bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

   1 1    |            elbeszélek~S aki még elhinné, az is ritka lélek,~De még az
   2 1    |                az is ritka lélek,~De még az ilyen is a fejét csóválja,~
   3 1    |                tartaná a lábát, csakhogy az már régen ott van, be is
   4 1    |             túlér, de így, ahogy mondám: az öreg révész lányával meglelte
   5 1    |              talán, s amilyen nagyot néz az a két öreg szem, azt hinné
   6 1    |                 két öreg szem, azt hinné az ember, hogy a túlsó parton
   7 1    |                  két kar egybefonva, míg az arc elmélázgatva is olyan
   8 1    |               éppen oly szép, mint mikor az ember szépségnek okáért,
   9 1    |                  látszik egy sötét pont, az a városi szem persze majd
  10 1    |              veti szemmel, - látja, hogy az Tihany felé evez.~Arra nézett
  11 1    |              komp vitorlájában megfeküdt az alszél, s az egész terével
  12 1    |      vitorlájában megfeküdt az alszél, s az egész terével könnyen úszott
  13 1    |                  tudtán kívül küld odább az indulatja - várni, maga
  14 1    |           megkapnád e gondolatnál, mikor az az uralkodó vér is még ott
  15 1    |                  e gondolatnál, mikor az az uralkodó vér is még ott
  16 1    |               uralkodó vér is még ott ül az arcon, - ne kérdezd meg,
  17 1    |                  titkát, s gyönyörűséged az, hogy az a lány felelet
  18 1    |                 s gyönyörűséged az, hogy az a lány felelet helyett sírva
  19 1    |                 a komp, messziről hallik az öreg révész hangja, - öreg
  20 1    |                 teszi a tennivalót, mert az öreg nem azért szokott valamit
  21 1    |               merne vele, hátán vinné el az evezőlapátnak helyét.~Amint
  22 1    |              harmadik szomszédba szalad, az ilyennek látásáért a szerető
  23 1    |           megmásszák a tüskekerítést is.~Az öreg után ballagott a többi, -
  24 1    |                  ami cipelni valója volt az öregnek, azt a tollas kalapú
  25 1    |               torokkal jó estét kívántak az öregnek.~- Fogadj isten! -
  26 1    |                Fogadj isten! - válaszolt az öreg, lehúzódván a terített
  27 1    |                 került a leányhoz, s míg az a serpenyőt befödötten kézre
  28 1    |             befödötten kézre fogta, hogy az asztalra kiviszi, egy "jó
  29 1    |                 nyelve nehezebben fordul az ilyen embernek, - látással
  30 1    |                    Fogjunk hozzá - szólt az öreg, körülnézvén Miska
  31 1    |             három ember, tudnivaló, hogy az öreg elöl, jobbról-balról
  32 1    |                 hogy ő fogadott fia volt az öregnek, csikós a somogyi
  33 1    |               oldalon, s ha ideje akadt, az öreggel egyszer egy hetében
  34 1    |                 hetében átjött a kompon.~Az öreg jó szemmel nézte a
  35 1    |                 ne várjak! - így beszélt az öreg, de a leány akkor is
  36 1    |          kanalával nem tányérában, hanem az abroszon kotorászott, mit
  37 1    |                abroszon kotorászott, mit az öreg csak úgy messziről
  38 1    |            kelmeteket - szólt azonközben az öreg a közel heverőkhöz -
  39 1    |                  bennünket a pandúrok.~- Az ám! - kiált ismét egy másik
  40 1    |                 s míg a madzagra veszett az esze, addig a lovak alá
  41 1    |         kihirdette a pap, hogy a francia az országunkba rontott? - kérdé
  42 1    |          országunkba rontott? - kérdé rá az öreg.~- Hirdette ám - hiszen
  43 1    |                     Hirdette ám - hiszen az volt szerencsénk - mert
  44 1    |             tágasra érhetett, a pandúrok az egyik falu végén éppen jöttek,
  45 1    |            fogják", - mondá egy szusszal az első.~- Most is fülemben
  46 1    |                  mindenünket föleszik.~- Az urak pedig azt mondák, hogy: "
  47 1    |              tisztelendő úr - jegyzé meg az egyik beszélgető - hogy
  48 1    |                 bánom én? nekem nincsen, az apámnak sem volt.~- Hát
  49 1    |                  apámnak sem volt.~- Hát az enyémnek volt? vagy hogy
  50 1    |               azt mondd meg - rivalkodék az utolsó - nem vagyok én zsellér
  51 1    |                  madzagon legeltet, hogy az őszig csontra nőjjön annyit,
  52 1    |                  van, jól, - szólt ismét az első - de én mit szóljak?
  53 1    |         védelmezzem a másét?~- Mind igaz az, ki tagadja - szólt valahára
  54 1    |                 tagadja - szólt valahára az is, akihez a többi beszélt,...
  55 1    |              egymásra bámult valamennyi, az öreg révész könyökére dőlve,
  56 1    |                  csak nem volt édesanyja az anyám? - s ha szegény volt,
  57 1    |            együtt, katonának fogattak el az elöljárók. - Jött-ment vagyok,
  58 1    |            vagyok, azt lármázták, - csak az a rongyom van, a mit magamon
  59 1    |               volt úgy tíz esztendős, de az egyik lábam a törököknél
  60 1    |                 fájdul meg!~Elhallgatott az öreg, falábára az igazit
  61 1    |           Elhallgatott az öreg, falábára az igazit rátette, s a többi
  62 1    |                nézegette szegényt.~- Hát az urak fiát mért nem kötözik
  63 1    |                  kötözik meg? - kezdé rá az egyik ismét.~- Azok nemes
  64 1    |                maradhatna.~- Szomszédunk az öregapja kardjából dohányvágót
  65 1    |           kardjából dohányvágót csinált, az is elesküdte magát, hogy
  66 1    |           rávallottak, hogy a kardot még az öregapja hozta a háborúból:
  67 1    |              mikor a katonák masíroztak, az öregapja szénát vitt a katonák
  68 1    |            szénát vitt a katonák után, s az úton találta.~- Az én szomszédom
  69 1    |               után, s az úton találta.~- Az én szomszédom fia pedig -
  70 1    |               pandúrrá lett ijedtében, s az a pogány legistentelenebb, -
  71 1    |               pogány legistentelenebb, - az ösmer nálunk minden szeget,...
