Fejezet
1 1 | Aki nem akarja elhinni e történetet, megérdemli,
2 1 | forintot, illő tehát, hogy e tőkémnek hasznát vegyem;
3 1 | határozta meg, miként vett részt e vitákban, melyek néha kérlelhetlen
4 1 | mert mikor a tanár beszélt e különös dologról, nagyot
5 1 | jurátus, mulattatván őt e jelenet, s tányérján gőzölögni
6 1 | oknak, oka az okozatnak is, e szerint a korcsmáros, ki
7 2 | bánat.~Boldog idő, midőn e négy fal közt négy ember
8 2 | jutott gyanusitani őket, hogy e levelekre feleljenek; s
9 3 | Kardos-család folytatására. E tekintetben őt a szent házasságtól
10 3 | hasznuk ugyan nincsen; de ha e nélkül hozná haza a ruhát
11 3 | tartozik odább czipelni, s e szerzeményt sem elajándékozni,
12 3 | De a szándék megvolt, s e szándéktól Kardos István
13 3 | először is az jutott eszébe, s e tekintetben ők elvitázhatlan
14 3 | kerül ki, - ha a jó apa e hirre hanyattvágta volna
15 4 | levéltárak vasas zárai alatt. S e keresett, félt, megirigylett
16 4 | elajándékozza, akár elszórja e vagyont, a pénzre torkos
17 4 | állanak meg ajtaja előtt.~E gondolatok közt fel-fellobbant
18 4 | megteszi a számitó anya, hogy e fiut nekem kölcsön adja
19 4 | lehet érteni. Ezen néven e jó ember kisvárosi füszerkereskedő,
20 4 | ügyeket is kibonyolitá, e pillanatban az ügyesség
21 5 | is kiosztotta, a fiunak e nyilatkozata nagyon hasonmása
22 5 | lőn a nem várt utasitás, - e vénembert nem fogod megbosszantani, -
23 5 | Kardost, a várt bácsit, kit e névvel mindig számitva tisztelt
24 5 | mondva: megelégszik ön, hogy e megdicsért kezet éppen egy
25 5 | nekem némi előjogom van e szép kezeket igen gyakran
26 5 | megroppantotta a derekát, s e hüséges szolgálatáért polczról
27 5 | meglátván a megindulásnak e jeleit, utána kapott a megdicsért
28 5 | megrészegedett most, és ha e pillanatban még egy párt
29 5 | ellenkező oldalon; mert e sokaság kiváncsi diákokból
30 5 | az nagyon gyönyörködik, s e kis robotot nagyon megkivánja.
31 5 | kutyával; mert fél, hogy e nélkül őt magát sem hiszik
32 5 | méltóságos asszonyhoz utalá, s e tekintetben csak annyi szerepe
33 5 | el: Kardost talált. Ide, e boldog egyszerüségbe mindig
34 5 | ez az itélet.~- Apellálok e néhány negyedóráért.~- Végitélet
35 5 | valakihez támaszkodjék. E két régibb már a vélemény
36 5 | munkát a vitázó nőnek.~Egyik e régiebbek közöl ki merte
37 5 | nem volt önnek bátorsága e nagy lépésre?~A méltóságos
38 5 | ügyvéd ur megházasodni?~E kérdés az ájulás felé kergette
39 5 | vette másnak. Elmult volna e tárgy, ha a többi hallgató
40 5 | otthon bolondulnak meg!~E szavak után némi fáradság
41 5 | véletlenségből gyüjté össze e szép vendégsereget; hanem
42 6 | fele pedig az alpöröst.~- E szerént csak felének lehet
43 6 | fiatalembernek szarvakat adni. - E dogmának nyomán a mi öregünk
44 7 | lehetetlen észre nem venni, hogy e háznál dologtevő napra ünnepet
45 7 | ügyvédnek az irodaajtót, s e tisztelet után ment a parancsolat
46 7 | fölfogadva, simább mint Vendel, e goromba katona, kinek ő
47 7 | evett.~- Ha önnek volnék, e gondolatot ki sem mondanám,
48 7 | röstellem kimondani: szabad! - E tekintetben torkig vagyok
49 7 | ellenmondani a tekintetes urnak e pillanatban, csak azt igérje
50 7 | nemtelen boszu elhárítva lőn. E téren az ügyvéd előtt kincs
51 8 | emberekről, megmondám, és mig én e földön maradhatok, józan
52 8 | szó helyett utasitsanak e sorok, és bizonyitsák be,
53 8 | is nyujtózkodik, s éppen e gondolatnál akarok időzni.~
54 8 | teremtő, és a férfierő, midőn e pirt le akarná tépni, előre
55 8 | asszony az öltözőasztalnál.~E hiu nép az örök emlékezet
56 8 | meg. A nőnek fogalma sincs e rettenetes fegyverről; még
57 8 | sziklákat elrepeszteni; - e közönséges kalandorok silányabbak
58 8 | nők iránti lovagiassága, s e régi példa jelenben is követőkre
59 8 | helyezvén, melynek külsején e szavak álltak: Jegyzetek
60 8 | angyalt.~Előbb megdöbbentene e kép egy idegent, mint az
61 8 | lánya.~- Ne mondd többé e szigoru szót: engedelmesség!
