Fejezet
1 1 | olvasható betükkel kinyomatok, azt ő pörös pörcsomagból diákul
2 1 | fiatalság diplomáért, s minthogy azt sem adták ingyen, hanem
3 1 | földszintre vagy karzatra, azt az határozta meg, miként
4 1 | mindjárt az ajtóküszöbön azt mondják a félig kinn, félig
5 1 | sületlenséget mondott, s azt még ügyetlenebbül védelmezi,
6 1 | vitáiban megköszörülvén azt a követ, mit otthon bizonyosan
7 1 | szájába akart dugni, - mielőtt azt a furkót lenyeli, mikor
8 1 | maradjon, mint most, hát azt felelje: akkor röpül a disznó,
9 1 | alispán?~- Minthogy dél van, azt hiszem, az is pecsenyét
10 1 | rostélyost és a szót is, - azt gondolja, barátom, hogy
11 1 | is, - hisz ha a czenzurán azt kérdik: mit csinál az alispán?
12 1 | árpakenyérre fogja mindaddig, mig azt nem tudja, hogy az alispán,
13 1 | mondja rá hirtelen a kérdett, azt gondolva, hogy ha már kérdik,
14 1 | de, bezzeg elbámul, midőn azt mondják neki: maradjon még
15 1 | pedig a korcsmáros kutyája, azt vélvén, hogy valami neki
16 1 | kiverték előbb a bambákat, kik azt mondák: minek azért vitázni,
17 1 | felpörösök élén a kövér képü azt a jogelvet vitatta, hogy
18 1 | a kövér képü, s elmondom azt is, a mit az nem tudott.~
19 2 | a szót, elkezdé énekelni azt a siralmas marsot, mit Napoleonnak
20 2 | szólt Európa népeihez, s azt mondaná nekik: Ébredjetek;
21 2 | hogy Vendel gazda nem csak azt teszi meg, a mire megfogadták;
22 2 | megfogadták; hanem aztán azt sem bánja, ha a tizenöt
23 2 | ha valaha rá merték bizni azt a nagy házat, melyben tizezer
24 2 | volna; miért ne őrizné meg azt a szobát, melyben négy jurátus
25 2 | vévén, amint megforgatja, azt mondja: Még eltart fél esztendeig,
26 2 | keveredett. Jó ember, talán még azt is megállná, hogy ráüljenek,
27 2 | a füle mellé tartanák is azt a nagy darab rezet. Nagy
28 2 | egyszer a füleimmel is hallani azt a szép szót, mit én a dolmányom
29 2 | Sándor urfi helyébe jön, - azt mondja: emberséges ember!
30 2 | pedig hátára forditá, de még azt is ugy tünődve, mintha az
31 2 | gyalogpostának küldözget; hanem csak azt lesse, hogy én dobassam
32 2 | vehetnék egy extra sárkefét, ha azt is adnának olyan hazugságért,
33 2 | ruha fölé, holott idáig azt rendesen elbujtatta, hogy
34 2 | nem adhatná, mint mikor azt mondja Vendelnek:~- Látott
35 2 | árjegyzékem van, s én elfelejtem azt bekérni; nem tesz semmit,
36 2 | két urnak szolgál kend?~- Azt soha nem cselekedtem, uram!
