Fejezet
1 1 | tál ételt kaptunk ebédre; de minthogy a világosságban
2 1 | gyülőhelyet "nyomoruság"-nak is; de az is igaz, hogy még a legszegényebb
3 1 | hónapig ehetik itt ebédet; de óvakodjék a vitákba elegyedni.
4 1 | lefizette, beszélni hagyják; de beszédjére senki sem figyel,
5 1 | napnak jutaléka vala.~- De fölséges jó kedve van, fiatal
6 1 | bizonyosan van különbség is; de, bezzeg elbámul, midőn azt
7 1 | bankjegyet az asztalra, de az ablakon besuhanó szellő
8 2 | juratéria.~Teljes négyszögü, de nagy szoba, megfér benne
9 2 | megmozdult a különös ébresztésre, de egyik sem veté föl szemeit,
10 2 | hazudik, amint fizetik; de böcsületére legyen mondva,
11 2 | ez volt a legutolsó; de torkig sár, mintha egész
12 2 | kefét pedig hátára forditá, de még azt is ugy tünődve,
13 2 | még egyszer visszajöjjön; de már akkor azért, hogy másodmagával
14 2 | már hallottam, ifiuram, de még nem akadtam vele szembe.~-
15 2 | egy rongyos százasig.~- De már attól csakugyan nem
16 2 | csinos lányok a fővárosban; de a hallgatóságnak eszébe
17 2 | s a madár eleven volna; de hogy én az urfinak egyszerre
18 2 | ugyan van elég, édes urfi, de már ilyennel nem takarom
19 3 | is forgott elég válóper; de már ő ugy gondolkodott,
20 3 | tiszttartó lánya mellé; de mivel a szerencse nagyon
21 3 | főzőkanalat is megforgatta volna; de mivel az itt-ott elejtett
22 3 | szolgabirónak az esküdtség; de azt is kezdé hányni-vetni,
23 3 | hasznuk ugyan nincsen; de ha e nélkül hozná haza a
24 3 | a világ megnagyságolja; de ő ezt, magyarosan mondva,
25 3 | sok alsószoknya elférne; de az idő is fölszaporodott,
26 3 | Kardos ur szeretne most, de nem lehet, mert a "Nemzeti
27 3 | olyan, ki még ki is állná, de ezt a terhet minden ember
28 3 | vagy tékozolni nem lehet.~De a szándék megvolt, s e szándéktól
29 3 | végszámra, nem fontszámra adnak, de igy egy darabban oly méregdrágán,
30 3 | volna ugyan a paradicsomot, de az ötvenegyedikben őt is
31 3 | márcziusi fagyban puhul meg, de végtére is megérik, - s
32 3 | az meg elszaladna velem; de mondanák az emberek, milyen
33 3 | hisz annak is volt kardja; de olyan ellenség nem kell,
34 3 | álmodom-e én ezt a dolgot?~- De, ébren van kend, - azt mondhatom.~-
35 3 | szent Gellérthegyre is; de ha kisasszonynak irta a
36 3 | jó szagu, aranyos szélű, de valamennyi szép vékony volt,
37 3 | nehezen kiszótagolta a nevet, de az utolját már ugy kiáltotta,
38 3 | bátorsága is lett volna hozzá, - de bevágtam az utját, - erősíti
39 3 | a házmesternek adom be, de engem nem lát többet a tekintetes
40 3 | megtörténhessék valami; de indokolásul annyit mégis
41 3 | emberek ugyan megbotolhatnak; de azután hirtelen megint nagyot
42 3 | mintha hazudni nem tudnának, de ezt a portékát nagyon külön
43 3 | mennyországot is meg lehet találni; de a ki azt keresni akarja,
44 4 | bajaiban kétségbe ne essék; de midőn a bűnösnek és tolvajnak
45 4 | hozták volna kapcsolatba; de elég volt neki egy sütetből
46 4 | gondolja magában az ügyvéd, - de ha már meg kell vallanom
47 4 | valaha tanácsot kértek; de ezt nem is ajánlanám, mert
48 4 | bánom, hogy nem nemes ember; de furcsa mégis, a mit a magyar
49 4 | uttal ki is feledte volna; de hátra volt az ötödik, s
50 4 | semmi nagyon is valami; de ha a Kardos név végén egy
51 4 | csupa igazságszeretet; de ezt ugy keresi ki az emberekből,
52 4 | hogy leljen ki a hideg; de legalább van annyi becsület
53 4 | gyógyitani, csak fizess meg neki; de az ügyvéd azt kivánja, hogy
54 4 | el a tulvilág máglyájára; de bensejében nem tagadá, hogy
55 4 | kerülne is megerőltetésébe, de rimánkodni saját rokona
56 4 | melyben meg kelle fogóznia; de most életének egyik válságos
57 4 | átkószálja a mindennapot; de hogy holta után maradjon
58 5 | méltóságos urnő a bábsütőnétől, de midőn a nagy költő azt monda:
59 5 | belépte tartóztatá vissza; de azt is mondhatom, hogy ha
60 5 | az atout? ő azt másképp, de igen méltán tromfnak nevezi.
