Fejezet
1 1 | utolsó padban. No, ifiur, - mondja a mellette kanalazónak,
2 1 | a disznó?~- Tudom is én! Mondja a másik együgyü képpel,
3 1 | nem is eszik gombóczot, - mondja a kövér képü, s hirtelen
4 1 | kedve van, fiatal barátom, - mondja a kövér képü, - ugyan melyik
5 1 | Friss egészségben hagytam. Mondja a másik.~- Tudja-e, nemes
6 1 | eszik, mint...~- Mint én... mondja a kövér képü, elbökve előle
7 1 | az asztal?~- Feketével! mondja rá hirtelen a kérdett, azt
8 1 | kutya.~- No, hallja az ur - mondja a kövér képü az ilyenek
9 1 | pedig ha a korcsmáros nem mondja az idegennek; tegye le a
10 2 | helye.~- Ez is megvolna! Mondja egy vén férficseléd öt pár
11 2 | öcsém, már holnap van!) Mondja az egykori kicsapott diákból
12 2 | amint megforgatja, azt mondja: Még eltart fél esztendeig,
13 2 | szemének. Aztán hangosan mondja: Sándor urfi lábbelije!
14 2 | urfi helyébe jön, - azt mondja: emberséges ember! majd
15 2 | adhatná, mint mikor azt mondja Vendelnek:~- Látott kend
16 2 | Tudom, mit akar, ifiuram, - mondja Vendel, kézre adván a ruhadarabokat, -
17 2 | volna, kedves ifiuram. - Mondja bizalommal az öreg, bajuszának
18 2 | ki.~- Ahá, már értem, - mondja az urfi, megértve a bizalmas
19 2 | remélem, lesz hitel, mondja az urfi, észre akarván vétetni
20 2 | fölháborodását.~- Ösmerem, urfi! - mondja Vendel, most már a hatodik
21 2 | soha nem cselekedtem, uram! mondja Vendel egész nyugalommal.~-
22 2 | Sándor.~- Hihetőleg azt is! Mondja diadallal az urfi.~- Urfi, -
23 2 | diadallal az urfi.~- Urfi, - mondja Vendel, - sohase tessék
24 3 | benne, - tekintetes uram, - mondja Vendel csöndesebben és körültekintve,
25 3 | tekintetes ur maga szavával is mondja, hogy nem vagyok én már
26 3 | ötven esztendős koromban! - Mondja Vendel olyanképpen, hogy
27 3 | hallgatás után bizalmasan mondja Vendelnek.~- Ne mondja kend,
28 3 | bizalmasan mondja Vendelnek.~- Ne mondja kend, hogy nem bizom kendben,
29 3 | némi fejcsóválás után azt mondja:~- Ha parancsolja a tekintetes
30 3 | Ejnye, vén orgazda, - mondja tréfával az ügyvéd, - kend
31 3 | a kisasszony a markomba. Mondja Vendel, megfordulván az
32 4 | az én Lőrincz bátyám, - mondja magának az ügyvéd és levélcsomagaiból
33 4 | versenytársainál.~Sorba veszem őket! mondja, befejezvén mára a tárgyalást,
34 4 | hivatalos, az irányt kivetve mondja: Kezdjük a szemlét a legelső
35 5 | játékot, ha kéz alá nem hozol. Mondja a méltóságos asszony harmadik
36 5 | koczkáztatott valamit, s azt mondja:~- Anyám! nem vette észre
37 5 | Megérdemlem a megrovást, - mondja derülten az ügyvéd, - tehát
38 5 | kezét megcsókolván, azt mondja: sohasem láttam szebb fehér
39 5 | segéljem a párbeszédet, azt mondja ön: szép kezeim vannak.~-
40 5 | homályból kivette.~- Hála, - mondja ön, - szavalá az asszony, -
41 5 | Kitelik kettőéből, - mondja közbeszólva az ügyvéd.~-
42 5 | Ezt meg én nem értem! Mondja a ravasz asszony, ugy intézve
43 5 | párbeszédbe elegyedett:~- Öcsém! - mondja a méltóságos, - nőm nem
44 5 | hát volna már szándéka, - mondja némi boldogsággal az öreg, -
