bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

 501 4    |                      Szántayné! - kiálta az öregasszonyhoz, gyere csak
 502 4    |    öregasszonyhoz, gyere csak hamar...~- Az istenre kérem,... csak azoknak
 503 4    |               Eredj, jó bolond! - mondja az asszony, Sándor pedig a
 504 4    |                  közepén is elszomorodik az ember.~Búsulni valónk mindig
 505 4    |              kapott a vonó alá, hogy még az öregek talpa is viszketett
 506 4    |             ötven esztendőt ugrott át, - az öregúr a lépést úgy megvigyázva
 507 4    |               Jól volt bíz ez! - kiáltja az öreg, kinek példáján táncra
 508 4    |                  kapta el Jolánt, s amit az öregúr lábaival csak formának
 509 4    |              szívesen legeltette szemeit az édes magáén, s mintha közös
 510 4    |           másikét dicsérte.~Visszagondol az öreg a múltra,... átszalad
 511 4    |           búsulni, tudja bár, hogy közel az ajtó a másvilágra, - nem
 512 4    |                legerősebb köteléke. - Ez az apák, anyák gondolata.~Az
 513 4    |                az apák, anyák gondolata.~Az agglegény, mint egy tolvaj
 514 4    |                volt. Ki sajnálja? senki. Az ember megbámulta a méhnek
 515 4    |            hasznos munkásságát, nem meri az állatokkal egybevetni, azt
 516 4    |                 azt mondja: úgy hal meg. Az agglegény, egyet kivéve,
 517 4    |                 a kedves lányt, ki midőn az apa vállára kapaszkodott,
 518 4    |                 Ne, fiam! - mondja aztán az öreg, - neked adom, öreglegény
 519 4    |               adom, öreglegény vagyok én az ilyen mesterséghez, - ezzel
 520 4    |              ilyen mesterséghez, - ezzel az apa kezéből a fiúéba került
 521 4    |            hosszú asztal benyújtózkodott az üres helyre, hogy a vacsorát
 522 4    |              sarokba, Jolán és Sándornak az anyja, a harmadik Schnellerné
 523 4    |           Szántayném! - beszélt Jolánnak az anyja, Berényiné - sütni,
 524 4    |            akarat csak egy van a háznál, az pedig az enyém, ezzel a
 525 4    |               egy van a háznál, az pedig az enyém, ezzel a példával
 526 4    |             vissza, hogy fejes.~- Magam, az igaz, hogy olyan rossz álmú
 527 4    |                  eregette a szálat, vagy az öltést könnyen szalasztotta,
 528 4    |             Ilyenekről folyt a beszéd, - az egyik szívesen mondta, a
 529 4    |             hallgatta.~- Nekem nem adott az isten többet ennél az egy
 530 4    |              adott az isten többet ennél az egy fiúnál, - mondja Szántayné -
 531 4    |          tartottam, míg itthon volt, bíz az meg volt ütögetve, mert
 532 4    |                  kedves Berényiném, hogy az a férfigyerek vásott, mint
 533 4    |                 férfigyerek vásott, mint az ördög, fölmászkál a jegenyefa
 534 4    |          sudaráig is - persze hogy félti az ember, s ilyenkor aztán
 535 4    |                  meleget megszokta, mert az istenadta nyáron a napon
 536 4    |                  nyomhat csontra.~- Elég az hozzá, hogy összevalók,
 537 4    |                  hegedűhöz nyúltak.~- Ha az isten úgy akarja, mint magunk,
 538 4    |                 szép egypárrá lesznek.~- Az isten áldása legyen rajtuk.~-
 539 4    |               rajtuk.~- Én is azon kérem az istent, - mondja az anya,
 540 4    |                kérem az istent, - mondja az anya, aztán pedig a mellékszobák
 541 4    |                  hát? - kérdi a gazda.~- Az öregek az ágyakban, - mondja
 542 4    |               kérdi a gazda.~- Az öregek az ágyakban, - mondja az asszony -
 543 4    |             öregek az ágyakban, - mondja az asszony - a lányoknak az
 544 4    |                 az asszony - a lányoknak az ebédlőben a földre vettetek,
 545 4    |             ebédlőben a földre vettetek, az a sok gyerekember pedig
 546 4    |                 a szénára.~- Jó lesz bíz az, gondolá az öreg, s ekképp
 547 4    |                  Jó lesz bíz az, gondolá az öreg, s ekképp harminc-negyven
 548 4    |                volt ez úgy-e?~Mi is volt az?~Nem egyéb, édes jó barátom:
 549 5    |                 volna régóta bejönni, ha az ebek békét hagynak neki.~-
 550 5    |                 ígérj fölebb, - e szónál az egyik kutya már a bársonyhoz
 551 5    |                bátorságot is vette, hogy az egyik ebre rá akart csapni.~-
 552 5    |                  ebre rá akart csapni.~- Az lesz ám még a komédia, ha
 553 5    |                 kutyák felé, nem akarván az alkut elengedni.~- Vaj mir!
