval, de tettel is bebizonyitani. 356 23| gondolt a pörös tárgyra; de mégis nagy érdekkel hallgatta 357 23| merek neked ellenmondani, - de szived megbocsátja lányodnak, 358 23| megengedhetőnek vélik; de mikor én a törvénykimondónak 359 23| senkinek semmi köze hozzá; de midőn én, Kardos Jolán szólok, 360 23| reményre az időt maga kérné; de nincsen Pesten olyan férfi, 361 23| ezt hálával mondom ki; de kérdem önt, ha az ügyvéd 362 23| magyarázza az ügyvéd, - de a vagyon az aggodalmaktól 363 23| beleszólt az emberi szándékba, de én meg nem adom magamat 364 23| hallgattam volna talán; de ma megnyugtatást kér egy 365 23| az ön kezét megszoritani; de e kéznek ára van.~- Meghallgatom! 366 23| közöm a reménység tárgyához; de mint ügyvéd nem tágitok.~- 367 23| Azt is helybenhagyom; de a küzdelemre nem alkalmaz 368 24| mondatokat előre betanulni; de más száz nővel szemben kevesebb 369 24| ezen pedig nem kételkedett, de amint láttuk, a kezdeményezésnek 370 24| apának gyöngéd, tartózkodó, de önmaga iránt is szigoru 371 24| ezt a leány is belátta, - de hogy több ne történhessék, 372 24| ügyvédet hálóba csalhassa; de előbb jött a kardossfalvi 373 24| Kardos-rokonságnak bármelyik tagja.~- De jól megnézzen ám engem a 374 24| lesz velem, ha kidob is; de a testvéremmel együtt kell 375 24| hátulja jut hamarább eszembe; de a tekintetes ur majd összerakosgatja.~- 376 24| megmaradunk szavazatunk mellett; de messze van odáig az idő, 377 24| egyszeregy igy mutatja; de az élet nem mindig egyszeregy, - 378 24| mernék neki válaszolni, de magam miatt, kit ő megitélhetne, 379 24| nekem bátorságom volna; de hiába, ha nincsen; mert 380 24| tekintetes ur megdicsérne; de minthogy ilyenre nincsen 381 25| zaklatástól ne féljenek önök, de mint ügyvéd szem előtt tartom 382 25| tudja, mi a magasztosság, - de én nem akarok alázatos szolgáló 383 25| Az áldozat nehezen esik; de mert menekvést nyujt, - 384 25| kedvének, értést nem értette; de hát boldoguljon, ha megtalálta 385 25| mondék, csak eltaláltam, de a részleteket most már öntől 386 25| akarja elfontoskodni.~- De talán e fiatalember ...~- 387 26| fiu anyja parancsát várta, de még nem hivatá.~A méltóságos 388 26| hogy ily későn jelentkezem; de nagyon magas az a fal, mit 389 26| sokáig tartott a megkerülés; de most itt vagyok, hogy önöket 390 26| a mérnökné tisztelettel, de azért nagyon örvendünk.~- 391 26| utána az urfi szelesen, de mégis csellel, - az ön sorsát 392 26| belépett; - most bucsuzom; de nem sokára őszintébb leszek; - 393 26| bele az utolsó mondásig; de az alatt birkózott a haraggal, 394 26| vagy nem jött, az közönyös; de e fiatalember küldött farkas, 395 26| tanácsolni akartam valamit, - de az nem alkalmas fegyver 396 26| kinevetnék engedékenységünket; de meg kell menekülnünk e tolakodástól.~- 397 26| beleegyezem az ön kivánságába.~- De kérnem kell önt, hogy ha 398 26| leereszkedés megszégyenité; de a kardossfalviak alacsonyabban 399 26| férjemet; gondolá a , de azért hallotta a fiunak 400 27| A levél.~De könnyü most Amerikába utazni, 401 27| földindulással mentik árverelésüket; de ha már semmiképp sem engednek, 402 27| volna föl a nyugalomból, de a levél sürgetős volt, s 403 27| levelet hugomnak irtam, de lelkiismeretének megnyugtatásául 404 27| fiatalember szavai szerént; de miért nem irta hát egyenesen 405 27| kinyalta az inas, azt látom; de a ruhakefével nem fér a 406 27| kapuban adták a kezembe, - de ha a levél hasonlit a gazdájához, 407 27| lesz szükség, Vendel, - de köszönöm a hirt. - Ez az 408 27| Megmagyarázza ön e nyugalmat.~- Meg; de nem ma, - mondja Sipos különös 409 27| tartanom, Jolán kisasszony; de mert megtartom, s az ön 410 28| erre tudnék válaszolni; de miért szólal meg méltóságodnak 411 28| tudományokra játszva tanitott, - de hasznukra nem gondoltam, 412 28| tarthat bennünket ma is, - de nem vagyunk szükölködők; 413 28| előtt feleletet sem hoztam, de még a levelet sem vittem 414 28| lenni, - elvesztem a pört, - de ezt csak önért koczkáztattam.~- 415 28| határozatlan ment haza, - de kezdeményül egy szeretetteljes 416 29| szerént megyek jobbra, balra. De lakolok is; mert a szégyen 417 29| az erélytelenség meghal; de hizelkedett, a szó verte 418 29| Szarvas"-ban akart megszállni; de a másik miatt a kényelmetlenséget 419 29| hallgatott, pedig, hej, de türhetlen volt a rabszolgának 420 29| az urnő sem gondolt , - de most egyszerre ráemlékszik, 421 29| közelebb inté, és sugva, de éllel kérdi:~- E másolatnak 422 30| önnek bizalmát eljátsztam; de fiunkról határozzon ön, - 423 30| lesz.~- Rosszul számiték, de - egy házassággal...~- 424 30| fejszének nyelét keresték volna; de nem merték kinyögni a szót, 425 30| Ezt sugta neki az ész; de a házas életben nem csak 426 31| mutogatásból megértenék egymást; de ha már azt mondom is, hogy 427 31| fognak. Ennél csöndesebb, de biztosabb az a diadal, melyre 428 31| gyümölcse lassan érik; de tovább tart, s én hazámfiait 429 31| igazmondás nem emberszólás; de, kérdem, hány ember meri 430 31| megérdemli, hogy alkuba álljunk. De hát az apai, fiui- és rokonszeretettel 431 31| akar lenni. Igen, uram, - de azt mondja meg, fehér, fekete, 432 31| savanyut is megtámadhatnák, de az embereket megmagyarázhatlan 433 31| takarékpénztárak nem kölcsönöznek, de milliókkal se lehessen megvenni. 434 31| és családja irányában, - de nem mindent, mi azoknak 435 31| szakmaszerüség nagyon jövedelmes, de emberzaklatóbb részéről;


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License