61 5 | észreveszem a füllentést, - de az hagyján, a gyakorlat
62 5 | ez már férfihiuság, - de ne maradjon tömjén nélkül, -
63 5 | sovány vigasztalás ugyan; de mert azóta ez volt a legelső
64 5 | emelkedésünket félbe ne hagyja; de azt kifeledtem a számitásból,
65 5 | könyezni szeretett volna; de a bácsi megérkeztekor vissza
66 5 | vásottnak eléggé vásott volt, de mostani fölindulásában azt
67 5 | az igazi méltóságos ur; de ő már csak ugy illett saját
68 5 | nyugtatványkép hasonló bókot kapott; de a következők nála nélkül
69 5 | mindenki mond neki valamit, de véleményére senki sem szorul.~
70 5 | van?~- Szólni, nem szólt; de ugy vélem, szándékát idáig
71 5 | egy pár száz esztendős, - de sem a név, sem a ki viselte,
72 5 | Ariadne adott a Labyrinthusba, de fölfelé a magasba, vállalkozó,
73 5 | mint valami tyukhordókánya; de mióta itt a méltóságos világban
74 5 | röpülhetne még fölebb, mint mi; de a ki nagyra csinálta a sárkányt,
75 5 | öcsém, nőmnél nem hiányzik; de ne feledd, hogy ha nem győződünk
76 5 | perlekedőnek védője akar lenni, - de ilyen kényes tárgyban állitásának
77 5 | tehát idáig nem akart; de a jövőben nem mer megházasodni.~-
78 5 | és hogy ki ne nevessenek; de mégis némileg későn arra,
79 5 | tudniillik annak mutatása; de az az ötvenedik szó az előzményeknél
80 6 | virágait, néha megrótt, de nem bünös könnyelmüségeit,
81 6 | meghintázzák a virágot; de nem törik le. - Öttel odább
82 6 | gyöngeségeit a tekintély megvédé; de már tapasztalá, hogy a negyven
83 6 | ötvenig évre, - nem gyanitá, de világosan tudja, hogy az
84 6 | kényelemnek megfizethetlen; de csak olyan nyugágy, melyre
85 6 | ötven esztendős korban, de éveink számán vettük meg;
86 6 | ügyvéd, cserélni szeretne; de mivel nem lehet, egykor
87 6 | észrevette mogorvaságát, de csak magáról vett mértéket,
88 6 | lenni, - azontul semmi; de alább sem alkuszom meg.~-
89 6 | aztán megmenekedném tőlük.~- De ilyen tanácsadás mellett
90 6 | megmaradna a függetlenség, - de, szép öcsém, a kereskedőnek
91 6 | Meghiszem, ügyes kereskedő; de nem becsületes ember.~-
92 6 | követünk el.~- Azt nem, - de annál nagyobb a nyelvészeti
93 6 | hogy nagy betüvel irjuk.~- De itt már nem engedek, öcsém.~-
94 6 | szivesen találta a gúny, - de nem merte a fiatalember
95 6 | el ügyet hirtelenebben, de mégis szégyen nélkül. Ellenfele
96 6 | Igaza van kendnek, - de csak nem leskelődhetem utánuk.~-
97 7 | nótát Bihari sem huzhatna; de erre nem következik a zajgó
98 7 | Vendelt bosszantani akarja, de az utolsó estén nem akart
99 7 | pénzes zacskókat felkötötték; de maga csak kórót evett.~-
100 7 | az a, bár legdrágább, de mégis ingyen kinálkozó szeretet,
101 7 | örömet készpénzért nem is, de rimánkodásért adnának: kiállna
102 7 | hirtelen megenyhité szivét; de még vérzett a seb, és gondolkozók,
103 7 | egyelőre, hogy kicseréltek; de, kedves öcsém, rájár az
104 7 | elkiáltott és elhangzott szóként; de ügyvéd is volnék még, -
105 7 | bizalommal, - pályánk nehéz, de vigasztaló, s ha más országban
106 8 | megbotlik a simítatlan papiron; de azzal ő nem törődik. Tudja
107 8 | akar, leányának van szánva; de az unoka is hasznát veheti.~"
108 8 | szeretném szóval elmondani; de éveid számát tekintve, álmodjál
109 8 | hogy azt czipelni kell; de jaj annak, ki még ezt a
110 8 | maradhatok, józan vezetőd leszek; de ha idő előtt bele kell feküdnöm
111 8 | mely a piperén is jóllakik; de a férfiu minden pályának
112 8 | százados tölgyet is kicsavarja, de a szerény ibolyát mégis
113 8 | mámor gyermekiesen őszinte; de remegjetek azon józanságtól,
114 8 | szárnyán a magasba szállhasson; de a kóró meginté, ne kivánkozzék
