Fejezet

 1 3 |     De, ébren van kend, - azt mondhatom.~- Azért, - mert ilyet csak
 2 3 |   tekintetes uram?~- Jókorát, mondhatom.~- Tekintetes uram, ha még
 3 3 | eszemmel fölérem, - és azt is mondhatom a tekintetes urnak, a mit
 4 5 |  tartóztatá vissza; de azt is mondhatom, hogy ha a kártya megbosszantaná, (
 5 5 |    nem tudom, - legfölebb azt mondhatom: huszonnégy esztendős korukig
 6 6 |       helyére fogadtam föl?~- Mondhatom, embernek formálták, a kinek
 7 8 | hagyat velem, de némi örömmel mondhatom, a ki utánam fog következni,
 8 11|      ezt vigaszul ezen sorban mondhatom el neked, - és ha csakugyan
 9 12|      a mai világban.~- Ez az, mondhatom önnek, kedves házi gazdánk,
10 14|     reménylenem. Jól esik, ha mondhatom, hogy önt és családját kimondhatatlan
11 15|      ezt a helyet ösmerem, de mondhatom, hogy több boldogabb embert