37 2 | Vakkantja közbe Vendel.~- Azt is, hogy tizszer irt ön
38 2 | Kérdi Sándor.~- Hihetőleg azt is! Mondja diadallal az
39 2 | közöl csak egyik is elhigye azt, a mit az ifiurnak kivánsága
40 3 | tanult mestersége, s mint azt a forintszámra kifejezhető
41 3 | abból szépen kivetette azt a másik szobát, mire még
42 3 | kivetette a szakácsnét is, meg azt a négy tál ételt, mihez
43 3 | szemeit az égre nagy hiába, azt ő ingyen is megkapta; s
44 3 | Kardos István, megértette azt, a mi kellett. Legelső eredménye
45 3 | szolgabirónak az esküdtség; de azt is kezdé hányni-vetni, hogy
46 3 | háznál. A kitől kérdezte, még azt is nagyon állitotta, hogy
47 3 | Hozzá kellett még gondolni azt is, hogy a nagyságos kisasszony
48 3 | uj tőkére van szükség, ha azt nem akarja, hogy a keserves
49 3 | tenyerét, megkiván valamit, és azt megveszi: mindjárt meg van
50 3 | fölszaporodott, s valami azt sugja Kardos István urnak,
51 3 | mit mond hozzá?~Erre ti azt mondjátok, hogy az én eszem
52 3 | nem akart.~Vigyázva, mint azt egy tekintélyes ügyvédtől
53 3 | megemlitik a halált is, azt is mondják, hogy a vőlegény
54 3 | asszonyom magzatjára, s ha azt akarom, hogy kesztyüben
55 3 | hogy kesztyüben egyék, biz azt megtanulja, ha elejti is
56 3 | egynéhányszor a kanalat.~Itt azt gondolta az öreg teins ur,
57 3 | barátjának szivbeli szándékát. Azt meglepte a hir, mit Kardos
58 3 | legilledelmesebb kérdés; mert azt is kérdezhette volna: nem
59 3 | friss legény, mindjárt eléri azt a csikót.~- Ne káromolja
60 3 | mellé irja kendnek.~- Tudja azt a fölséges uristen, mikor
61 3 | az ellenségtől, mert ha azt megvertem, meg is dicsértek
62 3 | Dobja ki tekintetes ur azt a pénzt az ablakon, jó lesz
63 3 | az ügyetlenséget.~- Csak azt akartam, hogy a tekintetes
64 3 | czélzásnak is vehette, - aztán azt is akartam tudni, hogy álmodom-e
65 3 | De, ébren van kend, - azt mondhatom.~- Azért, - mert
66 3 | után, némi fejcsóválás után azt mondja:~- Ha parancsolja
67 3 | urnak?~- Nézze meg kend azt a nevet, a mi az én levelemre
68 3 | emeltebb hangon, - kend ösmeri azt a nevet? ne tagadja kend.~-
69 3 | édesanyját, az édesapját, meg azt a becsületes ifju legényt,
70 3 | Igen is, jelent, mint én azt az én maroknyi eszemmel
71 3 | maroknyi eszemmel fölérem, - és azt is mondhatom a tekintetes
72 3 | hogy az idő betette előtte azt a kaput, hol a földi mennyországot
73 3 | meg lehet találni; de a ki azt keresni akarja, korán reggel
74 4 | a tapasz befogta némileg azt a sebet, mekkorát az egykori
75 4 | tanácsos ur.~- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó ember, -
76 4 | én kedves unokaöcsém. Még azt is megteszi a számitó anya,
77 4 | János, kiről szóról-szóra azt gondolta, mit a~3-ik rokon
78 4 | tudniillik Kardos ügyvéd ur, - azt találtam mondani, hogy az
79 4 | magukat, fogadják el tőlem azt a kis pénzt, ezzel talán
80 4 | ablakon, mint annak adni, ki azt hovahamarább megint prókátorkézre
81 4 | az egyszeri csizmadia is azt mondta, mikor pénzét elvesztette:
82 4 | elég az hozzá, hogy biz azt magyarul meg nem lehet érteni.
