Fejezet

 1 2 |          Forditja gunyolódásra a beszédet a nagy szégyenben lihegő
 2 2 |   szobába, félben kelle hagyni a beszédet, az urfi megszégyenülve,
 3 8 |        után, és nem háborgatva a beszédet, apja mellé állt, s a mily
 4 8 |    megcsókolá. Az apa folytatá a beszédet: az ok próbája az állitásnak,
 5 10|          a korcsmáros megértse a beszédet.~- Mit gondolsz, elvállaljuk
 6 12|          Szokott jártasságával a beszédet azon tárgyra terelte, hova
 7 12| fájdalmainak daczára folytatta a beszédet a fiatalemberről a belépő
 8 12|          kezdé az öreg tens ur a beszédet, - ha fiatal barátom szótalan
 9 16|        kórjel, azért megtiltom a beszédet.~- Ugy küldje be nőmet és
10 18|  jövendőre!... fejezi be Jolán a beszédet, és készülének a kertbe,
11 18|       együtt maradának, s közben beszédet folytathatának.~- Kisasszony,
12 20|   hirtelen el akarta forditani a beszédet.~- Még ma esni fog.~- Most
13 20|       óhajt.~Mért nem folytatá a beszédet? Mi az, a mit egyszerre
14 24|     ügyesen e tárgyra csavarta a beszédet, és a csirát keltegette,
15 29|      fölmond önnek is azt a szép beszédet, mit velem hallgattatott