 554 5    |                  tudja?~- Tudom én, mert az a becsületes ember sírva
 555 5    |               volna, nem hagyta volna el az árendát, amíg bírta volna.~-
 556 5    |                 kössenek föl!~- Mit akar az az ember? - szólt a kormányzó
 557 5    |              kössenek föl!~- Mit akar az az ember? - szólt a kormányzó
 558 5    |                    Na, beszélj, - mondja az öreg, megállapodván közte
 559 5    |          mulatság okáért sorba cirógatta az ebeket, mintha az előbbeni
 560 5    |              cirógatta az ebeket, mintha az előbbeni munkáért dicsérgetné
 561 5    |                  nagyon kínlódott, pedig az idejövetel a kínokon kívül
 562 5    |           planumot akharok mundani.~- Mi az a planum? - kérdé Szántay
 563 5    |                ha meg nem éri, vigyen el az ördög.~Visszament az öreg,
 564 5    |                  el az ördög.~Visszament az öreg, megmondván előbb a
 565 5    |              eközben egy zacskót tett le az asztalvégre, mit az öreg
 566 5    |              tett le az asztalvégre, mit az öreg szokott egykedvűségével
 567 5    |                akarod azt hagyni? - volt az öreg kérdése.~- A világért
 568 5    |                 szeretem Jakab, - mondja az öreg, minek a zsidó annyira
 569 5    |              félj Jakab, szűkebb is lesz az még neked.~- Hát khérem
 570 5    |                 Ne bánja a nagyságos úr, az az én gondom lesz, hogy
 571 5    |                 bánja a nagyságos úr, az az én gondom lesz, hogy megíljek.~-
 572 5    |                   hogy akószámra keljen, az uraságnak esztendőnkint
 573 5    |        valamikhur, mint a vizet.~- Méreg az, Jakab, nem ital: hisz a
 574 5    |               ital: hisz a bélét kirágja az embernek.~- Van elég pharaszt,
 575 5    |                úr, nem khár értük.~- Hát az nem ember, úgy-e? - kérdi
 576 5    |                    kérdi emelkedő hangon az öreg.~- Ember, ember!...
 577 5    |               azért csak pharaszt - mire az öreg elhalaványodott.~-
 578 5    |               annyi esze csak van.~- Már az az én bajom lesz, nagyságos
 579 5    |                  esze csak van.~- Már az az én bajom lesz, nagyságos
 580 5    |              disznóhúsnál? - pattant föl az öreg, mire a zsidó nem felelt. -
 581 5    |              eresszen el a nagyságos úr, az a magáé már úgy is, akhármit
 582 5    |                is, akhármit csinál vele.~Az öregben felháborodott az
 583 5    |                 Az öregben felháborodott az indulat, leült íróasztalához,
 584 5    |                   Ezt a levelet elviszed az ispán úrhoz, - Jakab is
 585 5    |              mellett, s alig várta, hogy az ispán úrnál legyen.~Éppen
 586 5    |                  tüstént, olvasás közben az erszényt és a zsidót nézegetvén,
 587 5    |               levélben, amint tudniillik az ispán úr több ízben a pénzcsomóra
 588 5    |                ez a pénz, zsidó? - kérdi az ispán.~- Annyi, amennyi! -
 589 5    |              megmondhatod talán.~- Minek az, nemzetes úr - nevetett
 590 5    |               khérdezze a nemzetes úr... az ilyent nem szokták megolvasni.~-
 591 5    |              érek rá itt időzni - mondja az ispán a hajdúhoz fordulva -
 592 5    |              hajdú.~- Ez a zsidó - szólt az ispán komoly megilletődéssel,
 593 5    |               komoly megilletődéssel, mi az ilyen dolgot megilleti.~
 594 5    |             egymás háta mögött.~- Mennyi az a pénz? - beszélj.~- Hisz
 595 5    |               khitenni, - mondja Jakab - az a phénz éppen háromszáz
 596 5    |                éppen háromszáz forint.~- Az sok! nagyon sok! - mondja
 597 5    |               sok! - mondja megzavarodva az ispán.~- Dehogy suk - beszéli
 598 5    |            mindig a földön hevert, talán az egyszeregyet is elfelejtette.~
 599 5    |                Elég ebből ennyi - mondja az öreg - kelj föl Jakab, és
 600 5    |            sajnálod átkozott pálinkáddal az emberek testét megölni,
 601 5    |                   Hát ez a pénz? - kérdi az ispán a kormányzóra nézvén.~-
 602 5    |             nyomorúságos viskóból, miért az isten úgy is majd megveri,
 603 6    |                kezében a hegedű, melynek az a csodálatos hatása volt,
 604 6    |                alighogy füleibe csapának az irgalmatlan hangok, kiválik
 605 6    |                  kiválik a többi közül s az öregtől elkérvén a hegedűt,
 606 6    |                 orvosságért szaladt, még az is megállt.~- Mennyei hangok! -
 607 6    |              hegedűvel bánni.~Még mindig az 1809-iki korszakban vagyunk,
 608 6    |                  Aspern alatt táborozott az osztrák sereg, előestvéjén
 609 6    |             sereg dicsszomjas tábornokai az osztrák faluk neveiből szedték
 610 6    |                vagy jobban mondva: éj, s az egyes ezredek rendeltetésük
 611 6    |                  végig fehér köpönyegén, az egyiknek bajusza közül olykor
 612 6    |          szokatlanul összecsomósodnak, s az egyik katona a kezében levő
 613 6    |              önkéntelenül fölugrott, még az a huszár is, ki néhány lépésnyire
 614 6    |                 a Benyovszky-regementből az óbester.~- Mit kérded, ha
 615 6    |             három hetes katona vagyok.~- Az már más, ecsém! - szólt
 616 6    |                 jó barátom, hogy ki volt az, aki a tűzbe csapott?~-
