Fejezet

1 2 |   másiknak fölháborodását.~- Ösmerem, urfi! - mondja Vendel,
2 12|       alakjaimat oly élénken ösmerem, hogy a "szigoru" mérnöknek
3 14|  hagy. Rokonom! Mióta Jolánt ösmerem, szivem megszorul, ha a
4 15|     igazán csak ezt a helyet ösmerem, de mondhatom, hogy több
5 16|    Én nem; hanem a nyavalyát ösmerem hatalmasnak.~- Mérkőzzünk, -
6 18|   rokonait egyszeri látásból ösmerem, - biró nem lehetek; de
7 18|     lány, - én az életet nem ösmerem, a mit abból eltanulhattam,
8 25| nagylelküt komédiázná.~- Nem ösmerem a viszonyokat ily mélyen,
9 27|  drága kisasszonyom; mert én ösmerem a levélnek iróját, hogy