Fejezet
1 1 | ez az olcsó legénység el ne mosolyogja magát.~Furcsa
2 1 | fujtak, varjut eregettek el, itt meg nyikkanni sem mertek,
3 1 | ügyetlenebbül védelmezi, nem verik el, hisz négy forintját lefizette,
4 1 | ez az, mit én olvasóimnak el akarok mondani, valamivel
5 2 | volna. "Már most ki hiszi el, hogy ez éppen ugy megfordul
6 2 | levéllel egy huszast pottyant el zsebéből.~- Vendel! - kiált
7 2 | fájdalom és szégyen foga el, pedig elhibázták az orvosságot,
8 2 | kivánsága szerint mind az ötnek el kellett volna hinni, bűnöm
9 3 | mondám, a szerencse szekere el nem ragadja, Kardos István
10 3 | továbbá a konyhába is jobban el mert volna menni, s hogy
11 3 | tőkének, mit a jég sem verhet el: nem fél a kikosarazástól.~
12 3 | megevő falatját költhetné el munka nélkül: a gazdag megveszi
13 3 | nak nevezik.~Tagadjátok el a lelkiismeretet, ha tudjátok!
14 3 | rettegjetek, - kövessetek el bünt és ne szégyeneljétek,
15 3 | mondjátok, hogy az én eszem ment el, - enyém, az iróé, - ti
16 3 | méltán várhatjuk, rakta el a hálót, - mert tudta, hogy
17 3 | kérdezhette volna: nem ment el az eszed? Kardos urnak a
18 3 | akkor se utasithatta volna el egyszerre, ha még tiz esztendővel
19 3 | harmincz esztendősnek.~- El ám, ha elejbém fognának
20 3 | A legszebbeket bizony el tudnám mondani, - szolgálhatok
21 3 | kilincseig szótalan ment el.~- Megálljon kend, Vendel.~-
22 3 | akarja, korán reggel induljon el, nehogy a későn indulót
23 4 | nyitott ablaknál altatták el kicsiny korában, s azalatt
24 4 | alázzák meg magukat, fogadják el tőlem azt a kis pénzt, ezzel
25 4 | farkát az ötös, a négyest el nem bolonditja, hogy hagyjon
26 4 | ámbár önmagát nem itélné el a tulvilág máglyájára; de
27 5 | asszony "találomjáték"-kal űzi el az unalmas időt, tétele
28 5 | már gondatlanabban löké el, és haragos vörösre szinesedett
29 5 | családi viszony miatt tért el, megcsókolván sógorasszonyának
30 5 | ha az elmult husz évet el lehetne feledni, s mint
31 5 | asszony hármas czélt ért el, mint asszony, kibeszélgethette
32 5 | nélkül őt magát sem hiszik el. A férj egy általános bókkal
33 5 | megszólitá, és nem hibázta el: Kardost talált. Ide, e
34 5 | titulusának; mert az egy szobában el nem fér. Én, ki az ilyent
35 5 | legrosszabb, udvarlókat is fogad el, s a férj a családi béke
36 5 | diplomacziai ügyességgel vágta el a vitát:~- Megenged méltóságod, -
37 5 | utóizzel, - elég idejében, hogy el ne késsem, és hogy ki ne
38 6 | ellenében.~Napok teltek el duzzogásban, a jó kedv nem
39 6 | igenis, nem vállalnám el az alperesnek védelmét.~-
40 6 | tudna gyógyitani, talán el sem venne valami nagy bankót?