 617 6    |         lótni-futni tettél föl, mert míg az a fejeden lesz, meg nem
 618 6    |            valami nagyot hall - tehát ki az?~- Simonyi óbester, a huszárok
 619 6    |                  hegyek közé sietett: de az emberek elfeledtek az éj
 620 6    |                 de az emberek elfeledtek az éj nyugalmára gondolni,
 621 6    |              zöldtollas tábornokkal, kik az ezredes orcájában egy "igen"-
 622 6    |         orcájában egy "igen"-t keresnek.~Az ezredes megteszi köszöntését,
 623 6    |            néhányszor néznek vissza arra az emberre, ki egy nehéz munkát
 624 6    |             vállalt föl e napra.~Megállt az ezred: a jobbszárny csöndes
 625 6    |              olyan erős hangon, mely még az ágyúdörgésbe is bele mer
 626 6    |                 bele mer szólni.~Megállt az ezred, várván, hogy az öreg
 627 6    |           Megállt az ezred, várván, hogy az öreg mit mond? - mert mikor
 628 6    |                  ilyen tűzre várakoztak, az öreg nem tudta megállni
 629 6    |                 amelyik futni merne, míg az én lovam nem mozdul, még
 630 6    |                maradjunk itt...~- Hallod az öreget? - sugdosák egymásnak.~-
 631 6    |          kevesebben el sem mernek jönni.~Az egész hosszú sorban megmozdultak
 632 6    |                 elő tűzszerszámát, s míg az ellenséges ágyúk bömbölének
 633 6    |     mozdulatlanul állt meg.~Gondolkozott az öreg, hogy vajjon volt-e
 634 6    |                szakadt a golyónak, ekkor az öreg azt mondja magában, -
 635 6    |               egy golyó második ugrásban az ezredes alól kapta ki a
 636 6    |              alól kapta ki a lovat: hogy az öreg alig tudott kikerülni
 637 6    |               ekkor azt mondja a regruta az óbesternek, ki a pipát még
 638 6    |               fogta:~- Óbester uram! hát az üvé ég-e?~- Tied a tallér,
 639 6    |                 Tied a tallér, válaszolt az öreg, mikor újabb lovon
 640 6    |              ülve a homlok elé nyargalt.~Az alkonyat szürkülete mozdulatlan
 641 6    |        huszárokat, ekkor rögtön megszűnt az ágyúzás, és a négy lovas
 642 6    |          Simonyit.~Alig öt-hatszáz lépés az egész köztér, a parancsszó
 643 6    |                 lehetetlen.~A két szárny az irtóztató ágyúbődülésben
 644 6    |                édes jóízűen szemlélődött az ellenség futásán.~Aspern
 645 6    |              Aspern alól kinyomattak már az osztrákok, egyetlen egy
 646 6    |        füstgomoly eloszlott, maga maradt az ezred: a Benyovszky-ezred.~
 647 6    |            felszökellt és elébe sietének az érkező vendégnek.~- Simonyi! -
 648 6    |             főherceg - ez nagy tűz volt.~Az ezredes nem szólt, nehogy
 649 6    |          önkéntelenül.~- Én sokat vártam az ezredtől, de a mai több
 650 6    |              amit lehetett.~- Csoda volt az, két csoda egy nap, ezredesek! -
 651 6    |                  pillantást vetvén, mert az a Benyovszkyak ezredese
 652 6    |            mondja Simonyi - kevésből áll az a titok.~- S mi volna az? -
 653 6    |                 az a titok.~- S mi volna az? - kérdi a főherceg.~- Hogy
 654 6    |                  főherceg.~- Hogy tudjon az ember a nyelvükön beszélni.~ ~
 655 7    |         befejezéséhez közeledem, mintegy az elválás kínjait érzem.~Egy
 656 7    |               mondta valamikor: csak azt az elválást ki ne találták
 657 7    |                Jól megírt betűket vetett az öreg, az egyenes sorok majdnem
 658 7    |                  betűket vetett az öreg, az egyenes sorok majdnem kimért
 659 7    |           olvastam, ámbár sokat hazudnak az ilyen mesteremberek, mert
 660 7    |                   Ilyen munkában fogyott az ember Magyarországban, de
 661 7    |                   szép asszonyért tettük az igaz, magam is jelen voltam
 662 7    |                 kardomat, a magam részét az ellenség számából szintén
 663 7    |                   hogy miképpen lehetett az? mire csak azt mondom, hogy
 664 7    |               mire csak azt mondom, hogy az fogadott munka volt.~Láttuk
 665 7    |            mostani dolgokról nem szólok, az idők beszélnek, nem akarok
 666 7    |                mondanák: szépen köszönöm az ilyen munkát, edd meg, fogadok
 667 7    |               bárány, méhe, gyümölcs, és az úr Jézus tudja, mi minden
 668 7    |                megteremtett úr, - elmegy az országgyűlésre, csinál törvényt,
 669 7    |                   telkéhez van kötve, ha az ura nem ereszti, nem mehet
 670 7    |                 útfélen veretik,... csak az a híja, hogy el nem adják,
 671 7    |          posztóruhát visel,... ez is úr.~Az idő megmutatja, lehet-e
 672 7    |               sorba őket.~A németnek sok az atyafia, éppen hatszor több,
 673 7    |            vigyis, odavalók vagyunk.~Még az oláhnak is van valakije.~
 674 7    |                közt élünk!~Egy jó szóért az ingünket is odaadjuk.~Probatum
 675 7    |             Gyere be, Sándor! - szólt ki az öreg a másik szobába, hol
 676 7    |               hol Sándor foglalkozott, s az öregnek hívó szavára az
 677 7    |                  az öregnek hívó szavára az öreg mellett termett.~-
 678 7    |                   Ülj le, fiam, - mondja az öreg azon az ünnepélyes
 679 7    |              fiam, - mondja az öreg azon az ünnepélyes hangon, melyet
 680 7    |                 melyet sem a gondok, sem az idő nem bírtak meghajtani.