115 8 | szegődnél az erős hatalomnak; de hogy megbirálhasd, - ne
116 8 | nagylelküségének példáit is elbeszéli; de először is mindjárt megmondá
117 8 | jelenben is követőkre talál: de mert az ember vegyüléke
118 8 | a ragadozónak körmeitől, de otthon mégis kalitba zárta.~
119 8 | előtt agyonbusulná magát.~- De a te korodban nyugalomról
120 8 | szolgáltam leghelyesebben.~- De az aranyak?~- Az aranyak
121 8 | hatalmon is osztozkodni kell; de midőn a férj minden véleményről
122 8 | időzött a dolgozószobában, de belépvén az uradalmi levélhordó,
123 8 | szokott egyedül levelezni; de az ilyen küldeményt messziről
124 8 | megismeri. Sokáig tünődött; de ki nem találván a váratlan
125 8 | melegét nem hogy nem fokozza, de még a meglevőt is elszivja.
126 8 | mikor onnét hajdan eljöttem; de egy kis tekintélylyel, tűrhető
127 8 | vénség itt hagyat velem, de némi örömmel mondhatom,
128 8 | idősebb, gazdagabb lett; de szive elfonyadt, vagy eredetileg
129 8 | többet egy váltó forintnál: de ha egyetlen egy vándornak
130 8 | nem hiába a pénzszüreten; de igen is hiába az élet valódi
131 8 | gazdagságnak ilyen neméről; de ma már mégis gyanitja szegénységét
132 8 | munkásságomnak gyümölcsét is óhajtom; de csak azért, hogy rendeltetésemmel
133 8 | megférő örömet is adjon; de kincshalmazt gyüjteni és
134 8 | miatt.~Szánnom kellene önt; de akkor foglalkoznom kellene
135 8 | Az Ur ezt is megigérte; de még ennyi sem találkozott
136 9 | rettenetes tudásnak egyedüli, de nevezetes jó oldala, hogy
137 9 | házát nagyon tisztelték, de mint az imádságos könyvet,
138 9 | szerént dolgoznak a jurátusok; de azok sincsenek otthon, a
139 9 | kézzel vert meg az uristen; de a vén nőtelent kettővel
140 9 | Megfogadnám a jó szót, Vendel; de lássa én nem tudok ám hazudozni,
141 9 | keletkeztéről nem adhatna számot, de előtte nem volt uj, és önkéntelen
142 9 | öntenek a vérzőnek nyakába; de köztudomásu dolog, hogy
143 9 | ember sokat megtesz pénzért; de kivétel is van még, a kivétel
144 9 | ugyan könnyü felfödözni; de ő most nagyon szeretett
145 10| várta, merre fogják vezetni, de közben észrevette a két
146 10| beszél tovább a füszeres, de erre sem kapott más választ,
147 10| előre rendeljünk szobát; de te azt mondtad, hogy a korcsmáros
148 10| pirult az ujabb atyafiságon; de mindketten egy véleményen
149 10| térdig érő sárban csavargunk; de sem a korcsmárosok, sem
150 10| ragadunk meg.~- Meghiszem, - de reggel levakartatom csizmámról
151 10| kiabál utánam, hogy atyámfia; de ez a borsos tót hét vármegyében
152 10| hogy nem csak a papok; de a korcsmárosok, sőt példák
153 10| ujdonságkép esett ez az ügyvédnek, de nem haragudott meg; mert
154 10| csakhogy helyet kapjanak; de itt nem volt könyörület,
155 10| tarthattam volna az atyafiságra; de mióta az egyik s betüt elhagytam,
156 10| szerencsét kedves hugaimnak.~- De...~- Semmi de, - ez már
157 10| hugaimnak.~- De...~- Semmi de, - ez már igy fog maradni, -
158 11| vágyaim is kergették a ködöt, de hála végzetemnek, mely alkalmas
159 11| melyeket az anya ösmerhet; de gyermekének fátyolon át
160 11| is megsütném, megfőzném; de kedves lányom, a mérnök
161 11| akarja rajta végrehajtani, - de a jó példát sem csupán a
162 11| az anya leányára büszke; de ne öregapja szakácsa- és
163 11| gyermeknek megindulását, de tudta, hogy e könyűk nem
164 11| mikor ember tud lenni; de állatnak is a legnagyobb,
165 11| könyv az utolsó lapnál, de a lány még nem szakadt el
166 11| gyilkosokról nem tőn emlitést, de a könyv azokat is megnevezi:
167 11| anyám, lányod bölcsebbé lőn; de érzem is, a mit eszem meggazdálkodott
168 11| keserüt és édest, balkezet de jobbot is, ellenséget és
169 11| és jó barátot, büntetést, de jutalmat is, - és boldog
