Fejezet
1 1 | hasznát vegyem; mert, ha már meg kell vallanom utólagosan,
2 1 | jegyével bebocsáttatást kért; már aztán páholyba, zártszékre,
3 1 | hajdanában (ezelőtt tíz esztendő már hajdan) a jogász egész szellemi
4 1 | európai nagy haladás most már kitalálta, hogy jogelvek
5 1 | kérdett, azt gondolva, hogy ha már kérdik, bizonyosan van különbség
6 1 | gazda szolgáival együtt már a levesnél ül, s előmutatván
7 1 | oknak, oka az okozatnak is; már pedig ha a korcsmáros nem
8 2 | cras! (Kelj föl, öcsém, már holnap van!) Mondja az egykori
9 2 | nyeldeklőjén, s az most már akkora nyilas volt, hogy
10 2 | Rettenetes emberismerete már messziről megsugja neki,
11 2 | hasábfa is veszteség volna. "Már most ki hiszi el, hogy ez
12 2 | egyszer visszajöjjön; de már akkor azért, hogy másodmagával
13 2 | mit a másik háznál adtak, már pedig ha a levélhordót tallérral
14 2 | Vendelnek:~- Látott kend már száz forintos bankót?~-
15 2 | forintos bankót?~- Hirét már hallottam, ifiuram, de még
16 2 | helyen van-e?~- Annyi, mintha már föl is váltottam volna,
17 2 | csizmájára kente, az enyémre már a kotradékból is alig maradt
18 2 | egy rongyos százasig.~- De már attól csakugyan nem ijedek
19 2 | kulcsot találna ki.~- Ahá, már értem, - mondja az urfi,
20 2 | urfi! - mondja Vendel, most már a hatodik levelet irja neki.~-
21 2 | van elég, édes urfi, de már ilyennel nem takarom be
22 3 | sebesen szaladt vele, hogy már maga is örömest megállt
23 3 | forgott elég válóper; de már ő ugy gondolkodott, hogy
24 3 | a tekintetes kisasszony már otthon hozzászokott, - s
25 3 | csodálkozhatunk, hogy most már a nagyságos anyák is megajándékozták
26 3 | nemzetes kisasszonyokra már nem gondolt, a tekintetesek
27 3 | kávé nélkül meg nem él, már pedig ha egyik cseléd kávét
28 3 | megjelölve fehérre, mintha már az birói foglalás alá volna
29 3 | ezt, ti, hősök! - És ha már ezekre nem vállalkoztok,
30 3 | Kisasszony! én ötven éves vagyok, már kedves édesanyjával is tánczoltam,
31 3 | némileg alku tárgya, - ott már ki van számitva a selyem,
32 3 | mondják, hogy a vőlegény már nem gyerek, ezen kivül még
33 3 | meg a nagy szállástól, ha már megvan; fogadok neki szobaleányt
34 3 | teins ur, hogy az ötven év már nem is jő szóba, azért bekopogtatott
35 3 | szóba a meglepett apa, ki már akkor se utasithatta volna
36 3 | legalább tudná, hogy belőled már vált ember; hanem itt lehetek
37 3 | becsengette Vendelt, a levél már készen feküdt az iróasztalon.