45 5 | asztal közepéről.~- Nem azt mondja Verbőczy, - ellenkezik a
46 5 | háziasszony.~- Határozottan azt mondja a férjnek: És a te hatalmad
47 5 | Idáig nem akartam. - Mondja az ügyvéd.~- Jó, - elfogadom, -
48 5 | megházasodni.~- Csiklandós kérdés! Mondja valaki a társaságból, talán
49 5 | járni.~- Ezen is segitünk, - mondja a vitázó, én magamra vállalom
50 5 | Megenged méltóságod, - mondja vendégének, - sógoromnak
51 5 | Igen későn bátorkodtam, - mondja némi utóizzel, - elég idejében,
52 6 | lenni?~- Független ember. - Mondja tisztes nyugalommal az ifju.~-
53 6 | alkuszom meg.~- Öcsém, - mondja foghegyről az öreg, - tudja,
54 6 | nálam is.~- Lássa barátom, - mondja az ügyvéd, el akarván ütni
55 6 | meggyőződés.~- Barátom, - mondja szokatlan leereszkedéssel, -
56 6 | akartam mondani én is, - mondja az ügyvéd, - nem szeretném
57 7 | volnék, kedves Vendelem, - mondja a másik az üdvözletet elfogadva, -
58 7 | árvának. Egy vén huszár mondja, hát igaznak kell lenni, -
59 7 | hallgatóságra nem számitva, hangosan mondja: Igen! özvegyek és árvák!
60 7 | aggodalom, tisztelt ur, - mondja a dölyfös, - ha valamelyikünknek
61 7 | kis elbizakodás, uram! - Mondja a divánon fekvő kedvencz,
62 7 | vita folytatására, hangosan mondja: Édes Vendelem, gyujtsa
63 7 | néznünk.~- Kár volna, - mondja egy váratlan hang, Kardos
64 7 | kezét és az ajtó mellől mondja öcscsének:~- Uramöcsémet
65 7 | megmarkolja a szivet.~- Öcsém! - mondja az öreg kezet nyujtva és
66 7 | Hála legyen az istennek! - mondja az ügyvéd szokatlan élénkséggel, -
67 7 | leszek a tekintetes urnak, - mondja Sipos, - bár elég erőm lenne
68 7 | megfelelni.~- Nem kételkedem, - mondja az öreg teins ur teljes
69 7 | kimondatik az ön fele ellen, - mondja az öreg Kardos szenvedélylyel, -
70 7 | hullában akadni. Fiatalember! - mondja lelkesedéssel az ügyvéd, -
71 7 | velünk, kedves öcsém, - mondja végül az ügyvéd, - most
72 8 | időzni.~Elhiheted, mert apád mondja: a nő a férfi ellenében
73 8 | belépve.~- Végeztem már. Mondja a mérnök helybenhagyásképpen,
74 8 | semmit se higyjetek el, mondja a mérnök többesben, észrevevén,
75 8 | magamat, kedves férjem, mondja a nő férjét megölelve, ha
76 8 | kedves enyelgésével azt mondja:~- Mim vagy nekem, mondd
77 8 | hallgat, vagy mindig azt mondja, mit apja vagy anyja súg
78 8 | levágta, s eközben fennszóval mondja, hogy akárki is meghallhatá:~-
79 8 | bünhődni fog; mint maga mondja, délutánra fordul napja
80 10| szobával, hanem jó tanácsképpen mondja, hogy a névsorban akadnak
81 10| hogy van szerencsém, - mondja a korcsmáros, a vendégkönyvet
82 10| vendéglősnek mintegy utasitásképpen mondja:~- Én vagyok az, ki a szobát
83 10| Alázatos szolgája, - mondja a korcsmáros, - a szoba
84 10| korcsmáros, és nyájasan mondja:~- Ha nem lenne tetszésük
85 10| ellenére, - a füszeres ur azt mondja, örömest megosztja a tekintetes
86 10| köszönöm, Herr von Kardoss! - mondja a füszeres, - és tiz százalékkal
87 10| én nagy kárt vallottam, - mondja az ügyvéd, észrevévén a
88 10| Hasznos mesterség, - mondja a gorombábbik Kardoss, -