41 6 | igaztalanságot sem követünk el.~- Azt nem, - de annál nagyobb
42 6 | barátom, - mondja az ügyvéd, el akarván ütni az előbbeni
43 6 | Az ügyvéd aligha vesztett el ügyet hirtelenebben, de
44 6 | munkása nem volt: ezt fogadja el a tekintetes ur kötelesség
45 7 | bizalmas beszélgetésben tölt el velük. Kardos ur ez estére
46 7 | árvának az apját küldtem el a más világra, most vénségemben
47 7 | elkomolyodott; mert eddig jött el a remény, az a csalfa lány,
48 7 | ban a czigány hegedüli el a bucsuztatót, s egy kis
49 7 | után a szobában heverte el a délutánt, az utóbbi napok
50 7 | melylyel az ilyent alkalmasan el lehet ütni.~Harmadszor is
51 7 | kérésem pedig az: ne hagyjon el engem.~- Hát itt maradok.~-
52 7 | s ha nyomtalan pusztulok el, mint az ut melletti kóró,
53 7 | ösmeretlen embereknél hagyá el ugy, hogy elveszvén a csaták
54 7 | még akkor se feledhesse el, ha tán feledni akarná.~
55 8 | egy perczczel sem késnek el az eddigi nyomtól, s észre
56 8 | mesterséget, hogy a nyelv el tudja palástolni a szivnek
57 8 | oly kényelmesen rendezi el hálóját, hogy a mi a kétségbeesett
58 8 | társai előtt kaczagva sorolja el gyötrelmeit, mint a vad
59 8 | nélkül semmit se higyjetek el, mondja a mérnök többesben,
60 8 | én nem csak nem fogadtam el...~- Hanem ha én itt nem
61 8 | nézőpontra, hogy hatását el ne téveszsze.~A leány a
62 8 | forint áru magból én vetettem el saját kezeimmel, igy diszesitsük
63 8 | levő csizmát majd más lopja el.~Vétkezném a sors bölcsessége
64 8 | Engem még nem bolonditott el a pénz, s e világkormányzó
65 9 | a komája tanácsán indul el?~E rettenetes tudásnak egyedüli,
66 9 | ostobaságot sem igen hallgatta el, - ebből könnyen képzelhető,
67 9 | Elunta magát, Vendel?~- El én, tekintetes uram, - az
68 9 | hogy az ilyen fiatalember el ne szakasztaná hébe-hóba
69 10| már a somogyi utra szánta el magát, neki legjobban tetszett
70 10| éppen ő miatta árkolták el az utat, s azt kapanyéllel
71 10| a fölső helyet rendezte el, mellette aztán Sipos barátunk
72 10| udvariasságból nem fogadá el az ajánlatot, s ekkor az
73 10| egyik unokahugomat vette el, következésképpen rokonom.~-
74 10| megdöbbenve mondja a rokonnak.~- El ne tévesszük a dolgot, kérem
75 10| történteknek, s utolján még el is halaványultak, csak azt
76 11| Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.~Ti, kik a magas
77 11| száll le, és mért engedi el lába szolgálatát, hogy térden
78 11| mérnökné sohasem tévesztette el a főzőkanalat a mérnök vonalozójával, -
79 11| hány férfiszem kószált el utána: s ha már annyinak
80 11| Kedves lányom, könnyen el tudnám mondani a méltóságos
81 11| azért mai napig sem feledem el kedves apám szavait, midőn
82 11| életben, boltbeli szövetdarab, el nem lehet találni, milyen
83 11| elpörkölte, - otthon hervad el, nyűge apjának, anyjának,
84 11| nagy szeretetben oszoljék el a jó tanácsnak éle.~Igy
85 11| hogy a szárnyak nem ejtik el a terhet, ha a szél meglebbentené
86 11| legnagyobb, mert ha önmagát el tudja emészteni, mire minden
87 11| de a lány még nem szakadt el az olvasmánytól, tartalmának
88 11| vigaszul ezen sorban mondhatom el neked, - és ha csakugyan
89 11| Nézd meg az anyját: vedd el a lányát!~ ~
90 12| besodrá rokoni viszonyait, el nem hallgatva a legutóbbi
91 12| hasonlója lenni.~- Azért hoztam el önt magammal, lássuk meg
92 12| birtokos vagyok, - igy ütvén el a nevet a czélszerü kétértelmüséggel,
93 12| megvallaná, ha ő követte volna el.~- Ritka példány lenne a
94 12| akarja bizonyitani, hogy el nem szédül, menjen föl a
95 12| de szivemből kérem, higye el, hogy vallomás, minek értékét
96 12| megmondá, hogy vendégeit el nem ereszti, - heverjék
97 12| alkalmatlankodni, azt is el akarta előre hinni, hogy
98 12| vele, hogy néhány napig el nem megy, ő, a ki itt sárföldi
