Fejezet
1 1 | kikérje a pört, s a mit én itt most érthető magyarsággal
2 1 | jurátusoknak osztogatták. Én is jártam oda egy álló hónapig,
3 1 | kell vallanom utólagosan, én voltaképpen nem is az ebédért
4 1 | repül a disznó?~- Tudom is én! Mondja a másik együgyü
5 1 | pecsenyét eszik, mint...~- Mint én... mondja a kövér képü,
6 1 | gondolja, barátom, hogy én ingyen tanitom meg magát
7 1 | Kardos-család pörének, s ez az, mit én olvasóimnak el akarok mondani,
8 1 | nem tudott.~Ezért jártam én a négy forintos ebédre,
9 2 | asztal mellett, mint az én strázsamesterem, mikor reggeltől
10 2 | dicsekszik önmagában, - én hordtam a leveleit annak
11 2 | mert, hej, szeretném ám én egyszer a füleimmel is hallani
12 2 | hallani azt a szép szót, mit én a dolmányom alatt hurczoltam,
13 2 | hanem csak azt lesse, hogy én dobassam ki magamat érette:
14 2 | akadtam vele szembe.~- Hát, ha én adnék kendnek egyet?~- Tudom,
15 2 | hosszu árjegyzékem van, s én elfelejtem azt bekérni;
16 2 | tünődni, - mindjárt megmondom én a dolgot tisztára, aztán
17 2 | madár eleven volna; de hogy én az urfinak egyszerre négy-öt
18 3 | előtt, mondván: Kisasszony! én ötven éves vagyok, már kedves
19 3 | kicsit az öreg anyjával is, - én érett eszü ember vagyok,
20 3 | ti azt mondjátok, hogy az én eszem ment el, - enyém,
21 3 | elhatározott, és ha te...~- Én bizony hozzád mennék, kedves
22 3 | igazi szót.~- Nem is akarok én kapustól berohanni, kedves
23 3 | meg a leánykérő, - a mit én neked mondtam, te meg mondd
24 3 | ember; hanem itt lehetek én feleségestül, mikor a leánynak
25 3 | meg az első rohamtól, - én meg majd a feleségemmel
26 3 | fölséges uristen, mikor szoktam én káromkodni, tekintetes uram, -
27 3 | maga helyett?~- Majd felel én helyettem a falu birája,
28 3 | fogadatlan ebet, koldulni majd én is másodmagammal megyek.~-
29 3 | lesz valami szegénynek, én már kihadakoztam a magam
30 3 | magára hagyom kendet, én nem botorkálok egyedül:
31 3 | a tekintetes ur?~- Éppen én, ha tudni akarja kend.~Vendel
32 3 | mondja, hogy nem vagyok én már házasulandó gyerek ötven
33 3 | akartam tudni, hogy álmodom-e én ezt a dolgot?~- De, ébren
34 3 | rá van irva, kend lesz az én póstám.~Vendel kézbe vette
35 3 | parancsolja a tekintetes ur, én elviszem a levelet a szent
36 3 | tréfával az ügyvéd, - kend az én jurátusaimnak szerelmi postája?~-
37 3 | vagyok, igen is, - inkább én, mint más.~- Kend hát a
38 3 | kend azt a nevet, a mi az én levelemre van irva.~Vendel
39 3 | bizony nem kiabál kend.~- Én sugva is elmondhatom a magamét, -
40 3 | Igen is, jelent, mint én azt az én maroknyi eszemmel
41 3 | jelent, mint én azt az én maroknyi eszemmel fölérem, -
42 4 | mondanák ugyanezt, mint az én méltóságos rokonomról, még
43 4 | már a fiu következik, az én kedves unokaöcsém. Még azt
44 4 | ss-el irják, s minthogy én, - tudniillik Kardos ügyvéd
45 4 | pörbe fogták őket, s ha én tudtukon kivül közbe nem
46 4 | kölcsönben, remélem, én is élhetek, halhatok miatta.