  72 1    |                minden szeget,... most is az hozta ránk a pandúrokat,...
  73 1    |                legényt, azt várták, hogy az isten házába takarodjatok,
  74 1    |        takarodjatok, ott akarták elállni az utat, ilyen pogány ám ez!~
  75 1    |             olyan keserveset, mint mikor az elkeseredett ember még az
  76 1    |                az elkeseredett ember még az isten bosszúját is fogát
  77 1    |                  fogát csikorgatva kéri.~Az alkonyodó nap összeszedé
  78 1    |                  melyet leges-legújabban az a szél fésült meg, mely
  79 1    |            kidagadtak, - azt hinné ugyan az ember, hogy az előtte heverő
  80 1    |               hinné ugyan az ember, hogy az előtte heverő hegedűt szemléli,
  81 1    |           egymáson csattognak, ott lehet az a hegedű, ha csak arra nem
  82 1    |                   hogy káromkodjék vele.~Az öreg révész búsultában elfáradt
  83 1    |               révész búsultában elfáradt az egyik könyökére, megfordult,
  84 1    |          forintért, ha nem éppen ő volna az az ember, akit azon néven
  85 1    |                  ha nem éppen ő volna az az ember, akit azon néven kergetnek
  86 1    |                 a kalapnak, mely majdnem az orra elé pottyant.~- Egy
  87 1    |               Dehogy akarnak - mondja rá az öreg - inkább azok jöttek
  88 1    |                 ezután lesz, - toldá meg az öreg - hanem előbb felét
  89 1    |              ágyú, kinél puska! - felelt az öreg, - de azt el kell tőlük
  90 1    |           cserélsz ott, Tanti - riad föl az öreg - hanem ha jót akarsz,
  91 1    |                 azok ütnek ám! - bíztatá az öreg.~- Hadd üssék azst,
  92 1    |                vezeti, még te is lehetsz az.~- Márádok én csigány, generális
  93 1    |             tihanyi toronyból lehangzott az estéli harangszó, a vízfenékből
  94 1    |          kibujkálni látszó hold elömlött az arcokon, s míg az ifjak
  95 1    |               elömlött az arcokon, s míg az ifjak hanyattfekve nézték
  96 1    |                ifjak hanyattfekve nézték az eget, addig az elkeseredett
  97 1    |       hanyattfekve nézték az eget, addig az elkeseredett apák födetlen
  98 1    |        bizonyosan közöttük van itt most.~Az öreg nagy sóhajtással kelt
  99 1    |                nagy sóhajtással kelt föl az asztaltól, - mert bizony
 100 1    |                  mely rá is nehezkedett.~Az öregembert kifelé hívják
 101 1    |             hívják a világból: jól tudta az öreg is, hogy minden itt
 102 1    |               utána, még kenyérkeresője, az evezőlapát is, de kettő
 103 1    |                 Miska és a leány.~Bement az öreg a hajlékba, Örzse utána
 104 1    |             Miska pedig elgondolta, hogy az öreg nem hiába ment be annyi
 105 1    |                közül, szintén bekísérte.~Az öreg az asztal mellé vette
 106 1    |               szintén bekísérte.~Az öreg az asztal mellé vette magát, -
 107 1    |                mesélni.~- Miska! - szólt az öreg ünnepies hangon, megvárva,
 108 1    |               érezvén olyant, mint mikor az ember a jótól is fél, s
 109 1    |                  a jótól is fél, s mikor az ilyen kis lány egy kérdő
 110 1    |               Kedves gyermekeim! - szólt az öreg - érzem én már, hogy
 111 1    |                  mind a két orcáján...~- Az ilyen megviselt guba, mint
 112 1    |                ha már apádnak választott az isten, valamiképp feledtemben
 113 1    |          szívelhetsz,... mert én miattam az is meglehetett, ha az úr
 114 1    |            miattam az is meglehetett, ha az úr isten így akarta, hogy
 115 1    |                 neveltelek,... nem félek az isten büntető kezétől, és
 116 1    |              kulcslyukon által, mint így az öreggel szemközt.~- ...Ki
 117 1    |               kedves lányom - vígasztalá az öreg, de ha valaki mellett
 118 1    |                  hová leszek akkor?~- Ez az én bánatom! - szólt az öreg,
 119 1    |                Ez az én bánatom! - szólt az öreg, de mielőtt folytathatná,
 120 1    |            folytathatná, bejött a cigány az üres tállal, a szóba kiáltván:~-
 121 1    |                 tudnál, Tanti? - kérdezé az öreg.~- Csak azst, hogy
 122 1    |                 ugyan pörgének, hanem ez az utolja még sem olyan keserű,
 123 1    |               még sem olyan keserű, mint az eleje volt.~- Örzse lányom! -
 124 1    |                    Örzse lányom! - szólt az öreg - magad vagy itt köztünk
 125 1    |             rajtad áll a dolog - bíztatá az apa.~- 'Sz én nem parancsolhatok
 126 1    |                  adjon kelmed oda.~- Hol az a hegedű, cigány? - derült
 127 1    |             hegedű, cigány? - derült föl az öreg - itt ma kézfogó van!~~
 128 1    |                  nóta után meglepte őket az éjfél, s az öreg nyugalomra
 129 1    |                meglepte őket az éjfél, s az öreg nyugalomra vágyott.~
 130 1    |                 mindenkit nyugovóra vert az elfáradás - és mindenki