 681 7    |             meghajtani. Olyan egészséges az az arc, hogy kölcsön kérhetne
 682 7    |          meghajtani. Olyan egészséges az az arc, hogy kölcsön kérhetne
 683 7    |                  kölcsön kérhetne belőle az ember; kurta bekecs, asztrakánnal
 684 7    |                kevés zsinórzattal, abban az időben megszokott időszaki
 685 7    |          sújtásozva készített mellény, s az a dupla nyakravaló, mely
 686 7    |              jártasság kívántatott, hogy az alsó fehér kendőből egy
 687 7    |                 fehér csíkot hagyván, mi az akkori asszonyoknak kiváló
 688 7    |               elegendő feszességet adjon az akkor még született katonának
 689 7    |                   Ez volt a szabása mind az úrnak, mind a ruhájának;
 690 7    |                 a fiú bele merjen szólni az apja szavába, a fiú idáig,
 691 7    |                  szolga volt a háznál, s az öreg úr szobája olyan volt,
 692 7    |              mint a vezérnek sátora, hol az alattvaló megszokta, hogy
 693 7    |               bútorzat közt, tudja, hogy az egyikre soha sem ül senki.~
 694 7    |          szeszélyei kiugratták a "papát" az apai hatalomból, melynek
 695 7    |               míg a legtisztességesebbet az ilyenhez meglelte, míg a
 696 7    |       visszatérjek, mondom, azt gondolák az öregek, édes fiam, ha majd
 697 7    |              Sándor apjára nézett, mikor az öreg üléssel kínálta, mintha
 698 7    |                mintha gondolná: mi lelte az öreget? "Ülj le bátran!" -
 699 7    |                le bátran!" - mondja újra az öreg a csodálkozó fiúnak,
 700 7    |                  csodálkozó fiúnak, mire az némi vonódással húzódott
 701 7    |            helyzete szokatlanságát, hisz az apjával sohasem beszélt
 702 7    |                   Sándor, - mondja ismét az öreg, embersorba nőttél
 703 7    |                   mint magad.~Ennyi volt az elöljáró beszéd.~- Magunknak
 704 7    |                 dolgunk - folytatá odább az öreg, de megtaláljuk egymást
 705 7    |                Lásd - mondja még odább - az öreg gróf, mellette vagy,
 706 7    |                   hogy mutatónak vihetné az ember.~- Bíz az olyan, édes
 707 7    |                  vihetné az ember.~- Bíz az olyan, édes apám, jól mondja,
 708 7    |                   Isten nyugosztalja meg az apját, szegény, de sokszor
 709 7    |            tanult, s bármennyit korholta az apja nem használt, járta
 710 7    |                  a bolondját folyvást. - Az apja minduntalan tanácsot
 711 7    |                volt csoda egyrészt, mert az öreg úrnak számítása beledűlt
 712 7    |                 úrnak számítása beledűlt az egyszeregybe, ahelyett,
 713 7    |              sort tartott volna a másik, az öregúr följebb kotorászott,
 714 7    |             megorrolta a menyecske, hogy az öregúr nem vakarintott hátra
 715 7    |              vakarintott hátra a lábával az asszonyság előtt.~Ebből
 716 7    |            asszonyság előtt.~Ebből aztán az lett, hogy az öregúr úgy
 717 7    |                Ebből aztán az lett, hogy az öregúr úgy négy szem közt
 718 7    |                  még úgy kapaszkodunk is az ősök után, régibb tán egy
 719 7    |                  Ezek és hasonlók voltak az öregnek keserves szavai,
 720 7    |                  egy nyűgös életnek, mit az előítélet és nagyvilági
 721 7    |                   hogy legtöbb eszük van az országban.~Néha megtelt
 722 7    |                 unalmasak a grófnak ezek az emberek? - kérdi a hercegasszony.~-
 723 7    |            szíves lesz nekem megszerezni az uraknak származási tábláját:
 724 7    |              érne.~- Hercegasszony! ezek az emberek bemutattatának;
 725 7    |                nem vagyok kénytelen őket az utcán levett süveggel megbámulni,
 726 7    |         azonkívül egy részének birtokába az enyém úgy beleférne, mint
 727 7    |                olyan vétekkel, melyet ha az isten meg tud bocsátani,
 728 7    |                 vagy oly szegények, mint az ön hetvenhetedik ősének
 729 7    |                  ön hetvenhetedik ősének az apja, kiről önök soha sem
 730 7    |               hiszem, hogy szükségképpen az is csak ember volt, hacsak
 731 7    |           bizonyítják makacsságból, hogy az első ősük éppen valami más
 732 7    |                  koldussá tenni? - kérdi az asszony.~- Koldussá? korántsem,
 733 7    |               mindig megmaradnak számára az ön ősei, mit akar ennél
 734 7    |                  harsányan amaz.~- Igen, az vagyok, egy egyszerű magyar
 735 7    |         becsületes öreg apám megköszönte az adományt, mit azért kapott,
 736 7    |                  története, kedves fiam, az öreg grófnak,... s ezekből
 737 7    |                meg a két fiút, kik közül az ifjabbikat jól ismered,
 738 7    |                 volt, míg gyerek voltál, az idő mutatja meg, hogy később
 739 7    |              alatt nőtt föl, s megszokta az életet valódi alapján ösmerni,
 740 7    |             hazájába ment, magával vivén az öregebb fiút, kit azóta
 741 7    |                  öregebb fiút, kit azóta az apa nem látott, - az anya
 742 7    |               azóta az apa nem látott, - az anya pedig nem látta emezt.