83 4 | mint akármelyik atyámfia, azt sem bánom, hogy nem nemes
84 4 | héringet adjanak-vegyenek. Azt eltürheti egy gubacskereskedő,
85 4 | az egyszeregy az igaz, - azt szokta mondani, - hiába
86 4 | munkából ütnék valakit, azt is hihetnem, hogy ez orditozó,
87 4 | fölszabadultál, és követed azt a mesterséget, mely még
88 4 | fizess meg neki; de az ügyvéd azt kivánja, hogy az emberek
89 4 | ellenkezésem daczára, azért azt mondom most, hogy a róka
90 4 | föltéve, hogy utóda van, azt válassza ki, mert ha apja
91 5 | benső érdekeltséget, mi azt gyaníttatja, hogy nem czél
92 5 | bábsütőnétől, de midőn a nagy költő azt monda: Kiváncsiság, asszony
93 5 | belépte tartóztatá vissza; de azt is mondhatom, hogy ha a
94 5 | hogy egész önkénytelen azt is várta, hogy, mint a kártyában,
95 5 | koczkáztatott valamit, s azt mondja:~- Anyám! nem vette
96 5 | meg anyjának gondolatát.~- Azt is, fiam, - szavalja a mama, -
97 5 | jó lesz? legalább társaim azt mondják, hogy a kezdet ilyen,
98 5 | nem tudja, mi az atout? ő azt másképp, de igen méltán
99 5 | hölgynek kezét megcsókolván, azt mondja: sohasem láttam szebb
100 5 | segéljem a párbeszédet, azt mondja ön: szép kezeim vannak.~-
101 5 | ügyvéd kötekedve, - és csak azt merem még kérdeni, hogy
102 5 | emelkedésünket félbe ne hagyja; de azt kifeledtem a számitásból,
103 5 | de mostani fölindulásában azt mind elengedte, s magát
104 5 | elengedhetlen kötelességünk, hogy mi azt elhomályosodni ne engedjük.
105 5 | finom esze magasan jár, s azt óhajtja, hogy a törzsnek
106 5 | teljes egykedvüséggel, - csak azt ne kivánja az én édes feleségem,
107 5 | ki az ilyent nem szoktam, azt gondolom, hogy ha még a
108 5 | ügyvéd fontos képpel.~- Azt ne nekem, - nőmnek mondd
109 5 | arczczal, hogy kimondja neki azt, mit a nő térden állva is
110 5 | asztal közepéről.~- Nem azt mondja Verbőczy, - ellenkezik
111 5 | háziasszony.~- Határozottan azt mondja a férjnek: És a te
112 5 | embernek eszébe jut a házasság, azt is kell gondolnia, hogy
113 5 | minthogy a kiejtett szavak azt is jelenthetek, hogy hasonló
114 5 | meghatározni nem tudom, - legfölebb azt mondhatom: huszonnégy esztendős
115 6 | hozták át aláirás végett.~Azt hitte mindeddig, hogy ez
116 6 | minden ruganyosságát. Még azt is szivesen megöklözném,
117 6 | asszony bemondá az ötven évet, azt a kort, melyben csak a bolondok
118 6 | czukrot árulja; hanem aki azt orvosságkép rendeli, - s
119 6 | a főnökök minden időben azt hitték, nem kell a fiatalembernek
120 6 | elengednénk valamit - és midőn azt tesszük, igaztalanságot
121 6 | igaztalanságot sem követünk el.~- Azt nem, - de annál nagyobb
122 6 | összeveszem vele. A mit ettől lát, azt bölcsen cselekszi, ha megtanulja.~-
123 6 | az ütközetben pedig egyre azt beszélte, hogy tüz kellene
124 7 | markolászott, s mindenik azt hiszi, a másik lopott többet.