89 10| tagban szép birtok lesz? Mondja az ügyvéd is némi éllel.~-
90 10| rokonságot, ugy az vagyok. Mondja a füszeres, az ügyvédnek
91 10| szalagra valót küldök nekik, mondja az ügyvéd, s kivévén tárczáját,
92 10| süvegét, eltávozásakor azt mondja neki: máskor is legyen szerencséje, -
93 10| nagy számoktól, megdöbbenve mondja a rokonnak.~- El ne tévesszük
94 10| megnézni, kedves rokonom, - mondja az ügyvéd, visszatolva a
95 10| meum principium. (Helyesen mondja a tekintetes ur, én is ezen
96 11| hogy a mit mond, sugó után mondja.~Az asszony gyermeke mellett
97 12| de a mit nem tudok, azt mondja meg ön: akar eredeti példány
98 12| megfelelek a kérdésre. - Mondja Sipos. - Ha tréfával akarnám
99 12| Köszönöm a fölvilágositást, - mondja az ügyvéd, - s a készen
100 12| elfogadásra, bemutatásul mondja: én sárföldi (értsd: sárföldön)
101 12| Itthon vannak önök, - mondja a mérnök őszinte szivességgel, -
102 12| elpirult, Sipos barátom, - mondja az ügyvéd, - ne féljen,
103 12| jöhettek volna, uram, - mondja a mérnök szivélyesen. -
104 12| szerint, valóságos...~- Ne mondja ki, - kap közbe az ügyvéd, -
105 12| Én nem vagyok követelő, - mondja a lány, - ámbár kiváncsi
106 12| tisztelettel szólnak; - ön, - mondja a fiatalembernek, - meg
107 12| után még szó volt rólam, - mondja Sipos, - az én jó akaróm
108 13| éppen azért e pillanatban mondja önmagának: sohasem voltam
109 13| ki őt boldog gyermeknek mondja. Szemeik találkozván, a
110 13| a másik?~- Kisasszony, - mondja hirtelen a fiatalember,
111 13| kételkedett, kedves főnököm, - mondja Sipos gyöngéden eleresztvén
112 13| vánkosait.~- Kedves szeretteim? Mondja az ügyvéd sugva, midőn a
113 13| Meghiszem, szája ezt mondja, sőt tán érzi is; de ösmerek
114 13| Nem merek önnel vitázni, - mondja az ügyvéd, - mert önnél
115 13| előbb.~- Megadom magamat... mondja Sipos az anyának jelenlétében
116 13| Kedves sógorasszony! - mondja az ügyvéd, a ház melletti
117 13| és mégis jó gyermek, - mondja az ügyvéd magához ölelve, -
118 13| megértette. Némi elszánással azt mondja:~- Én nem tudom, jól teszem-e;
119 14| szeretnék visszafordulni. - Mondja vágygyal az öreg.~- Akkor
120 14| még szivesebben.~- Fiu! - mondja az ügyvéd Siposhoz fordulva, -
121 14| még csak ez kellene! - Mondja hévvel és fönnhangon, -
122 14| Igenis, nem várakozom, - mondja Vendel, puhára lágyultam
123 14| Nem ugy, Sipos barátom, - mondja az ügyvéd karjánál gyöngéden
124 14| szülőket, sem a leányt. - mondja a fiu meghatottan.~- Jól
125 15| gyümölcsre.~- Gyümölcsre! - Mondja az ügyvéd az inasnak eltávozása
126 15| szerencsésen elfogathatunk! Mondja a háziasszony azon követelő
127 15| mint a magyar szójárás mondja azon állapotról, midőn másról
128 15| ügyvédet.~- Önök, férfiak, - mondja a hölgy, - erejük és hajlamaik
129 15| Az öntudat is valami! Mondja az ügyvéd.~- Éppen csak
130 15| a köszönettel is adósak. Mondja a nő palástolatlan éllel.~-
131 15| gondolatokhoz méltó, - ... mondja a nő némileg földerülve,
132 15| van?~- Igaza van önnek,... mondja a nő majdnem szinpadilag...
