A bünnek büntetése.

A fehérvári utnak kellemetlenségeivel az urhölgy küzdött meg, a kardosfalviak makacsságát azonban csak részben törheté meg. A szavazat árát fölrugtatták, és csak nyakas küzdelemre engedtek el egy jó részt, és az urhölgy a végcsomót megkötötte ünnepélyes - igérettel. - Az előbbeni összegről amugy is volt irásbeli egyezségük, a mostani toldalékot jó hiszemre alkudták.

Nagyot lélegzett az urnő a munka bevégeztével; mert a két Kardoss megszegte nyakát a falnak, és a rábeszélés változatos szócsavarásaira kurtán azt felelte: Mi már odahaza megegyeztünk,... hogy!

Nem engedett a diplomatanő, a déli harangszó után két óráig nyaggatta az atyafiakat, s az éhség nagy kinnal engedelmesebbekké tette őket, részben le hagytak alkudni.

- Szerencsénk, hogy magam mentem, - mondja férjének, - ön nem boldogult volna velük.

- Az egész ügy nem érdekel többé. - Dörmögi a férj közönyösen.

- Érdekel engem, uram! - Pattan föl a hölgy a képzelt hálátlanságon; - köszönné meg inkább, hogy a jövendőnek kényelméről gondoskodom ön helyett is.

- Az én kényelmemről ne gondoskodjék, asszonyom, - veti ellen a férj, - meghuzom magamat falun, ez az én kivánságom, - rám nézve a városi élet gyötrelem.

- Ugyanaz rám nézve a falu, pedig ez örökség nélkül el kell hagynunk a várost.

- Adná isten.

- Mi lelte önt? a nyugalomban, a semmittevésben, látom, egészen megrozsdásodott? Hát fiával mit csináljak?

- Ügyvédi oklevele van, apja is ott kezdte, nagybátyja is...

- Talán álmában megjelent önnek az a derék ur, és fölmond önnek is azt a szép beszédet, mit velem hallgattatott végig utolsó találkozásunkkor? Még álomjövendölő lesz ön.

- Álom nélkül is megjövendölöm én önnek, hogy lakolni fog azon fájdalomért, mit azon jó gyermeknek okozott megbocsáthatlan levélküldésével.

- Ön szerfölött érzékeny, - nem gyónná meg a papnak az én vétkemet is?

- Fájdalom, hogy erre gyáva vagyok, és az ön gyeplője szerént megyek jobbra, balra. De lakolok is; mert a szégyen öl meg, hogy nevem gyöngédtelenségbe keveredik; mert ön tetszése szerént rendelkezik, - hisz férjének szenvedőlegessége önt nem zavarja működésében.

- Köszönöm a dorgálást, - elengedem a többit, - majd megvigasztalom, - csak még néhány hétig engedelmeskedjék.

Ezt határozott erélylyel szavalá az urnő és a hatás nem maradt el, a férj szótalan ment szobájába.

Elérkezett a várt nap, melyen Rév-Komáromba menendők voltak. Az urnő benyit férje szobájába, előzékeny nyájassággal figyelmezteti a határnapra, és még állát is megsimogatá, hogy e néhány kellemetlen órára vállalkozzék.

- Én is elkisérem önt, most megelégszik velem?

- Készen vagyok, asszonyom, - ez az utolsó engedelmesség, arra esküszöm.

- Elhiszem, elhiszem, - maga, zsarnok! - Mondja kedélyességgel, aztán a cselédekkel összerakatá az utra szükséges holmikat, a gőzhajóra hordatá, s másnap a gőzhajón Komárom felé indultak.

Valóságos áldozatbárányképpen ment el az öreg. Tervezett, miképpen üthetné helyre a szégyent, mely elviselhetlen volt; mert bizonyosan Sipos is tud belőle jó részt, hihetőleg az egészet, - se fiatalember nem az asszonyt gyanusitandja; hanem a túlengedékeny apát.

Más alkalommal megmondaná az öreg, hogy beteg, teste fáradt, nem mehet el hosszabb utra. Bár csak ne hízelgett volna a nő, - az erélylyel megbirkózott volna; mert a harag erőt ad, s a haragban az erélytelenség meghal; de hizelkedett, a jó szó verte le lábairól. A mi hallatlan, évtizedek óta egyszer a nő a férj véleményéért és beleegyezéséért könyörgött, - mit csináljon? félholtan is elvánszorogna a hajóra.