47 4 | megérdemli ezután. Ilyen az én Lőrincz bátyám, - mondja
48 4 | fillérrel távolabb megyek tőled én, és kérlek, hajlékomba ne
49 5 | előtted az életben.~- Az én példányaim nagyon kiállhatatlanok,
50 5 | által czélt ér.~- Tehát én is ügyvéd leszek? pöreim
51 5 | visszatérve a bekezdésre, hogy én is előbbre segéljem a párbeszédet,
52 5 | jónak látott magasztalni, az én Kardosom hétszámra is alig
53 5 | férjétől is megvárja.~- Az én kedves bátyámat ezért meg
54 5 | büntetni, ezen pillanattól az én kedves sógorasszonyomnak
55 5 | eljutottunk volna, mint az én Kardosommal, ki nagyban
56 5 | czimmel. Ön, bácsikám, az én kulcsomat bizonyosan megaranyoztatta
57 5 | rokonaimat, különösen önt, mikor én már erőmben megfogyok, s
58 5 | közbeszólva az ügyvéd.~- Ezt meg én nem értem! Mondja a ravasz
59 5 | markolhassa az aranyos madarat.~- Én vagyok a legközelebbi rokon,
60 5 | megaranyozást megajánlom én.~A méltóságos asszony az
61 5 | valami válik: ezt a gyereket én tettem emberré! - Ő is fölvállalta
62 5 | mikor nem kell, - s az én inditványom sántává-bénává
63 5 | mindjárt; azért jobb, ha én nem tudom, mit akar ő.~-
64 5 | kedves bátyám, - mit gyanitok én, - okoskodik a tekintetes
65 5 | csak azt ne kivánja az én édes feleségem, hogy én
66 5 | én édes feleségem, hogy én járjak a toronyba, s én
67 5 | én járjak a toronyba, s én huzkodjam fölfelé a fa sudarát, -
68 5 | akaratu ember törhet, - s én csak becsülni tudom sógorasszonyomat,
69 5 | öreg apánk.~- Kedves öcsém! én is szeretném mindezt, -
70 5 | méltóságos világban élünk, én már fütött szobában is fázom;
71 5 | egy szobában el nem fér. Én, ki az ilyent nem szoktam,
72 5 | hogy elszakad.~- Hát, ha én is gondoltam volna valamit?
73 5 | nőmmel, majd az ő postáján én is megtudom.~Az ügyvéd megsajnálta
74 5 | segitünk, - mondja a vitázó, én magamra vállalom a leánykérés
75 6 | Csalódik, tekintetes ur, - én itt nem az volnék, ki a
76 6 | kötekedést, - Vörösmarty Miska az én testi, lelki jó barátom.~
77 6 | szokatlan leereszkedéssel, - én bogaras ember vagyok, -
78 6 | Olyant akartam mondani én is, - mondja az ügyvéd, -
79 6 | disznait leöldösi; mert én nem győzöm köszörült késsel,
80 6 | megbecsülje; mert ez lesz az én jobb kezem, mint tőlem,
81 7 | szert, édes Vendelem?~- Az én pörömnek jó prókátora vagyok
82 7 | rövid az az imádság, a mi az én fejemben megmaradt, arra
83 7 | Vendelem - elég-e ennyi?~- Ha én sem tudnám, mennyit ér az,
84 7 | mellé ültetve az ifjut, - én még ritkán könyörögtem az
85 7 | hideg.~- Istenemre mondom, én nem érteni a tekintetes
86 7 | megrémülni, hisz a mennyit én kereshetek, tizenkét éhes
87 7 | hányszor ajtómon kopogatnak, és én nem röstellem kimondani:
88 7 | meg kell venni, s a hová én pénzzel mentem vásárt ütni,
89 7 | igy nem éltem hiában, s én megvigasztalódom, mert mint
90 7 | igazságtalanságnak látszik, s én a mai napra szántam ön előtt
91 7 | kedve többé! Itt kezdődik az én oskolám, kedves öcsém, -
92 7 | csüggedni, fiatalember, ez az én tanom, erre fog ön tanitványul
93 8 | emberekről, megmondám, és mig én e földön maradhatok, józan
94 8 | zárta.~Eszed toldja meg az én gondolatimat, s az élet
95 8 | szerencsések és a gazemberek már az én koromban jó ágyat vetettek
96 8 | szerencse engem nem keresett, én meg a gazságot: igy folytatnom
97 8 | gyermekemért, érted-e feleség?~- Az én férjem mindenre talál alkalmas
98 8 | Igen férjem, hanem az én véleményem szerént a szerencse
99 8 | adja ki uraságom a részt, s én nem csak nem fogadtam el...~-
100 8 | fogadtam el...~- Hanem ha én itt nem vagyok ...~- Kilöktem
101 8 | vagy nekem, mondd meg?~- Az én kedves apámnak engedelmes
