Fejezet

 1 10|         és az enyvet.~- Előre is köszönöm, Herr von Kardoss! - mondja
 2 12|          a "keresztre" itélte.~- Köszönöm a fölvilágositást, - mondja
 3 12|    hasonló példányok követésének köszönöm.~E rövid kitérés után, visszatérek
 4 15|          anyja nem védelmezné.~- Köszönöm ez őszinteséget, - mondja
 5 23|          jóval elárasztott, neki köszönöm, hogy pályámra nem a kis
 6 24|         meg a tekintetes urat.~- Köszönöm, uram, sokra becsülöm; mert
 7 25| fiatalabb emberrel van dolgom.~- Köszönöm a megkülönböztetést, méltóságos
 8 27|         rá szükség, Vendel, - de köszönöm a hirt. - Ez az én legkinosabb
 9 29|       nem zavarja működésében.~- Köszönöm a dorgálást, - elengedem
10 29|         mindjárt a Dunaparton.~- Köszönöm, jó barátom! - mondja a
11 29|          és ünnepélyesen mondja: Köszönöm rokonaimnak szavazatát,