125 7 | ügyvéd letevé oklevelét, azt a kulcsot, mely a jövendőnek
126 7 | pénzzel? véljük mi, - ő meg azt hiszi, hogy egy kis gorombasággal.~
127 7 | azért hagyta bolondulni, azt meg ugy is hitte, hogy Vendelnek
128 7 | Édes Vendelem, gyujtsa meg azt a gyertyát; mert itt farkasszemet
129 7 | időnek súlyát, - tudta már azt is, hogy kifelé megyen az
130 7 | Meghiszem, öcsém, - magam is azt véltem egyelőre, hogy kicseréltek;
131 7 | bénává tette lelkem, mert azt hittem, hogy a boldogságot
132 7 | urnak e pillanatban, csak azt igérje meg, hogy miattam
133 8 | teher, és hagyján, hogy azt czipelni kell; de jaj annak,
134 8 | hogy a férfiak találták ki azt a mesterséget, hogy a nyelv
135 8 | szónak is hitelt ad, és azt hiszi, hogy lábainál az
136 8 | az a lelketlenség, mely azt várja, hogy a másiknak gyarlósága
137 8 | apjának homlokáig lehajolva, azt megcsókolá. Az apa folytatá
138 8 | lásd, öregem, mégis éppen azt a részt eszközölted ki nekik.~-
139 8 | tudá, mi ihlette lelkébe azt a nagy nyugalmat, mely tartózkodás
140 8 | megpirítani, kedves enyelgésével azt mondja:~- Mim vagy nekem,
141 8 | engedelmesség! utasitja az apa. Mig azt hittem, hogy tudatlan gyermek
142 8 | mindig hallgat, vagy mindig azt mondja, mit apja vagy anyja
143 8 | lehetséges, mikor a nő még azt hitte, hogy a hatalmon is
144 8 | önnek a világ, elhiszem, - azt is észrevette, hogy a pecsenyeszagra
145 8 | oktalanok és pénzhajhászok azt hiszik, hogy pénzért legbizonyosabban
146 8 | szép gyermek nézésében, s azt gondola: még ez a szép gyermek
147 9 | veszekszik. A mit ráadok, azt veszi rá, a mit leveszek
148 9 | férek meg rajta.~- Tudom én azt bölcsen, teins uram, - értek
149 9 | valamit a zsidó iráshoz; azt meg szintén tudom, hogy
150 9 | fejü parasztnak szavát, azt mondom: ne érje! A vén nőtelent
151 9 | hazudozni, a lányok pedig azt szeretik.~- A ki azt szereti,
152 9 | pedig azt szeretik.~- A ki azt szereti, akad annak lótó-futó, -
153 9 | szüksége lesz, mint másnak.~- Azt hiszi, Vendel?~- Ha nem
154 9 | három évtizedig, - azután azt is látta, hogy a birvágy
155 9 | állva látná a mérnököt, azt az egyenes fölkiáltójelet,
156 9 | akar, sőt ágyuval fogadja azt is, ki ilyesmit rá akar
157 10| rendeljünk szobát; de te azt mondtad, hogy a korcsmáros
158 10| ellenére, - a füszeres ur azt mondja, örömest megosztja
159 10| gondolsz, elvállaljuk atyafinak azt a "Fekete kutyát"?~- Én
160 10| Fekete kutyát"?~- Én inkább azt kérdem, - felel a másik, -
161 10| atyafiságunkkal, ha bemegyünk hozzá.~- Azt a szállásadás előtt is megtette,
162 10| tisztelt urak beszédéből azt is elmondá, a mit amazok
163 10| miatta árkolták el az utat, s azt kapanyéllel is meg akarják
164 10| rokonai vannak közelében, és azt is elgondolta, hogy a korcsmáros
165 10| pénzért szolgálni, magam is azt mondom, - az ügyvédség kövér
166 10| ügyvéd ur?~- Nevéről igen, - azt megmondá a korcsmáros ur, -
167 10| megbillenti süvegét, eltávozásakor azt mondja neki: máskor is legyen
168 10| el is halaványultak, csak azt nem tudom, az ezeresektől
169 11| magasra, hogy megmutassák azt a férfit, ki valamennyinél
170 11| szeretet szavát kimondja, s azt, kit a honpolgárok fejükön
171 11| hallgatja.~- Magamról tudom én azt, kedves lányom, milyen gyarló
172 11| ifiasszonyra. Ezért minden anyának azt merem mondani, tanítsa meg
173 11| köszönje meg édesanyjának azt a jó tanácsot, hogy az öregapjának
174 11| elmult időkben értették azt a nehéz mesterséget, hogy
175 11| is látta a leányt, mikor azt mutatta, hogy nem látja,
176 12| ujabb levelét, toldalékul azt is, hogy e szigoru embernek
177 12| tetszetőleg volt kitalálva, sőt azt a modorból előre is kitaláltam, -
178 12| ur, - de a mit nem tudok, azt mondja meg ön: akar eredeti
179 12| akarnám a kérdést megfejteni, azt mondhatnám, a mit az a hires