99 12| legkiváncsibb vagyok, akkor szakad el a fonal. Barátom, ne maradjon
100 12| melyet nem ők ültettek el, magját sem ők hozták, nevét
101 12| folytattunk, nehezen feledjük el mindjárt.~Kérdés: akarjátok,
102 13| embertársaink ellen követtünk el, - én önmagam ellen vetkeztem:
103 13| nyult, s azt megszoritva, el sem ereszté, igy akarván
104 13| leplezetlen érzelmével áraszták el.~Megszünvén az első roham,
105 13| egyszerre kijózanitotta, el is keseritette, és éppen
106 13| főnökének nagy kértére indult el Pestről, mint az előzményekből
107 13| ellenben azt nem feledte el, amit legelső nap mindjárt
108 13| amit legelső nap mindjárt el kellett volna feledni, hogy
109 13| felek karon fogva mentek el a harmadiktól.~- Ön volt
110 13| mennyire érdem.~- Ön is el akar kényeztetni, mint főnököm?~-
111 13| aggály és félelem foga el a tapasztalatlant, hátha
112 13| kényszerüségéből határozza el magát.~Ez valamivel nagyobb
113 13| esetekben csudának nevezek el, a szélsőségeken járók szájtáltva
114 13| megvallaná, hogy e néhány napot el nem feledi, s a mérnököt
115 14| én gondolatomat találná el ön, a másik más léleknek
116 14| között azon helyet foglaljuk el, mit a habkása az ételek
117 14| faragatlannak mondjuk. Higye el ön, egyszer mégis megundorodik
118 14| czivakodó természetüknél fogva el nem engedik a pört; de ügyetlenségük
119 14| fűszeres a fehérvári vásárt el nem feledi, s tudva azt,
120 14| bocsátandó bűnök egyikét követem el, mikor önhöz belopództam;
121 14| hogy még ön sem marasztana el. Életemnek legtisztább örömét
122 14| végrendeletem által érhetem el, - melyet hogy ön megérthessen,
123 14| megutáltatja magát. Igy érem el valódi czélomat, hogy önt,
124 14| szerént az, ki az örökséget el nem fogadja, elosztogathatja
125 14| becsöngetett szolgát, - nem találná el kend, mit akarok mondani
126 14| kendről gondolkoztam.~- El akar kergetni a tekintetes
127 14| katonás léptekkel hagyá el a szobát.~Kardos István
128 14| törvényszakban - ha a fiuk el tudnák végezni.~- Szaporitsa
129 14| Szerencsémet nem lökhetem el; de mit mondanak hozzá az
130 14| kezét megfogva, nem feledte el ön a somogyiakat?~- Egyetlenegyet
131 15| szárnyát csattogtatja, talán el akar röpülni? Zárjátok be
132 15| védenczével, kit az álreményektől el akar ijeszteni.~Az inas
133 15| kézcsókolástól.~- Hol is hagytuk el a szót? Kérdi a méltóságos
134 15| elriasztá. Én vállaltam el a cselekvést, fáradozásom
135 15| rágondolok.~- Én nem álmosodtam el, kedves sógornőm, a munka
136 15| nő majdnem szinpadilag... el fogok merülni: de én tudom,
137 15| elküldendő a levél, az illetők el is küldték rendeltetése
138 16| s a tárgy miatt ügyesen el kelle távoztatnia a leányt.~
139 16| közbeszólásokkal végezte el a magáét, az apának engedte
140 16| és jó részt végezhessen el az ősz derekáig.~A nő megnyugodott,
141 16| bánata a lehetőségre készité el a beteget. Aggodalma elébe
142 16| lélekerővel szakasztván el néhány perczet a testi bajok
143 16| apák erényének; tehát ha el akar jőni a végóra, készen
144 16| idáig fölemelt fővel jött el? Hasonló sorsot kivánjon,
145 16| eredményét nem utasitod el.~- Szegény asszony, olcsóért
146 16| tekintetes uram,... nem feledte el a vén huszár kérelmét?~-
147 17| kopogtatott be. - Válasznak jöttem el! Mondja az özvegyhez közelitve,
148 17| csak arra kérem, higyje el, hogy veszteségét megbirálhatom;
149 17| anyám nem szól, gondját el akarja rejteni; mert engem
150 17| szellőtől is megvédene, a gondot el akarná zárni előlem! mert
151 17| feleletet, de nem is utasitá el, - akképp a fiatal ügyvéd
152 17| vigasztalását nem utasitja el.~- Imádkoztam e vigasztalásért;
153 17| hinárból, - faluba nem áshatom el leányomat, rokonaim nincsenek, -
154 17| Párját grófunk leánya vitte el esküvőjére; mert, amint
155 17| megirigylené, - ne a kendőt adja el ön, hanem a munkának titkát.