 743 7    |                 múlt hónapban vittem föl az utolsó csomót, mit azonban
 744 7    |                  megváltozott a dolog, S az öregebb fiút az öreg gróf
 745 7    |                 dolog, S az öregebb fiút az öreg gróf haza rendelte.~
 746 7    |                 öreg gróf haza rendelte.~Az öregúrnak határozott szándéka,
 747 7    |                másikban nem tudom, van-e az öregnek még annyi ideje
 748 7    |                 érezzük, hogy több ebben az országban a koldus, mint
 749 7    |               szükséges volna arra, hogy az ember olykor egy irgalmas
 750 7    |                 utoljára marad, tegye be az ajtót, hanem ha már őseinkről
 751 7    |               nemzeti becsület, legalább az ne szapulódjék el az időben,
 752 7    |            legalább az ne szapulódjék el az időben, hanem amit lehet,
 753 7    |               dologról csak beszéltem, - az ifjú gróf lelkes ember,
 754 7    |                 tettek korát, - tegyetek az időben annyit, mennyit lehet.~
 755 7    |                 rosszabb sorsa van, mint az amerikai rabszolgának, mert
 756 7    |            várhat istentől, hogy a fehér az ördögöt feketének tartja,
 757 7    |             éppen olyan fehér képű, mint az úr,... és éppen úgy árultatik,
 758 7    |              neki mívelésre engedett. Ha az eladta földjét, vele együtt
 759 7    |                 lelkiismeret. Ezen kívül az utolsó íródiák is fölvágathatja
 760 7    |          megnyalja a száját, végignézvén az uraságén, csakhogy olykor
 761 7    |                számolást csinál, melyhez az a mértéket saját ökleiről
 762 7    |              tudja, hogy mikor nem eszik az ember, még a szájával is
 763 7    |                  alól kivámolni, tartson az uraság egy vénasszonyt,
 764 7    |                 aztán elszegelték előtte az utat.~Nincs olyan dolog,
 765 7    |                  végszónál bekopogtatott az urasági huszár, hogy az
 766 7    |                  az urasági huszár, hogy az uraság kéreti a kormányzó
 767 7    |            kéreti a kormányzó urat, mert az öregebbik úrfi külső országból
 768 7    |               Sajátszerű érzés kapta meg az öreget, mint mikor egy idegen
 769 8    |                 A majoresco.~ ~Fárasztom az olvasót, midőn úgy szólván
 770 8    |                  bal sorson meghurcolva, az egyszerű táblabíróként,
 771 8    |                 kergetném. De mentsen ki az olvasó, visszaemlékezvén
 772 8    |                hagyjuk szokott helyeiken az ódonszerű bútorzatot, megvallom,
 773 8    |                   műértő szemmel kutatni az építészet oskoláját. Nekem
 774 8    |                vagy szabálytalan alakjai az élet iskolájának.~Szemközt
 775 8    |               iskolájának.~Szemközt állt az apa a fiúval, - tán jobban
 776 8    |                 tudja, ha csakugyan ez-e az ő apja, vagy ez-e az ő fia?~
 777 8    |                ez-e az ő apja, vagy ez-e az ő fia?~Francia nyelven folyt
 778 8    |              utáni harmadik napon, midőn az apát utóreményeiről is végképp
 779 8    |              lehangolta. "Ah, Svájc, meg az Alpesek", - mondja a fiú.~-
 780 8    |                     mondja a fiú.~- Szép az mind, édes fiam, szemnek,
 781 8    |                fiam, melyről azt hihetné az ember, hogy a földabroszon
 782 8    |                kár, - minő élvezet nézni az óriás hótömegeket.~- Decemberben
 783 8    |                 is lesz, - csak mehessen az ember egyik faluból a másikba.~-
 784 8    |                  faluból a másikba.~- De az az örök tél,... azok a százados
 785 8    |               faluból a másikba.~- De az az örök tél,... azok a százados
 786 8    |                mondá mindig darabosabban az öreg.~- Atyám, úgy látszik
 787 8    |               apám.~- Hüm, - nyögé közbe az öreg, míg amaz könnyedén
 788 8    |                  hiszed magadat...~- Ah, az ötletek, apám, azok a leghatásosabb
 789 8    |                  állnak a lovak - mondja az inas... a sebesen lefolyt
 790 8    |                 egykedvűséggel állt, míg az apának homlokán egy vörös
 791 8    |               tágas jármű előtt, s midőn az öregek a hátulsó ülésben
 792 8    |                foglalt helyet.~Pattogott az ostor, s a négy ló könnyen
 793 8    |             Lassan elvonult a vörös folt az öreg gróf homlokán,... itt-ott
 794 8    |                 elé, s válaszokat adának az öregúrnak gyengéd kérdéseire.~
 795 8    |                kérdéseire.~A kíváncsiság az ifjú grófot megszólaltatá,
 796 8    |                hogy nem tud - franciául.~Az öreg gróf jószívűleg ereszté
 797 8    |             odább indult, s ekkor mondja az ifjú gróf:~- Ah, itt már
 798 8    |             vagyunk, itt már innen-onnan az ujjmutogatásra kerülünk.~
 799 8    |                 ujjmutogatásra kerülünk.~Az öregúr homlokán a vörös