38 3 | itélet készen van, most már az árverés következik, eladják
39 3 | ki az öreg Vendelnek, ki már benyitott az ajtón.~- Mit
40 3 | ma nem álmodott semmit; már most egészen más bekezdésről
41 3 | lesz valami szegénynek, én már kihadakoztam a magam részét.~-
42 3 | egyedül: megházasodom!~- Már mint a tekintetes ur?~-
43 3 | mondja, hogy nem vagyok én már házasulandó gyerek ötven
44 3 | kiszótagolta a nevet, de az utolját már ugy kiáltotta, mintha meggyuladt
45 3 | nemzetes kisasszonyokra már nem is gondolt; mert érezte,
46 4 | magában az ügyvéd, - de ha már meg kell vallanom az igazat,
47 4 | Méltóságos sógorasszonyom az már más ember! - teszi utána
48 4 | a mennyit üthetett, most már a fiu következik, az én
49 4 | prókátorkézre juttatná! Ezt már nem cselekszi; mert még
50 4 | gondolkozni.~Az ötödik atyafi már megint Kardos volt, s a
51 4 | több az s!~- Lőrincz bátyám már rég nem jutott eszembe, -
52 4 | álltak.~Öcsém!~Megirtad, hogy már fölszabadultál, és követed
53 4 | csizmadia, ezek sem varrnak már olyan csizmát, mely mindkét
54 5 | meglepjék, a következő kártyákat már gondatlanabban löké el,
55 5 | szólal meg a fiu, - jóllaktam már a bácsi irodájával.~A mama
56 5 | mit magának kifőzött, mire már kétszer a "találomjátékot"
57 5 | Czélozgat a fiu.~- Te már az első osztásnál türhetetlenkedel,
58 5 | magamat iródiáknak, talán már tányért is tudnék váltani.~-
59 5 | elméd fogékony, félek, hogy már negyedmagaddal csakugyan
60 5 | folytatni; mert a harmadik játék már a legelején elakadt, s a
61 5 | méltóságos asszony, - ez már férfihiuság, - de ne maradjon
62 5 | különösen önt, mikor én már erőmben megfogyok, s áldozni
63 5 | munkát és álmában a fiut már saját tervei szerint, szép
64 5 | igazi méltóságos ur; de ő már csak ugy illett saját neje
65 5 | ugy vélem, szándékát idáig már eltaláltam.~- Ekkép hát
66 5 | eltaláltam.~- Ekkép hát volna már szándéka, - mondja némi
67 5 | hogy a törzsnek legyen már sudara is. Érti ezt, kedves
68 5 | akarja, hogy legelső unokája már megint valami bundán háló
69 5 | méltóságos világban élünk, én már fütött szobában is fázom;
70 5 | mint a kötelezvény, melyet már elperelni is bajos; szeretné
71 5 | észrevehetik önök, hogy azok már régi méltóságosak voltak.
72 5 | támaszkodjék. E két régibb már a vélemény kimondásában
73 5 | táplálékul veti nevét. Próbált-e már ügyvéd ur megházasodni?~
74 5 | sógoromnak szavát birom, hogy ha már éppen házasodni kiván, a
75 5 | jelenthetek, hogy hasonló dolog már készülőben van, tovább vitatni
76 6 | ötöt is utánmondá, s itt már unalmassá vált a számlálás,
77 6 | a tekintély megvédé; de már tapasztalá, hogy a negyven
78 6 | betüvel irjuk.~- De itt már nem engedek, öcsém.~- Jól
79 6 | tekintetes uram.~- Ösmeri kend már ezt a fiatalembert, kit
80 6 | valamit a gyerekből.~- No, már nem akarom most mindjárt
81 7 | napra ünnepet ejtettek.~Már a délutáni egyet is elverte
82 7 | érkezőt. A nagyságos urfi már a "Curia" épületéből elment
83 7 | valakivel, hogy nekem is lenne már pöröm?~- Ne busuljon a tekintetes
84 7 | czudar ez a világ, ma-holnap már a jobb kéz is összemarakodik
85 7 | pályáról, honnét sokan fölértek már a kanczellári czimig is;
86 7 | ésszel, tudománynyal; mint az már okvetlen megkivántatik.~
87 7 | összeköttetéseik adták az irányt.~Már gyertyagyujtás ideje volt,
88 7 | az időnek súlyát, - tudta már azt is, hogy kifelé megyen
89 7 | Az emberiség adója most már gyakran eszébe jutott, -
90 7 | konczhoz, kedves magzatja már furkós bottal! Hol van az
91 7 | végül az ügyvéd, - most már megint éledezem, - az öreg
92 8 | a tegnap magasztalt s ma már elhervadt virágokat? - értékük