170 11| és rosszat, jobb kezet, de balt is, édest, de keserüt
171 11| kezet, de balt is, édest, de keserüt is, jó barátot,
172 11| keserüt is, jó barátot, de ellenséget is, jutalmat,
173 11| ellenséget is, jutalmat, de büntetést is. Ugyanazon
174 12| láttam, - válaszol Sipos, - de magam szeretnék hasonlója
175 12| kalapácscsal kell feltörni; de a bele megérdemli a fáradságot.~-
176 12| leghatalmasabb családoknak, - de persze átkozottul elkényeztettek, -
177 12| teszi utána az öreg ur, - de a mit nem tudok, azt mondja
178 12| lesznek a közönség mosolyának, de közelségükben a gazság és
179 12| pedig, ez a lassan menő, de mégis egykor megérkező biró
180 12| elevenen fognák fölhuzni; de kivételesen akadnak ilyen
181 12| ügyvéd néhány ösmeretlen, de e vidékbeli urral beszédbe
182 12| mint utasitva valának, de az utasitás apróbb részleteit,
183 12| fájdalom érzékeny volt, de mint minden rossznak megvan
184 12| mondani, - véli a mérnök, - de az is szokás, hogy az ilyen
185 12| párbeszédi szólamnak tekinti, de szivemből kérem, higye el,
186 12| még önzésnek is nevezhető; de midőn szeretetünk osztozni
187 12| kaptára alakitsa magát; de saját tapasztalatomból mondom,
188 12| hiszem, hogy nyomnék valamit: de, kisasszony, azt is hiszem,
189 12| eladó, ha nem mondom is, - de én nemcsak kiabálom a házasságot,
190 12| nem csak eladni akarok; de ott voltam, mikor téged
191 12| szerént zsákmányolhatna ki; de azon szavak szerént, melyek
192 12| rövid összepillantás alatt; de a mi legfőbb, mindenik tudta,
193 12| gondolt: igen vagy nem! titok; de méltó tárgya a kiváncsiságnak:
194 12| megmutat jót és rosszat, - de hátha reggel a rosszat hinni
195 12| jót hinni nem meritek, - de az bizonyos, hogy a mely
196 13| volt elhatározott szándéka; de a mit ő hazugsággal akart
197 13| nem csak megvigasztalta; de meg is nevettette volna.~
198 13| szavazta rá a kárhozatot; de ha önmagunk előtt is elestünk,
199 13| nem volt szerencsétlen; de a boldogságnak magasztosságáról
200 13| keresve a titoknak kulcsát; de ime másodszor találkozik
201 13| legtisztább gondolat illet meg, - de előbb kérdeni: nem sértettem
202 13| magyarázza az ügyvéd, - de minthogy a mérnök ur nincs
203 13| megfogni többé nem lehetett; de a lány érezte, hogy máskor,
204 13| körül tiporja a földet.~- De ha én mondom, hogy kegyedet
205 13| mondja, sőt tán érzi is; de ösmerek olyan nyavalyát,
206 13| világnak sültjét, főttjét; de gyomra nem birja. Az én
207 13| nem tudom bebizonyitani, de másként nem lehet, észrevett
208 13| számitásból emlitett meg; de barátom, az én szivem nem
209 13| Keressen korához illő nőt; de szegényt, minőt még találhat,
210 13| mint száz más fiatalembert, de e néhány szót ne olyan értse
211 13| tömegesen fordultak meg; de a hol a finnyás hamarább
212 13| hasonlitani fog némileg az apához; de a való meglepte, szép testben
213 13| Ugyanezt mondám róluk én is; de ez nem használt volna nekik,
214 13| ugy szóról-szóra veendő; de a nő keservesen sirt; mert
215 13| az ember, - én valék; - de azért meg ne dicsérjen a
216 13| dobbanásában kelnek és tünnek; de jelentkezésük megcsiklandozza
217 13| eső dologról beszélhettek; de mindketten élénken, kedélylyel
218 13| nem nyujthatván tovább; de annál magyarázóbb volt az,
219 13| elereszteni kedves vendégét, de az nem akart a jósággal
220 13| ijesztek, vonzalma kétségtelen: de a nyilatkozat koczkájára
221 13| előnyökre került a sor; de ezeket már a szendergés
222 13| szeretett rokonom szivébe; de az önökében, remélem, ott
223 13| Vigasztaló szó ez nekem, - de még ennél nagyobb vigasztalást
224 13| mondom, hogy nagy czim, de nagy kötelesség rám nézve.