 131 1    |                 maga fájdalmával, várván az édes álmot, ezt az istenáldást,
 132 1    |                várván az édes álmot, ezt az istenáldást, hisz nem volt
 133 1    |                oly megríkatott szem, mit az álom meg nem vígasztalna.~
 134 1    |               korán a tihanyi tetőn volt az öreg. Egyenesen a kolostorba
 135 1    |         Egyenesen a kolostorba ment, hol az akkori szentmártoni apát
 136 1    |                sétálgattak, beszélgetvén az időkről, mert ha szabad
 137 1    |          nevezetes 1809-ik esztendő vala az.~A kertnek középútját összemért
 138 1    |               két főpap, arcukon ott ült az a böcsületes aggodalom,
 139 1    |           hivatkozni szükséges is lenne.~Az a papír Napóleon nyilatkozványa
 140 1    |           szerencsétlenség! - kiálta föl az apát.~- Csak már magyarul
 141 1    |            csalják lépre... Büntetné meg az isten az olyan magyart,
 142 1    |                    Büntetné meg az isten az olyan magyart, ki most ilyen
 143 1    |            olvasója leszen neki - mondja az apát.~- Milliók - reverende
 144 1    |                  leszen segítve, - felel az apát.~- De mit csináljunk?~-
 145 1    |           nemzetért.~- Reverende! ez már az utolsó dolog, itt tudnunk
 146 1    |            akarok kétségbeesni, - mondja az apát.~- Úgy tehát, - ketten
 147 1    |              üstökéből keveset tépett ki az idő, piros arcán a bú nem
 148 1    |             hanem annál inkább rajt volt az a régi jó tekintély, mely
 149 1    |         tiszteletet el nem tudná tagadni az ember, - és szinte kezében
 150 1    |               kezében marad a süveg, míg az öreg maga nem mondaná az
 151 1    |                 az öreg maga nem mondaná az ilyen magamféle süldő embernek,
 152 1    |                  s mindjárt körbe fogják az öreg jószágdirektort.~-
 153 1    |     jószágdirektort.~- Búsulunk - mondja az apát, a beszéd fonalára
 154 1    |               vigadva sírni - szólt bele az öreg.~- S mit gondol, direktor
 155 1    |               direktor úr, - kezdé ismét az apát - hogy melyik alkalmazható
 156 1    |              melyik alkalmazható ránk?~- Az idő mondja meg, - szólt
 157 1    |                  idő mondja meg, - szólt az öreg, - csak azt sajnálom,
 158 1    |               hanem tudni fogják.~- S mi az a jó hit? tán direktor úr
 159 1    |                  aztán, de jónak nem! ez az én meggyőződésem, ez pedig
 160 1    |                  Kezet szoríta a püspök, az öreg direktor pedig folytatá.~-
 161 1    |            tűnődnek.~- Itt van! - mondja az apát.~- Már láttam - felele
 162 1    |              apát.~- Már láttam - felele az öreg.~- Nos, mit mondunk
 163 1    |                 minthogy nálunk megterem az olyan ember is, ki a bolondot
 164 1    |                  beszédnek. Most azonban az egyszer megment az isten,
 165 1    |               azonban az egyszer megment az isten, hogy a magunk kárán
 166 1    |            volnának már ez időkön - véli az apát.~- Ne siessünk,...
 167 1    |                     ne siessünk - mondja az öreg, - én vén fejemmel
 168 1    |                 évek múlva is kikél.~- S az lenne? - kérdi a püspök.~-
 169 1    |          bocsátandó vétek, például, hogy az apa védi és dugja a fiát,
 170 1    |               beszédet, mert tudta, hogy az öregnek voltak olyan időbelátó
 171 1    |          elrendelve?~- Még pedig nagyobb az eddigieknél,... s amint
 172 1    |                  mutatkozik - szólt bele az apát.~- Én az ellenkezőtől
 173 1    |                 szólt bele az apát.~- Én az ellenkezőtől félek, - mondja
 174 1    |             ellenkezőtől félek, - mondja az öreg.~- Hogyan? - csodálkozék
 175 1    |             templomban néha úgy elmondja az istennek a sok bajt, hogy
 176 1    |                 s a napi események által az idők oly izgalmasak, hogy
 177 1    |                  magunk nyelvén, - szólt az öreg.~- Mikor úgy nyelvemre
 178 1    |                  Mikor úgy nyelvemre jár az a diákszó, pedig Festetics
 179 1    |                  magát Berzsenyi? - szól az apát.~- Nem tudom megmondani,
 180 1    |                 kiált föl a püspök, mire az apát megrántá figyelmeztetésül,
 181 1    |          megrántá figyelmeztetésül, hogy az öregúr sem állhatja a diákszót.~-
 182 1    |                 azaz hogy a püspök vétke az a sok diákszó, - mondja
 183 1    |                csöngettek a klastromban, az apát házigazdai nyájassággal
 184 1    |                 vendégeit, hol Festetics az öreg direktornak nyújtá
 185 1    |                 Berzsenyinek ódáját, mit az művészi erővel szavalt el,
 186 1    |           hallgatókban szóra nem talált, az öreg jóízűen mondá:~- Uraim,
 187 1    |                csak méltóságtok - mondja az öreg, ügyvédünk ilyen levelet
 188 1    |             Statáriumot kellene hirdetni az ilyen beszédre, - bosszankodik
 189 1    |                 beszédre, - bosszankodik az öreg.~- Beszélni sem tudunk!