93 8 | és nagy körmei vannak.~Már a középkorban magas érdemmé
94 8 | néhány arczvonása, valamit már Kardos ügyvéd ur jegyzeteiből
95 8 | férjéhez belépve.~- Végeztem már. Mondja a mérnök helybenhagyásképpen,
96 8 | szerencsések és a gazemberek már az én koromban jó ágyat
97 8 | kis lány" is belopódzott már az anyja után, és nem háborgatva
98 8 | állt, s a mily magas volt már, ülő apjának homlokáig lehajolva,
99 8 | meg az okot; mert korodban már megilleti a lányt, hogy
100 8 | nap, mely délutánra süt már nekem, rideg óráimban szivem
101 8 | akárki is meghallhatá:~- Már ebből is látszik az ügyvéd,
102 8 | délutánra fordul napja s most már megijed a nagy árnyéktól,
103 8 | utolsó fölvonásra, mikor már a dörmögést ingyen senki
104 8 | gazdagságnak ilyen neméről; de ma már mégis gyanitja szegénységét
105 9 | urambátyámat, ki a vásárban is már messziről rákiáltott a diákra,
106 9 | tenni azon gonoszokkal, kik már elhatározott tolvajok, -
107 10| hozzá.~Kardos ügyvéd ur már szombaton elhelyezkedék,
108 10| csukva hagyta a könyvet, és már meg akarta mondani a tekintetes
109 10| nincsen szállásuk.~- Rég volt már szerencsém, - beszél tovább
110 10| reá a rövid válasz; mert már ők is röstellték a bólogatást.~
111 10| tekintetes urakkal a szobát, már azért is; mert felesége
112 10| tagadás benne, két órája már, hogy térdig érő sárban
113 10| haragudott meg; mert ha már a somogyi utra szánta el
114 10| szerencsésebbek e tekintetben.~- Már az igaz, hogy mi magunk
115 10| észrevette, és a pesti rokont már nem is bátorkodott megszólitani,
116 10| De...~- Semmi de, - ez már igy fog maradni, - teszi
117 11| férfiszem kószált el utána: s ha már annyinak tetszett: nem vétek,
118 11| portéka; mert az öregapjának már szakács főzött, az öreganyja
119 11| férfit, hogy vagyonát most már elverheti, s ha valakinek
120 11| hallgatott, e könyvben a beteg már meghalt, - anyám a gyilkosokról
121 12| rimánkodni tudna.~- Látta már ön mását e vasfejű embernek?~-
122 12| hallott.~- Talán méltóztatott már hirét hallani, valóban ritka
123 12| ridegségét, bizalomra és némileg már melegségre is képes, a férj
124 12| jegyzi meg a lány, - én önről már annyit elhittem, hogy az,
125 12| Esteli után nem türhette már az öreg a fájdalmat, nyughelyért
126 12| a másikét mégis meglátta már.~Menjetek, menjetek! szép
127 13| A hölgyeknek közeledése már maga a kifejezett figyelmesség
128 13| értek, s ez engem idáig már nagyon fáraszt.~- Ketten
129 13| kifejtenénk.~- Nekem volt már egy ilyen jó pajtásom Pesten, -
130 13| meggondolatlan fölemlitem.~- Most már ugy is tudora, Kardos ügyvéd
131 13| nem akart szeretni senkit: már pedig előttem elitélt ember,
132 13| meggyőződött, hogy most már alkusznak vele. Ez egyszerre
133 13| meg lehet határozni, ha már előbb kelendővé nem lett.~-
134 13| hallgatták az olyan szót, mely már tárgyánál fogva sem lehetett
135 13| dolgozott ön először?~- Ha már meg kell vallanom, kisasszony,
136 13| egymásnak elmondani, ha már elkerülhetlen, hogy két
137 13| fölfogásában. - Hibáikat most már nem maguk látták, hanem
138 13| szégyenleném, hogy egyszer már itt voltam.~Az anya fölkelt, -
139 13| hozzá intéztetek, és ha már nem lehet elbujni a világ
140 13| magyarázóbb volt az, hogy már jó negyed órája álldogálnak
141 13| daganat elmúlt, másnapra már elhagyhatá az ágyat. A mérnök
142 13| teljes lángjában remélt már, a szem mohón dicsérte a
143 13| értékének számai föl vannak már irva és a remény olyan vágyakat
144 13| került a sor; de ezeket már a szendergés karolta föl,
145 13| önökében, remélem, ott vagyok már.~- Elfeledhetlen.~- Vigasztaló