62 8 | cselekedetből, hogy leültettem. E fának lombos ágai lesznek,
63 8 | az erszénye aranynyal, s e becses terhet nagylelkün
64 8 | bolonditott el a pénz, s e világkormányzó mammonért
65 8 | hogy olyan ember is van, ki e varjuszerepet magára nem
66 8 | az ön bajainak tudásával. E büntetést nem érdemlem meg,
67 8 | nem érdemlem meg, ki önnek e bűnt nem tanácsoltam. Maradjon
68 8 | gonosz közt választhat, s e kettős utnak különbsége
69 9 | kerekét is ujjon elszámlálják. E kandiságtól az erszény sem
70 9 | komája tanácsán indul el?~E rettenetes tudásnak egyedüli,
71 9 | a makkfilkó nem tudott e háznál azon hatalomra vergődni,
72 9 | hiszik, hogy megéhezett e gazdag ügyvéd, ki szerettetés
73 9 | zsákmányolna ki. Hasztalan kutat, e levélnek tartalma oly őszintén
74 9 | Annyiból nem tréfa, hogy e kis hazugsággal bemehetünk
75 10| mindenesetre szerencsésebbek e tekintetben.~- Már az igaz,
76 10| urra, - származási fáján e két ág közelébe esett, és
77 10| volna elfeledni őket. Ők e nyavalyából kigyógyiták,
78 10| közeledő korcsmároshoz fordult e szavakkal, - van annak,
79 11| Hogy hiában ne irtam légyen e könyvet, néhány egyéniséget
80 11| valahol kaptának használható e közmondás, odaillik a mérnök
81 11| bölcscsé szeretné tenni, e törekvésében saját eszmeköre
82 11| fátyolon át sem mutathat meg, s e tudatban az eszméknek és
83 11| főzünk ma? s ha a kis lány e semminek látszó dolgot könnyünek
84 11| megindulását, de tudta, hogy e könyűk nem oly sósak, minőket
85 11| az orvosságot mondá meg, e könyv a nyavalyát, - anyám
86 11| anyám a betegről hallgatott, e könyvben a beteg már meghalt, -
87 11| mit eszem meggazdálkodott e könyvből, szivem melegéből
88 11| fájdalmán eszed élesedett, és e fegyver megvédi a másikat,
89 12| toldalékul azt is, hogy e szigoru embernek szereteteért
90 12| tudna.~- Látta már ön mását e vasfejű embernek?~- Nem
91 12| annál bizonyosabban gyarlók. E szigoruság zárkózottabbakká
92 12| ügyvéd néhány ösmeretlen, de e vidékbeli urral beszédbe
93 12| akarta, a mérnök rokonra, s e társalgásban következő véleményt
94 12| faluvégén, és kemény fájdalmam e tisztes háznak vendégszeretetéhez
95 12| egyik része ugy is való, - e fiatal uri ember az én kedves
96 12| is önök ketten vannak, s e fiatal urért étvágy dolgában
97 12| közbe hirtelen az ügyvéd, - e fiatalember annyira őszinte,
98 12| embernek is megjárom, s e fiatalember szigoru önállóságával
99 12| bizonyitom; mert tudom. E szó férfi szájában határozott
100 12| nyujta egymásnak kezet. E mozdulat a végszó után oly
101 12| hajtja végre, s a szereplők e kézmozdulattal oly ügyesen
102 12| példányok követésének köszönöm.~E rövid kitérés után, visszatérek
103 12| kárvallott emberek vagyunk, és e jó fiu engem sajnál, azért
104 12| kinálva tárta a hölgy elé. E közben a többiek is szóhoz
105 12| A gazda előbb is gondolt e körülményre, és most alkalmilag