156 17| titkát. A kisasszony mondja el másoknak mindazt, mit az
157 17| volna, nehezebben férnénk el benne, tehát igen vagy nem?~-
158 18| legyen, felezni fogunk.~- Ezt el nem fogadhatom, - mondja
159 18| mondani, mint ön. Hagyjuk el e tárgyat, mely önt is fárasztja;
160 18| eltanulhattam, könyvek beszélték el, és e mondva csinált történetekben
161 18| melyet én szóról-szóra el tudnék mondani, és nem csak
162 18| nem csak szavait mondanám el, arczom bizonyitaná, hogy
163 18| okozata az oknak, s ha mi el nem találtuk, csak azt bizonyitjuk,
164 18| a hajós szomjan eped el rajta, s megátkozza az ingerlő
165 18| szűri az értelem, s a sokát el nem fogyasztja a nevelés;
166 18| Lányom! sokszor olvasd el e lapot, légy mérsékelt,
167 18| fejtegetés között, és hogy el ne ragadjon az indulat,
168 18| Remélem.~- De azért ne itélje el a férfiakat.~- Atyám emlékét
169 18| legyen birám is, - és itéljen el.~- Lelkem nem bir el ennyit, -
170 18| itéljen el.~- Lelkem nem bir el ennyit, - mondja a meglepett
171 19| jobbadán hitelből él, hát higye el azt is, a mit ők mondanak
172 19| dagadozva helyezkedének el a puha szénában és álmodoztak
173 19| nagy emberséggel halmozta el a fűszeres, mérte nekik
174 19| szerencséje, ne kerüljék el a "Fekete kutyát," és mindig
175 19| elmehetünk.~- Olyan hamar el méltóztatott végezni a teendőket?~-
176 19| feleletem, ez szabott ár, és el nem térek tőle.~- Megelégszem!
177 20| hogy az utolsó szónál már el akarjuk feledni, mit tett
178 20| tanács,... ne kényeztessenek el önök, - többnek hihetnem
179 20| találnám kérni, fogadjanak el egyszer magamért is.~Jolán
180 20| felelettel, Sipos hirtelen el akarta forditani a beszédet.~-
181 20| egészité ki nála.~A nőtől el lehet vitázni az igazságot
182 20| ügyes komédiás, ki mindent el mer mondani, egy kis zavarával
183 20| kétségbeesett ügynek védelmét is el meri vállalni, mert a kigyakorlott
184 20| mit ezerszer ismétel, hogy el ne feledhesse, - az első
185 20| bánat, mit számtalan örömért el nem cserélne.~A félénket
186 20| fog, arcza árulkodva pirul el, hogy ránézett egy másik,
187 20| Jelölje meg a kisasszony, hogy el ne tévessze az igazit.~-
188 20| mondhatja.~- Az ügyvéd nem jött el ide, - mondja Sipos megbátorodva, ...
189 20| imádkozni?~- Hiszem!~- Vigye el a kendőt, - könnyem esett
190 21| mert mi a Kardossok jogait el nem engedjük még az Eszterházy
191 21| tekintetes ur az irókat?~- El lehetek nélkülök.~- Pedig
192 21| füstölnék, meddig tartana el?~- Harmadnapra ki kellene
193 21| kiegyszeregyeznek bennünket, ha mindazt el nem tanuljuk, a mit ők tudnak.
194 21| ő buzáját is akkor verte el a jég, mikor az enyémet.~-
195 21| földön, tudom nem feled el engem a mennyországban is,
196 21| nem teszek hozzá semmit, el sem veszek belőle, - a fölolvasottak
197 22| megelőzésből ne maradjon el semmi.~Nagy megelőzéssel
198 22| ki a szót, - azt mondta el, a mit nekünk illett volna
199 23| mit egyelőre bizonyitékkal el nem érhet, időnyeréssel
200 23| hogy a végmegnyugtatásig el nem távozik.~- Jolán kisasszony, -
201 23| bizalom folytán élvezett, - el vagyok ügyekkel halmozva.