102 8 | Ilyenfélét gondoltam én is, feleségem, magyarázza
103 8 | esnék egy rokonkebel, melyre én is lehajolhatnék, azért
104 8 | tizenöt forint áru magból én vetettem el saját kezeimmel,
105 8 | pecsenyeszagra éhesek jelentkeznek; én megmutatom önnek, hogy olyan
106 8 | lányomban, kinek lelke az én vezérletem alatt méltó lett
107 8 | itél, amint esze van hozzá. Én a munkának embere vagyok,
108 9 | Elunta magát, Vendel?~- El én, tekintetes uram, - az öreg
109 9 | férek meg rajta.~- Tudom én azt bölcsen, teins uram, -
110 9 | bölcsen, teins uram, - értek én valamit a zsidó iráshoz;
111 9 | nyakára penészedik, mint én és az öreg ur, - s ha nekem
112 9 | jó szót, Vendel; de lássa én nem tudok ám hazudozni,
113 9 | hát neki, hogy elhigye?~- Én nem tanitom a teins urat;
114 9 | hát, domine spektabilis, én készen vagyok.~- Két napi
115 10| utasitásképpen mondja:~- Én vagyok az, ki a szobát előre
116 10| azt a "Fekete kutyát"?~- Én inkább azt kérdem, - felel
117 10| ingyenben ne maradjon, - én megyek.~- Ha addig van,
118 10| Kardosok nem atyánkfiai.~- Ugy én nagy kárt vallottam, - mondja
119 10| czélzást, - valaha az ss-ekkel én is éltem, - akkor még igényt
120 10| igénybe venni, - utána teszi: én Kardos István pesti ügyvéd
121 10| tán olcsóbban kapom.~- Az én ösmeretlen hugaim nem fognak
122 10| mondja a tekintetes ur, én is ezen elvet vallom.)~A
123 11| gázoltatok itt a földön. Az én vágyaim is kergették a ködöt,
124 11| meggondoljátok, hogy az én erszényemnek nem kell sok
125 11| csöpögve is hamar kifogy, azért én rám ne táltsátok a szátokat;
126 11| hallgatja.~- Magamról tudom én azt, kedves lányom, milyen
127 11| hasznát lehet venni. Ösmertem én olyan anyát, ki kedves magzatjának
128 11| a viztartó kannával.~Nem én találtam ki, nem is a mostani
129 11| melegéből ragadta ki, s én nem mernék a tükörbe nézni,
130 12| szerfölött kemény lesz és én nagyon félek, hogy keményebb
131 12| keményebb lesz, mint az én kalapácsom. Ez előérzetben,
132 12| bátorságom fogyni érzem, - én, Kardos István, hetenkinti
133 12| átkozottul elkényeztettek, - én nem vagyok többé az a természetes
134 12| alapja szerént itéli meg, én annyi gazságot, rossz akaratot
135 12| józan embereknek, mint az én rokonom, - holott az emberiségnek
136 12| elfogadásra, bemutatásul mondja: én sárföldi (értsd: sárföldön)
137 12| e fiatal uri ember az én kedves barátom, Sipos, pesti
138 12| is ösmerjen valamennyire, én öntudatosan igen egyszerü
139 12| nyugalomnak rajza mutatkozik.~Én, az iró, hónapokig foglalkozván
140 12| között az embert kerestem.~Az én emberem, értem a mérnököt,
141 12| tapasztalatomból mondom, én, a "nem haragos", sőt valóságos "
142 12| fölüljek a hintó bakjára, és én is kapjak egy tányért -
143 12| legszebb szó nem jut eszébe.~- Én nem vagyok követelő, - mondja
144 12| rólam, - mondja Sipos, - az én jó akaróm engem boldogitani
145 12| hálátlanságtól. A föltétel, melyet én toldék egyezségünkhöz, -
146 12| nehezebbek is vannak, és az én mértékem kénytelen volna
147 12| jegyzi meg a lány, - én önről már annyit elhittem,
148 12| hallgatója legyek.~- Az én mindenkori jó akaróm feleljen
149 12| akarnád eladóvá tenni.~- Az én lányom eladó, ha nem mondom
150 12| ha nem mondom is, - de én nemcsak kiabálom a házasságot,
151 12| mikor téged elvettelek. Én méltán nyitom föl a számat,
152 12| tudom, ki előtt beszélek, az én derék fiatal barátom a pesti
153 12| hogy azt nézze meg, a kit én árverelek.~A fiatalok összetekintenek,
154 13| bánatosan van mondva, hogy én csak a vétkemet tudnám igy
155 13| igy megvallani.~- Lábamért én sem mondanám ezt, ha kettétörött
