Fejezet
1 1 | barátom? A mi annyit is tehet: ön gyanus, ruháját legalább
2 1 | szakadatlan viseli, kéregét ön, vagy ha szerét teheti,
3 1 | a bőrére akarták irni az ön ügyvédi oklevelét; hanem
4 1 | a bankót, megszökött, s ön aligha lesz ügyvéd.~Hosszan
5 2 | Azt is, hogy tizszer irt ön neki? Kérdi Sándor.~- Hihetőleg
6 5 | párbeszédet, azt mondja ön: szép kezeim vannak.~- Valóban
7 5 | legyen mondva: megelégszik ön, hogy e megdicsért kezet
8 5 | is ellentétei, mert a mit ön jónak látott magasztalni,
9 5 | ballagnánk a tekintetes czimmel. Ön, bácsikám, az én kulcsomat
10 5 | kivette.~- Hála, - mondja ön, - szavalá az asszony, -
11 6 | még pedig világos igazuk: ön nem állna be alpörösi ügyvédnek?~-
12 6 | mellett semmi sem maradna az ön markában.~- Megmaradna függetlenségem.~-
13 6 | ügyesen elkeveri; s elhiheti ön, hogy az ilyen az ügyes
14 6 | nagy bankót? Hisz a mit ön rendelt, mindössze is csak
15 6 | túlságosan elkényeztettek, akar ön egy nehéz leczkét megtanulni?~-
16 7 | ekképp szólitván meg:~- Ön nem akar ügyvéd lenni?~-
17 7 | Pesten.~- Nagyot talált ön mondani, - gúnyolódik az
18 7 | hiába pedig tán sohasem, - ön lehet a legelső, kinél kérelmem
19 7 | szokatlan élénkséggel, - ha ön egy pár szóval hosszabban
20 7 | vagyok a bőségben, - hanem ha ön meg akar egykor sajnálni,
21 7 | biztositom, hogy másnak ön miatt hátránya nem lesz;
22 7 | régen vágyakozott, - igy ön aggodalom nélkül maradhat
23 7 | bár elég erőm lenne az ön várakozásának megfelelni.~-
24 7 | s én a mai napra szántam ön előtt egy előitéletnek megdöntését,
25 7 | az a szép elnevezés, mire ön is vágyik, kedves öcsém,
26 7 | czim!~Ilyen pályára lép ön, s ha önnek szabad irányt
27 7 | hatalmasan földeritik, s ön nagy bánatára előre tudja,
28 7 | első itélet kimondatik az ön fele ellen, - mondja az
29 7 | Kardos szenvedélylyel, - ön fiatal még és elszomorodik,
30 7 | ez az én tanom, erre fog ön tanitványul vállalkozni.~-
31 8 | világba való mintapéldányok, ön sem hiszi, hogy az ügyvéd
32 8 | hasznára válik.~Tudtam, hogy ön bünhődni fog; mint maga
33 8 | mely szivembe lehelte; ön azonban száraz ág, melynek
34 8 | hogy épsége milliókat ér. Ön nehezen gondolkozott még
35 8 | szegénységét ezerei mellett. Ön maga az oka, hogy ilyen
36 8 | foglalkoznom kellene az ön bajainak tudásával. E büntetést
37 8 | nem tanácsoltam. Maradjon ön magának, nem akarok önnel
38 8 | legbizonyosabban meg lehet venni.~Az ön papirja elfogyván, jó egészséget
39 9 | Sipos egyedül van.~- Ha ön engem szeretne, egy kis
40 10| ur, - és igy tudom, hogy ön egyik unokahugomat vette
41 12| rimánkodni tudna.~- Látta már ön mását e vasfejű embernek?~-
42 12| megláthassam.~- Milyennek képzeli ön?~- Mint minden szigoru egyenességü
43 12| hanem őszintén szeretem, ha ön mérnök rokonomat égig magasztalja,
44 12| égig magasztalja, és ezt ön teendi is, előre tudom.~-
45 12| nem tudok, azt mondja meg ön: akar eredeti példány ön
46 12| ön: akar eredeti példány ön saját valójában, akar másolat, -
47 12| pénzért, - tudom, ezt gondolta ön.~Sipos nem szólt a tárgyra,
48 12| is megfogja a penész.~- Ön munkásságában bizik.~- Tanuja
49 12| szivélyesen. - Meglehet, ön ezt pusztán párbeszédi szólamnak
50 12| legjobban tudják; mert hogy ön is ösmerjen valamennyire,
51 12| közbe az ügyvéd, - a mit ön mondani akar, nem a közvélemény
52 12| tisztelettel szólnak; - ön, - mondja a fiatalembernek, -
53 12| beszámitástól.~- Most méltó volna ön a büntetésre, mert ránk
54 13| oly töredelmesség ül az ön arczán, mintha föloldozást
55 13| zaklatottabb, mint hogy azt az ön korában egészen érteni lehessen.