180 12| körülményekre, melyek csak azt bizonyítanák, hogy minél
181 12| ki fogjuk tömetni, mint azt a nyolcz láb magas angolt,
182 12| nézők a szinpadi csalódásban azt hiszik, hogy nem a szindarabot,
183 12| Őszintén szólva, magam is azt hiszem, hogy nyomnék valamit:
184 12| valamit: de, kisasszony, azt is hiszem, hogy nálamnál
185 12| fiatalon kevés férfit ösmerve, azt gondolja: ha ilyen jámbor
186 12| akart alkalmatlankodni, azt is el akarta előre hinni,
187 12| jött a somogyi gyöpre, hogy azt nézze meg, a kit én árverelek.~
188 12| majdnem lehunyta szempilláit, azt hiszi, maga nem akarja a
189 12| akarja a pirt meglátni, - s azt nem tudja, hogy a másikét
190 13| főnökének keze után nyult, s azt megszoritva, el sem ereszté,
191 13| zaklatottabb, mint hogy azt az ön korában egészen érteni
192 13| ellágyulni, mint az irósvaj, hogy azt kedve szerénti alakba gyurhassa, -
193 13| barátom, s a mit önről tudtam, azt ő általa tudom.~- Vajon,
194 13| meg, - s én összeölelem azt, ki megmutatja, bár későn,
195 13| ez csak örömére szolgált, azt is tudta, hogy leánya van,
196 13| beszélgetve, s a mindenféle között azt kérdi a lány:~- Miféle pörben
197 13| hogy nejének leánykorában azt füllenté, hogy kenyéren
198 13| féleszü. A férj ellenben azt nem feledte el, amit legelső
199 13| kergettünk arczára, honnét azt nem lehet lesimogatni. Végre
200 13| tájékozó, - és hirtelen azt érzé, hogy e fiatalember,
201 13| félek, ha nekem megmondja azt, mit én elmondatlan is megértek.~-
202 13| megértette. Némi elszánással azt mondja:~- Én nem tudom,
203 13| szélsőségeken járók szájtáltva nézik azt, ki a másik oldalon jár,
204 14| véletlen feléje fordulván, azt vélte, hogy mondott valamit,
205 14| gondolatai megakadnak, elképzelte azt a boldog pillanatot, midőn
206 14| mátkaságra vállalkozék, és azt a nagyon okos levelet irta,
207 14| kiről az öt közöl kettő azt vallja, hogy valamennyi
208 14| vásárt el nem feledi, s tudva azt, hogy ő sem a mérnökkel,
209 14| most már nem szükséges, de azt még kevésbé tudta, hogy
210 14| nyert kihallgatást, mint én azt gyanithattam volna.~A bocsátandó
211 14| megfenyitést érdemel és azt csak végrendeletem által
212 14| vallatna ki az emberből; tehát azt véli legtöbb, hadd aludjék,
213 14| is.~- Nem értette kend, - azt meg én mondom, - jegyzi
214 14| a tekintetes urnak, - és azt gondoltam, használt is;
215 14| benyelhetem a szót; mert hátha azt véli a tekintetes ur, hogy
216 14| nem tehetek róla, hogy még azt a lovat is megsajnálnám,
217 14| könyűket; de később az ember azt mondaná, mit az igéretkor
218 14| gyöngédtelenség volna, ha Kardos nem azt gondolná, hogy e két fiatal
219 14| elütöttek az előbbenitől, azt nagyon jól tudja, sőt nem
220 15| eldől, kihozza sodrából azt, kinek a válság eredményéhez
221 15| ügyvéd ur már nem él, sőt azt sem merem állitani, hogy
222 15| a mondatnak első felénél azt gondola: mily ostoba, -
223 15| beszélek, - a második résznél azt hiszi, - jól tereli az aranymadarat,
224 15| kallózatlan posztó s nem merjük azt mondani, hogy mi lettünk
225 15| mit fiának szánt; mert azt hiszi, hogy igy teheti őt
226 15| visszaesem; mert én meg azt hiszem, hogy boldogtalanná
227 15| tökéletesen mindegy.~- Ha azt azért szenvedem; mert kölcsönöztem
228 15| fetrengeni hagytam; de részben azt hittem, példa lesz a fiunak,
229 15| Beemelteté magát a kocsiba, pedig azt sem tudta már, hogy ez ő
230 15| meggyógyul, meg a lova is, - azt akarta behozni. Megint visszafordult,
231 16| mely a végórát megdicsőiti, azt a végórát, melyben mások
232 16| s a jó emberek hitével azt merte sugni önmagának, hogy
233 17| egy ponton nyugodtak, és azt sem látták; irányuk a benső
234 17| dolgokra, melyekről egyelőre azt véltem, hogy tudásuk lelki
235 17| kevésbé tudhattam akkor azt, a mit most, hogy együtt
236 17| elbirom-e részemet? holott azt még megmondani sem meri.