156 13| embertársaink ellen követtünk el, - én önmagam ellen vetkeztem:
157 13| lehessen. Észrevehette ön, hogy én az ő kegyencze vagyok, én
158 13| én az ő kegyencze vagyok, én még szivébe is be vagyok
159 13| balmagyarázatot kizár, - s én tudom, hogy ő rögtön meggyógyul
160 13| Mondják nyájassággal.~- Én önök irányában még a szeretet
161 13| kedves rokonaim, - hisz én vagyok az a megrótt rokon,
162 13| Kisasszony, - tréfál Sipos, - az én szerepem eddig tartott,
163 13| szivéből kitakarodom.~- Most én kérem önt, - nyujtsa ide
164 13| ujra a fölvidámult ifju.~- Én még nem csalódtam az emberekben,
165 13| lágyithatna meg. Engedelmükkel, én a mérnök ur elé megyek.~
166 13| tiporja a földet.~- De ha én mondom, hogy kegyedet és
167 13| de gyomra nem birja. Az én ügyvéd rokonomat is ilyen
168 13| ez ne legyen szinlelés. Én nem tudom bebizonyitani,
169 13| emlitett meg; de barátom, az én szivem nem szinház, vagy
170 13| ülhet, a hova neki tetszik. Én megőrzém függetlenségemet,
171 13| maga, ügyvéd rokonom, hogy én a koncz után kapva szivemre
172 13| találhat, házasodjék meg, - s én összeölelem azt, ki megmutatja,
173 13| akar boldogitani. Ez az én föltételem, s akkor gyalog
174 13| holtáig. Ilyen szerepre én alkalmatlan voltam mindig,
175 13| Ugyanezt mondám róluk én is; de ez nem használt volna
176 13| meginditá a válópört, melyben én éppen a férjnek ügyvéde
177 13| pillanatban a fülnek kedves. Az én pörös felem is esküdözte
178 13| legjobban mondva: az ember, - én valék; - de azért meg ne
179 13| Elkényeztetni?... ismétli a lány, - én még alig beszéltem osztályombeli
180 13| szavaknak világos értelmét, s én nem akarnék a legelső lenni,
181 13| megtekintésének ürügye alatt, - holnap én bucsut veszek önöktől, és
182 13| hogy egykor e kis leány az én gondomnak legközelebbi tárgya
183 13| legközelebbi tárgya legyen?~- Én Kardos mérnökné vagyok,
184 13| tiszteletreméltóvá tették, - én a nő, nem tehetek kevesebbet,
185 13| éltében és holta után; ez az én feleletem.~Nem erőszakolhatott
186 13| nekem megmondja azt, mit én elmondatlan is megértek.~-
187 13| is megigérhetsz, legalább én is megnyugszom.~- Megnyugtatom.~-
188 13| körülmények között; de mikor már én nem leszek, és egy becsületes
189 13| elszánással azt mondja:~- Én nem tudom, jól teszem-e;
190 14| Siposhoz fordulva, - ha én most eltalálnék valamit.~-
191 14| eltalálnék valamit.~- Ugy csak az én gondolatomat találná el
192 14| fönnhangon, - majd találok én nektek mulatságot, és megkinozlak
193 14| szerint szeretetet igér, ha én még képes vagyok mást boldogitani
194 14| hogy a sárföldi birtokos én vagyok, mit eltitkolni most
195 14| nyert kihallgatást, mint én azt gyanithattam volna.~
196 14| tetszik.~2-or. Hogy nem én adom az illetőnek közvetlen;
197 14| meg utolsó óráját, és az én szeretetem hadd maradjon
198 14| ön e levelet olvassa, már én nem csalhatom meg önt, -
199 14| lelkiismeret, ez a megvesztegetheti én biró, ha elszabadulhatna,
200 14| kend, Vendel, - most már én sem akarok hálátlan lenni.~-
201 14| értette kend, - azt meg én mondom, - jegyzi meg az
202 14| Vendel, puhára lágyultam én már, egy kis forgószél leráz
203 14| mi érdekelhetné önt az én dolgaimból?~- A legfontosabb,
204 14| meghatottan.~- Jól megértett: én a leányra gondolok főleg.~-
205 14| főleg.~- Bizalomért bizalom: én a leányt szeretem,~- Nem
206 14| után a reményé a többi s én ebben is boldog vagyok,
207 15| fognánk gyümölcsöt enni, és én előre is mondom, hogy nagy
208 15| kényelemszeretete elriasztá. Én vállaltam el a cselekvést,
209 15| szeretnék, ha rágondolok.~- Én nem álmosodtam el, kedves