56 13| érteni lehessen. Észrevehette ön, hogy én az ő kegyencze
57 13| kérem önt, engedje, hogy az ön kezét egy érintésre az ő
58 13| csak hugomnak mondám?~- Az ön korában ez nem sértés, hanem
59 13| bácsinak, hasonlón ugy, mint ön téteté velem, - kedves nagybátyámat
60 13| ugy-e Sipos öcsém?~- Azon ön ugy sem kételkedett, kedves
61 13| mérnök lelkesülten - ha ön közelemben laknék, üres
62 13| megundorodjam.~- Lehetetlen, hogy ön, kedves gazdám, föltétlen
63 13| önérdektelenség, mig a másik oldalon ön, a szivbe nem látva, méltán
64 13| eddigi véleményénél.~- Legyen ön birám, hisz ön oly mivelt
65 13| Legyen ön birám, hisz ön oly mivelt eszü ember, -
66 13| legkedvesebb barátom az ön szivéből ki van zárva, még
67 13| Miféle pörben dolgozott ön először?~- Ha már meg kell
68 13| férjnek ügyvéde valék.~- Ön a férjnek adott igazat?~-
69 13| mentek el a harmadiktól.~- Ön volt az a harmadik? - Kérdi
70 13| meg, - vallja a hölgy, - ön szigoruságában a jutalmat
71 13| hogy mennyire érdem.~- Ön is el akar kényeztetni,
72 13| irányában.~- Bókot akar ön mondani?~- Abban az értelemben,
73 13| hizelegjem be magamat az ön kegyelmébe; határozottan
74 13| szeretnék, - megengedi-e ön nekem, hogy egykor e kis
75 13| kötelességemről.~- Bátyám, ön engem méltónak talált szeretetére?~-
76 13| de kérdeznem kell: ugy-e, ön gazdag ember?~- Hozzátok
77 14| kérdi Sándort:~- Mondott ön valamit?~- Elgondolkodtam.~-
78 14| vissza kellene mennem. Tudom ön ez áldozatra még egyszer
79 14| gondolatomat találná el ön, a másik más léleknek a
80 14| más léleknek a titka, s ön tapasztalá, hogy a kedvező
81 14| hétköznapra esnek.~- Tehát ön is tünődik?~- Megérdemli
82 14| faragatlannak mondjuk. Higye el ön, egyszer mégis megundorodik
83 14| boldogitani és megházasodom. Ön akkor nem gyanitá, hogy
84 14| és erős a hitem, hogy még ön sem marasztana el. Életemnek
85 14| Életemnek legtisztább örömét az ön hajlékában élveztem és most,
86 14| kétségtelen előttem, hogy az ön családi életéből egyszerüen
87 14| olyan ember méltó, mint ön, ki a boldogságot nem a
88 14| érhetem el, - melyet hogy ön megérthessen, tudomásul
89 14| megtisztelik.~Tudom, mit fog ön most gondolni! szigoruságában
90 14| szigoruságában keményebb akar ön lenni, mint szükséges lenne;
91 14| szavazata, és tudva, hogy ön egy jó szót se mond az illetőknek, -
92 14| leány felé közeledni látom. Ön becsületes szorgalmában
93 14| lehet, s ha lehetne is, ön nem árulná. Szeretetteljes
94 14| gyermeke sorsának, ne engedje ön, hogy a napi gondok megríkassák
95 14| kinek kegyelmet nem adott ön az életben, áldja meg utolsó
96 14| leánynak örökségül.~Midőn ön e levelet olvassa, már én
97 14| hazudtolhat a gyanu, az ön szigoruságának mértéke nem
98 14| viszonzást keres.~Legyen ön boldog, és ne zárja ki szivéből
99 14| egy inditványom lesz.~- Ön elfeledi, hogy tárgyaink