 800 8    |                 járatja.~- Igen egyszerű az oka, mert az én posztóruhámat
 801 8    |               Igen egyszerű az oka, mert az én posztóruhámat is ezek
 802 8    |                 én posztóruhámat is ezek az emberek keresik.~- Ezek
 803 8    |              Atyám jól talál: mondom, ez az ötlet igen jó, de már tanítványom
 804 8    |                franciát közelről,... ah! az a dicső föld, már az maga
 805 8    |                 ah! az a dicső föld, már az maga kitűnő, hogy ott akármi
 806 8    |                    jegyzé meg egykedvűen az öreg gróf.~- El kell őket
 807 8    |                     Csak egy bökkenő van az egészben,... hogyha ezeket
 808 8    |           tehetsz, amit akarsz, - mondja az öreg mély megsértődés hangján,
 809 8    |              kocsi most fordul ki, éppen az ifjabbik grófé, ki apját
 810 8    |              ifjabbik grófé, ki apját és az öreget üdvözlendő, sietett
 811 8    |               öreget üdvözlendő, sietett az érkezettekhez.~- Honnét,
 812 8    |             Honnét, édes fiam? - szakadt az apa fia nyakába.~- Aspern
 813 8    |      huszárhadnagy átölelve apját, aztán az öreg direktort, annak is
 814 8    |              kilőtték a legjobb lovát, - az i... ménes tegyen ki magáért.~
 815 8    |               alak.~- Testvéred, - szólt az ifjúhoz, bemutatva a nagyobbikat,
 816 8    |                kikerekítvén mindazt, mit az udvariasság elöljáró beszédekkel
 817 8    |              hátrább maradának, hogy míg az öregek a lépcsőkön fölérnek,
 818 8    |            megismerkedhessenek, találván az ifjú lélek élénksége legkönnyebb
 819 8    |             élénksége legkönnyebb módot.~Az apa lassan mendegélt, érzé,
 820 8    |                is rágódott a lelkén, meg az öröm is, hogy neveltje karjai
 821 8    |             neveltje karjai közt van, és az a szív olyan zajló, mintha
 822 8    |                alól jössz, fiam? - kérdé az öreg gróf, azon megérzett
 823 8    |             megérzett kéjjel, mint mikor az ember tudja, hogy a cigány
 824 8    |               csak egyféle huszár van, s az csak magyar huszár.~- És
 825 8    |               csak hajdú.~- Miféle dolog az a hajdú? - volt az újabb
 826 8    |                 dolog az a hajdú? - volt az újabb kérdés.~- Ártatlan
 827 8    |                gondolatot, hogy apját és az öreg Szántayt eltölté friss
 828 8    |                 Igaz, édes fiam, - kérdi az apa, - hogy az ágyúzás alatt
 829 8    |                     kérdi az apa, - hogy az ágyúzás alatt pipára gyújtottatok?~-
 830 8    |            szaladást: hogy azt sem tudta az ember, melyikhez vágjon,
 831 8    |                  soványat röpülni hagyja az ember, és csak a kövérebbet
 832 8    |              huszár olyan hangon, mintha az osztályt vezénylené.~- Mon
 833 8    |          osztályt vezénylené.~- Mon ami, az osztrák ármádia ügyesen
 834 8    |                 mi katonáink...~- Melyik az a miénk? - lobbant föl a
 835 8    |                franciák! - magyarázkodék az öregebbik.~- Úgy hát ellenségek
 836 8    |                 azonnal derekára kötött.~Az öregek fölugrának, az eszme
 837 8    |            kötött.~Az öregek fölugrának, az eszme oly riasztó volt,
 838 8    |                 oly riasztó volt, mintha az isten neve lenne megkáromolva.
 839 8    |                 neve lenne megkáromolva. Az öreg grófot szobájába kelle
 840 8    |                  hosszú tanácskozás után az öreg gróf azt mondá, egy
 841 8    |               Másnapra a rázkódás eloltá az annyit gyötrött élet-szikrát,
 842 8    |                  uralkodni: a majoresco.~Az öreg Szántay pillanatnyira
 843 8    |                 hatalmában szemközt állt az öregebbik fiúval.~- Sajnálom
 844 8    |             volna le a súgólyuknál - itt az emberek fölindulnak, s még
 845 8    |                    Csak meglakhatik benn az ember, ha ennyi uradalom
 846 8    |             valamely törvény, mely nekem az itt lakást kötelességemmé
 847 8    |             természetes impertinenciával az úrfi - én nem akarok egyet-mást
 848 8    |            mondja ki másodszor a gróf, - az istenre kérem, - mondja
 849 8    |                  istenre kérem, - mondja az öreg.~- Ah, fél, hogy öcsém
 850 8    |             Magamra vállalom tehát, hogy az ifjabbik grófot erről megnyugtassam,
 851 8    |                 kérem megengedtetni, ami az én gusztusom, két országban
 852 8    |              mindenébe kerül.~- Mi lenne az a bűn?~- Haza- és fölségárulás.~-
 853 8    |                gondolatával végigszaladt az egész eszmén, - és halkan
 854 9    |               Beteljesedett.~ ~Megindult az időnek menete; nyomai oly
 855 9    |               fájó szívvel gondol vissza az eseményre, melyet sem eltagadni,
 856 9    |            nemesség, melynek lelkesülése az 1741-iki babért hordá fején...