210 15| kielégitő.~- A földszinten?~- Én onnét beszélek, mert igazán
211 15| okoskodik az asszony, - én e kinos kezdeményezést oda
212 15| könnyen fog boldogulni.~- Én nem vagyok mindenható, -
213 15| ügyvéd az őszinteséget, - én tudom, hogy ön vagyonának
214 15| Azonnal visszaesem; mert én meg azt hiszem, hogy boldogtalanná
215 15| el fogok merülni: de én tudom, hogy ön támaszom
216 15| hit dolga, ön jobbra tart, én balra, mindketten mást hiszünk,
217 15| lehetek. Őszintén szólva én a polgári társaságban a
218 15| adta ki tőkéjét sógorném... én ez összegért kezes nem leszek.~-
219 16| élőt nem érthetem meg, mert én is ember vagyok,... az elhunytnak
220 16| emberi czivakodást mint én, ilyen dologban nem méltó
221 16| szereteteddel,... ez az én megnyugvásom.~A külső teendők
222 16| mellékszobába távozának.~- Az én tisztem őrködést parancsol,
223 16| lelkét baja fölé küzdvén.~- Én nem; hanem a nyavalyát ösmerem
224 16| sorsát kötötte lelkemre,... s én elvállaltam e szép gondolatot,
225 16| őrangyala is ébren volt, és én megmutatom, hogy én sem
226 16| és én megmutatom, hogy én sem hallottam hiába.~ ~
227 17| bizonyitványa nemes indulatának, s én önhöz folyamodom egy nehéz
228 17| tárgyai mi valánk, főleg én, s anyám tusakodik, hogy
229 17| anyám bánatának tárgya főleg én vagyok, kit kimondhatatlan
230 17| bevallani. Bátorsága nincs, én biztatni nem merem, hogy
231 17| mi a nőket megilleti, az én készségem győzze meg önt
232 17| anyámnál félelem.~- Igen, mert én azt hallom, a mit nem vártam.~-
233 17| önt, kérdezze tőlem, hogy én miből élek?~- Ön ügyvéd, -
234 17| ha ön hajlandó hinni az én szavaimat,... s kezdeményül
235 17| is, Sipos ur, - s ez az én bánatom, hogy e leány többet
236 17| hánynak elmondja. Kövessék az én példámat, gyümölcsöztessék
237 17| jótállók. Ér-e valamit az én szavam?~- Meg vagyok fogva,
238 17| vagyok fogva, kedves Sipos, - én mindjárt indulni is szeretnék;
239 17| zaklatott, kedves anyám, én vagyok az ijesztő?~- Sipos
240 17| az ijesztő?~- Sipos ur, én elakadok, - jegyzi meg az
241 17| meg az asszony, legyen az én segitőm.~A fiatalember röviden
242 17| szerepemet kezembe adá a sors, én bizom a jó istenben, ki
243 18| nevettetni? - kérdi Jolán.~- Én a jogot emlitettem meg,
244 18| szerént adhatván másnak az én szavazatomat, meghatalmazom,
245 18| ur, - esedezik a leány - én a férfiakkal nem akarok
246 18| közelebbről fogja ösmerni, mint én, - az utczánjárót észreveszik,
247 18| nevét is megkérdik, s az én nevemet senki sem tudja
248 18| mert több is hiányzik. Az én reménységem négy fal közt
249 18| keserüségnek is elég lenne.~- Én csak felelni akartam, -
250 18| akartam, - okoskodik a lány, - én az életet nem ösmerem, a
251 18| olvassa e töredéket, melyet én szóról-szóra el tudnék mondani,
252 18| lehetek, mint ők; ők virág, én leány, - mindkettőnket a
253 18| is azt mondom: Istenem, én leány vagyok. - Ekkor a
254 19| okoskodik az idősebb, - enni is én tanitottalak, különben most
255 19| osztozhatunk az örökségen, akár én téged, akár te mondj engem
256 19| magyarázaton, - hisz tudom én, hogy neked több eszed van,
257 19| szabódik a fűszeres, - én értek az olajhoz, megösmerem
258 19| nehezebb legyen, - ennyi az én tudományom, erre meg is
259 19| van Cuba és Jáva, honnét én a kávét kapom, rá van irva
260 19| mennem vagy a fölsőn; mert én árvaházi gyerek voltam,
261 19| volt ám bolond ember!~- Én is azt állitom, - igenli
262 19| igy mondják az emberek, s én nem szégyenlem, - hanem
263 19| megért kétezer forintot; én egy mázsányit teleirnék,
264 19| legjobb, mondja ki most, aztán én is mondok valamit, megéri