237 17| akarná zárni előlem! mert azt neki kellene bevallani.
238 17| félelem.~- Igen, mert én azt hallom, a mit nem vártam.~-
239 17| fogva, - most számitsuk azt a tőkét, melyet ön számba
240 17| nejévé mertem lenni.~- S azt hiszi ön, hogy leányát nem
241 17| százszor egy imádságot, azt véljük, azzal teendőnket
242 17| tanulmányait; mert kin egy anyának azt mondani: röpülj, kis madaram,
243 17| dolgozó szobájában volt, azt a csomagot forgatá, melyből
244 18| Elfeledhetjük a tárgyat, azt nálunk nélkül fogják elvégezni.~-
245 18| leány, - ám legyen meg, azt hiszi ön, a férfirokonok
246 18| miként fognánk nyerni; azt sem, miként vesztenénk, -
247 18| mi el nem találtuk, csak azt bizonyitjuk, hogy eszünk
248 18| gyöngesége az ellenmondás, ha azt meg nem szűri az értelem,
249 18| magas égre, s önkénytelen is azt mondom: Istenem, én leány
250 19| tehát hamar megalkudtak, és azt is kicsinálták, hogy elmennek
251 19| fognak fösvénykedni, és még azt is kisütötték a kereskedelmi
252 19| hitelből él, hát higye el azt is, a mit ők mondanak neki,
253 19| ajándékát, enged, végre azt is elhitték a testvérek,
254 19| arról, amiről a tót, mikor azt monda, hogy ha király lenne,
255 19| sógor! mondja az öregebb, - azt gondoltuk, szétnyomják a
256 19| irva a hordók oldalára, - azt is tudják, hogy Jamaica
257 19| posta elviszi, magam pedig azt, sem tudom, az alsó városi
258 19| ám bolond ember!~- Én is azt állitom, - igenli a fűszeres, -
259 19| megkeresem kenyeremet. Ha azt mondaná valaki, - barátom,
260 19| hanem az elkeseritene, ha azt mondanák, a "Fekete kutya"
261 19| mondjon, hogy ő is rámondhassa azt a két diákszót, melyeket
262 19| szép lenne alkalmas helyen azt mondani az atyafiak meglepetésére:
263 19| jött az olajszagot nyelni, azt kitalálta.~- Meddig lesz
264 19| diligencziás atyafit.~- Azt tartom, reggel elmehetünk.~-
265 19| translatumnak?~- Olyasminek, csak azt tudom, hogy abban is volt
266 19| tekintetes rokon izgalommal.~- Azt sem.~- Kétfélét mond ön,
267 19| helyezem Sipos ügyvéd urban, azt fogom megbizni s ha az ön
268 20| férfi, fél a köszönettől, - azt hiszi, hogy az utolsó szónál
269 20| magamat, mint a mi vagyok és azt találnám kérni, fogadjanak
270 20| vakmerőbben elmondják, mint azt az igazságot, mire a gyermekleány
271 20| tömegből visszafordult, ki azt gyanitatja, hogy a mellette
272 20| mellette levőket nem látja, azt mondta a leánynak: ébredj
273 20| meggondolatlanságnak hitte, mi azt eredményezheti, hogy elidegeniti
274 20| adósa maradni.~- Ne mondja azt! ... kap a lány ijedve az
275 21| mi eleink; hanem törököt, azt is a legelejét, aztán nem
276 21| a félreértés. Mentségül azt mondhatnám, hogy a nemzet
277 21| levél itt van; hanem mielőtt azt elolvasnám, kérdem: szokott
278 21| könyveket olvasni?~- De már azt nem cselekszem, hogy pénzért
279 21| kezembe mást a kalendáriumnál, azt is földhöz vágom, ha hazudik.~-
280 21| engedek, a jármos ökröm is azt mondhatná, ha szólni tudna:
281 21| könyvet nem becsüli, az azt akarja, hogy legelni járjunk,
282 21| papnak adta, - a szamárnak azt monda: maradj, fiam, itthon,
283 21| husosabbá tudjuk nevelni, mint azt a tapasztalat bizonyitja,
284 21| szivem, lelkem érzi, s azt mondom a tekintetes urnak,
285 21| volt, ösmerte szándokait, azt is tudhatja, mit akart elérni
286 21| kiről a rokonok közöl kettő azt mondja, hogy öt között annak
287 21| annak van legtöbb esze. Azt akarta-e, hogy hárman összebeszéljünk,
288 21| több száz embert megcsalni. Azt akarhatta a megboldogult,
289 21| teendőm be van végezve, csak azt teszem még hozzá, hogy még
290 22| kardossfalvi Kardossok vannak itt, azt kell megmondani.~Az inas
291 22| többséget alakithatnám. Azt talán mondhatnám, hogy bizonyos
292 22| önmagukat. Hozzáteszem még azt, hogy előttem becsesebb
293 22| szánkból vette ki a szót, - azt mondta el, a mit nekünk
294 22| volna elmondanunk, és még azt a toldalékot is nyilvánitotta,
295 22| kedves rokonaink nem teszik azt a szégyent rajtunk, hogy
296 22| században élünk, fizetik azt, a ki beszél, meg azt is,
297 22| fizetik azt, a ki beszél, meg azt is, a ki hallgat.~- Mit
298 22| itélendő, kiről két rokon azt vallja, hogy valamennyi
299 23| gondoljanak mást, mint hogy én azt az előnyt óhajtom elérni,
300 23| tulajdonitok. Végül pedig azt mondom, hogy éppen a kisasszony
301 23| addig tarthatom meg, mig azt meg nem ingattam...~A leány
302 23| maga elvitázza szivemtől azt, mit igaznak véltem. Az
303 23| örökséget?~- Tiszta szivemből.~- Azt hiszi ön, hogy boldogabb
304 23| mint ügyvéd nem tágitok.~- Azt is helybenhagyom; de a küzdelemre
305 23| föltételt, jóságától csak azt kérvén ki, hogy rokonai
306 23| és némi küzdelem után azt mondja:~- Ám legyen. - mondja
307 24| az életnek sörélesztője! azt monda egy nem poéta, ki
308 24| kukoriczával több is.~- Öcsém! azt látom én, hogy egy esztendő
309 24| fiatalabb, - gondolkodjál te.~- Azt már megcselekedtem, azért
310 24| föllebb mehet az ára, - azt a portékát áruljuk, a mi
311 24| hogy több ne történhessék, azt meg a leány miatt kellett
312 24| Sipost nem kárhoztatnánk, ha azt vitatta volna is, hogy két
313 24| Komáromban együtt voltunk, azt hittük fölmenet, hogy a
314 24| idő, az ember holnap nem azt gondolja, a mit ma, s aztán,
315 24| aztán a végén is jókor lesz azt mondani, hogy hiába beszéltem.~-
316 24| megszakadok is bele, én azt a szavazatot ugy szeretném, ...
317 24| féltem tőle, mert mindjárt azt kérdezte, hogy mit tudok?~-
318 25| néhány nap mulva irta Sipos azt a levelet, melyről az előbbeni
319 25| előnyömet elejtette; ámbár azt ugy sem hiszik, hogy én
320 25| volna megvetni őket.~- Tegye azt, asszonyom, - legalább nem
321 25| fejbólintással, mi más nyelven azt tenné: Elpusztulhat.~A méltóságos
322 25| hogy e tárgyban szóltam, azt véltem, sokkal fiatalabb
323 26| csinos bábra akarta fölrakni azt, mi az apára föl nem fért.