146 13| De, ugy értem, ha már ő nem mondhatja...~- Akkor,
147 13| körülmények között; de mikor már én nem leszek, és egy becsületes
148 14| ámbár nem akarja feledni; de már érzi, hogy ezt hasztalan
149 14| nagy városi ügyességünk már undoritóvá válik, embereknek
150 14| alatt huzódott át lelkén, s már résen állt az önvédelemre
151 14| Az öt rendbeli atyafit már bemutattuk, egyenkint készen
152 14| vagyok, mit eltitkolni most már nem szükséges, de azt még
153 14| ezen nyilatkozata előtt már meg akartam házasodni; de
154 14| Midőn ön e levelet olvassa, már én nem csalhatom meg önt, -
155 14| összeveszem kenddel.~- Hallgatok már... tekintetes uram... Csititja
156 14| volt kend, Vendel, - most már én sem akarok hálátlan lenni.~-
157 14| Vendel, puhára lágyultam én már, egy kis forgószél leráz
158 14| kellett előre mondani?~- Ezt már csak megérdemlette kend.~-
159 14| tekintetes uram, - de már nem tehetek róla, hogy még
160 14| ügyvédnek nyilatkozata után most már térden állna, hálálkodnék,
161 14| véletlen érne, a vezérfonal már az ön kezében van. Ne is
162 15| veszteségére, Kardos ügyvéd ur már nem él, sőt azt sem merem
163 15| szeretnénk tenni, és arra már az asszonyi erő tehetetlen?~
164 15| tereli az aranymadarat, és már terjesztgeti szárnyát, hogy
165 15| egy részét is föláldozta már a reményteljes jövendőnek,
166 15| őt boldoggá.~- Na,... ez már megint az egészséges gondolatokhoz
167 15| meg.~- Végrendelete is van már? Kérdi tréfa ürügyével,
168 15| kiváncsisággal.~- Egy hét óta már a pestmegyei levéltárban
169 15| akart kimenni. Kalapját már elfeledte megkeresni, födetlen
170 15| kocsiba, pedig azt sem tudta már, hogy ez ő rá várakozik.
171 16| elhunytnak emlékezete most már meg van szentelve előttem
172 16| megnyugtatók valának. Az anya most már elhatározá, hogy bevonul
173 16| fölszabaditá, - arra most már gondolni sem lehetett; de
174 17| egyes perczekben most már egy ponton nyugodtak, és
175 17| tárgyat, mely körül most már véleménye van, a szépnek,
176 17| ismétlé Jolán, - önt már egyszer megáldák azért,
177 17| jelentse be, ki idejekorán már a honoráriumról is emlitést
178 17| indulni is szeretnék; mert ha már az országuton volnék, jobban
179 17| gyöngék vagyunk.~- Most már nem engedek, szavát adta
180 18| lenne a megczáfolás; de ha már itt vagyunk a földön, rendeltetésünkre
181 19| végrendeletről értesiti őket. Már azért is kibékültek a megholttal; -
182 19| fölkeresik a "Fekete kutyát" (már tudják önök melyiket?) beszélnek
183 19| A tekintetes urak...~- Már megint tekintetes ur? Fenyegeti
184 19| Mint a tekintetes urak.~- Már megint tekintetesuraz bennünket?~-
185 19| materializmusnak omnipotencziáját, ma már nem csak a kapitális, hanem
186 19| igy végződék s neki most már nagyon is magyarul kellett
187 20| reménytelenségre; mert most már előnyös anyagi helyzetéből
188 20| az első hónapban, midőn már a választott ut igazolva
189 20| hiszi, hogy az utolsó szónál már el akarjuk feledni, mit
190 20| apja halála után most már csak anyjáé volt, annak
191 20| engedelmesség, a sziv szorongása már vallomás, nem mondja bár
192 20| hozzá.~- E himzésnek párját már láttam, ... találgatja Sipos
193 20| halavány ifjura.~- Most már értem az ön szorgalmát,
194 21| ügyvéd urnak, mi ...~- Volt már szerencsém a tekintetes
195 21| kinos őszinteséggel, - de már bocsásson meg a jó isten,
196 21| bötükkel nem törődött; róla már az ujabb időnek kése lefaragta
197 21| könyveket olvasni?~- De már azt nem cselekszem, hogy
198 21| vágom, ha hazudik.~- Látott már a tekintetes ur héringet?~-
199 21| jobbágyaink iránt?~- De már itt éppen nem engedek, tekintetes
