1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3452
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1001 11 | hörpentést, hanem amennyire az erős pálinka még fél hangját
1002 11 | kanász.~- Núc, meg núc, az tizennúc! mondja a zsidó,
1003 11 | nézvén a kanásznak arcát.~- Az tizennyolc! - hagyja helybe
1004 11 | ki.~- Tizennúc, meg núc, az huszonnúc.~- Az meg huszonnyolc
1005 11 | meg núc, az huszonnúc.~- Az meg huszonnyolc Jakab!...
1006 11 | menjünk odább, - biztatá az adós.~- Így khed thartozik
1007 11 | Lelkhiüsmeret!... lelkhiüsmeret? az annyit thesz, hogy minden
1008 11 | akhinek phénz khüll, még az üdvösségét is bealkussza.~-
1009 11 | jobb, - folytatá Jakab, - az éjjel nem világít a hold,
1010 11 | senki sem látja.~- Hát az isten, Jakab?~- Nű, - mondja
1011 11 | phápista ember kheed?~- Az volnék, - volt a válasz.~-
1012 11 | Nű, hát azt nem látta az isten?... no, thagadja kheed?~-
1013 11 | thehenet is elhozhatja khed az áráért, mert jó lesz. Egyúttal
1014 11 | zsidó - hanem belethanul az ember.~- Én meg azt mondom,
1015 11 | jobb, ha itthon marad.~- Ez az utolsó szó? - kérdi Jakab.~-
1016 11 | ütni, de Pista nem akart az isten munkájába nyúlni,
1017 11 | messzire, megtalálja akárhol az embert.~Tanti nyitotta be
1018 11 | embert.~Tanti nyitotta be az ajtót.~- Mit mondott a tanító?
1019 11 | tellett, végig futkozott az ujja a hegedűn, úgy hogy
1020 11 | khüll, azt khünnyen mondja az ember, - okoskodik a zsidó,
1021 11 | kapott a zsidó.~- Mire khüll az a phénz, még egyszer akharom
1022 11 | csak még most jutna eszébe az igazi, újra végig markolászta
1023 11 | inte Tantinak, hogy kész az alku.~- Ne hazudj - mondja
1024 11 | válaszolá Tanti.~- Hát az nem mindegy, ha egyet kürüsztül
1025 11 | nagyon kételkedve - de majd az ürdüg elhoz ezzel a hegedűvel.~-
1026 11 | Köpönyeg alá szedte Tanti az úgy ahogy bepólyált két
1027 11 | mit és hogy bocsát meg az embereknek, de csak elképzelem,
1028 11 | melynek méltóképpen csak az oltáron van helye.~Csöndesen
1029 11 | gyermek, teleszopták magukat az útra. Tanti legalkalmasabb
1030 11 | Nem valami lopott jószág az, te cigány! - tréfálkodik
1031 11 | drágában van.~- Nohát mi az utolsó ára a portékádnak,
1032 11 | uram, otthon bizs ezseknek az a bajuk, ha tudnának sem
1033 11 | alkudjunk meg hamar, adok az egyikért három húszast,
1034 11 | cigány odaért, elbeszélte az alkut, s a fiatal pár örömsugárzó
1035 11 | is pedig fiú.~- Te vagy az apjuk? - kérdi Sándor nagyot
1036 11 | cigány.~- Nagyon megszorult az az ember, Tanti, kinek nem
1037 11 | Nagyon megszorult az az ember, Tanti, kinek nem
1038 11 | vagy, Sándor, tartsd meg az alkut...~Sándor megölelte
1039 11 | szentegyház küszöbén, hol az egyik fiú Sándor, a másik
1040 12 | nemes ember.~ ~Mint mikor az itatóspapírra egy csöpp
1041 12 | tisztán akkora hely, hol az ember megcsíphette volna.~
1042 12 | adott.~Sára néni fordult be az ajtón, nagyon meglátszék