106 12| ügyvédnek volt-e szánva.)~- E szerént mérnök ur nem irgalmaz
107 12| összetekintenek, mindenik érezte, hogy e meglátással a másiknak gondolatkörébe
108 12| összepillantás perczében, és e lüktető csöpp nem tudá eltitkolni
109 13| Megvesztegette az ügyvédet e szokatlan gyöngédség, -
110 13| csak fogalma, s éppen azért e pillanatban mondja önmagának:
111 13| önmagam ellen vetkeztem: e vétket az isten szolgája
112 13| részvétét és szeretetét.~E magyarázatlan jelenet a
113 13| nincsen-e méltó okom e fiatalembert szeretni, midőn
114 13| érezteti velem a boldogságot? E pillanatban a legtisztább
115 13| lányát - kedves vendégünktől e bizalom megtiszteltetés.~-
116 13| megigértetem, hogy előtte nem lesz e jelenetről szó, - s megmondom,
117 13| fennforgó viszonyoknál fogva e jelenetről hallgatni fogunk,
118 13| számitanak, nem okoskodnak. E munkára a férfiak vannak
119 13| szivéből ki van zárva, még e drága árt sem sokallom azért,
120 13| másik pedig örült, hogy e nagyra becsülendő ember
121 13| Ábrándos tehát nem volt, s e tekintetben nők körül ólálkodni,
122 13| száz más fiatalembert, de e néhány szót ne olyan értse
123 13| elsózta az ételt, s a férj e miatt megszólamlott, a feleség
124 13| is megsokallta volna, s e miatt a férj a kétségbeesésig
125 13| késő, s egyszer-másszor e feledékenységben a hajnal
126 13| tudtukra nem adnánk, hogy ők e tárgyból terczit kaptak;
127 13| hirtelen azt érzé, hogy e fiatalember, ha nem füllent,
128 13| lelkünket. A leányt éleszté e rövid társalgás, a közelében
129 13| visszamenetelt.~A hazaérkezőket e tudósitással fogadták az
130 13| a tapasztalatlant, hátha e leánynak szivében saját
131 13| kitünő helyett a dicséretes, e helyett az elegendő, sőt
132 13| megengedi-e ön nekem, hogy egykor e kis leány az én gondomnak
133 13| kérdeznénk, megvallaná, hogy e néhány napot el nem feledi,
134 13| kivéve, mindenik hitte, hogy e napok szavaira felelni fog
135 14| meg vagyok fogva, s lelkem e leánytól megszabadulni nem
136 14| a szerelem gyötrelme, s e lármás vendéget mindenik
137 14| erdő zengő madarak nélkül. E nagyuri kényelemmel fölszerelt
138 14| végétől, ugy félt az ügyvéd e találkozástól; mert az egykori
139 14| volna, elviselhetetlen, ha e kéreg alá valódi érzelem
140 14| ügyességét ujra megszokja. E gondolat egy szempillantás
141 14| hogy megvolt, mindenki e kitünő czimet adá meg a
142 14| szorgalmának és eszének gyümölcsét e diszitvény alá tartalékul
143 14| rokonom!~Józan ésszel irom e levelet, mely önnek kezébe
144 14| mikor önhöz belopództam; e bűnt röviden és hosszan
145 14| hajlékában élveztem és most, e sorokat irva, kétségtelen
146 14| tollal irtam meg, melylyel e levelet irom most, és ezen
147 14| de nem kételkedem, hogy e közben saját kezeivel összekuszálja
148 14| szegénység és szükség rémét e leány felé közeledni látom.
