Fejezet

  1 4 |            A viszontlátásig barátod~Szántay Zsigmond, jószágkormányzó.~
  2 4 |        barát föladja a penitenciát.~Szántay Zsigmond úr egyet gondolván,
  3 4 |         azaz hallgassuk, mit beszél Szántay Zsigmond és az öreg pap?~
  4 4 |           mikor jöttél meg? - kérdi Szántay Zsigmond.~- Éppen tegnap,
  5 4 |          nagyobb zörejjel vannak. - Szántay Zsigmondnak egyetlen fia
  6 4 |        Megvénítesz gyerek! - mondja Szántay Sándornak, ki az öreg uraságnak
  7 4 |             is viszketett a táncra.~Szántay Zsigmond még egyszer megpróbálta
  8 4 |             meglepte a titokkal, és Szántay Zsigmond édes örömében még
  9 4 |           Mi lesz hát anyjuk? kérdi Szántay Zsigmond feleségét vacsora
 10 5 |             Mi az a planum? - kérdé Szántay a kínlódó zsidót.~- A planum,
 11 5 |         nagy karszékébe helyezkedék Szántay, a zsidó pedig mosolygó
 12 5 |             is elfelejtette.~Bejött Szántay Zsigmond, és maga is megijedt,
 13 7 |                                     Szántay és fia.~ ~Térjünk vissza
 14 7 |      elválást ki ne találták volna.~Szántay Zsigmondot késő éjben íróasztalánál
 15 8 |        talált volna, s ez alatt már Szántay Zsigmond is megérkezett,
 16 8 |        szobájába kelle vezetni, hol Szántay maga is, bár reszketegen,
 17 8 |     uralkodni: a majoresco.~Az öreg Szántay pillanatnyira sem hagyá
 18 9 |         akkor, nem kenyeret - kiált Szántay Zsigmond a szomszéd szobába
 19 9 |         urak, s mintán látták, hogy Szántay Zsigmond elhalványult, a
 20 9 |             Isten hírével, - mondja Szántay az oldalszobában egy karszékbe
 21 10|           az elemek ki nem irtanak.~Szántay Sándor fogadá őket, az ifjabbik
 22 10|          epét, hogy annak keserűjét Szántay Sándorra mielőbb kidöntse.~
 23 11|             derekán lehetett, mikor Szántay Sándor egy négy esztendős
 24 11|         hogy gondját viselem - mond Szántay Sándor - elhiszed-e?~- Elhisem,
 25 12|             mindig függőben maradt.~Szántay Sándor az ifjabb gróf uradalmain,
 26 12|           hogy nem voltak magyarok.~Szántay Sándor csöndes elkeseredéssel
 27 12|         említett ütőszert, csakhogy Szántay Sándoron kívül az ispán
 28 12|     plenipotenciárius! Erre azonban Szántay mindjárt megfelelt.~- Egyszerű
 29 12|            eset fordul elő - mondja Szántay - ha Klein úr nemes ember -
 30 13|             fának kinyílott virága.~Szántay Sándor, szokásaként paripán
 31 16|            akár a nevelőapát, éppen Szántay urat ezért büntetni lehetne! -
 32 16|         ispán elment, s tudva, hogy Szántay most nejével a székvárosban
 33 17|       eszébe valami, jobban mondva, Szántay Sándornak, is íme már a
 34 17|  tanácskozmányban elhatározák, hogy Szántay Sándor a pártnak nevében
 35 17|           aztán valaki, félre híván Szántay Sándort, - csak a papi jószágokat
 36 17|           minőre példa még nincsen.~Szántay menekülni kívánt a nagy
 37 17|         mert élni akarunk! - mondja Szántay lelkesülten, mire a másik
 38 17|       térjünk személyeinkhez.~Végre Szántay a grófnak családi dolgaira
 39 17|           szűntek meg a zokogástól.~Szántay magához hivatá Pistát, ki
 40 27|        lesvén a kiszállót, ki éppen Szántay Sándor vala. Pozsonyból
 41 28|         ment föl az országgyűlésre, Szántay pedig ott hívta meg még
 42 28|        áldásának.~Alig érkezett meg Szántay Pozsonyból, egy vasárnap
 43 28|        lebirkózzuk egymást.~Mielőtt Szántay vendégeihez mehetne, Jolán
 44 28|             tanult az oskolában, és Szántay tökéletes boldogságban találta
 45 28|              A fiú már megnyúlt, és Szántay örömmel látta a fiút növekedni,
 46 28|            szóváltás után az öreget Szántay felesége táncba kapta, és
 47 28|   megolvasták végtől-végig? - kérdi Szántay.~- Elolvastuk, tekintetes
 48 28|             egyszerű emberből, hogy Szántay nem feszegette a dolgot,
 49 28|            a másik kicsoda? - kérdé Szántay egy fiatal legénygyerekre
 50 28|                szól még komolyabban Szántay, - tudod-e, mi az az ágyú?~-
 51 28|          isten benneteket! - mondja Szántay kezet fogván velük, egyszersmind
 52 35|     fölesküvőt.~- Pista!... - szólt Szántay - hisz ez a mi emberünk! -
 53 38|       nemesség összeírása! - mondja Szántay - hatezer szavazható nemes,
 54 38|               Győzni fogunk, mondja Szántay, hisz az ellenpárt fejének,
 55 38|    keresztül ment annyi, hogy amint Szántay az ablakból számolgatá,
 56 38|         Legyőznek bennünket! mondja Szántay a grófnak, - csak azt nem
 57 38|            az az ősz ember? - kérdé Szántay a kanászra mutatva, - ki
 58 38|           Mit akarsz Tanti? - kérdi Szántay.~- Jaj, tekintetes uram,
 59 38|        Adózunk!... bolond! - mondja Szántay kedvetlenül, nem tudva mit