1043 12 | semmit sem kapott, hogy az új hordónak hírét vigye
1044 12 | Jakab egykedvűen.~- Nem az árát kérdeztem, hanem hogy
1045 12 | be a száját, - nagy szó az a tíz forint! Mikhor én
1046 12 | beszélni?... itt mérgesíti khed az embert!... hadd látom, mit
1047 12 | egy bádogtokot.~- Itt van az uramnak nemesi levele.~-
1048 12 | khalendárium.~- Mégsem adná az uram ezer forintért.~- Bolond
1049 12 | mennyiért adják a pénzt, s az ullan szegény ember markhábul
1050 12 | adjon Jakab, - tudja, hogy az uram, ha számon kéri, bőrömből
1051 12 | Na, hát adok, no, itt az a négy forint.~- Hat forint,
1052 12 | huzakodjék, hanem...~- Itt az üt forint, ha kell, ha nem
1053 12 | fülemet addig, míg khed az üt forinthot meghozza.~Sára
1054 12 | nem végezhetett, minthogy az a hadseregnél szolgálatban
1055 12 | hadseregnél szolgálatban levén, az idők szerint annyi háborúterhes
1056 12 | függőben maradt.~Szántay Sándor az ifjabb gróf uradalmain,
1057 12 | szerzeménybelieken, külön vitte az igazgatást, egyszersmind
1058 12 | ösmerkedni a jogi viszonyokkal.~Az érintkezés nem terjedt ki
1059 12 | csöndes elkeseredéssel nézte az üres helyeknek ilyen maszlagokkal
1060 12 | tán egyikben sem hiányzott az akarat, szívesen és hűséggel
1061 12 | hűséggel szolgálni azokat az uradalmakat, melyeken a
1062 12 | nyelvész rá merné fogni, hogy az ő iskolájába vág ez a különálló
1063 12 | Ily hatalmas uradalmakban az építkezés szép összegbe
1064 12 | szembetűnő összegek maradván ki az évi kiadásokból, bízvást
1065 12 | megbosszulni, azért azt mondja az általunk már ösmert ispán:~-
1066 12 | vansz lenni akarsz, mint az enyimbe.~- Dehogy akarok
1067 12 | okosabb lenni, - mondja az ispán - megelégszem én a
1068 12 | nagyságos úré, csakhogy ha már az uraság kenyerét eszem, meg
1069 12 | szolgálni.~- Én vagysz itt az úr, meghallotsz az ispán?~-
1070 12 | vagysz itt az úr, meghallotsz az ispán?~- Hallom uram, csakhogy
1071 12 | mégis több.~- Tudsz, mi az a plenipotencia?~- Azt még
1072 12 | Nohát most parancsolsz tülem az ispán, gyújts meg azt a
1073 12 | Mondom, hogy nem! - feleli az ispán.~- Ha nem, hát majd
1074 12 | egész dühösséggel felkapva az említett ütőszert, csakhogy
1075 12 | csakhogy Szántay Sándoron kívül az ispán is megfogta kezét.~-
1076 12 | megfogta kezét.~- Meg ne üssön az úr, - mondja az ispán, mert
1077 12 | ne üssön az úr, - mondja az ispán, mert nemes ember
1078 12 | vagyolsz! - ordít Klein, mire az ispán végképp kézre akarta
1079 12 | ő, mert nem verhetné meg az ispánt, ha kedve van rá,
1080 12 | okból, édes Klein úr, mert az actus majoris potentiae,
1081 12 | veszélyben forog.~- Hátha az a tigris meghalsz engemet,
1082 12 | Klein úr volt a támad, ha az ispán agyonüti, fizeti a
1083 12 | örököseinek a homagiumot.~- Mi az?~- A vér díja.~- S az hány
1084 12 | Mi az?~- A vér díja.~- S az hány millió?~- Negyven forint!