149 14| napi gondok megríkassák e jó gyermeket, és orczáján
150 14| szeretetem hadd maradjon e leánynak örökségül.~Midőn
151 14| leánynak örökségül.~Midőn ön e levelet olvassa, már én
152 14| nem csalhatom meg önt, - e sorok olyan vallomás, melyet
153 14| szerető rokona~Kardos István.~E levelet gondosan összehajtá,
154 14| perczet használnom kell e törvényszakban - ha a fiuk
155 14| egyébbel ugy sem viszonozhatom e kitüntetést.~- Ó igen, és
156 14| Kardos nem azt gondolná, hogy e két fiatal érzelemben találkozván,
157 14| lélegzetet vett az ügyvéd, e zivatarra össze kelle szednie
158 15| magyarázatban eléggé kifejté, hogy e szó némely esetben nem megtiszteltetésért
159 15| mint ő is akará, ámbár e választékosság az ügyvédet
160 15| sietett megcsókolni, most e testgyakorlati hajlongástól
161 15| Ha megmagyarázza nekem e bánatot, örömest megvigasztalom.~
162 15| okoskodik az asszony, - én e kinos kezdeményezést oda
163 15| elszántsággal, - megérdemlettem e megaláztatást,... hogy egy
164 16| vigasztalta érte.~Bevallák e bizalmas beszélgetésben
165 16| egyszersmind jutalmazó is. E munkát a napokban megkezdem
166 16| fontoskodásnak állítá. A nő e szerént szerette volna az
167 16| kérésére sem adá meg, s e szigoruság a mérnökkel észrevétette,
168 16| nyavalya erősebb lenne, s e birkózásban ő lenne gyöngébb,
169 16| erényképpen gyakorolhat, e földön megbocsát az elhunyt
170 16| lelkemre,... s én elvállaltam e szép gondolatot, azért megyek
171 17| az élet gondjai felé.~- E gondok előre elfárasztanak
172 17| kicsi könyvből tanultam.~- E könyv sok igazat mondhatott,
173 17| mely csüggedni nem akar.~E tusában az arczra lehelődött
174 17| Csudálatos a természetnek e rajza, - e titkot csak a
175 17| természetnek e rajza, - e titkot csak a nagy müvészek
176 17| ujra kellett kezdenie, hogy e leánynyal szemben az ő egyénisége
177 17| Anyám annyira szeret, hogy e birálatot kimondani nem
178 17| együtt apám és oktatóm vala. E támasz kidőlt mellőlünk,
179 17| s anyám tusakodik, hogy e gondból szabad-e valamit
180 17| ügyvéd, mérnök, orvos, hogy e bemenetijegy-félével bizton
181 17| jó barátom anyám előtt.~- E megbizatásra nem mertem
182 17| boldogitás önérzet jutalmazó, e jutalmat másodszor érdemli
183 17| utasitja el.~- Imádkoztam e vigasztalásért; mert bánatos
184 17| özvegyről beszéljünk?~- Lányom e beszélgetésben csak toldalék, -
185 17| előtte a világ titok, s e titokról az anya nem veheti
186 17| istenért, halkan mondja ki ön e keserü szavakat, - kap a
187 17| fogva, örüljön ön inkább e szép példánynak, ez a kendő
188 17| félve gondoltam arra, hogy e bölcs embernek nejévé mertem
189 17| s ez az én bánatom, hogy e leány többet tud, mint a
190 17| de nem ok nélkül, - van e kendőnek párja?~- Párját
191 17| hullott.~- Mondám ugy-e, hogy e kendő letörli az ön könyűjét,...
192 17| tudást másoknak eladni, - e kendőt egy herczegnő megirigylené, -
193 17| mérnök urtól tanulta volna e kegyetlenséget?~- Ah,...