265 19| róla a feketét, juttatok én föstékre valót,... mondja
266 19| elhunyt rokonunk társa, - én tudom a kereskedésből, hogy
267 19| számadás nélkül. - Ez az én feleletem, ez szabott ár,
268 20| kitalálva.~- A késedelemnek én valék oka, önt méltán meglephette,
269 20| álmádból, - élő vagy, és én óhajtom, hogy élő maradj,~
270 20| a reménynek biztatását, én is hallgatni fogok, meddig?
271 20| szenvedek a várakozásban én, mint ő.~Negyed nap mulva
272 20| az ifju, - legyen ön az én ügyvédem magam ellen.~-
273 20| magam ellen.~- Vigyázzon, én meg vagyok vesztegetve.~-
274 21| reméli?~- Személy szerént én, az öregebb testvér merek
275 21| ki merné mondani, hogy én haldoklóm, pedig esztendőn
276 21| korlátokat.~- Busulok is én azon?~- Hiszi a tekintetes
277 21| ülni arra a padra, hova én kerülök.~- Gróf Széchenyi
278 21| megértheti a tekintetes ur az én válaszomat is.~- Sziveskedjék
279 21| tekintetes ur elolvasni, én majd hallgatom.~- Amint
280 21| ész csudálatosságán, hogy én e kurta városban fél iv
281 21| van szükségem. Hol kapnék én olyan embert, ki ezt a tudósitást
282 21| az, tekintetes ur, hogy én elmehetek ki a gyöpre, ha
283 21| jött volna a boltba, mikor én fölszabadultam, mikor még
284 21| mert okosodik a világ. Én szállitó is vagyok, a vidékünkön
285 21| létező gazdasági gépek az én szállitmányaim. Ebben is
286 21| kegyelmével már élni tud.~Az én korom az ötvenedik esztendőhöz
287 21| borjut, ha meg van aranyozva? Én ezt nem hiszem, rokonunk
288 21| fölkeresik önt Pesten, és az én szavazatomat kérik, a mit
289 21| szavazatomat kérik, a mit én gyarló tollammal összeirtam,
290 21| felel meg, adja neki az én szavazatomat, és ha kivántatik,
291 22| után kapaszkodjanak önök, - én férjemért jótállok, - nem
292 22| egyetértésre vergődhetnénk. Én gyönge asszony létemre nem
293 22| helyezte, s ez állásnak én, a nő, tetemes vagyont áldoztam,
294 22| ennélfogva merem mondani, hogy ha én férjem nevének alárendeltem
295 23| ríkatott meg anyám.~- Ha én nem mondom és Sipos ur nem
296 23| családi viszonyunk is, - s ha én jelentkeztem egy nyilvános
297 23| gondoljanak mást, mint hogy én azt az előnyt óhajtom elérni,
298 23| megengedhetőnek vélik; de mikor én a törvénykimondónak kezét
299 23| semmi köze hozzá; de midőn én, Kardos Jolán szólok, s
300 23| hátrányomnak mondják, igy érzek én, kedves anyám, és szivemben
301 23| használván, egyszersmind az én szellemi tőkémnek öregbedése
302 23| kisasszony, fölemlitem, hogy én nem volnék most itt, ha
303 23| kisasszony.~- Óhajtja ön, hogy én megnyerjem az örökséget?~-
304 23| az emberi szándékba, de én meg nem adom magamat a balsorsnak
305 23| Meggondolta tehát előbb is, hogy én ki nem kérdeztethetem magamat?~-
306 23| ügytől?~- Többé nem, az én kigunyoltatásom nélkül, -
307 24| több is.~- Öcsém! azt látom én, hogy egy esztendő alatt
308 24| átváltoztatni az igéretet.~Ennél én is okosabbat mondok, kináljuk
309 24| prókátor sem dob ki.~- No, én nem mernék többször odamenni, -
310 24| elmenni hozzá, elmegyek én.~- Nem mersz elmenni. Kételkedik
311 24| bátorságot.~- Ott is lennék én olyan ember, mint te.~-
312 24| egy kis igazolással, - nem én vagyok ám az a másik Kardoss,
313 24| ugy-e tekintetes uram, hogy én a multkor egy szót se szóltam?~-
314 24| és örömestebb elvinnék ám én most, mint a tekintetes
315 24| nagyobb bátorsággal, - mert én ide nem mertem volna jőni
316 24| fűszeres szabott árából én el nem engedhetek sem ma,
317 24| tekintetes ur, - nem ugy vettem én búcsut az oskolától, hogy
318 24| búcsut az oskolától, hogy én még valaha visszamenjek,
319 24| ha megszakadok is bele, én azt a szavazatot ugy szeretném, ...