- Oh,... nyögi az öreg a hajónak megindulásakor - ha most már visszafelé jőnénk!

Sipos is elment bucsuzni mérnökékhez az indulás előtt, Jolán igen vidáman fogadta.

- Ugy-e, vége lesz e lélekgyötrelemnek?

- Holnapután reggeli tiz órakor befejezzük, többé nem kisértik önt a rokonok.

- Szükséges az ön jelenléte Komáromban?

- Ha a küzdelemnek osztályosa valék, látni akarom az alkudozókat szemtől-szemben egymásnak.

- Azoknak nem lesz az büntetés, - gúnymosolyuk pedig ingerelni fogja önt.

- Ne aggódjék miattam, kedves Jolánom, - mondja Sipos az ifju hölgynek kezét bucsuzóra megszoritván, - ellenfeleink érzik gyöngeségüket és én e gyöngeséget be is fogom vallatni velük.

- Magyarázza meg ezt nekünk.

- Nem szabad, - ön is föltételt tüzött és bevágta a legegyenesebb utat, hogy diadalra juttassam, - ezért sokat szenvedtem, - most türjön még két napot, - és készüljön a legszebb imádságra.

- Amint ön akarja, - nyugszik meg a leány, - az isten vezérelje önt vissza.

- Hiszem, hogy velem lesz; mert a gondviselés megmutatta, hogy nélkülözheti az ügyvédet is.

- Megint valami érthetlen.

- Holnapután mindent megértnek önök. Isten velünk.

Mérnökék szállásáról egyenesen a gőzhajóra ment, Vendel várta ott és a fűszeres, a végtalálkozásra ő is megjelent Sipos kérelmére.

Az egész társaság a hajón gyülekezett össze, - a vénebbik kardossfalvi atyafi mérges szemeket vágott a későbben érkező Siposra és a fűszeresre, testvérét könyökével oldalba löké.

- Sok kiszórni való pénzük lehet, hogy nem sajnálják a gőzhajóbért Komáromig.

- Az az ő dolguk, - véli a junior, - könnyebben keresik, mint mi.

- Ezuttal ugyan tiszta veszteségre dolgoznak, annyit mondhatok. - Gunyolódik az öregebb. - A "Fekete kutya" a czukrot és kávét két hétig drágábban méri, hogy kikerüljön a költség.

- Ne törődjünk vele! ... Mondja a másik, únva e kicsinyes bibelődést, - mert őt is inkább hajtották ám, mint jött, - s a gúnyolódást nem szenvedhette.

Sipos kerülte a kardossfalvi atyafiakat. A méltóságos ur az útnak hosszában nem volt látható, magánszobában heverte el az időt, igy azzal sem találkozhatott. Az urnő hűségesen őrzé férjét, közönyös és az utnak czéljától különböző tárgyakról beszélt, hogy az utnak unalmát megröviditse.

A fűszeres a hajónak hosszában sétálván, a második helyre átkiváncsiskodott. Egy bérruhás cseléddel szóba ereszkedett, kikérdezte urát, - s a szolga monda, hogy Kardoss ő méltóságának cselédje.

- Az ur is itt van?

- Az ur és az asszonyság, Rév-Komáromba megyünk.

- Hova szállnak?

- A "Szarvas" czimű vendégfogadóba, mindjárt a Dunaparton.

- Köszönöm, jó barátom! - mondja a fűszeres megsüvegelve az inast, aztán elbeszélé a vallomást Siposnak, véleményét is kifejezve: Mi más vendégfogadóba szálljunk.

A fűszeres kedvéért Sipos megváltoztatta szándékát; mert a "Szarvas"-ban akart megszállni; de a másik miatt a kényelmetlenséget is eltürte. Vendel már odahaza kikérdezte a komáromi utnak czélját, s mert az ügyvéd ur őt is elvitte, holott szolga nélkül is mehetett volna, Vendel előre örült, a maga esze szerént keresvén a következtetést.

- Komárom! - Kiált a gőzhajói szolga, - s a "pörös atyafiak" egyenkint kiballagának a hires városnak partjára, egyik rész a "Szarvas", másik más vendégfogadó felé, - s mindenik azt gondolta, milyen képpel találkoznak majd holnap?