 857 9    |              elhullatá.~Megváltozott tán az idők járása, és körmei nélkül
 858 9    |                és körmei nélkül születék az oroszlán?~Ne bántsátok:
 859 9    |                megszalasztatott, s midőn az intézők láták az eredményt,
 860 9    |                 s midőn az intézők láták az eredményt, bámultan nézék
 861 9    |                  a kiszámítás? és mennyi az erőtelenség?~A rémülésnek
 862 9    |              század csak egy perc, hanem az ember azon idő alatt születik,
 863 9    |               alatt születik, növekedik.~Az embernek oly hosszú ez idő,
 864 9    |                nemzeti szégyen.~Meg volt az előszél, s az avatottak
 865 9    |                   Meg volt az előszél, s az avatottak remegve várták
 866 9    |                fejjel várja veszedelmét.~Az apát minduntalan a mellékszobába
 867 9    |              Festeticsnek, és megszólítá az apátot.~- Talán új vendégek
 868 9    |                  érkeztek?~- Vendégek ám az istenadták, - katonák vagy
 869 9    |        egészséges ez valamennyi - mondja az apát s amint a cselédek
 870 9    |                megszokott harsány hangon az öreg.~- Nem vagyok én, nagyságos
 871 9    |          húzódván.~- Sebed volt talán?~- Az sem volt.~- Hol szolgáltál? -
 872 9    |              voltunk, hanem egyszer csak az a lárma volt, hogy szaladjunk,
 873 9    |         szaladjunk, a merre látunk, csak az ellenség felé ne.~- Ti aztán
 874 9    |             úgy-e? - mondja halaványulva az öreg.~- Nem futottam bíz
 875 9    |              ácsorogjak ott?~Összenéztek az urak, s mintán látták, hogy
 876 9    |                    szólt, harsány hangon az öreg - mondd, hogy hazudsz,
 877 9    |                  forintját, de hát annak az ezernyi ezernek, aki utánam
 878 9    |                 uram száz forintot, hogy az igazat elhazudja?~- De hátha
 879 9    |                hírével, - mondja Szántay az oldalszobában egy karszékbe
 880 9    |              Méltóságos gróf! - viszonzá az öregúr - ismerem én ezt
 881 9    |                  veszprémi vendég, kitől az újság vágyók egy hangon
 882 9    |                   mondja ihletett hangon az öreg, hátra vetvén fejét,
 883 9    |           megszomorodott lélek kiröppent az elfáradt testből.~ ~
 884 10   |           képzelni, kik részesei valának az idő keveredésének. Németország,
 885 10   |            lesett rá, hogy zsebre rakja.~Az események folyama megáradt,
 886 10   |        kalandorok föl-alá mozogtak, mint az időmérték kénesője, szaladván
 887 10   |              miután közben elmondá, hogy az ajtót hiába rángatják, mert
 888 10   |                 csak ő tudja kinyitni. - Az ajtónak egy sajátszerű lökést
 889 10   |                adván, vendégét kiereszté az akolból, hol a legközelebbi
 890 10   |           kocsinak, úgy látszik, megvolt az a filozófiája, hogy míg
 891 10   |               kívül hortyogott, a vendég az állomás végén meg ne szökjék.~-
 892 10   |                 levett kalappal bámulván az utas után, míg az a felső
 893 10   |               bámulván az utas után, míg az a felső lépcsők végénél
 894 10   |                 volt markába nézni, mert az csakugyan feltűnt, hogy
 895 10   |          hajtatni, tehát fáradt gebéivel az udvarra ment, hátrahagyván
 896 10   |              Magyarországról, mert abban az időben az angolok otthon
 897 10   |    Magyarországról, mert abban az időben az angolok otthon szoronkodtak,
 898 10   |                  s a jó reménység, abban az időben kivált, nem volt
 899 10   |        vendéglőnek egyik szárnyában volt az akkori ízléshez képest,
 900 10   |                  amit hozni méltóztatik.~Az egyik pincér rögtön meghozta
 901 10   |             egyik pincér rögtön meghozta az újdonságot, melyet a mindenféle
 902 10   |                 más hasonló mesterember.~Az olvasóterem hírlapjai mellett
 903 10   |             mellett aludt egy ember, kit az előbbeni pincér egész egykedvűséggel
 904 10   |                 amaz is kidörgölőzködött az álomból, s minthogy ezt
 905 10   |           egyébiránt azt hiszem, magának az úgy is mindegy, hétfő, kedd,
 906 10   |            előhordaná bizonyítványait, s az ˙/. vessző alatt a
 907 10   |                vessző alatt a feleségét, az ˙/. vessző alatt pedig
 908 10   |                  nyafog anyjának, hogy ő az örökös lisztpempőt már megunta, -
 909 10   |            legalább ne bolondítson, hisz az egész világ tudja, hogy
 910 10   |                  egész világ tudja, hogy az isten pénzét is elköltené, -
 911 10   |           markába - utolsó filléremet ez az újságlap ette meg, ha ez
 912 10   |                   hogy rögtön hírlapokat az érkezett vendégnek, s már
 913 10   |              fogják megcsudálni azt azok az oktondik, kiknek fogalmuk
 914 10   |              kiknek fogalmuk sincs, hogy az árpa az a dicső mag, melyen
 915 10   |             fogalmuk sincs, hogy az árpa az a dicső mag, melyen az ember
 916 10   |              árpa az a dicső mag, melyen az ember éppen úgy meghízik,
 917 10   |                 éppen úgy meghízik, mint az ökör. Lelkét dagasztani
 918 10   |        szétrepedne a tervektől, melyeket az úti kocsira fölrakott már.
 919 10   |               rövid időn meggazdagodván, az otthon maradtak elfeledték,
 920 10   |                szétmeredeztek, és miután az esteli szél újra melegre
 921 10   |            boldogságot, menjen ki érette az ország szelén túl egy mérföldnyire:
 922 10   |            pokolba! - mondja a pincér, - az az úr, kit említettem, kíván
 923 10   |                    mondja a pincér, - az az úr, kit említettem, kíván
 924 10   |                  kifordította Klein urat az előbbi hüvelyéből, s olyan
 925 10   |          elvégzik a dolgot, jobban, mint az emberek,... akiket most
 926 10   |            átnézhettem a számadásokat, - az itteni pénzláb szerint százötvenezer
 927 10   |              Klein műértő képpel, - csak az a kérdés, hogy megfelel-e
 928 10   |                haszonvehetőségének?~- Ez az, amiben kételkedem.~- Vannak