 190 1    |                püspök - semmi kifogásunk az érzelmek, hanem annál nagyobb
 191 1    |              ártatlan tréfájának.~Bejött az öreg révész, látván az ösmert
 192 1    |            Bejött az öreg révész, látván az ösmert urakat, mindjárt
 193 1    |                  ösmert urakat, mindjárt az ajtónál megállt, nehogy
 194 1    |             újság, révész gazda? - kérdi az apát.~- Újságot mondjak
 195 1    |               kérdé kíváncsian a gróf.~- Az is odakeveredik a sok szó
 196 1    |           nyakunkon van, - veszett volna az országában, most nem terelnék
 197 1    |            országában, most nem terelnék az embert fegyver alá.~- Aztán
 198 1    |             Valakinek csak el kell menni az országot védelmezni - mondja
 199 1    |                szemekkel néz ám arra, ki az erdőket bújta, mikor háborúba
 200 1    |             szómmal, ha kimondom, hogyha az a fölség nem bír a franciával,
 201 1    |              aztán akkor mondja meg, hol az az ellenség: tudom nem élődik
 202 1    |                 akkor mondja meg, hol az az ellenség: tudom nem élődik
 203 1    |                  szólnak? Néma gyereknek az anyja sem érti szavát.~-
 204 1    |              anyja sem érti szavát.~- Jó az isten, jót ád, - szólt bele
 205 1    |              isten, jót ád, - szólt bele az apát, nagyon is tudva, hogy
 206 1    |              apát, nagyon is tudva, hogy az öreg révész mit gondolt,
 207 1    |                   még mára vagy holnapra az esketőre engedelmet kérek.~-
 208 1    |        engedelmet kérek.~- S nem gondolt az ország bajára, öreg, hogy
 209 1    |               nincsen, ki veszi le rólam az én apai kötelességemet?~-
 210 1    |          senkinek, s én azt hiszem, hogy az ilyen vén fejnek nem sok
 211 1    |               Nemes legény kéri? - kérdi az apát.~- Nem nemes az, méltóságos
 212 1    |               kérdi az apát.~- Nem nemes az, méltóságos urak.~- Na,
 213 1    |                  püspök.~- Aki pedig nem az, nem vállalja magára szívesen,
 214 1    |                  uram.~A gróf félre húzá az öreg direktort.~- Uram!
 215 1    |        veszedelem sem tudja fölverni, ez az eltompulás, midőn a veszedelmet
 216 1    |               nem hagyom figyelem nélkül az állapotokat,... a hadjárat
 217 1    |            dühödtté tudott lenni.~- Mert az a kegyetlenség harca volt,
 218 1    |            valami félteni való? - mondja az öreg ismét a püspökhöz fordulván,
 219 1    |                meg kell vallani - mondja az öreg - nem is nézi ellenségnek.~-
 220 1    |                csak a gazdagokat bántja, az urakat, papokat, de a szegénységet
 221 1    |                 hiszik, édes révészem... az ágyú nem itcés üveg, hogy
 222 1    |                 egymást kínálgassa vele, az ágyúgolyó pedig nem ered
 223 1    |             fogadná, de nem nekem!~- Hát az a nagy francia sereg!~-
 224 1    |                puskát is láttam én, mint az evezőlapát, s ha más nincs:
 225 1    |              evezőlapát, s ha más nincs: az is jó lesz.~- Na! mi ketten
 226 1    |               jaj! mit is mondok, - szól az öreg a püspökre nézve, míg
 227 1    |               föl a gróf, visszavezetvén az öreget a másik beszélgetőhöz.~-
 228 1    |                  ő méltóságát - szabódék az öreg - ha meg van kötve
 229 1    |             révész köszönő arccal felelt az uraknak.~Elment az öreg
 230 1    |                felelt az uraknak.~Elment az öreg révész,... az együttmaradtak
 231 1    |                Elment az öreg révész,... az együttmaradtak összenéztek,
 232 1    |            mondja a püspök.~- Most pedig az a legfőbb, hogy a népnek
 233 2    |                  szántódi rév~ ~Meg volt az istenáldás, az esküvő is
 234 2    |                  Meg volt az istenáldás, az esküvő is megtörtént vendéghívó
 235 2    |                  hogy a fogdozás elmúlt, az öreg révész is útnak ereszté
 236 2    |               cigánnyal. Bíztatták, hogy az evezőt mélyebbre eressze,
 237 2    |               árva szellő sem ért hozzá.~Az öreg révész fejébe húzá
 238 2    |                hullámot verte a vihar, s az egész vízmente "kecskézett"1
 239 2    |                 a vihar a kompot, s csak az isten mentette meg Tantit,
 240 2    |             kompból, most már kereshetné az ember őkelmét ott a siófoki
 241 2    |                ott a siófoki parton, hol az a gyönyörű fekete porzó
 242 2    |                sem gondolná valaki, hogy az írást cigánnyal porozta
 243 2    |                 vegytanár kezébe kerülne az az avult papír, meg csak
 244 2    |              vegytanár kezébe kerülne az az avult papír, meg csak az
 245 2    |                 az avult papír, meg csak az akadna nyomára, s mutatná
 246 2    |                nagyot reccsent, hogy még az öreg is az istenhez kiáltott,
 247 2    |            reccsent, hogy még az öreg is az istenhez kiáltott, hát még
 248 2    |                 Mintha feleletet küldene az ég, a komp két erős hullám
 249 2    |         reccsenés még nagyobb volt, mint az előbbi, mire Tanti meg nagyobbat
 250 2    |             ígérni, mikor elkiáltá magát az öreg:~- Szórjatok ki mindent,
 251 2    |                négy lovat, két kocsit, s az ifjú párnak minden vagyonát
 252 2    |              ráfogják, hogy a cigány sem az...~A lovak a menekülés ösztönével
 253 2    |                bukott föl a hullámokból. Az emberek egy tömegbe szorultak