Az utolsó estéről nem mondhatunk megemlitésre méltót. A reggel a befejezéshez hozta közelebb őket, kardossfalvi Kardoss senior az osztalékot számitgatta, a junior kedvetlen, legkedvetlenebb a győzelemre kiállitandó férj, mert tettetés nélkül beteg a jutalomjátékául választott napon.

Fél kilenczkor az orvos támogatta föl erősitővel, a méltóságos asszony rimánkodására.

- Ne mutassuk gyengeségét, kedves férjem, kinevetnek bennünket.

- Megérdemlém azért, a mit meg nem érdemlek.

- Ne legyen ily szigoru, e napszámban szavazó két paraszttal bizvást versenyt futhat. Ez legyen az ön erősitője és sorsunk biztossága. Esedezem önnek, legyen férfi.

- Menjünk! ... mondja fölerőlködve az öreg, ... ez volt az utolsó komédia, mit ön miatt végig játszom, azon túl meg ne kisértse, asszonyom, hogy számomra szerepet keressen; mert akkor, istenemre mondom, bebizonyitom önnek, hogy akaratom férfié lesz, s asszonynak játékszere nem leszek. Menjünk.

A nő vértanuhoz méltón hallgatott, pedig, hej, de türhetlen volt a rabszolgának erőlködése a függetlenségre. Lesegité a vendéglő lépcsőjéig, az odarendelt kocsiba lépésben nagy szeretettel gyámolitá egy szelid nőnek odaadásával; holott a ki a vesébe látna, megleshetné, hogy a perczeket is megszámitja, a meddig ez alázatosság tartani fog.

A megyeházhoz szerencsésen megérkezének, az emeletbe már a szavazó rokonok segiték. A méltóságos asszony erősitő csöppöket nyujta a szenvedőnek s valamivel jobban érzé magát, hisz rövid negyedóra mulva vége lesz a hivatalos eljárásnak.

Sipos a teremben volt a fűszeressel, ünnepélyes nyugalommal várta a következendőket, s a belépő öreg Kardoss felé tisztelettel köszöntött. Az öreg hasonló tisztelettel viszonzá, és egyenesen feléje tartott, s a fiatal ügyvéd által előtolt széket is elfogadá.

- Mi azért jó barátok maradunk.

- Méltóságod igen kegyes. Válaszol Sipos teljes tisztelettel; mert az öreget nem kárhoztatá nejének erőszakos lépéséért.

A törvényszék tagjai bejöttek a terembe, az elnök meghagyá a jegyzőnek, hogy az eljáráshoz tartozó iratot olvassa föl a jelenlevőknek, tudatván velük, hogy az előzmények után a befejezéshez értek. Az érdeklett feleknek neveit elolvasá, ki-ki felelt, hogy itt van személyesen, kivéve Kardoss Jolán kisasszonyt, ki helyett Sipos ügyvéd mutatja elő meghatalmazványát.

- Minden rendén van, uraim, - mondja az elnök - a jegyző urnak előadásából megértették a mai összejövetelnek czélját; tehát fölszólitom Kardoss Jolán kisasszony meghatalmazottját: a két szavazatról rendelkezhetik-e?

- Mi megmaradunk előbbi szavazatunknál, - mondják a Kardossok közbekiáltva.

- Csöndet kérek, - mondja az elnök, ... tisztem szerént mindenkit meg fogok hallgatni, - azért ujra kérdem a meghatalmazott ügyvéd urat, a két szavazatról rendelkezhetik-e?

- Méltóztassék először ez urat megkérdezni, - mutat Sipos a fűszeresre.

- Uraságodnak határozott feleletét kérem. Fordul az elnök a fűszereshez.

- Én Kardos Jolán kisasszonyra szavazok.

- Világosan van mondva, - mondja az elnök,... most a másik szavazatot kérem.

- A második szavazatot méltóságos Kardoss urtól várom! Szól az ügyvéd ünnepélyesen.

- Férjemtől? Kérdi a méltóságos asszony eliszonyodással.

- E levél után: igen! Lőn a válasz, s az ügyvéd egy levelet nyujta át az öregnek, ki azt azonnal feltöré, és nagy figyelemmel elolvasá.