133 15| pestmegyei levéltárban van. - Mondja az ügyvéd kétségtelen komolysággal.~-
134 15| türelmes állatához.~- Uram!... mondja a nő kinos elszántsággal, -
135 15| Köszönöm ez őszinteséget, - mondja az ügyvéd fölegyenesedve, -
136 15| is megérthette volna,... mondja epével a szétpattanni akaró
137 15| meg magát néhány szóra, - mondja Sipos a szenvedőnek fejét
138 15| ápolt nagy erőlködéssel mondja:~- Elkényeztetett vén gyermek
139 16| viszonozni merték.~- Férjem! - mondja a nő,... egyéb részleteket
140 16| Titkolódzástokat megáldom, - mondja a mérnök, - szeretetetek
141 16| végrendeletét.~- Kedves feleségem, - mondja a mérnök - szeretnéd leányodat
142 16| Remélj, - kedves feleségem, - mondja a férj minden kétértelmüség
143 16| Arra nem is sürgetnélek, - mondja tisztelettel a nő, - óhajtom
144 16| férjedet megértetted, - mondja a férj meghatottan, - s
145 16| hatalmasnak.~- Mérkőzzünk, - mondja a mérnök, - ön a haláltól
146 16| hatalom urának az égben, - mondja a mérnök dicsőült arczczal,
147 16| meg, hogy fönnszóval ne mondja:~- Ha a test megbirná az
148 16| Nem azzal, Vendel,... mondja Sipos kezét nyujtva az öregnek,...
149 17| Válasznak jöttem el! Mondja az özvegyhez közelitve,
150 17| volna.~- Elhagyatva vagyunk! Mondja a nő könyekre fakadva.~-
151 17| utánpótolnom?~- Jó gyermek, - mondja a nő szeretettel, - nagy
152 17| barátunkul van hagyva, - mondja Jolán - ön messze földről
153 17| kell megvigasztalnia. - Mondja a leány meghatottan, - anyám
154 17| vártam.~- Tehát őszintén mondja meg anyámnak, a mit ő nem
155 17| készséggel, asszonyom, - mondja Sipos - a kinek gyónnak,
156 17| szerényebb nyugdíjam világosan mondja, hogy ahhoz szorgalmamnak
157 17| egy gyámoltalan özvegy? mondja meg ön nekem.~- Csak az
158 17| arányositotta, erről nem szólok, - mondja Sipos a kert lugasában egy
159 17| a tanácsot merem adni, - mondja Sipos, és hirtelen átcsapva
160 17| átcsapva a himzőkeretre, mondja, nem láttam szebb fehér
161 17| ennél.~- Kedves lányom, - mondja a mérnökné nagy sóhajtással, -
162 17| való.~- Az istenért, halkan mondja ki ön e keserü szavakat, -
163 17| munkának titkát. A kisasszony mondja el másoknak mindazt, mit
164 17| de még ráadást kérek, - mondja az asszony küzdelemmel, -
165 17| őt csak áldva emlitsük, - mondja a nő majdnem fölkiáltva.~-
166 17| asszony volt.~- Jó gyermek! Mondja a mérnökné a fiura nézve,
167 17| Szivemre jer kedves leányom, - mondja az anya forrón magához ölelvén
168 18| Ezt el nem fogadhatom, - mondja Sipos elkomolyodva, - e
169 18| tömegből.~- Ön ezt oly komolyan mondja, hogy apám gondja jut eszembe.