225 13| Vonzalmamat szivemnek tartom; de engedelmes vagyok és leszek
226 13| bucsuzástól ugy is félek, - de még jobban félek, ha nekem
227 13| volnál.~- Bácsi! nem illik, de kérdeznem kell: ugy-e, ön
228 13| gyermek, nem vitázom veled; de erre felelj: ha atyád egykor...~-
229 13| hogy önt szereti ...~- De, ugy értem, ha már ő nem
230 13| és mi körülmények között; de mikor már én nem leszek,
231 13| nem tudom, jól teszem-e; de engedelmeskedem.~Az emberek
232 13| köpönyegforgatónak. Nem csak hallotta; de tapasztalta, hogy amint
233 13| alkalmas csalétket kötünk. Ó, de hátra volt az utolsó fölvonás,
234 14| ámbár nem akarja feledni; de már érzi, hogy ezt hasztalan
235 14| tolakodás a leányhoz közeledni; de a fiatalember elgondolta,
236 14| a bizonyitó tanulevelet; de érdemekkel dicsekedni, önmagukról
237 14| valamit?~- Elgondolkodtam.~- De szeretnék visszafordulni. -
238 14| nem szabnak maguknak árt; de meg kell fontolnunk, hogy
239 14| tapasztalásnak ezer nemével; de szivünk rovására, a hazudságot
240 14| a szerelem felé járkál, de jól esik ismételni, min
241 14| élénkek, mint segédjeé; de gyanitván a lépet, melyen
242 14| elfoglalták régi helyüket; de mindenik pusztának találta
243 14| czimet adá meg a rokonnak; de ma taglalni kezdi rokonának
244 14| somogyi ut előtt talán, de utána nehezen vállalkozik.
245 14| melyiket különböztetné meg; de tudjuk, hogy ő a konczért
246 14| fogva el nem engedik a pört; de ügyetlenségük és szenvedhetlen
247 14| mindeniket bolonddá akarja tenni; de eközben a két testvért megharagitja,
248 14| megemlékeznek, össze is szidják; de neki ez mind nem árt, de
249 14| de neki ez mind nem árt, de előre is bizonyosan tudja,
250 14| három bőven megérdemli.~De hát a mérnök? Arról sem
251 14| most már nem szükséges, de azt még kevésbé tudta, hogy
252 14| már meg akartam házasodni; de olyan vetélytársam akadt,
253 14| önt magamnak meghóditsam. De ha önt életemben meg nem
254 14| kimondhatatlan szeretem, de midőn ezt vallom, eszembe
255 14| rokonaink szavazatáért; de nem kételkedem, hogy e közben
256 14| lenni, mint szükséges lenne; de, rokonom, háromra figyelmeztettem:~
257 14| föltalálta a mindennapit, de erkölcséért nem állt alkuba
258 14| méltó párja mellett lássa; de hátha nem? mert a leányt
259 14| értené meg, ha meghalok; de ne várakozzék kend addig.~-
260 14| barát is eltartja kendet, de a szó mellett éhen marad
261 14| mellett éhen marad kend.~- De hát ezt meg kellett előre
262 14| vagyok, - tekintetes uram, - de már nem tehetek róla, hogy
263 14| csillámával tündöklőn ragyog; de emez sem megvetendő, miveletlen
264 14| hálálkodnék, kivánná a minden jót, de a mennyei koronát is, ha
265 14| csiklandozná föl a könyűket; de később az ember azt mondaná,
266 14| ügyesen monda: adj uramisten; de mindjárt.~Máskor az ügyvéd
267 14| otrombaságra is vállalkoznék; de, furcsa, hogy az életnek
268 14| nyügtől fognék megszabadulni; de hálával is tartozom védenczeim
269 14| Szerencsémet nem lökhetem el; de mit mondanak hozzá az ön
270 14| gondolkozik, felelni fog; de ilyent egyet sem hiszek;
271 14| még csak maga tud valamit de a melyet a másiknak egy
272 15| ismételve kérdőre vette az anya, de az egyenes kérdésekre kitérő
273 15| alma, körtvély, dinnye, - de értem a sógorasszonyt, -
274 15| Eljövök, - teszi hozzá, - de nem eszem belőle.~Gondosan
275 15| ügyeskedő nőnek czélzatát; de az ügyvéd konoksága ma még
276 15| nem maradt siker nélkül; de férjem egykedvü, és méltóságos
277 15| csak ezt a helyet ösmerem, de mondhatom, hogy több boldogabb
278 15| szinpadilag... el fogok merülni: de én tudom, hogy ön támaszom
279 15| Kérdi tréfa ürügyével, de remegő kiváncsisággal.~-
280 15| évig fetrengeni hagytam; de részben azt hittem, példa
281 15| vitte, megállt a kapu előtt; de az ügyvéd nem szállt ki,
282 15| szótalanságát megszokta, de a későbben föltekintő bérkocsis
283 16| beszédtárgy, bánatos foglalkozás; de mellőzhetetlen.~Mérnökék
284 16| örömnek jelei nem voltak; de a mérnök nem is vigasztalta
285 16| beszélgetést befejezhették volna; de a hosszu beszélgetés után
286 16| magasabb fokát veszi igénybe, de egyszersmind jutalmazó is.