324 26| fordulva.~- Örülök; mert azt vélem, hogy önt a rokonszeretet
325 26| soha vége-hossza, - minek azt mind fejben tartani? ezután
326 26| ilyen lesz a folytatás, azt meg ugy is közelről fogjuk
327 26| a természettant?~- Atyám azt monda, hogy az mérnököknek,
328 26| Valami jutott eszembe, s azt valósitani fogom, - szaval
329 26| idő? tünődik az urfi,... azt mondja meg inkább, kedves
330 26| akárki is rendelkezhetik, ... azt tanultuk, hogy az isten
331 26| tolhatná előre fiát, ha azt czélszerünek véli. E vakmerőség
332 26| menekülnünk e tolakodástól.~- Azt hiszi ön, - kérdi Jolán, -
333 26| czéljuk ki van tüzve, s azt el akarják érni, - eddig
334 26| alkalmatlan, és számba veszi azt, ki nálánál magasabban áll.~
335 26| sohasem láttam szebb leányt.~- Azt már mondta ön máskor is, -
336 26| párbeszédet, majd én megtalálom azt, a mit ön nem értett, és
337 26| hisz bátyja vagyok. Erre ő azt mondja:~- A harmadik izen,...
338 26| vasat is megemészti, mire ő azt mondja, hogy: Ő sem lesz
339 26| akárki is rendelkezhetik, - azt tanultuk, hogy az Isten
340 26| óra.~- Anyám tehát valóban azt hiszi ...~- Igen, valóban.
341 27| eget földet igérni, csak azt, amiről rendelkezhetem:
342 27| többi hazudság mellé, hisz azt madzagra füzve gombaként
343 27| Tisztára kinyalta az inas, azt látom; de a ruhakefével
344 27| megmutathassam; mert jobb azt tudni, hogy a levelet csak
345 27| lehetetlen elfeledni, dobja tüzbe azt a levelet.~- Ugy fél tőle,
346 28| viszonyánál fogva, mint rokon, azt mondhatná: Hugom, te leány
347 28| méltóságodnak fia? miért kerüli azt a pontot, mely fölöttem
348 28| hozzánk, megsajnált engem, azt a szegényt, kinek tőkepénze
349 28| fogalmazványát megtartá, méltóztassék azt elolvasni, és értse meg
350 28| nem engedi kigúnyoltatni azt a nevet, mely öné is, mit
351 28| öli meg a ravaszkodást.~- Azt hiszem ez a levél igazat
352 29| változatos szócsavarásaira kurtán azt felelte: Mi már odahaza
353 29| ur, és fölmond önnek is azt a szép beszédet, mit velem
354 29| vendégfogadó felé, - s mindenik azt gondolta, milyen képpel
355 29| nyujta át az öregnek, ki azt azonnal feltöré, és nagy
356 30| vigyázzon, meg ne sebezze azt.~- Cseréljünk szerepet,
357 31| megértenék egymást; de ha már azt mondom is, hogy a magyar
358 31| angol francziává lenni? Én azt hiszem, hogy nem, s ha nem, -
359 31| kevesebb szüksége lévén, azt a nagy tőkét, az emberi
360 31| emberiségnek legnagyobb kincsét, és azt a hiuságnak el nem adja,
361 31| támadna egy próféta, ki azt hirdetné, hogy minek a trombita,
362 31| lenni. Igen, uram, - de azt mondja meg, fehér, fekete,
363 31| emlékeztek meg róla. Éppen azt sajnálhatjuk meg, hogy az
364 31| mintha ezüstből volna. Azt is minek mondjam, hogy szőr
365 31| feküdni; mert nem akartam azt bizonyitani, hogy ez ember
366 31| ellenkezőjét mondja, mert azt is igéri, hogy a kisasszonyért
367 31| olyanok számara, kik ép eszüek azt megérteni.~~Pesten, 1860.
|