 254 2    |                  fogalom elfoszlik: csak az önmentésnek egyéni ereje
 255 2    |              vízbe lökni, ez elkeseredés az öntudatot újra fölizgatá
 256 2    |         megmagyarázva ama nagy szó: hogy az utolsók lesznek elsők.~-
 257 2    |             köpönyegnek, melynek szintén az volt a baja, mint az egyszeri
 258 2    |             szintén az volt a baja, mint az egyszeri híres ködmönnek,
 259 2    |                  bántsd, - riadt közibük az öreg révész - vagy meghalunk
 260 2    |     kétségbeesettek magukhoz térve nézik az arcokat.~Pista a komp mellett
 261 2    |                 áhítatos arcára figyelt, az öreg biztosan küzdött, s
 262 2    |                 s a cigány újra éledett.~Az öreget fönntartá a hit.~
 263 2    |                  öreget fönntartá a hit.~Az ifjú párt a szeretet.~S
 264 3    |            szabály, érti-e, ispán úr, mi az a szabály?~- Értem, igenis:
 265 3    |       parancsolat?~- Csak gazdálkodjanak az urak,... háborús világ van,
 266 3    |                  szalmának hasznát veszi az ember.~- Éppen akartam mondani,
 267 3    |         elmondani is röstellem, - mondja az ispán elkomorodva.~- Nos,
 268 3    |               történt, ispán úr? - kérdi az öreg, segíteni akarván a
 269 3    |               Megpenészlett talán?~- Még az sem volna oly nagy baj,
 270 3    |           történt vele? - békételenkedék az öreg.~- Én meg nem mondom,
 271 3    |                   Menjünk tehát - mondja az öreg egy hosszú, ezüstgombos
 272 3    |                  a kastély felé - mondja az öreg - hadd lássuk, mit
 273 3    |              hadd lássuk, mit tudnak már az új katonák.~- Magam is éppen
 274 3    |           nagyságodat. Ezzel kimentek, s az öreg tele gyanítással, anélkül,
 275 3    |           találkozás, megjegyezvén, hogy az öregúr tekintélye csakugyan
 276 3    |                eddigi lármázó hangjából, az ispán csudálkozására, valamivel
 277 3    |         társalgás német nyelvre tért,... az öreg semmi esetre sem oly
 278 3    |           érthető okból a németre esett.~Az ifjabbik tiszt nagyon elemében
 279 3    |                 volt, ha tréfálhatott, s az öregurat éppen jókedvében
 280 3    |                  úr megjegyzésének, s ez az öregurat igen elkomolyította.~-
 281 3    |                azt hinném, hogy e néppel az ellenséget is meg lehetne
 282 3    |                  meg lehetne verni.~- Ha az a deresre feküdnék - nevetett
 283 3    |                 kapitánynak már kevéssé, az öregnek pedig egyáltalában
 284 3    |                 uram! - okoskodik tovább az öreg - hogy milyen vezetőjük
 285 3    |               leszen.~- Vezetheti valaki az ökröt - nevetett még vadabbul
 286 3    |           történet lapjaira merem utalni az urat.~- Ej!... históriát
 287 3    |                   hogy a szó elsül, mint az ágyú, habár hazugságot írnak
 288 3    |          hazugságot írnak is.~- Megenged az úr, ha mondom, hogy máshol
 289 3    |                  tudnak,... - jegyzé meg az öreg... - az nem a mi szégyenünk.~-
 290 3    |                  jegyzé meg az öreg... - az nem a mi szégyenünk.~- Majd
 291 3    |             ilyen vad néppel, minő ebben az országban lakik - nevete
 292 3    |            tovább a hadnagy, - nézze meg az úr ezeket a barmokat, most
 293 3    |                  vesződünk ám: íme látja az úr, az egyik lábra szénát,
 294 3    |           vesződünk ám: íme látja az úr, az egyik lábra szénát, a másikra
 295 3    |               hogy arra fordulni tudjon.~Az öreg odanézett s rögtön
 296 3    |               odanézett s rögtön megérté az ispán panaszát, maga is
 297 3    |          könnyeket hullatott volna, most az elkeseredés küzdött benne.~-
 298 3    |                    Uram! - mondá aztán - az úrnak megbocsátható e vétke:
 299 3    |                 száz botot, s én mondom, az a száz bot nem tesz annyi
 300 3    |                 tesz annyi kárt, mint ez az egy szál szalma! Alásszolgája!~
 301 3    |                   Alásszolgája!~Hazament az öreg, gondolatai össze-vissza
 302 3    |                tolakodtak agyában, végre az öreg kapitány is azt mondá:~-
 303 4    |             szavakat találj.~Eszembe jut az a mese, mikor a szajkót
 304 4    |              jószágkormányzó.~Kívülről: "Az úrnak, tekintetes Berzsenyi
 305 4    |                Eközben bekopogtat valaki az ajtón.~- Szabad! - kiált
 306 4    |                 ajtón.~- Szabad! - kiált az öreg erőteljes hangon, mire
 307 4    |                  lelkész, s úgy látszik, az öregnek jó barátja, mert
 308 4    |                   csodálkozék amaz - még az hiányzott.~- Pedig itt van! -
 309 4    |                  Pedig itt van! - míg te az alsó jószágokon valál két
 310 4    |                 hónapja vett valamit,... az már avul, megint újat találtak
 311 4    |          találtak föl Párisban, most meg az a módi, s akitől telik,
 312 4    |                     Hellyel-közzel! mert az asszonycseléd addig rimánkodott,
 313 4    |                rimánkodott, hogy levette az urát lábáról, éppen most
 314 4    |              maga a jámbor balfelől ült, az asszony pedig jobbról!~-
 315 4    |                 csakhogy még ráért volna az idő, s én nem szeretem,
 316 4    |               még hátra?~E szónál bejött az öregasszony, tisztességes
 317 4    |                hangon ekképp szólítá meg az öreget:~- Kedves öregem!