170 18| lány, - ne tartózkodjék, mondja ki a valót, ön nincs megelégedve
171 18| ön a tulőszinteségre? - mondja Sipos, - ám legyen, ön is
172 18| vagyok. Nézze ön e lapot, - mondja a lány tárczájából kihuzván
173 18| hangod méltó összhangzásban mondja ki a "nem"-ét.~Eddig tartott
174 18| ezzel meg megbántani, - mondja Jolán, - hanem megengedi
175 18| s annak kezét megfogva mondja: Ön barátom: ám legyen birám
176 18| Lelkem nem bir el ennyit, - mondja a meglepett ügyvéd, - e
177 19| ütközetre.~- Jó estét, sógor! mondja az öregebb, - azt gondoltuk,
178 19| urakat, isten hozta!... mondja a fűszeres megszokott előzékenységgel,
179 19| Betekintettünk, kedves rokon! Mondja a fiatalabb atyafi, hogy
180 19| egymást, kedves rokon - mondja az öregebb, - atyafiak vagyunk, -
181 19| öregebb, - atyafiak vagyunk, - mondja nagy markával elkapva a
182 19| tetszett, elvette közölünk, - mondja a boltos, pedig kár érte,
183 19| megkaptam, olvastam is. - Mondja a fűszeres.~- Hohó,... alkuszunk,
184 19| alkuszunk, rokon, - mondja az öregebb, - ketten a sógorra
185 19| Bocsánatot kérek, ... mondja a fűszeres, és helyreigazitásképpen
186 19| valamit.~- Ennyi diákszó, - mondja a fűszeres, - hol fér meg
187 19| kedves rokon, - legjobb, mondja ki most, aztán én is mondok
188 19| juttatok én föstékre valót,... mondja ki, rokon, az igent.~- Nem
189 19| térek tőle.~- Megelégszem! Mondja a remélő atyafi, s néhány
190 20| büntetni késedelmemért; ... mondja Jolán, az ügyvéd kitérésének
191 20| udvariasságnak illenék felelni, - mondja Jolán halkabban, mint egyébkor,
192 20| Legyen hát egyszer őszinte - mondja Sipos mély érzéssel - majd
193 20| szorongása már vallomás, nem mondja bár senkinek; de érzi.~-
194 20| eredmény?~- Kielégitő ... Mondja a mérnökné meggyőződésteljes
195 20| A gondviselés ellen! Mondja Jolán nyugodtan fölemelvén
196 20| Nem lehet eltéveszteni, - mondja fölmutatva, - ennek különös
197 20| lesz reá?~- Ön lesz az! ... mondja Jolán ujra föltekintve a
198 20| bánom, hogy ügyvéd lettem, - mondja Sipos bánattal, - az ügyvédnek
199 20| fél adósa maradni.~- Ne mondja azt! ... kap a lány ijedve
200 20| áldja meg önt e szavakért, - mondja majd nem sugva az ifju, -
201 20| ügyvéd nem jött el ide, - mondja Sipos megbátorodva, ...