320 24| együtt kell ám élnem az én testvéremmel.~- Másképp
321 24| nincsen bátorságom, hát most én dicsérem meg a tekintetes
322 24| személyesen, - mert még én diák voltam, mikor ő már
323 24| már kenyérkereső volt, s én féltem tőle, mert mindjárt
324 25| anya, - akkor lesz nagy az én örömem, mikor hallom, hogy
325 25| emberek nem törődnének az én utólagos beleegyezésemmel, -
326 25| azt ugy sem hiszik, hogy én ez örökségre bizonyosan
327 25| kedves anyám, Sipos az én meghatalmazottam,... a köztünk
328 25| szót, anyád hallja csak, és én meghallhatom.~- ... Menyasszonya
329 25| gyöngesége, hogy félünk, - s én nem vágytam soha a zajra
330 25| te jobban sirnál, mint én, pedig, valld meg, jó anyám,
331 25| vagyok, pedig kedves apánk én is, sokszor monda, hogy
332 25| nem fogok pirulni előttük. Én meguntam már az ön nagy
333 25| mi a magasztosság, - de én nem akarok alázatos szolgáló
334 25| van érintkezése, kikkel én mindennap találkozom, -
335 25| sok irigye van.~- Azok az én legjobb barátaim; mert másokkal
336 25| mindjárt megtudhatja, hogy én milyen gyönge legény vagyok,
337 25| mert bizalmasan mondva, én Kardos Jolán kisasszonynak
338 25| okoskodik az asszony, - én belátok e fiatalember kártyáiba, -
339 25| többit is elmondani, látom, én már nem mondhatnék ujdonságot.~-
340 25| kikerüljük őt, - ez az én szándékom, s az ön vendégének
341 26| a mérnökné szállását.~- Én Kardos Caesár vagyok, -
342 26| bizonykolja az ifju, ... én nem avatkozom a családi
343 26| félnek a próbatétektől, mint én; mert, az igazat megvallva,
344 26| ön oktatja őket?~- Az az én szakmám volt az egész évben, -
345 26| volt az a kegyetlen, ki az én kedves szép hugomat e gyötrelmes
346 26| ugyan másképp felelt, mint én most: mindennapi kenyerünket
347 26| foglalkozás, kedves hugom, - én ezt nem fogom türni.~- S
348 26| önnek bennem bizodalma, - én most nagyot gondoltam, mit
349 26| a vasat is megemészti.~- Én sem leszek kivétel.~- Az
350 26| egy jó anyám van, kinek én nagyon szeretek engedelmeskedni.~-
351 26| Őt is meggyőzzük ... Én fogom meggyőzni,... bizom
352 26| tilthatom meg.~- Megtiltom én! Mondja az urfi nagy páthosszal,
353 26| isten rám bizta, - majd én meg is mentem önt tőle.
354 26| inkább a párbeszédet, majd én megtalálom azt, a mit ön
355 26| harmadik izén?... e leányt én is megdicsérném ügyességéért.
356 26| egy jó anyám van, kinek én nagyon szeretek engedelmeskedni.