100 14| tudnák végezni.~- Szaporitsa ön a személyzetet tetszése
101 14| érne, a vezérfonal már az ön kezében van. Ne is okoskodjék
102 14| kezében van. Ne is okoskodjék ön nekem háláról, - ha egy
103 14| de mit mondanak hozzá az ön védenczei?~- Ezt is tisztába
104 14| vagyunk.~- Legyen meg az ön akarata s fogadja forró
105 14| mindjárt megkisértjük, ha ön bizalommal van öreg barátja
106 14| dolgaimból?~- A legfontosabb, s ön ezt előttem nem titkolja, -
107 14| megfogva, nem feledte el ön a somogyiakat?~- Egyetlenegyet
108 14| Nem kérdezek többet, - az ön nyilatkozata, után a reményé
109 15| Éppen csak valami, - mint ön igen találólag monda, -
110 15| rövidebb utat szántam.~- Biztos ön, hogy boldoggá teendi?~-
111 15| olyan szőrszálhasogató, mint ön, a megkülönböztetést osztályok
112 15| emeletbe kivánkoznak.~- S ön nem örülne annak, ha fiamat
113 15| őszinteséget, - én tudom, hogy ön vagyonának egy részét is
114 15| tartózkodom megmondani, hogy ön idegen segély nélkül vagyonilag
115 15| merülni: de én tudom, hogy ön támaszom leend.~- Sógornőm,
116 15| a boldogság hit dolga, ön jobbra tart, én balra, mindketten
117 15| midőn ingerülten kérdé:~- Ön persze nem fog megbocsátani
118 15| gyönge órában fiamat az ön irodájában prókátorinaskodni
119 15| helyett erszénye.~- Ezt ön magától is megérthette volna,...
120 15| leghűbb barátai vannak ön körül, és segiteni akarnak
121 16| Bizony gyönge legénynek tart ön engem! Véli a mérnök lelkét
122 16| Mérkőzzünk, - mondja a mérnök, - ön a haláltól félt engem?~-
123 17| Mára a nyugalmat válassza ön a hosszu ut fáradalmára,
124 17| mert magam is érzem.~- Ön nekünk jó barátunkul van
125 17| hagyva, - mondja Jolán - ön messze földről sietett hozzánk,
126 17| által lelkem sérelmét látom. Ön férfi, nem itéli meg a leányt,
127 17| még megmondani sem meri. Ön barátunk, mint harmadik
128 17| tehát önhöz folyamodom, ön ösmeri a nagy világot, melyben
129 17| beszélnek együtt, bátoritsa föl ön; és ha talált olyan tért,
130 17| gyámoltalan özvegy? mondja meg ön nekem.~- Csak az özvegyről
131 17| kamatját, a nyugdíjnak összegét ön bizonyosan takarékos élethez
132 17| számitsuk azt a tőkét, melyet ön számba nem vett, - és hogy
133 17| tőlem, hogy én miből élek?~- Ön ügyvéd, - ön tanulmányainak
134 17| miből élek?~- Ön ügyvéd, - ön tanulmányainak gyümölcsét
135 17| istenért, halkan mondja ki ön e keserü szavakat, - kap
136 17| kezénél is fogva, örüljön ön inkább e szép példánynak,
137 17| példánynak, ez a kendő letörli az ön könnyeit.~- Ez a kendő?~-
138 17| Igen, éppen ez a kendő, ha ön hajlandó hinni az én szavaimat,...
139 17| mertem lenni.~- S azt hiszi ön, hogy leányát nem ékesitette
140 17| hogy e kendő letörli az ön könyűjét,... a véletlen
141 17| ott megvegyék. Nem volna ön hajlandó a tudást másoknak
142 17| megirigylené, - ne a kendőt adja el ön, hanem a munkának titkát.