202 20| könnyem esett rá, - az mondja meg önnek, hogy imádkozom
203 21| voltunk ám mink akkor, - mondja az öregebb kinos őszinteséggel, -
204 21| nemzeteket a haláltól.~- Könyvből mondja ezt a tekintetes ur, - nevet
205 21| Széchenyi István nem ezt mondja.~- Minden ember a maga szájával
206 21| beszél, tekintetes uram, - mondja türhetetlenkedve az örökölni
207 21| haragszik, nem duzzog, nem mondja, hogy bolondnak tartom,
208 21| rokonok közöl kettő azt mondja, hogy öt között annak van
209 21| kiérve, az öregebb duzzogva mondja:~- Itt is voltunk!~ ~
210 22| hozta kedves rokonainkat! Mondja a nagyságos asszony a társalgási
211 22| ma, kedves rokonaink, - mondja az asszony boldog vidámsággal, -
212 22| Ez a férj szerepe lesz, - mondja a nő, legyen ön barátságos,
213 22| legyünk, mint eddig.~- Dixi! - Mondja az asszony diákosan, e rövid
214 22| többségre szükségtelenek, - mondja Sipos ügyvéd, - más többséget
215 22| után Sipos csengő hangon mondja:~- Igen!~A kardossfalviak
216 22| legtöbb esze.~- Egy leány! Mondja az öregebbik Kardoss majdnem
217 22| tehetség isten adománya, - mondja Sipos, - nem kizárólagos
218 23| nem mondom és Sipos ur nem mondja, ne törődjünk mással.~-
219 23| Siposnak, és megadással mondja:~- Ön az egyedüli férfi,
220 23| élhet.~- Büszke férfi! - mondja a leány, - meggondolta-e,
221 23| kitalálni e megnyugtatást; mondja Sipos, - mert nem akarnék
222 23| másik ügyben.~- Sipos! ... mondja a lány fölegyenesedve üléséből,
223 23| ára van.~- Meghallgatom! mondja az ifju ünnepélyesen.~-
224 23| és némi küzdelem után azt mondja:~- Ám legyen. - mondja meg
225 23| azt mondja:~- Ám legyen. - mondja meg ön holnap, ... ma hadd
226 24| az emberben.~- Öcsém!... mondja az öregebb testvér,... hosszu
227 24| Neked van több eszed, - mondja bosszusan a fiatalabb, -
228 24| feltüzelje.~- Debiz elmerek. Mondja indulatos hetvenkedéssel
229 24| tőle.~- Bár csak megverne. Mondja még inkább fokozva a durva
230 24| Nohát azért is elmegyek, - mondja nagy hangon, hogy a kocsis
231 24| akár férfi-, akár nő-ajak mondja ki.~Őt, a mivelt férfit
232 24| engem a tekintetes ur, - mondja a vendég egy kis igazolással, -
233 24| igéretében megkapaszkodom, - mondja amaz nagyobb bátorsággal, -
234 24| fáradni?~- Igaz, elfáradtam, - mondja, letörölve a meleget a homlokról,
235 24| azért jöttem, esedezem, - mondja a junior beleizzadva a párbeszédbe, -
236 24| tudni, ha kialkudhatnám! - Mondja nagy nyögéssel, hozzátéve: -
237 24| higyje a tekintetes ur, - mondja kármentésül a vendég, -
238 24| tekintetes ur.~- Az alkuval - mondja a megbántódott fiatalember,
239 24| meghozza.~- Tekintetes uram! - mondja a vendég hosszabb hallgatás
240 24| hirt hozott Vendel bácsi! - Mondja az ügyvéd, és ujra kiderült,
241 24| mellé.~- Tekintetes uram! - Mondja a vendég, - ugy-e, most
242 25| végtől végig.~- Isten neki, - mondja az anya, - akkor lesz nagy
243 25| Magad sem hiszed jó anyám, - mondja meggyőződéssel a lány, ha
244 25| diplomácziai ügyeit.~- Ez zsarolás. Mondja a nő ingerülten.~- Mi annak
245 25| Tehát nem veti meg ön őket? Mondja házsártosan a férj.~- Majd
246 25| szüksége, asszonyom?~- Semmi! Mondja ő méltósága egy fejbólintással,
247 25| lehetetlenné tettem.~- Barátom! ... mondja a méltóságos ur nagy bizalmassággal,
248 25| tart figyelmére, miattam mondja meg az érdekeltnek, ne fáradjon