 318 4    |               édes banyám - vágott szóba az öregúr, - bizony azt hiszem,
 319 4    |         ólálkodott a ház körül, mikor én az alföldön jártam.~- Ki tudja! -
 320 4    |                 tudja! - mond mosolyogva az öregasszony.~- Bár csak
 321 4    |               ijesztés, apjukom, - szólt az asszony némi komolysággal, -
 322 4    |              talán hatfélét is kérnél.~- Az első az volna, édes apjukom, -
 323 4    |            hatfélét is kérnél.~- Az első az volna, édes apjukom, - mondja
 324 4    |                   édes apjukom, - mondja az asszony - hogy ezután én
 325 4    |              Zsuzsim - mondá meggondolva az öreg - hát a másik mi volna,
 326 4    |                    A második kérésem meg az volna - mondja egyet megnyugodva
 327 4    |                 mondja egyet megnyugodva az asszony - hogy... ezután...
 328 4    |                   mikor akarok, - mondja az asszony az utolsó szavakat
 329 4    |              akarok, - mondja az asszony az utolsó szavakat egymás hátára
 330 4    |                   Hm,... hm! - dörmögött az apjuk, még mindig egyforma
 331 4    |                de tán hármat is köhögött az asszony, utóbb aztán nagynehezen
 332 4    |                  utóbb aztán nagynehezen az is kijött, azaz hogy amint
 333 4    |                most már... mindenfelé... az a módi (hallod öreg? módi!)
 334 4    |          jobbfelől.~Itt elakadt a szó, s az öregasszony remegve várta
 335 4    |            gondolván, ilyenformán felelt az asszonynak.~- Édes Zsuzsim!
 336 4    |               te-nek.~Egyet megnyugodott az öreg, kevés váratra azonban
 337 4    |             kapott.~- Második kívánságod az volna, ha jól hallám, hogy
 338 4    |                  van!~Itt megint megállt az öreg, hanem mintha két engedelemre
 339 4    |                arra lánchordta módidnak, az én házamat, meg az én böcsülettel
 340 4    |             módidnak, az én házamat, meg az én böcsülettel megőszült
 341 4    |                  vált, hanem úgy megülte az ötven éves menyegzőt, hogy
 342 4    |          idejében ilyenekből kerültek ki az akkoriban úgynevezett eleven
 343 4    |            voltak. Jaj be nagy kár, hogy az ilyen ember meg nem marad
 344 4    |               beszél Szántay Zsigmond és az öreg pap?~Ami Tihanyban
 345 4    |          mentette meg akkor a trónt? nem az, hogy született katonák
 346 4    |              vesződünk, addig rajtunk üt az ellenség: amit tulajdonképp
 347 4    |                 menni, de amit megeszik, az kár. És íme, majd nem az
 348 4    |                 az kár. És íme, majd nem az ellenséget fogják megszalasztani,
 349 4    |              álló a generálisnak:~- Kend az Alvinczy?~- Én vagyok, mi
 350 4    |           kialudt a pipa a szájukban, de az a jó magyar vér lángba gyúlt,
 351 4    |                  mindjárt lóra ülnek, és az ellenségre mennek.~De szép
 352 4    |               volt pedig ez a magyarnak: az ellenséget verni.~Nem is
 353 4    |              küldött. Kibúsulván magukat az öregek, megnépesedett az
 354 4    |                 az öregek, megnépesedett az udvar, néhány negyed óra
 355 4    |                  a ház, lévén tudniillik az az idő még akkoriban, hogy
 356 4    |                 ház, lévén tudniillik az az idő még akkoriban, hogy
 357 4    |          elnevezték civilizációnak, hogy az ember a cselédje előtt bátran
 358 4    |         összeszámlálni a kocsikat - elég az hozzá, hogy megtellett a
 359 4    |                  megtellett a ház: s míg az udvaron a sok baromfi sírt-rítt,
 360 4    |               ordítozott, addig ott benn az igaz barátság kurtán elmondá
 361 4    |              barátság kurtán elmondá azt az egy-két szót, ami édes örömében
 362 4    |               hogy majd egymásba szakadt az ember, nem lévén semmi híre
 363 4    |            históriája, mint akkor. Pedig az akkori fiatal nők, ha a
 364 4    |               pirosabbak voltak ám, mint az a lelkem galambom nagyságos
 365 4    |               köcsögjeit a tálas helyett az asztal fiókjában tartja.~
 366 4    |              hogy a vendégekről leszedje az úti port, ezzel megvolt
 367 4    |                  úti port, ezzel megvolt az öltözködés, de ha történetből
 368 4    |               előbb künn volt a gazda, s az ölelkezés mindjárt első
 369 4    |           csoportban gyűltek össze,... s az öregek egymásra találtak,
 370 4    |                öregek egymásra találtak, az öregek hányták-vetették
 371 4    |                  öregek hányták-vetették az ország dolgát, az asszonyok
 372 4    |       hányták-vetették az ország dolgát, az asszonyok szapulták a vásznat,...