202 23| Megfogadtatá, hogy a nehézségek el nem csüggesztenek, az ügyet
203 23| védhetem, hogy a biró végképp el nem lökheti. Megfogadtam
204 23| visszavonulásban ön itélne el engem.~- Jó, folyjon le
205 23| csak jelenlétemben fogadjon el.~- Az ön nyugalmáért: igen!~-
206 23| holnap, ... ma hadd aludjék el azon gondolattal, hogy lánya
207 24| gyermeke.~Láttuk, meddig értek el, - az örökösödési ügyben
208 24| fűszeres szabott árából én el nem engedhetek sem ma, sem
209 24| szavazatát kérik, menjenek el szállásukra a nagy térre,
210 25| mert sem szél, sem jégeső - el nem rezzent onnét.~- Megmondom,
211 25| földhöz vágnám sem törnék el, e fiatalemberrel nem lehet
212 25| birvágy nem nyavalyásitotta el lelküket, és irtóztató élvezetük
213 26| rábizandókban pontosan jár el.~- Nagyon nehéz lesz a megbizatás,
214 26| hogy az anyag nem vesz el a világban, csak átváltozik.~-
215 26| évben, - s a kiszabott részt el is végeztük már.~- Ugyan
216 26| aztán az anyjától bucsuzék el.~Lehetetlen volt e kéretlen
217 26| czéljuk ki van tüzve, s azt el akarják érni, - eddig pedig
218 26| menyasszonyom.~- Nem feledte el ön a föltételt?~- Fájdalom,
219 26| aztán szépen sorban mondjon el minden szót; majd aztán
220 26| dicsérettel igen bőkezű, - mondja el inkább a párbeszédet, majd
221 26| meg a levelet, aztán hozza el, ki fogom javitani. Magának
222 27| megigérjük, ha a kis lány el nem kapta a horgot, mit
223 27| Könnyedén fütyörészve lóggatá el magát a belváros felé; hanem
224 27| láthassa a nagy téren át, és el nem jött onnét fél óráig,
225 27| erősek, anyám, - olvassuk el, e levél megkisérti a mi
226 27| bátorságunkat.~- Olvasd el, gyermekem, hangosan, -
227 27| már tudja, - ám olvassa el; - mondja Jolán fölvéve
228 27| igy elvihetem.~- Vigye el, - most már nem félek, s
229 28| érkezőt, és nem utasithatjuk el a vendéget, nem menthetjük
230 28| hizelgő és mindent igérő, csak el kell hinni. Én azonban nem
231 28| Kardos Jolán."~Vendel vitte el a levelet a családfőnek
232 28| még a levelet sem vittem el, - ma el is vittem, hoztam
233 28| levelet sem vittem el, - ma el is vittem, hoztam is helyette.~-
234 28| neki.~- Asszonyom, olvassa el e levelet, - érthetően van
235 28| állni, még az urfin sem, - el is tisztult az utból.~Az
236 28| béketürésnek olaja.~Még nem dült el a lelki tusa, határozatlan
237 29| nyakas küzdelemre engedtek el egy jó részt, és az urhölgy
238 29| pedig ez örökség nélkül el kell hagynunk a várost.~-
239 29| urnő és a hatás nem maradt el, a férj szótalan ment szobájába.~
240 29| áldozatbárányképpen ment el az öreg. Tervezett, miképpen
241 29| teste fáradt, nem mehet el hosszabb utra. Bár csak
242 29| látható, magánszobában heverte el az időt, igy azzal sem találkozhatott.
243 29| hajoló nő haraggal olvasta el a következő sorokat:~- Férjem
244 29| megigérjük, ha a kislány el nem kapta a horgot, mit
245 30| néhány lapot még olvassa el kegyed.~- Mi tévők leszünk
246 30| elengedett egyik, annyit enged el a másik, ezt sugta a szív.~
247 30| adósságot, - nem altatta el hizelgéssel: nincs is mit
248 31| emberi kötelességek juttatják el az embert, s mig az öntudatos
249 31| kincsét, és azt a hiuságnak el nem adja, azon kivül, hogy
250 31| darabszám igen nehéz, egy ember el sem birja.~Hát a tudományokkal
251 31| azon tárgyakat vállalják el, mi a magasabb jogvédelem
|