143 17| nem?~- Ugy, ugy, zaklasson ön, - ne hagyjon habozni, magamban
144 17| elsülyedek.~- Mitől fél ön? - Pesten közelükben leszek,
145 17| oly szépen meg van irva az ön jó tanácsa; de leányomnak,
146 17| akarsz.~- Ne alázza, meg ön egyetlen gyermekét.~- Ő
147 17| csöndes boldogsággal, - hisz ön védangyalunk.~Sipos nem
148 18| rokonaink közöl annak, a ki ön szerént megérdemli.~- A
149 18| ám legyen meg, azt hiszi ön, a férfirokonok megalázzák
150 18| magukat miattam? ne hizelegjen ön!~- Nem hizelgek; a kisasszony
151 18| biró nem lehetek; de mint ön védője kötelességem szerént
152 18| szavazat mellett elfogadja ön az örökséget?~- Az ügyvéden
153 18| eredményt nem remélem, tehát ön előtt ki merem mondani,
154 18| hogy elfogadom. Meg van ön elégedve?~- Egyelőre meg;
155 18| okmányt.~- Nem sajnálja ön, hogy ez ugy engem megszomorit?~-
156 18| lehetőségeket számba veszi, - ön és anyja megbetegedhetnek,
157 18| életnek árnyoldalait mutatja ön... hitem nincs e dologra
158 18| visszagondolok.~- Ez volt az ön élettörténetének első kötete,
159 18| meg ne czáfolja.~- Félig ön fog határozni sorsa fölött.~-
160 18| tudom, - egy ember, kit ön kiválaszt a tömegből.~-
161 18| kiválaszt a tömegből.~- Ön ezt oly komolyan mondja,
162 18| ilyesmit akart mondani, mint ön. Hagyjuk el e tárgyat, mely
163 18| ki a sors az életből, s ön is választand a férfiak
164 18| Mily gondosan kerüli ön a keményebb szót, mely a
165 18| fognak önök megtelepedni.~- Ön a fővárosi fiatalságot hihetőleg
166 18| senki sem tudja megmondani. Ön jól tudja, hogy a nevet
167 18| kezdődik és végződik, - hiszi ön, hogy egy férfinak reménysége
168 18| csudálkozik az ügyvéd.~- Ön megint szigorubbat akart
169 18| tartózkodjék, mondja ki a valót, ön nincs megelégedve velem.~-
170 18| megelégedve velem.~- Kényszerit ön a tulőszinteségre? - mondja
171 18| mondja Sipos, - ám legyen, ön is nő, ki az ellentmondásban
172 18| megismertetem magamat. S ön akképp ösmerend meg, a milyen
173 18| a milyen vagyok. Nézze ön e lapot, - mondja a lány
174 18| Jolán, - hanem megengedi ön, hogy tudatommal büszkébb
175 18| annak kezét megfogva mondja: Ön barátom: ám legyen birám
176 19| Azt sem.~- Kétfélét mond ön, egyiket sem értem, - szóljon,
177 19| azt fogom megbizni s ha az ön részére adja, az ügylet
178 20| legyen.~- Mivé lettünk volna ön nélkül? Vallja Jolán az
179 20| szükségünk, s a jó tanácsokra ön lesz a mi hitelezőnk.~-
180 20| Még ma esni fog.~- Most ön meg akar engem büntetni
181 20| ifjura.~- Most már értem az ön szorgalmát, és hogy miért
182 20| lesz.~- Méltó lesz reá?~- Ön lesz az! ... mondja Jolán
183 20| tárgya ez, s anyám csak az ön kezére meri bizni.~- Most
184 20| az ifjunak keze után, - ön maga iránt erőnek erejével
185 20| sugva az ifju, - legyen ön az én ügyvédem magam ellen.~-
186 20| vagyok vesztegetve.~- Az ön itéletében megnyugszom,
187 20| Sipos megbátorodva, ... ön bennem az embert védelmezze.~
188 20| itéletemet olvasom le róla.~- Tud ön szivből imádkozni?~- Hiszem!~-
189 21| mondom a tekintetes urnak, ön kedves rokonunknak közeli
190 22| lesz, - mondja a nő, legyen ön barátságos, uraöcscseinek