200 21| árultunk: elájult volna. Most már az olajat is tisztitva áruljuk,
201 21| a teremtőnek kegyelmével már élni tud.~Az én korom az
202 21| másodszor kérte a feleletet.~- Már e szerént hiában fáradtunk
203 22| asszony, - egyik Kardoss már a cseresznyefán van, ez
204 22| nyilatkozának.~- Zsebünkben vau már a birói végzés?~- Zsebünkben
205 22| az aranyhal.~- Megmondá már nekik a föltételt, asszonyom?~-
206 22| lépett, hol a három Kardoss már együtt volt.~A törvényszéki
207 23| törvényes eljárásnak tárgya most már ő volt, - előretolva, védelmezve,
208 23| megrendelt elhalasztás. És most már legyen szabad kimondanom,
209 24| gondolkodjál te.~- Azt már megcselekedtem, azért is
210 24| valahogy, - akadozik amaz, - már nem tudom, az eleje, dereka
211 24| beleizzadva a párbeszédbe, - már most kimondom, ha megszakadok
212 24| nyögéssel, hozzátéve: - Most már üssön agyon a tekintetes
213 24| én diák voltam, mikor ő már kenyérkereső volt, s én
214 24| Vendelem, a tekintetes ur tudja már, hogy mit tesz, ha nem felelek.~-
215 25| pirulni előttük. Én meguntam már az ön nagy világát, mely
216 25| alkut az atyafiakkal, kik már első alkalommal is férjemre
217 25| egészet.~- Jó uton vagyok már, - a fonalat nem eresztem
218 25| árnytól is tartott most már a tekintélyes ur, és másnap
219 25| is elmondani, látom, én már nem mondhatnék ujdonságot.~-
220 25| eltaláltam, de a részleteket most már öntől várom, férjem.~- Nem
221 26| szeles. Néhányszor emlité már a mérnökéket, a leányt föltünőnek
222 26| hogy majd a nagyvilágba már begyakorlottan lépjen be.
223 26| kiszabott részt el is végeztük már.~- Ugyan ki volt az a kegyetlen,
224 26| bizalomra, - melyet, mint rokon, már is jogosan várhatnék kegyedtől;
225 26| kiválasztható.~Ajkára vette már a szót, hogy idő előtt sürgeti
226 26| láttam szebb leányt.~- Azt már mondta ön máskor is, - nem
227 26| vesződsége lesz.~- Bár csak már vége volna.~- Ön már nagyon
228 26| csak már vége volna.~- Ön már nagyon elfáradt a munkában, -
229 27| Amerikába utazni, miután már Kolumbus fölfedezte. Az
230 27| mentik árverelésüket; de ha már semmiképp sem engednek,
231 27| nyalkán lépegetni, most már nem volt oly lompos és kuszált,
232 27| maga hü Cerberus.~- Igy már majd csak megteszem.~- Ha
233 27| adja neki, - pedig Vendel már ura előtt állt.~- Küldték,
234 27| Sipos az utolsó szónál már belépett, tartásában hiányzék
235 27| vagy későn?~- Tizenegy óra már! Mondja a mérnökné a szavaknak
236 27| melyet az indulat elölt.~- Ha már tudja, - ám olvassa el; -
237 27| kedves menyasszonyom?~- Ez már bizalmasabb hang, - s az
238 27| elvihetem.~- Vigye el, - most már nem félek, s megirom válaszomat
239 28| kifejezi. S mert a világban már minden áruczikk, - nagylelküen
240 28| menyasszonya vagyok, az voltam már tegnapelőtt is, következésképpen
241 29| szócsavarásaira kurtán azt felelte: Mi már odahaza megegyeztünk,...
242 29| megindulásakor - ha most már visszafelé jőnénk!~Sipos
243 29| kényelmetlenséget is eltürte. Vendel már odahaza kikérdezte a komáromi
244 29| megérkezének, az emeletbe már a szavazó rokonok segiték.
245 29| őszinte sorokat jegyezte. Most már méltóztatik tudni, miként
246 29| asszonyom, - látja, hogy már a magam lábán járok.~- Értem
247 30| keblén pihente ki.~- Ma már nem félek öntől.~- Ma féljen
248 30| maradtunk, ha eddig vezetett, már most vezessen az életen
249 31| megértenék egymást; de ha már azt mondom is, hogy a magyar
250 31| sem lehet rávonni; mert ha már a bőrt is le lehetne huzni,
251 31| hathassak valamit.~Most már aztán szabadjon valamit
252 31| annyit mondok hogy vannak már apák, kik gyermekeikből
|