357 26| hogy professzor; hanem én átlátok az eszén. E hiu
358 26| irni.~- Ön, asszonyom?~- Én majd csak az alapvonalakat
359 27| odaunszolni bátorkodom? mert én nem tudok eget földet igérni,
360 27| meglehet, kicsinyli, mert én mondom, az ön vetélytársának
361 27| indulatok fölött. Ha az én barátságom érne ön előtt
362 27| gondolkozása meghóditaná, és én érvényre emelhetném azon
363 27| oly kölcsön, melylyel az én lelkemet váltaná ki a nagy
364 27| kezéből a gyeplőt. Ó, ha én lennék az ön versenytársa!"~
365 27| urfi, egyenesen oda.~- Az én régi szolgám lesz annyi
366 27| levélről tudnia kell az én uramnak is; hanem előbb
367 27| ment.~- Drága kisasszonyom, én hoztam valamit, a kapuban
368 27| levél hasonlit a gazdájához, én a kályhába vetném.~- Meg
369 27| Meg ne ijesszen Vendel.~- Én ijedtem meg, drága kisasszonyom;
370 27| drága kisasszonyom; mert én ösmerem a levélnek iróját,
371 27| mindjárt, ha megkeseriti az én kedves kisasszonyomat.~-
372 27| keresett, akkor tudja, - mert én nem mondtam, hogy hazajövök.~-
373 27| köszönöm a hirt. - Ez az én legkinosabb napom.~- Tudtam,
374 27| gyermekem, hangosan, - én ma buzgón imádkoztam; mert
375 27| türelmesen hallgassa meg az én véleményemet.~Átvette Sipos
376 27| engem?~- Válaszolni akar az én kedves menyasszonyom?~-
377 27| bizalmasabb hang, - s az én vőlegényem e levelet elégeti,
378 28| igérő, csak el kell hinni. Én azonban nem rendelkezhetem
379 28| is semmisiti; másodszor én Sipos ügyvéd urnak menyasszonya
380 28| rokonérzelmeire, ne engedje, hogy én játéktárgy legyek fia kezében
381 28| olyan rábeszélésre, miben az én szivem csak labda, mit hintálni
382 28| nyomorult eszköz, - fájdalom, az én fiam.~Az urnő átvette a
383 28| uttól is fölmentem, elmegyek én, - a férfiaknak nem lehet
384 29| gondoskodom ön helyett is.~- Az én kényelmemről ne gondoskodjék,
385 29| meghuzom magamat falun, ez az én kivánságom, - rám nézve
386 29| nélkül is megjövendölöm én önnek, hogy lakolni fog
387 29| nem gyónná meg a papnak az én vétkemet is?~- Fájdalom,
388 29| kellemetlen órára vállalkozzék.~- Én is elkisérem önt, most megelégszik
389 29| ellenfeleink érzik gyöngeségüket és én e gyöngeséget be is fogom
390 29| az elnök a fűszereshez.~- Én Kardos Jolán kisasszonyra
391 29| miként került e jegyzet az én kezembe.~- Asszonyom, -
392 29| melylyel engem megtiszteltek, - én e szavazatokat nem akarom
393 29| Viselje békén; mert nem én mértem önre, hanem az isten.~ ~
394 30| mai napnak történetéből.~- Én falura szeretnék visszahuzódni, -
395 30| rejtett szót, - hihetőleg én is ilyenfélén töröm az eszemet.~-
396 30| egyetlen gyermekét.~- Legyek én a példa: nézzen meg ön engem,
397 30| győzedelmeskedett fölöttem, - én még egy diadallal kinálom
398 30| megköttetett, méltóságos uram, én szavamnak állok.~Az öreg
399 30| Tekintetes ur, nem vagyok ám én harapós, - ha holnap kilencz
400 30| valamit. Várhatom önöket?~- Én ott leszek, ha a bátyám
401 30| tekintetes uram, nem vagyok ám én valami elpudvásodott lelkü
402 30| szerepet, kisasszony, - inkább én félek, és ön örvendjen.~-
403 30| ilyennek miként kell örülni, én nem ezt, ... önt vártam
404 31| angol francziává lenni? Én azt hiszem, hogy nem, s
405 31| nemesebb rendeltetése felől.~Én a legutálatosabb hibának
406 31| érik; de tovább tart, s én hazámfiait mind a nyilvános,
407 31| regényt, hogy ez irányban én is hathassak valamit.~Most
408 31| Pesten, 1860. május 17-én.~Vas Gereben.~ ~
|