194 18| Jolán kisasszony nevével fog e végrendelet megjelenni a
195 18| valakire. Kötelességem volt e körülményt fölemliteni,
196 18| örökséghez?~- Kettő...~- E kettő hiányozni fog, Sipos
197 18| szavazatomat, meghatalmazom, hogy e szavazatot adja rokonaink
198 18| de a meghatalmazványban e nyilatkozatnak is meg kell
199 18| mutatja ön... hitem nincs e dologra nézve, még reményem
200 18| mondja Sipos elkomolyodva, - e pillanatban nem tudom, miként
201 18| jut teendőm, pirulnék, ha e reménybe saját anyagi érdekem
202 18| szövődnék. Ne vitázzunk e tárgy fölött, legyen az
203 18| folytathatának.~- Kisasszony, e kertben aligha találkozunk
204 18| Gyermekkorom egész boldogságát e kertben hagyom, - mind öröm
205 18| mondani, mint ön. Hagyjuk el e tárgyat, mely önt is fárasztja;
206 18| reménysége nem számitás? és hogy e számitás megfér a négy fal
207 18| könyvek beszélték el, és e mondva csinált történetekben
208 18| kell lennünk.~- S mi lenne e rendeltetés?~- A szeretet.~-
209 18| milyen vagyok. Nézze ön e lapot, - mondja a lány tárczájából
210 18| kihuzván egy papirdarabot, - e sorok töredékei apám iratainak,
211 18| voltak följelelve, - olvassa e töredéket, melyet én szóról-szóra
212 18| tudja, hogy a nagy viztömeg e só nélkül büzhödt posványnyá
213 18| Lányom! sokszor olvasd el e lapot, légy mérsékelt, a
214 18| mondja a meglepett ügyvéd, - e szavak után beszélni nem,
215 18| imádkozni tudnék!~Nem teszek e fejezethez egyebet, mint
216 18| mert kétkedni kezdett, hogy e magasztos lélekhez odajárulhat-e?~ ~
217 19| halál; de az nem válogat.~E testvérek nem találták egészen
218 20| nyájaskodik a lány, - e vallomás azonban csak kamat,
219 20| megláthatná önmagát. Miért e szorongás? miért kell mások
220 20| jótevője iránti hálátlanság.~E békételenség uralkodott
221 20| czélzását meg nem értette volna. E leányt szó nélkül is kitanulhatja, -
222 20| nélkül is kitanulhatja, - e leánynak a találkozás után
223 20| meddig? nem tudom; mert e kedves szép gyermek méltó
224 20| közelebb lépett hozzá.~- E himzésnek párját már láttam, ...
225 20| szorgalmát, és hogy miért kedves e munka.~- Anyám parancsolta
226 20| s ugyanakkor tudtam meg e kendő történetét.~- Jelölje
227 20| igaztalankodik.~- Isten áldja meg önt e szavakért, - mondja majd
228 20| letette, kérdi:~- Elvihetem e kendőt most?~- Most? ...
229 21| fölöslegesnek látszék, nehogy e tulságos ragaszkodást az
230 21| csudálatosságán, hogy én e kurta városban fél iv papirra
231 21| azok fölbontják, és azok e fekete ákombákomból megtudják,
232 21| szavazatomat, és ha kivántatik, e szavazatot élő szóval és
233 21| kérte a feleletet.~- Már e szerént hiában fáradtunk
234 22| által való megjelenést. E határidő az előbbeni jelenet
235 22| előbbeni vereség elvette mérgét e gorombaságnak, s az inas
236 22| vele összekötve van, - s e vagyont arra használnám,
237 22| Mondja az asszony diákosan, e rövid szóval értésére adván
238 22| kelle a teremből.~Sipos e szerént tudhatta, hogy kié
239 23| embereknek beszélni rólunk. E pörnek, vagy minek nevezik,
240 23| magát a bámészok által, s e miatt egy szerencsétlen
241 23| helyett atyjának szánta e viszonyban a szerepet. A
242 23| Magam is szeretném kitalálni e megnyugtatást; mondja Sipos, -
243 23| szeretetért.~- Mára tartotta ön e szót? Kérdi a leány megilletődve.~-
244 23| ön kezét megszoritani; de e kéznek ára van.~- Meghallgatom!