 60 38|            a cigányt és Pistát csak Szántay közbejötte menté meg a keserves
 61 38|         ablakon jobbról?~- Ki az?~- Szántay úr... hallja kend, adósa
 62 38|      szegődött kend, - csakhogy nem Szántay úr mellett van, azt tudom.~-
 63 38|    megszabadulok, - tehát tisztelem Szántay urat, - mink is adózunk!~
 64 38|          utána pedig négyszáz, mire Szántay és a gróf még inkább elszomorodtak.~-
 65 39|             maradjon írott malaszt.~Szántay levélíráshoz fogott, egy
 66 39|           munkát, - írja a levélben Szántay, - most már van reménységem,
 67 40|         Méltóságos gróf - válaszolt Szántay - én még ma is világosan
 68 40|           emberre van szükségem!...~Szántay némán maradt, mire amaz
 69 40|        végre megint megszólamlék.~- Szántay! néhány év óta lakom e... (
 70 40|             átnyújtván a megrovást.~Szántay hirtelen körösztül futá
 71 40|       látszának.~- Átlátja ön, édes Szántay úr, hogy e botránynak folytatására
 72 40|           Hallgatom türelemmel édes Szántay úr, azért csak mondjon meg
 73 40|             irgalmatlant játssza.~- Szántay! látom, hogy messze mentem, -
 74 40|            nélkül?~- Igen! - feleli Szántay.~- Hadd hallom véleményét, -
 75 40|            az örökváltság! - mondja Szántay, mire a gróf némi levertséggel
 76 40|             állapoton.~- Még egyet, Szántay! - mondja a gróf bizalmasan
 77 40|            mondja a gróf bizalmasan Szántay karjába fűződve, - ön testvéremet
 78 40|             ne szóljunk erről, édes Szántay, - mondja a gróf fájóbb
 79 40|          fájóbb érzelemmel, - hanem Szántay,... nagyon megöregülök,
 80 40|           ön az én legelső barátom!~Szántay eltávozék, és rögtön írt
 81 41|                     1840. A hála.~ ~Szántay a bankárhoz lépett be.~-
 82 41|              Üdvözlöm önt! - mondja Szántay.~- Isten hozta! - fogadja
 83 41|             ezer köszönet! - mondja Szántay a bankárnak, - tömérdek
 84 41|             tartóztatom önt - szólt Szántay - ön bizonyosan nem ok nélkül
 85 41|    tündérivé tevé a gyermeket, hogy Szántay szokatlanul lepeték meg
 86 41|            győzök bámulni! - mondja Szántay.~- Sőt én ezt igen természetesnek
 87 41|    legnagyobb bizonyítvány! - szóla Szántay - hanem már most nem akarom
 88 41|            a grófi család, valamint Szántay egy csoportban levén, éppen
 89 41|             csak a robajt hallá, de Szántay és a bankár eliszonyodva
 90 41|   leeresztvén öléből a gyermeket.~- Szántay!... megjegyezte őt? - kérdi
 91 41|         Ösmeri őt? - kérdi a bankár Szántay keze után kapva.~- Mondtam
 92 42|           sikerül, sikerül a másik.~Szántay lépett be, s egy csomó bankjeggyel
 93 42|         használni bármikor - mondja Szántay, - hanem alkalmilag kérdek
 94 42|            mind nem értem! - mondja Szántay, hanem jól megjegyzé magának,
 95 42|         kért föl.~Ezután következék Szántay másik indítványa, a nem
 96 42|       szólamlott meg, mert Klein úr Szántay indítványa ellen szól, s
 97 42|       eltöröltetni!~- Ám legyen,... Szántay! Ámbár két évvel előbb kész
 98 43| összekapaszkodva, ez a kettő együtt Szántay és Tapadó bácsi.~- Gőzhajón
 99 43|       urambátyám! - végzi be a szót Szántay, minthogy az elnök megnyitá
100 43|            néz, urambátyám? - kérdi Szántay Tapadót.~- Hová nézek?... -
101 43|             aztán addig van! - véli Szántay.~- De bizony uramöcsém,
102 43|            dolog! - mondja tréfálva Szántay.~- No hát be kell híni, -
103 44|       rendszert tervezte.~Egy napon Szántay és Klein ugyanazon postával
104 44|         mind a kettő. Klein fiától, Szántay pedig egy fiatal bécsi orvostól,
105 44|            másik levelet.~"Tisztelt Szántay úr!~Meglehet, kegyed tán
106 44|          nem tudja azt, amit ő tud.~Szántay közlé a gróffal a levelet, -
107 44|            is gondoskodom! - mondja Szántay - hanem előbb várjuk be
108 44|            leszállítja más! - ezzel Szántay a cigány után küldött, de
109 44|            az ember várakozik reám.~Szántay úr lakására sietett, hol
110 44|           lőn a kurta válasz - s ön Szántay úrnak adja át hivatali körét,
111 44|          elbizakodottan, mire aztán Szántay szól közbe, mégpedig Kleinhez.~-
112 44|             a cigány a terembe, hol Szántay a grófnak az eredményt beszélte.~-
113 44|         micsoda titkod van? - kérdi Szántay.~- Ne kérdezzse, tekintetes
114 44|           uram!~- Meglesz! - mondja Szántay és a gróf,... - hát neked
115 45|             már mégis sok! - mondja Szántay D... nak, ki az ízetlen
116 49|         néhány évvel később Tapadót Szántay, ki vejével karonfogva ment
117 49|            az istenért!... - mondja Szántay, - mit gondol?...~- Azt
118 49|       tekintetes úrnak fia? - kérdi Szántay célzással a múltra.~- Ha