249 25| rábeszéléseiktől.~- Magamat ajánlom! Mondja Sipos és a méltóságost egyedül
250 25| nagyon csalódott volna. - Mondja a másik leeresztett hanggal.~-
251 25| nem eresztem ki kezemből! Mondja mosolylyal a hölgy, és megköszöné
252 26| üdvözöljem.~- Nem várt vendég, - mondja a mérnökné tisztelettel,
253 26| kenyerünket keresem meg vele. Mondja Jolán büszkeséggel, s akkor
254 26| tünődik az urfi,... azt mondja meg inkább, kedves rokonkám, -
255 26| megemlitéséhez, tusakodva mondja:~- Ez nem csak nem akadály,
256 26| várakoztatom önt, szép hugom, - mondja az urfi fölkelve, amint
257 26| szebb.~- E szót megtiltom, - mondja Jolán a hizelkedést elutasitva.~-
258 26| tilthatom meg.~- Megtiltom én! Mondja az urfi nagy páthosszal,
259 26| kemény megfeddésre méltó. Mondja Sipos elkeseredéssel.~-
260 26| meg is mentem önt tőle. Mondja Sipos nagy elhatározottsággal.~-
261 26| Isten áldja meg önt! Mondja Sipos elbucsuzáskor, és
262 26| megmagyarázom.~- Anyám, - mondja a fiu még fuldokolva, -
263 26| dicsérettel igen bőkezű, - mondja el inkább a párbeszédet,
264 26| bátyja vagyok. Erre ő azt mondja:~- A harmadik izen,... ekképp
265 26| Erre az anya kutatólag mondja fiához intézve a szót:~-
266 26| is megemészti, mire ő azt mondja, hogy: Ő sem lesz kivétel.~-
267 27| czimet.~- Ez is megvan; - mondja a munka bevégeztével.~-
268 27| nevelő-intézetbe.~- Rögtön megyek, - mondja a fiu, anyjának fájós fejét
269 27| utolsó gondolatot fönnhangon mondja:~- Tisztára kinyalta az
270 27| Akkor vigye vissza, Vendel. Mondja Jolán, vissza akarván adni
271 27| későn?~- Tizenegy óra már! Mondja a mérnökné a szavaknak mindennapi
272 27| A levelet értettem. - Mondja Sipos fáradt hangon, melyet
273 27| tudja, - ám olvassa el; - mondja Jolán fölvéve a levelet, -
274 27| kiméletlenségen?~- Ne féljen, - mondja Sipos az olvasást félben
275 27| nyugalmat.~- Meg; de nem ma, - mondja Sipos különös vidámsággal, -
276 29| Szerencsénk, hogy magam mentem, - mondja férjének, - ön nem boldogult
277 29| elhiszem, - maga, zsarnok! - Mondja kedélyességgel, aztán a
278 29| miattam, kedves Jolánom, - mondja Sipos az ifju hölgynek kezét
279 29| Ne törődjünk vele! ... Mondja a másik, únva e kicsinyes
280 29| Köszönöm, jó barátom! - mondja a fűszeres megsüvegelve
281 29| legyen férfi.~- Menjünk! ... mondja fölerőlködve az öreg, ...
282 29| Minden rendén van, uraim, - mondja az elnök - a jegyző urnak
283 29| közbekiáltva.~- Csöndet kérek, - mondja az elnök, ... tisztem szerént
284 29| Világosan van mondva, - mondja az elnök,... most a másik
285 29| tessék végig olvasni. Mondja Sipos.~Mindenkiben megszorult
286 29| Nálam, - itt kezemben, - mondja Sipos az eredetit fölmutatva.~-
287 29| kezembe.~- Asszonyom, - mondja a férj, - tud ön még menekülést? -
288 29| fordul, és ünnepélyesen mondja: Köszönöm rokonaimnak szavazatát,
289 29| mondanivalója?~- Igen, - mondja a nő férjének kezeit megszoritva, -
290 30| kell belőle faragnom, - mondja az öreg, a három utolsó
291 30| ellen.~- Sipos barátom! - mondja az öreg ur a hozzá szólitott
292 30| teszi.~- Tegyük félre, - mondja a lány, - még arra nem gondoltam,
293 30| jutalmazá meg.~~- Barátom! - mondja Jolán Siposnak, a távozók
294 30| végig.~- Gyermekeim! ... mondja a sirdogáló anya, jertek
295 31| lenni. Igen, uram, - de azt mondja meg, fehér, fekete, vagy
296 31| hogy éppen az ellenkezőjét mondja, mert azt is igéri, hogy
|