245 24| versfaragóktól abban különbözik, hogy e mondásáért nem követel halhatatlanságot.~
246 24| vállalkozásra.~Koronkint ügyesen e tárgyra csavarta a beszédet,
247 24| jövedelemnek fölös részét e telhetetlen állatba dugdosták.
248 24| fordulhat elő, a rokonok egyike e pillanatban nálam van, és
249 24| tisztelője~Sipos Antal, ügyvéd."~E levelet megmutatá a vendégnek,
250 24| bizvást kikérdezhetné, ha e gonosz föltételü örökségi
251 25| és gyakorlott értelemmel e jó gyermeket szerencsétlenné
252 25| hallom, hogy vége a dolognak.~E jelenet után néhány nap
253 25| vőlegényemet. Nekem jól esett e levél, és nem tagadom, zajosan
254 25| megkisérteni, talán hasznát veszem.~E vita után, lássuk, máshol
255 25| segédkezet nyujthatnak még e héten. Egy fiatal ügyvédke
256 25| is tudnak.~- Méltóságod e szerént többet is akar nekem
257 25| óhajtott sikerrel folyna le, s e miatt anyagi rövidséget
258 25| szavazatot adhatok másoknak, s e mások nálam voltak olyan
259 25| bizalmassággal, nagyon sajnálom, hogy e tárgyban szóltam, azt véltem,
260 25| földhöz vágnám sem törnék el, e fiatalemberrel nem lehet
261 25| az asszony, - én belátok e fiatalember kártyáiba, -
262 25| mint mondani méltóztatott, e fiatalembert fölkereste
263 25| figyelmeztesse, miszerint e fiatalemberrel vigyázók
264 25| gondoltam, hogy önt érdekli e látogatás.~- Nagyon érdekelt;
265 25| tagadom, óvatosságra intett e fiatalember irányában, hihetőleg
266 25| elfontoskodni.~- De talán e fiatalember ...~- Semmi
267 26| nagyuri modorral, s az anya e csinos bábra akarta fölrakni
268 26| méltóságos asszony tervelt, s e tervben fiára számitott,
269 26| elfogadnak annak, - ámbár e kedvező esetben is büntetésre
270 26| megtaláljuk a légrészeket, és e gyönyörü átmenetekkel kétségtelen
271 26| az én kedves szép hugomat e gyötrelmes tudományra fogta?~-
272 26| vesződni?~- Mig a szükség e gondtól föl nem ment.~-
273 26| legyen addig még szebb.~- E szót megtiltom, - mondja
274 26| bucsuzék el.~Lehetetlen volt e kéretlen és kelletlen ajánlkozást
275 26| és szellem nélküli ember, e szerént jött vagy nem jött,
276 26| nem jött, az közönyös; de e fiatalember küldött farkas,
277 26| ha azt czélszerünek véli. E vakmerőség mélyen sérté
278 26| oda látván irányozva, hogy e széplelkü leányt játékul
279 26| A kardosfalviakat fogják e leány által sarokba szoritani?