287 16| terhes foglalkozás miatt; de hiába, a mérnök nem tágitott,
288 16| alkonyatra készen volt bajával; de az öregemberből az évek
289 16| akarta másnap a munkát; de hasztalan, a láz erőt vett
290 16| nyugvás után fölerőlködött, de a baj a mérnök elszántságával
291 16| Föl-fölkelt, dolgozgatni akart; de néhány óranegyed után megint
292 16| jelenlevő állapotot tekinteni; de az orvos a felelősséget
293 16| nyugalomszerü jótékonyságát; de tapasztalata a heves lüktetésnek
294 16| vádféle akart megszólamlani, de a támadásnál az önvédelem
295 16| eltávolitani a szükséget; de legtiszteletreméltóbb öröksége
296 16| legutolján is ráérek, mérnök ur; de nem távozom, mig a jelek
297 16| nagyon, - nem tagadom, - de lelkem oly könnyü, mint
298 16| orvosnak teendője elvégződött; de nem állhatá meg, hogy fönnszóval
299 16| is nekik jó tanácsokat; de azok inkább ijesztők, mint
300 16| már gondolni sem lehetett; de a sok tünődés eszébe juttatá
301 17| is fogok vállalkozni, - de itt egyelőre nem fogunk
302 17| atyai gond elkészitett; de anyámnak nem mutathatok
303 17| várt csattanó feleletet, de nem is utasitá el, - akképp
304 17| tesz, habár érzelemben; de ez éppen itt nagyobb bankjegy,
305 17| kinek gyónnak, az hallgat; de fölteszi, hogy a gyónó az
306 17| engedelmes, szerető gyermek; de éppen csak gyermek, előtte
307 17| kérdek, - össze-vissza, de nem ok nélkül, - van e kendőnek
308 17| meg Sipos egy mosolylyal; de a nagyot annál kevésbé gondolják
309 17| azzal teendőnket elvégeztük; de cselekedni gyöngék vagyunk.~-
310 17| egyezségre.~- Szavamat adtam; de még ráadást kérek, - mondja
311 17| van irva az ön jó tanácsa; de leányomnak, annak a gondtalan
312 17| Sipos nem merte kimondani, de gondolta, hogy legkevesebb
313 17| mellett ő lenne a harmadik; de a tartózkodás a czélzást
314 18| meghatalmazást birói uton kérem; de kötelességem kérdezni, tisztelt
315 18| Nem fogunk szembeszállni; de jogainkat védhetjük.~- Pénzért? -
316 18| ösmerem, - biró nem lehetek; de mint ön védője kötelességem
317 18| elégedve?~- Egyelőre meg; de a meghatalmazványban e nyilatkozatnak
318 18| nézve, még reményem sincs; de szót fogadok, nehogy a szeretet
319 18| Nehéz lenne a megczáfolás; de ha már itt vagyunk a földön,
320 18| kimondáskor nem éreztek.~- De nem következik, hogy sohasem
321 18| vizsgálódásait a való bizonyitja; de hol van a mozgatóerő, a
322 18| sziv, a máj itt vannak; de hova lettek a szenvedélyek?