 373 4    |            ártatlan dolgokról beszéltek, az úrfiak pedig beszéltek egymásnak
 374 4    |                 más mindenféle virágról. Az efféle szavak pedig, mint:
 375 4    |              ebben a tekintetben megvolt az a jó haszna, hogy nem lehetett
 376 4    |           bolondot elmondani, mert abban az időben igen könnyen azt
 377 4    |              Tekintsünk be legelőször is az asszonyságok közé, magunk
 378 4    |                hiába, - bele talál nézni az asszony az írásba, s még
 379 4    |              bele talál nézni az asszony az írásba, s még rám fogja,
 380 4    |              susognak, hallgassuk inkább az öregebbeket, mert azok már
 381 4    |                  annyi asszony között, s az öreg Schnellerné, még akkoriban
 382 4    |              akkoriban javabeli asszony, az iregi ménesmesterné vitte
 383 4    |              látta nagyra nőni, nem volt az a búcsú és jó mulatság,
 384 4    |                 akármi ezred elé, amiről az öreg Schneller, jámbor német
 385 4    |             mondja Szántay Sándornak, ki az öreg uraságnak titkára vala,
 386 4    |                olyan kínálva házasodtok, az öregeknek még annyi vigasztalódásuk
 387 4    |                édes asszonynéném.~- Érsz az ördögöt - pattant föl az
 388 4    |                 az ördögöt - pattant föl az öregasszony - megnőttél
 389 4    |                 kenyered is van, köszönd az istennek,... lásd mennyi
 390 4    |             lehet ám besavanyítani, mint az uborkát, hogy sokáig maradjon,
 391 4    |              pedig mikor összekerültünk, az egy drága szót sem tudott
 392 4    |                    viszonzá jó kedéllyel az öreg - megöleltük, megcsókoltuk
 393 4    |        megcsókoltuk egymást, utóbb pedig az én jó németem nem kapott
 394 4    |                mondani magyarul, hogy mi az, a mi előtte van? - S most
 395 4    |                  amint mondják, nézd meg az anyját, vedd el a lányát.~-
 396 4    |                háziasszony - mosdasd meg az úrfit, már én belefáradtam,
 397 4    |              úgy-e? - csak lesd - mondja az öregasszony - a te pajtásod
 398 4    |         öregasszony - a te pajtásod lesz az édes fiam,... ha olyant
 399 4    |              téged verne meg, - akkor is az én nyakamra futnál majd.~-
 400 4    |                 De édes fiam, régen volt az, mikor ölben hordoztalak
 401 4    |                 egy kis igazság is: mert az öregek a fiút, ki különben
 402 4    |               vesszük ezt a dolgot, hisz az a tartózkodás kiment a módiból.~
 403 4    |             Sándort, s amint gyanítható, az öreg Schnellernét meg is
 404 4    |              rosszul kigondolva a dolog, az öreg Schnellerné annak idejében
 405 4    |          négyesbe is odadurrogatott, meg az igazat is megmondta, ezért
 406 4    |          elintézésére. Volt is látszatja az ő befolyásának, mert akiket
 407 4    |                 ok nélkül zajgatod, majd az udvarodon termek! - Ettől
 408 4    |                 a fergetegtől, mert akit az egyenetlen úton kapott,
 409 4    |            kilencszer meggyónta ugyanazt az egyetlen egy vétket.~- Neked
 410 4    |                valaha,... majd megszokol az uradnál: az anyád sem nőtt
 411 4    |               majd megszokol az uradnál: az anyád sem nőtt ki az apád
 412 4    |            uradnál: az anyád sem nőtt ki az apád könyökéből. Azért ha
 413 4    |           könyökéből. Azért ha szokatlan az új ház, ha benn lakol, meglátod,
 414 4    |                   hogy meg ne ehülj, meg az uradnak is jusson, aztán
 415 4    |               pedig mindenki tudta, hogy az öregnek látogatása ki nem
 416 4    |                magára, - mondom ilyenkor az aztán szívesen elbeszélte
 417 4    |              nénémasszonynak, hogy ez is az én munkám!~Úgyszólván minden
 418 4    |              minden körnek megvolt abban az időben az ilyenforma asszonyvicispánja,
 419 4    |                  megvolt abban az időben az ilyenforma asszonyvicispánja,
 420 4    |               egy megrágatlan szót, néha az ilyen úgy kiszenvedett,
 421 4    |               tudott senki.~Lássák önök, az a tekintélyek kora volt,
 422 4    |                 teleszítt pofából fújták az ordító-vihart, mely hogy
 423 4    |                  voltak, melyeknek, mint az erdei tuskónak, megvolt
 424 4    |                   hanem azt is gondoltak az öregek, hogy nem árt.~Kulcsár
 425 4    |            Kulcsár uram szakácskönyvében az utolsó falatig meg van írva,
 426 4    |               van írva, hogy milyen volt az akkori magyar koszt, nem
 427 4    |                  nem akarom leírni, elég az hozzá, hogy jó volt. Könnyen
 428 4    |              párát éjjel is ébren tartja az étvágya, mért költögessem
 429 4    |               mért költögessem föl benne az alvó oroszlánt?~Schnellerné
 430 4    |                  küszöbölte. Nem is volt az rossz hely, magam is odaülnék
 431 4    |                 annyit mégis tudok, hogy az egyik szebb volt, mint a
 432 4    |                fel egy dévaj férfi.~- Ki az? ki az? - hangzik mindenfelől
 433 4    |                 dévaj férfi.~- Ki az? ki az? - hangzik mindenfelől a
 434 4    |            elkárhozott lelket, sajnálják az ilyent. "Megver a feleséged", -
 435 4    |            Megver a feleséged", - mondja az egyik. "Letéteti veled a
 436 4    |                 negyedik - majd megtanít az asszony ülni", az ötödik