191 23| első nehéz kisérletet az ön érdekében végeztem. Ezt
192 23| és megadással mondja:~- Ön az egyedüli férfi, kivel
193 23| kivel órákig beszéltem, - ön egy maga elvitázza szivemtől
194 23| mit igaznak véltem. Az ön szavai értelmemet és szivemet
195 23| két férfi ellenében, s ha ön, egy férfi, ugy meggyőz,
196 23| a felelettel.~- Nem akar ön felelni?~- Nem tudok, kisasszony.~-
197 23| tudok, kisasszony.~- Óhajtja ön, hogy én megnyerjem az örökséget?~-
198 23| Tiszta szivemből.~- Azt hiszi ön, hogy boldogabb leszek az
199 23| ösztönöz, hogy a megboldogult ön helyett atyjának szánta
200 23| meggondolta-e, hogy az ön által óhajtott eredmény
201 23| bizonyosan várhatom. Akarja ön, hogy rokonaimnak az a diadal
202 23| Meggondoltam.~- Ah, ha ön engem megnyugtathatna, hogy
203 23| megnyugtathatna, hogy az ön tudtával soha sem mer egy
204 23| méltatlan legyek; amint ön előtt törpe maradtam, földi
205 23| szeretetért.~- Mára tartotta ön e szót? Kérdi a leány megilletődve.~-
206 23| megszólitáshoz kezét nyujtva, ... ön választott, ám lássa, kiállom-e
207 23| sokat mond, és nem félek az ön kezét megszoritani; de e
208 23| nélkül, - a visszavonulásban ön itélne el engem.~- Jó, folyjon
209 23| büszke tanitvány, az ön mesterének huga önre nézve
210 23| jelenlétemben fogadjon el.~- Az ön nyugalmáért: igen!~- Még
211 23| Ám legyen. - mondja meg ön holnap, ... ma hadd aludjék
212 24| megirom a kisasszonynak, s ön fél óra alatt megnyeri a
213 24| és az alkuszót kimondá, - ön miatt mernék neki válaszolni,
214 24| kit ő megitélhetne, és ön miatt vádolhatna, nem! Ön
215 24| ön miatt vádolhatna, nem! Ön elolvassa levelemet, és
216 24| mint arról negyed óra alatt ön is meggyőződik. Nem messze
217 25| előttük. Én meguntam már az ön nagy világát, mely pusztulással
218 25| pusztulással fenyeget.~- Ön négykézláb is eljárna; mert
219 25| magamat.~- Tehát nem veti meg ön őket? Mondja házsártosan
220 25| Nagyon érdekelt; mert az ön vendége bizonyos fiatal
221 25| ez az én szándékom, s az ön vendégének fontoskodására
222 25| tartani.~- Ám legyen, amint ön akarja.~- Bizonyosan ugy
223 26| legyen, - a családra, tudja ön, szükségem van, - saját
224 26| éppen a természettanból is ön oktatja őket?~- Az az én
225 26| fogom türni.~- S mit fog ön cselekedni? Kérdi a leány
226 26| most nagyot gondoltam, mit ön nem fog kitalálni; hanem
227 26| kedves rokonkám, - meddig fog ön még kis gyermekekkel vesződni?~-
228 26| de mégis csellel, - az ön sorsát nem engedhetem az
229 26| bizom magamban, ... hiszi ön?~- Hinni csak akkor hihetnék,
230 26| távolról is gyanithatnám, hogy ön mit akar, - odáig, bocsásson
231 26| tolakodástól.~- Azt hiszi ön, - kérdi Jolán, - hogy e
232 26| nincs, - tehát készen lehet ön a második látogatásra.~-
233 26| elhatározottsággal.~- Ha ön ezt nyugalmasabban mondta
234 26| megmondhatom mindenkinek, hogy ön menyasszonyom.~- Nem feledte
235 26| menyasszonyom.~- Nem feledte el ön a föltételt?~- Fájdalom,
236 26| e pillanatban; hanem az ön nyugalma.~- E nyugalomért
237 26| nyugalomért hát beleegyezem az ön kivánságába.~- De kérnem
