Fejezet

 1 1 |         gyanakodván, hogy a jurátus sohasem volt az üléseken, még ilyen
 2 3 |       fésüli a haját, mintha ő maga sohasem nyult volna hozzá, - selymet,
 3 5 |           megcsókolván, azt mondja: sohasem láttam szebb fehér kezeket.~-
 4 6 | meggyőződött, hogy kedves öcscséből sohasem válik jogtudó, ekképp a
 5 7 |         embereknek, hiába pedig tán sohasem, - ön lehet a legelső, kinél
 6 11|        parancsolni akar. A mérnökné sohasem tévesztette el a főzőkanalat
 7 13|       pillanatban mondja önmagának: sohasem voltam boldog!~A környezők
 8 13|         keservesen sirt; mert férje sohasem szerette, egykori szavai
 9 16|           hosszan fekvő pedig éppen sohasem volt.~Az orvossal beszélgetvén,
10 17|          nagy város, kis város, hol sohasem éltem, nem vezetett ki a
11 18|             De nem következik, hogy sohasem érzik, - azért van idő,
12 26|             a fiu még fuldokolva, - sohasem láttam szebb leányt.~- Azt