 929 10   |            érdemlik meg a hideg vizet.~- Az már föltett szándokom, hogy
 930 10   |                másokat kell szereznem.~- Az mindenesetre kínos munka.~-
 931 10   |              menni, ott könnyen meglelte az útját. Klein hamar észrevette,
 932 10   |             rövid volt a szóváltás, mert az elfáradt utas ágyba kívánkozott.~
 933 10   |                  estét kívánt, s mielőtt az szóhoz került volna, megkínálta
 934 10   |                nyakon Klein urat, - elég az hozzá, hogy ő is megkapaszkodott,
 935 10   |               olyan cifrán meg volt írva az ő nagy hatalma, hogy csak
 936 10   |                  nagy hatalma, hogy csak az hiányzott, hogy a grófot
 937 10   |           Magyarországba, melynek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy
 938 10   |                  elszaporodik rajt, mint az úti fű.~A Balaton alsó részére
 939 10   |             verni, melyet sem ember, sem az elemek ki nem irtanak.~Szántay
 940 10   |              Szántay Sándor fogadá őket, az ifjabbik grófnak megbízottja
 941 10   |                szünetet engednének, hogy az apai szerzemény jószágok
 942 10   |                 szétválasztathatnának, s az ingóságok megosztása kényelemmel
 943 10   |             mutatok be, - tudja maga, mi az: plenipotencia?~- Tökéletes
 944 10   |                 rövidnek tetszék azonban az értelmezés, azért a gróf
 945 10   |             mondok, s úgy rágja szájukba az embereknek.~- Parancsoljon
 946 10   |                 úr azt parancsolja, hogy az úr azt gyújtsa meg, - hát
 947 10   |                úr azt gyújtsa meg, - hát az úr meg fogja gyújtani. -
 948 10   |                  meg először?~- Mit akar az a fickó? - kérdi a gróf.~-
 949 10   |            mondja a gróf, szemközt állva az íródiáknak.~- És ha valakinek
 950 10   |                    Tehát tudják mind, mi az a plenipotencia?~- Tudjuk -
 951 10   |           hirdetésben megvolt.~Tanította az öreget álló egy óráig, az
 952 10   |                az öreget álló egy óráig, az pedig hallgatott, mint a
 953 10   |              pedig kérdi tőle:~- Hiszi-e az úr, a mit mondtam?~Az öreg
 954 10   |            Hiszi-e az úr, a mit mondtam?~Az öreg mégis hallgat.~Hátul
 955 10   |                    dühöngött Klein, mire az öreg megint azt mondja:~-
 956 10   |              által? - dühöngött Klein.~- Az öreg gróf által, ki végrendeletének
 957 10   |               Klein úr.~- Ezt ne feledje az úr! - mondja Klein. És az
 958 10   |                az úr! - mondja Klein. És az iroda ajtaján kiment.~Az
 959 10   |                 az iroda ajtaján kiment.~Az irodán kívül néhány kérelmező
 960 10   |          Senkinek sem volt még bátorsága az új hatalmast megszólítani,
 961 10   |                zsidótól annyit, amennyit az hamarjában összehazudhatott.~
 962 10   |              régen esenkedett, megnyerte az engedelmet, nyithatott boltot.~
 963 10   |                nyithatott boltot.~Rögtön az ispánhoz szaladt.~- Nemzetes
 964 10   |                lett, - okoskodik Jakab - az a nagyságos úr, azt pharancsolja
 965 10   |                    Értem Jakab, - mondja az ispán, - hanem mivel úgy
 966 10   |            többet, - most elmehetsz!~Még az nap kimérte Jakab a boltnak
 967 10   |               Nagyon szeret minket mégis az isten, hogy még millió szám
 968 11   |                 és kínálgatta a pálinkát az elmenő parasztoknak.~- Nincs
 969 11   |              Nincs pénz, Jakab, - mondja az egyik.~- Ha nincs, majd
 970 11   |               meg?... Hát khinek higgyen az ember? - végzi be Jakab,
 971 11   |             nyakú poharat töltve tartott az orra alá a parasztnak.~-
 972 11   |                 parasztnak.~- De erős ez az ital - véli a paraszt.~-
 973 11   |                  is itta.~Szokatlan volt az ital, s alig tudott lélegzetre
 974 11   |           paraszt, míg utóbb lebirkózván az erőt, azt kérdi: mivel tartozik?~-
 975 11   |              mondja Jakab, egyet rántván az ajtón a krétával - ez lesz
 976 11   |                  orvosságképpen, megitta az ember.~Jakab napról napra
 977 11   |              oldalán másodmagával ragadt az ajtóhoz.~Lassankint kezdé
 978 11   |                hívei, azonképpen fogynak az ő hallgatói. A pörsölypénz
 979 11   |               Jakabnál gyülekezett össze az apró pénz.~Egy darabig csak
 980 11   |            darabig csak a férfiak, utóbb az asszonyok is megfordultak
 981 11   |                   Jakab nem hiába mondta az öreg Szántaynak, hogy az
 982 11   |                 az öreg Szántaynak, hogy az ő gondja, miképp fog megélni.
 983 11   |               fogják fejére emelni, mert az emberek nem szoktak ütni
 984 11   |                 Jakab.~- Hamar kifogyott az a messzely phálinka.~- Az
 985 11   |                az a messzely phálinka.~- Az uram hátát kenegettem vele,
 986 11   |             került két három korty abból az egy messzelyből. Dejsz,
 987 11   |               ked engem, olyan akkurátus az én torkom, mint a garasos
 988 11   |                Ürítse ki, Jakab, - utalá az asszony a zsidót.~- Megvan, -
 989 11   |               zsidót.~- Megvan, - mondja az ravasz mosollyal, - hogy
 990 11   |              pharaszt.~- Jakab! - mondja az asszony szakasztóját kötény
 991 11   |                  kötény alá fogván, - ha az uram idejön, akkor nem voltam
 992 11   |             Hanem Sára asszony, mi dolog az, hogy ezek az asszonyok
 993 11   |                   mi dolog az, hogy ezek az asszonyok nem isszák a phálinkhát?~-
 994 11   |               Magam is khívánom! - kiált az asszony után, azután pedig
 995 11   |                     bab,... núc meg núc: az tizennúc. Most phinkli,
 996 11   |           khondignációs ház!... meg núc, az huszonnúc! azaz forint,...
 997 11   |               the Jakhab, khed Jakhab, - az öreg aphád is te, meg az
 998 11   |                 az öreg aphád is te, meg az öreg aphád is khed!... Krehn
 999 11   |               gyermeknél maradt...~Végre az álom elnyomá a gyermeket,
1000 11   |                   Jakab csöndesen behúzá az ajtót, mert valakit jönni