280 26| Csak ijesztőnek használnák e leányt, kiről a Mária képét
281 26| lelke olyan hófehér, hogy e megtiszteltetésre is kiválasztható.~
282 26| Jolán az elbeszélést.~- E haszontalan arszlán kemény
283 26| Megkimélhettek volna ő méltóságaik e leereszkedéstől. Toldja
284 26| az nem alkalmas fegyver e büszke népnek, - még kinevetnék
285 26| de meg kell menekülnünk e tolakodástól.~- Azt hiszi
286 26| ön, - kérdi Jolán, - hogy e fiatalember folytatja látogatását?~-
287 26| leány.~- Jolán kisasszony, e tisztet az isten rám bizta, -
288 26| a föltételt?~- Fájdalom, e föltételt szigorubbá tette
289 26| végrendelet nem foglalkoztat e pillanatban; hanem az ön
290 26| hanem az ön nyugalma.~- E nyugalomért hát beleegyezem
291 26| ember még egyszer belépne e lakba, mielőtt viszonyunkat
292 26| óránál több nem kivántatik. E hir eljutván a méltóságos
293 26| leány szellemi ereje felől. E leány rútul lepályázná férjemet;
294 26| a harmadik izén?... e leányt én is megdicsérném
295 26| Elég, édes fiam, ... e leány kifogott magán, -
296 26| hanem én átlátok az eszén. E hiu kis babának jó oskolája
297 27| fogott, és hosszan gyötrődve, e levelet fogalmazta:~"Tegnap
298 27| szerénte az ilyen fiatalember e nélkül elunná magát. A fiu
299 27| mit neki vetettem, - ha e kis ügyeskedő lépre nem
300 27| annyi emberséggel, hogy e levélkét a kisasszonynak
301 27| tekintetes asszonynak adhatom át e levelet.~- Kópé, maga, hogy
302 27| az urfi, - no ne féljen, e levelet hugomnak irtam,
303 27| megmondani, a mit gondolt, hogy e levélről Siposnak nem akar
304 27| gyanitania sem szabad, hogy e levél érkezett; szorongásom
305 27| emberek nem nyugosznak, nézd, e levél érkezett tőlük, -
306 27| erősek, anyám, - olvassuk el, e levél megkisérti a mi bátorságunkat.~-
307 27| volt odalökve.~Az önhittség e szavakat leirhatta, a lelkiismeretlenség
308 27| választ.~- Anyám! nem fogom e levelet kétszer elolvasni, -
309 27| tőle, Jolán kisasszony?~- E szenvedés még most az enyém,
310 27| minek osztozzam meg önnel e kiméletlenségen?~- Ne féljen, -
311 27| reméli.~- Megmagyarázza ön e nyugalmat.~- Meg; de nem
312 27| hang, - s az én vőlegényem e levelet elégeti, vagy elteszi...~-
313 27| vagy elteszi...~- Fél, hogy e szánandó embert anyjáért
314 27| igen nagyon félek.~- E levelet meg kell tartanom,
315 28| kötelességet elsajátiták, - és e fogalom alatt védve vagyunk.~
316 28| lehetne, szavazatomét; hanem e helyett a leánynyal áll
317 28| a házi kormánytól eredt e levélnek inditó oka. Még
318 28| Asszonyom, olvassa el e levelet, - érthetően van
319 28| gyöngeségének alapja, s e sziv vérzett a bántalmon,
320 28| hunyászkodásnak; mert a mit e nő czifra kitüntetésből
321 29| állát is megsimogatá, hogy e néhány kellemetlen órára
322 29| fogadta.~- Ugy-e, vége lesz e lélekgyötrelemnek?~- Holnapután
323 29| érzik gyöngeségüket és én e gyöngeséget be is fogom
324 29| Mondja a másik, únva e kicsinyes bibelődést, -
325 29| Ne legyen ily szigoru, e napszámban szavazó két paraszttal
326 29| asszony eliszonyodással.~- E levél után: igen! Lőn a
327 29| mit neki vetettem, - ha e kis ügyeskedő lépen akadt,
328 29| sugva, de éllel kérdi:~- E másolatnak eredetije is
329 29| fölmutatva.~- Jó ára lehetett e jegyzéknek?~- Egy egész
330 29| méltóztatik tudni, miként került e jegyzet az én kezembe.~-
331 29| engem megtiszteltek, - én e szavazatokat nem akarom
332 30| maradékot kotorjuk össze, e néhány lapot még olvassa
333 30| Pestre, a találkozásról tehát e napon szó sem lehetett.
334 30| a tiszta szivüek élvezik e gyönyört, - és csak azok
335 30| megbánhatja.~- Sipos! ... nem e szavakat vártam.~- Nem tehetek
336 30| Örvendjek?~- Igen, - e papiron a biróság végzése
337 30| egy rokoni ölelést kért. E nemes szivű embert gyermekeiben
338 31| akarják magukat ösmertetni, s e czélból sallangot, kirívó
339 31| beszéljenek róluk.~A kitünésnek e neme legdrágább és legostobább;
340 31| meg is döfödi, - mondom e nélkül az általános fogalom
341 31| olyan viszonyra, melyben e kényes tulajdonságok csorbát
342 31| fölhozni, s éppen azért irtam e regényt, hogy ez irányban
|