323 18| hogy zabolázni sem tudunk; de okait sem, s hogy többet
324 18| lárma vagy saloni gúnyban; de ellentmondás, - itt van
325 18| kinál, és ki nem elégit; de oktalanságában nem tudja,
326 18| csalódásoktól megőrzi.~- Remélem.~- De azért ne itélje el a férfiakat.~-
327 18| Ilyenkor imádkozni szeretnék, de nem jutnak eszembe a legszebb
328 19| fűszeres fiókhoz dülleszkedtek, de a vendégek láttára kiegyenesedtek,
329 19| is talált volna a halál; de az nem válogat.~E testvérek
330 19| korbácscsal is rászoritom őket; de a boltból ki nem mernék
331 19| akadémiában professzor vagyok; de a koriandrumon kivül aligha
332 19| évenkint kapsz ennyit, de mondj valami okosat, a milyent
333 19| nyereséggel tehetném kelendővé; de mert ilyen czikket nem árulnak,
334 19| vaniliagyökér vagy vizahólyag.~- De hát a Kardoss-örökség?~-
335 19| nem vagyok rá méltó.~- De rokon urnak szavazata van.~-
336 19| Nem tagadom, szólhatnék, de nem merek, - ha ezek a rossz
337 19| Helyesen cselekszi, rokonunk, - de a Kardoss-firmáért is mondhat
338 19| ügylet, a mihez nem értek; de van Pesten egy ügyvéd, elhunyt
339 20| elmondák a hála szavait; de éppen a hála vezeté őt tévutra,
340 20| fontolni a kimondandó szavakat, de önnek joga van őszinteségünkhöz...~-
341 20| bátortalanságban önvédelmére elégtelen; de midőn a férfi elér a szerelemig,
342 20| nem mondja bár senkinek; de érzi.~- Istenem, - sóhajt
343 20| elmaradhat néhány óráig; de megjő, előbb, mint legjobb
344 21| öregebb kinos őszinteséggel, - de már bocsásson meg a jó isten,
345 21| alkudtunk, magunk engedtünk; de az öreg nem is kérdezte
346 21| tekintetes ügyvéd ur, - de a következetesség drága,
347 21| lapokat, könyveket olvasni?~- De már azt nem cselekszem,
348 21| jogokkal jobbágyaink iránt?~- De már itt éppen nem engedek,
349 21| megehetném magam. Ó, de szép az, tekintetes ur,
350 21| ily szép dolgokat látunk; de mit leirni nem tudok, szivem,
351 21| Jolán kisasszony részéről; de minthogy az egyik rokon
352 22| kapu nappal nyitva van, de a nagy urak ajtaján némely
353 22| át.~- Jó lesz megtudni, de iziben! Veti oda a szót
354 22| nem lehetne-e lekapkodni; de a falusiak emberségesen
355 22| rokonszeretetet nem csak szóval, de tettel is bebizonyitani.
356 23| gondolt a pörös tárgyra; de mégis nagy érdekkel hallgatta
357 23| merek neked ellenmondani, - de jó szived megbocsátja lányodnak,
358 23| megengedhetőnek vélik; de mikor én a törvénykimondónak
359 23| senkinek semmi köze hozzá; de midőn én, Kardos Jolán szólok,
360 23| reményre az időt maga kérné; de nincsen Pesten olyan férfi,
361 23| ezt hálával mondom ki; de kérdem önt, ha az ügyvéd
362 23| magyarázza az ügyvéd, - de a vagyon az aggodalmaktól
363 23| beleszólt az emberi szándékba, de én meg nem adom magamat
364 23| hallgattam volna talán; de ma megnyugtatást kér egy
365 23| az ön kezét megszoritani; de e kéznek ára van.~- Meghallgatom!
