Fejezet

 1 2 |      diadalt élvezé, a másikat a fájdalom és szégyen foga el, pedig
 2 11|       ember rejtély marad; mert, fájdalom, nyelve hazudni tud.~És
 3 11|         nem oly sósak, minőket a fájdalom csikar ki, - tapintatteljesen
 4 12|        nem lehetett eltagadni, a fájdalom érzékeny volt, de mint minden
 5 12|        maga jó oldala, az anyagi fájdalom a lelki izgalmat elűzte,
 6 12|   ügyvédnek arczáról lebeszélt a fájdalom és a nyugalomnak vágya.~-
 7 12|     fogadta a házi szereket is a fájdalom enyhülésének reményében.~-
 8 13|       Mérnökéknek igazuk volt, a fájdalom másnap teljes erővel zaklatta
 9 13|       részvéttel kérdi:~- Nagy a fájdalom?~- Megérdemlettem, kis hugomasszony,
10 17|        érlelik az embert, a nagy fájdalom átalakit, s ha nem akarjuk
11 17|       annál többet vihet végbe a fájdalom, mely életünket átalakitja,
12 19| meglepetésére: Dominus vobiscum! Fájdalom, a szavalat nem igy végződék
13 26|     feledte el ön a föltételt?~- Fájdalom, e föltételt szigorubbá
14 28|         csak nyomorult eszköz, - fájdalom, az én fiam.~Az urnő átvette
15 29|      papnak az én vétkemet is?~- Fájdalom, hogy erre gyáva vagyok,