238 26| viszonyunkat megtudná, nem fog ön találkozni vele, vagy rögtön
239 26| elhivatnak önök engem is.~- Amint ön kivánja.~- Isten áldja meg
240 26| leányt.~- Azt már mondta ön máskor is, - nem kell egy
241 26| én megtalálom azt, a mit ön nem értett, és megbirálni
242 26| és a többi, - mondám, az ön sorsát nem engedhetem az
243 26| számitott? Még ma levelet fog ön neki irni - az ilyen hiu
244 26| Holnap fogunk nekik irni.~- Ön, asszonyom?~- Én majd csak
245 26| Bár csak már vége volna.~- Ön már nagyon elfáradt a munkában, -
246 27| óta küszködöm magammal, az ön sorsának bizonytalansága
247 27| rendelkezhetem: igaz barátságomat. Ön ezt, meglehet, kicsinyli,
248 27| kicsinyli, mert én mondom, az ön vetélytársának fia, kit
249 27| vetélytársának fia, kit ön bizalmával nem ajándékozhat
250 27| Ha az én barátságom érne ön előtt valamit, megkönnyebbitené
251 27| megkönnyebbitené utamat, szülőimet az ön nemes gondolkozása meghóditaná,
252 27| kimondani nem merek. Az ön szava ez ügyben oly kölcsön,
253 27| nem ir, annyit tesz, hogy ön békére nyujtja kezét atyámnak,
254 27| semmiképp sem engednek, igérjen ön többet, - a mit épp ugy
255 27| gyeplőt. Ó, ha én lennék az ön versenytársa!"~Az első lap
256 27| reméli.~- Megmagyarázza ön e nyugalmat.~- Meg; de nem
257 27| Sipos különös vidámsággal, - ön elhiszi, a mit mondani fogok, -
258 27| meg őket.~- Igy nyugtat ön meg engem?~- Válaszolni
259 27| de mert megtartom, s az ön kezéből veszem át, magánsérelem
260 28| levél igazat beszél.~- Ha ön prókátora akar lenni, -
261 28| fölvonásokra, asszonyom?~- Ön megint elfogult, - tehát
262 29| mentem, - mondja férjének, - ön nem boldogult volna velük.~-
263 29| kényelméről gondoskodom ön helyett is.~- Az én kényelmemről
264 29| Még álomjövendölő lesz ön.~- Álom nélkül is megjövendölöm
265 29| megbocsáthatlan levélküldésével.~- Ön szerfölött érzékeny, - nem
266 29| erre gyáva vagyok, és az ön gyeplője szerént megyek
267 29| gyöngédtelenségbe keveredik; mert ön tetszése szerént rendelkezik, -
268 29| rokonok.~- Szükséges az ön jelenléte Komáromban?~-
269 29| nekünk.~- Nem szabad, - ön is föltételt tüzött és bevágta
270 29| legszebb imádságra.~- Amint ön akarja, - nyugszik meg a
271 29| versenyt futhat. Ez legyen az ön erősitője és sorsunk biztossága.
272 29| volt az utolsó komédia, mit ön miatt végig játszom, azon
273 29| mondja a férj, - tud ön még menekülést? - Kérdi
274 30| nagyvilági életet.~- Kezdi Ön kitalálni a rejtett szót, -
275 30| de fiunkról határozzon ön, - mert ő nem lakolhat miattam, -
276 30| ilyen vázzá ne alázza meg ön egyetlen gyermekét.~- Legyek
277 30| Legyek én a példa: nézzen meg ön engem, asszonyom, és ösmerve
278 30| ösmerve multamat, melyet ön mellett leéltem, ijedjen
279 30| hozzá szólitott ügyvédnek, - ön ma győzedelmeskedett fölöttem, -
280 30| czimmel?~- Értem, mit akar ön mondani, - előre is beleegyezem.~-
281 30| olyant kell mondanom, mit ön semmi esetre sem várt.~-
282 30| kisasszony, - inkább én félek, és ön örvendjen.~- Örvendjek?~-
283 30| szobában várnak, - ne kérdezzen ön most semmit, - fogadja őket
284 30| rokonszeretettel, legyen ön nagylelkü, - s akkor meg
|