 437 4    |               megtanít az asszony ülni", az ötödik pedig mást mond.~
 438 4    |                  mondám, hogy nem leszen az úgy! rögtön fölriad ellene
 439 4    |                félóráig ott állhat, mint az útmutatófa. - "Én azt is
 440 4    |            ingerkedik a másik, míg végre az öregebbek is előkerülnek,
 441 4    |          ijesztik, hogy egy szál cérnára az asztallábhoz kötik, és ringatja
 442 4    |                   és ringatja a bölcsőt.~Az úristen legyen irgalmas,
 443 4    |               kegyelmes egy vőlegénynek, az beállt röhögtető masinának, -
 444 4    |                 meg védelmezi magát, még az is rezzegeti, aki eddig
 445 4    |                  oly kíváncsian, hogy ki az a jámbor keresztény, kinek
 446 4    |                vőlegény?~- Ej, ej - szól az előbbi - a kisasszonyok
 447 4    |                testvér létükre köztük ül az, akit keresnek - tudniillik
 448 4    |                  nyaggatták a fiút, elég az hozzá, ha még nem volt szent
 449 4    |              hogy miben állt voltaképpen az ő szépségük.~Hanem én csak
 450 4    |               annyit mondhatok, hogy nem az a mostani ideális vékonyság
 451 4    |                  erőlködéssel, mennyivel az ember egy miskolci kenyeret
 452 4    |             legalább nem nyöszörög bele.~Az arcokat mostanában halaványaknak
 453 4    |            mondják, érdekes, pedig abban az időben, amelyik apának ilyen
 454 4    |            szebbek lesznek, ha egy kissé az arcukat is bemázoltatjátok.~
 455 4    |                   Ilyenek a ti nőitek, - az enyéimmel, ha szemközt jött
 456 4    |              elefántcsontból van.~De még az orrnak sem hagytok békét,
 457 4    |                  s a többi szépség mellé az is odaillett.~No a szemük,
 458 4    |                  odaillett.~No a szemük, az már nagyon is szép volt,...
 459 4    |               tudok mondani, minek ismét az a baja, hogy az akkoriak
 460 4    |              minek ismét az a baja, hogy az akkoriak nem maradtak úgy
 461 4    |              férjhez akarok adni, - mert az egyik férjhez fog menni
 462 4    |                  a lakodalmába, - mondja az egyik jobbról.~- Az én lakodalmamba? -
 463 4    |               mondja az egyik jobbról.~- Az én lakodalmamba? - kérdi
 464 4    |            hangos szót akart mondani, de az is meglátszott, hogy nem
 465 4    |                  a tréfának hangján lesz az mondva, s mikor az ifjú
 466 4    |                  lesz az mondva, s mikor az ifjú a fölmelegült érzelemnek
 467 4    |           Sándornak szája felé tartva:~- Az istenért, ne mondja!...
 468 4    |                borult a két orcája, hogy az előbbeni szónok úr sehogy
 469 4    |              hangos sírásra fakadt volna az előbb még oly csintalan
 470 4    |              világosan látom,... s ámbár az is természetes dolog előttem,
 471 4    |                 tagadni akarja ezt: mert az az elpirulás valami ritka
 472 4    |              tagadni akarja ezt: mert az az elpirulás valami ritka dolog,...
 473 4    |               valami ritka dolog,... oh, az úristenre kérem önt,...
 474 4    |             tudós ráncai, s ne mondja ki az újabb korra a szörnyű szót,
 475 4    |      össze-vissza mindent, hisz magam is az újabb kor gyermeke vagyok,
 476 4    |                 a másik után fordult meg az asztalon, s amint fölebb
 477 4    |                  a pácolt lében, melyben az őzcombokat áztatta kétszer
 478 4    |               ennek tulajdonítható, hogy az egyik vendég még az ujját
 479 4    |                 hogy az egyik vendég még az ujját is megszopja, mert,
 480 4    |                  mert, vagy illata, vagy az íze esett oly jól neki.~
 481 4    |                jól neki.~Keresztülmentek az ebéden, s a két szomszéd
 482 4    |               szomszéd kezdi hinni, hogy az ő lelkeik aligha nem beszélgettek
 483 4    |                lehetett volna.~Vége volt az ebédnek, nem mert elválni
 484 4    |                  maradának, s a többivel az urasági nagy kert csavargó
 485 4    |                  már nagyon titulázza, s az ilyen megkendezés vagy arravaló,
 486 4    |                  a célzásokat abbahagyja az ember, vagy ha van egy kis
 487 4    |         Szekretárius uram - kapott szóba az asszony - legyen ám esze
 488 4    |        megkérlelje, mert láttam ám, hogy az asztalnál azt a lányt nagyon
 489 4    |                 mintha papírosra firkált az ember: ha egy disznó esik
 490 4    |                mit mondtál neki? - szólt az asszony a bizalmasabb hangot
 491 4    |                 után irultok-pirultok. - Az az eszeveszett Berky pedig,
 492 4    |              után irultok-pirultok. - Az az eszeveszett Berky pedig,
 493 4    |     ügyetlenkedék a szekretárius.~- Csak az elején, hamar! - aztán menjünk.~-
 494 4    |             Asszonynéném! - kiáltott föl az ifjú olyan hangon, mintha
 495 4    |              sokáig itt maradunk, elmegy az eszed.~- Inkább segítsen,
 496 4    |                       Amott jön anyád is az urammal,... mondd hamar,
 497 4    |                  hamar, mit akarsz, mert az a német, ha meglódul az
 498 4    |                  az a német, ha meglódul az esze, még itt agyonüt.~-
 499 4    |                  mondod, hogy szere...~- Az, az! édes drága jó asszonynéném,
 500 4    |              mondod, hogy szere...~- Az, az! édes drága jó asszonynéném,