Fejezet

1 2 |      mente ujjával, érezvén olyan boldogságot, hogy most egy akós hordóból
2 7 |           mert azt hittem, hogy a boldogságot meg kell venni, s a hová
3 13| megfutotta multját, abban hasonló boldogságot nem ismételhetett az emlékezet.
4 13|       legelőször érezteti velem a boldogságot? E pillanatban a legtisztább
5 14|        ember méltó, mint ön, ki a boldogságot nem a levegőben, nem az
6 15|         is megtalálhatónak véli a boldogságot.~- Lelkem soha sem volt
7 18|            és pusztitja az emberi boldogságot, és mentségét senki sem
8 25|       ügyvédet, ne koczkáztassa a boldogságot, rá se gondoljon az örökségi