366 23| közöm a reménység tárgyához; de mint ügyvéd nem tágitok.~-
367 23| Azt is helybenhagyom; de a küzdelemre nem alkalmaz
368 24| mondatokat előre betanulni; de más száz nővel szemben kevesebb
369 24| ezen pedig nem kételkedett, de amint láttuk, a kezdeményezésnek
370 24| apának gyöngéd, tartózkodó, de önmaga iránt is szigoru
371 24| ezt a leány is belátta, - de hogy több ne történhessék,
372 24| ügyvédet hálóba csalhassa; de előbb jött a kardossfalvi
373 24| Kardos-rokonságnak bármelyik tagja.~- De jól megnézzen ám engem a
374 24| lesz velem, ha kidob is; de a testvéremmel együtt kell
375 24| hátulja jut hamarább eszembe; de a tekintetes ur majd összerakosgatja.~-
376 24| megmaradunk szavazatunk mellett; de messze van odáig az idő,
377 24| egyszeregy igy mutatja; de az élet nem mindig egyszeregy, -
378 24| mernék neki válaszolni, de magam miatt, kit ő megitélhetne,
379 24| nekem bátorságom volna; de hiába, ha nincsen; mert
380 24| tekintetes ur megdicsérne; de minthogy ilyenre nincsen
381 25| zaklatástól ne féljenek önök, de mint ügyvéd szem előtt tartom
382 25| tudja, mi a magasztosság, - de én nem akarok alázatos szolgáló
383 25| Az áldozat nehezen esik; de mert menekvést nyujt, -
384 25| kedvének, értést nem értette; de hát boldoguljon, ha megtalálta
385 25| mondék, csak eltaláltam, de a részleteket most már öntől
386 25| akarja elfontoskodni.~- De talán e fiatalember ...~-
387 26| fiu anyja parancsát várta, de még nem hivatá.~A méltóságos
388 26| hogy ily későn jelentkezem; de nagyon magas az a fal, mit
389 26| sokáig tartott a megkerülés; de most itt vagyok, hogy önöket
390 26| a mérnökné tisztelettel, de azért nagyon örvendünk.~-
391 26| utána az urfi szelesen, de mégis csellel, - az ön sorsát
392 26| belépett; - most bucsuzom; de nem sokára őszintébb leszek; -
393 26| bele az utolsó mondásig; de az alatt birkózott a haraggal,
394 26| vagy nem jött, az közönyös; de e fiatalember küldött farkas,
395 26| tanácsolni akartam valamit, - de az nem alkalmas fegyver
396 26| kinevetnék engedékenységünket; de meg kell menekülnünk e tolakodástól.~-
397 26| beleegyezem az ön kivánságába.~- De kérnem kell önt, hogy ha
398 26| leereszkedés megszégyenité; de a kardossfalviak alacsonyabban
399 26| férjemet; gondolá a nő, de azért hallotta a fiunak
400 27| A levél.~De könnyü most Amerikába utazni,
401 27| földindulással mentik árverelésüket; de ha már semmiképp sem engednek,
402 27| volna föl a nyugalomból, de a levél sürgetős volt, s
403 27| levelet hugomnak irtam, de lelkiismeretének megnyugtatásául
404 27| fiatalember szavai szerént; de miért nem irta hát egyenesen
405 27| kinyalta az inas, azt látom; de a ruhakefével nem fér a
406 27| kapuban adták a kezembe, - de ha a levél hasonlit a gazdájához,
407 27| lesz rá szükség, Vendel, - de köszönöm a hirt. - Ez az
408 27| Megmagyarázza ön e nyugalmat.~- Meg; de nem ma, - mondja Sipos különös
409 27| tartanom, Jolán kisasszony; de mert megtartom, s az ön
410 28| erre tudnék válaszolni; de miért szólal meg méltóságodnak
411 28| tudományokra játszva tanitott, - de hasznukra nem gondoltam,
412 28| tarthat bennünket ma is, - de nem vagyunk szükölködők;
413 28| előtt feleletet sem hoztam, de még a levelet sem vittem
414 28| lenni, - elvesztem a pört, - de ezt csak önért koczkáztattam.~-
415 28| határozatlan ment haza, - de kezdeményül egy szeretetteljes
416 29| szerént megyek jobbra, balra. De lakolok is; mert a szégyen
417 29| az erélytelenség meghal; de hizelkedett, a jó szó verte
418 29| Szarvas"-ban akart megszállni; de a másik miatt a kényelmetlenséget
419 29| hallgatott, pedig, hej, de türhetlen volt a rabszolgának
420 29| az urnő sem gondolt rá, - de most egyszerre ráemlékszik,
421 29| közelebb inté, és sugva, de éllel kérdi:~- E másolatnak
422 30| önnek bizalmát eljátsztam; de fiunkról határozzon ön, -
423 30| lesz.~- Rosszul számiték, de - egy jó házassággal...~-
424 30| fejszének nyelét keresték volna; de nem merték kinyögni a szót,
425 30| Ezt sugta neki az ész; de a házas életben nem csak
426 31| mutogatásból megértenék egymást; de ha már azt mondom is, hogy
427 31| fognak. Ennél csöndesebb, de biztosabb az a diadal, melyre
428 31| gyümölcse lassan érik; de tovább tart, s én hazámfiait
429 31| igazmondás nem emberszólás; de, kérdem, hány ember meri
430 31| megérdemli, hogy alkuba álljunk. De hát az apai, fiui- és rokonszeretettel
431 31| akar lenni. Igen, uram, - de azt mondja meg, fehér, fekete,
432 31| savanyut is megtámadhatnák, de az embereket megmagyarázhatlan
433 31| takarékpénztárak nem kölcsönöznek, de milliókkal se lehessen megvenni.
434 31| és családja irányában, - de nem mindent, mi azoknak
435 31| szakmaszerüség nagyon jövedelmes, de emberzaklatóbb részéről;
|