- Miféle zaklatás ez? Kérdi ujra a méltóságos asszony, - férjéhez hajolva, hogy a levelet olvashassa.

- Jó közel hajoljon, méltóságos asszonyom; mert az a levél méltóságodat jobban érdekli, - igen fontos bizonyiték a mai eljáráshoz, - tessék végig olvasni. Mondja Sipos.

Mindenkiben megszorult a vér; mert a váratlan és sajátságos közbevágásnak eldöntő befolyását következtetek; hisz az ügyvéd bizonyosan tudja, hogy puszta rábeszélésért a fél szavazatát, a biró itéletét a vágásból ki nem ejti.

A férjéhez hajoló nő haraggal olvasta el a következő sorokat:

- Férjem uram Fehérvárra fél nappal később érkezik, mint a kardossfalviaknak igérte; az ilyen szemtelen követelőknek az engedékenységet kávéskanállal kell osztogatni; mert étvágyuk kielégithetlen, ha nagy készséget tapasztalnak. A multkori összeget megigérjük, ha a kislány el nem kapta a horgot, mit neki vetettem, - ha e kis ügyeskedő lépen akadt, férjem uram is nyöszörögjön.

Olvasóim emlékezzenek vissza azon jegyzetkére, mit a méltóságos asszony férje számára szerkesztett, mikor a fehérvári találkozásra kellett volna elmennie.

A közbe jött fordulat miatt a jegyzékre szükség nem volt, az urnő sem gondolt rá, - de most egyszerre ráemlékszik, és ijedtében összerogynék, ha a székre nem támaszkodnék. Ha tán a szavakra nem emlékeznének önök, forditsanak vissza néhány levelet, s mindjárt fogják érteni a nőnek rémülését. Sipost közelebb inté, és sugva, de éllel kérdi:

- E másolatnak eredetije is van?

- Nálam, - itt kezemben, - mondja Sipos az eredetit fölmutatva.

- Jó ára lehetett e jegyzéknek?

- Egy egész örökség, méltóságos asszonyom, - s önnek fia volt oly kegyes, hogy gyöngédséggelteljes levelét ugyanazon papirra irta, melyre méltóságod ez őszinte sorokat jegyezte. Most már méltóztatik tudni, miként került e jegyzet az én kezembe.

- Asszonyom, - mondja a férj, - tud ön még menekülést? - Kérdi a haragvó férj majdnem megvetéssel.

- Ne késsék, - sugja a nő, - elsülyedek a szégyentől, - szavazzon unokahugára.

- Sipos barátom, - szólitja meg az öreg a várakozó ügyvédet; szavazat után megkapom az eredetit? válaszoljon.

- A szavazat és végzés után, igen!

- Férfiszó, - nem kételkedem benne. - Ekkor az elnökhöz fordul, és ünnepélyesen mondja: Köszönöm rokonaimnak szavazatát, melylyel engem megtiszteltek, - én e szavazatokat nem akarom javamra forditani, - hanem Jolán hugomra szavazok, - elnök ur, méltóztassék a végzést kimondani.

- Kimondhatom: a két szavazat szerént Kardos Jolán örököse Kardos István hagyományának, ha a meghatalmazott elfogadja a szavazatokat meghatalmazója részére.

- Elfogadom! - Jelenti ki Sipos.

- Hát a mi szavazatunk? - Kérdek a kardossfalviak.

- Nem akadván elfogadójuk, érvényük nincsen; s ezzel a tárgyalásnak vége.

A végzés kimondatván, Sipos átnyujtá a levelet az öreg urnak.

- Bátya, - döfi meg a junior a seniort, - ezek nem hiába fáradtak Komáromba, - az utazási költséget megéri bőven.

- Ne járjon a szád, - mert ha megharagitasz, gyalog megyünk haza.

Az öreg Kardoss a haragtól és felesége kudarczától lábra állt, támaszkodás nélkül ment le a lépcsőkön.

- Férjem, - majd segitek. - Ajánlkozik a nő.

- Ne fáraszsza magát, asszonyom, - látja, hogy már a magam lábán járok.

- Értem a czélzást, férjem.

- Nincsen egyéb mondanivalója?

- Igen, - mondja a nő férjének kezeit megszoritva, - megérdemlem a kemény bünhődést.

- Viselje békén; mert nem én mértem önre, hanem az isten.