1085 12 | hogy miképpen kerül ki az a negyven forint? fontszámra
1086 12 | számolgatta a marhahúst, birkahúst az akkori limitáció szerint, -
1087 12 | nyolcvan csibének élete volt-e az ár, amennyi egyenlő értékű
1088 12 | amennyi egyenlő értékű lehetne az ember életével?~Csöngetett,
1089 12 | amint a vadásztól megérté az izenetet, némely ruhadarabokat
1090 12 | mondád, hogy Magyarországban az ember is limitáció alá kerül,
1091 12 | nagyságos úr, mondja Jakab.~- Az árát már tudom, Jakab, -
1092 12 | nagyon olcsón fizetik ki az árát.~- Jakab! hogyan megy
1093 12 | Jakab! hogyan megy itt az a nemesség-osztogatás?~-
1094 12 | kipublikáltatná.~- Elment az eszed, hát nem Klein-nek
1095 12 | legyek, mert most nem vagyok az.~Jakab ezt egykedvűen hallgatta,
1096 12 | jó alku mellett...~- Az magától értődik.~- Tehát,
1097 12 | olvasnók e hangos tételt, hogy az emberek életének ára törvény
1098 12 | nemkülönben, mint Angliában az ököré, melynek eleje, oldala
1099 12 | mindenekelőtt egy fésűt fogna az ember, hogy éghez meredező
1100 12 | még pedig anélkül, hogy az érdeklettnek magának még
1101 12 | hitét, azaz megesküdött az Istenre, annak minden szentjeire,
1102 12 | hogy egymagáért fölállítsák az őrültek házát.~Klein úrnak
1103 12 | néven Klein úrnak, hogy az egyszersmind védelmi állapotáról
1104 12 | találjon, mert Jakab még az egérkövet is alkalmasnak
1105 12 | Ilyen tűnődések közt érte az estharang, - mely más embernek
1106 12 | estharang, - mely más embernek az "úrangyalát" juttatná eszébe,
1107 12 | másokat hozván elő, hogy az igazság valamiképp nyomára
1108 12 | amely mérték kisebb, azért az illető tulajdonos huszonöt
1109 12 | hányni-vetni a dolgot, vajon az úristennel küszködjék-e,
1110 12 | temérdek pálinkát, vagy az emberekkel, kik hajlandók
1111 12 | egybe venni, mint a rátótiak az ezernyolcszázharmincadiki
1112 12 | csak kitalálod, mi kell az embernek? - Itt aztán egy
1113 12 | szóra!~- Na, most megyek, az éjjel a Pipagyújtónál leszünk,
1114 12 | mondja a kanász, becsapván az ajtót és kinn szorítván
1115 12 | ajtót és kinn szorítván az emberséget, aminek voltaképpen
1116 12 | lelkiismerete meg ne rúgja, ha ezt az embert egy jó időre láb
1117 12 | Kerekszám hadd legyen az az én adósságom, - mondja
1118 12 | Kerekszám hadd legyen az az én adósságom, - mondja a
1119 12 | garasosból, aztán megállom az italt, míg pénzem lesz.~-
1120 12 | akarom vágni.~- Messze van az nagyon.~- Hátha három icce
1121 12 | meg a zsák, hát add ide az egy itcét.~- Hanem mire
1122 12 | egy baltát, vagy rúgja be az ajtót.~- De aztán azt az
1123 12 | az ajtót.~- De aztán azt az ajtót nem csukod be többször,
1124 12 | mondja Jakab átnyújtva az itcét - csak haza gyűjjön
1125 12 | kerítéstelen házhoz érvén, mindjárt az istálló ajtajának pusztításához
1126 12 | Két-három rúgással akarta az ajtót betaszítani, de a
1127 12 | hamarabb engedelmeskedett az ajtó, és ott látván a csirát
1128 12 | összecsomósodott, baltával vágta el, és az országútra vezeté.~A csárdánál
1129 12 | ki egy utasnak.~Hallván az iszonyú rúgásokat, nem mert
1130 12 | pandúrokat, kiket elnyomván az álom, a hatalmas döngetés
1131 12 | közül egyik a másikat tolta az ajtóhoz, hogy a legelső
1132 12 | maga nyitá meg vigyázva az ajtót.~A szolgálót is végre
1133 12 | konyhaajtót, s mutatott az istálló felé.~Csakugyan
1134 12 | felé.~Csakugyan betörve az ajtó, az erőszakoskodásnak
1135 12 | Csakugyan betörve az ajtó, az erőszakoskodásnak nyilvánságos
1136 12 | készen, a jászolnál még az elvágott kötőféknek lehurkolt
1137 12 | lehurkolt darabja, - s amint az országúton átvezette a tehenet,
1138 12 | a tied?~- Nem.~- Hát ezt az ajtót ki feszítette ki?~-
1139 12 | felé nyargalt, Jakabot még az ágyból vervén föl, hogy
1140 12 | fáradságért igyanak.~Vége lévén az áldomásnak, Jakab hazament,
1141 12 | tervezgetvén, s mintegy ez lévén az alapgondolat:~Klein úr most
1142 12 | emberré lesz, hanem mi legyen az ára?~ ~
1143 13 | tükörré simult volna, hogy az ég a földön bámulja meg
1144 13 | kantárszár nem engedett az állat erejének, s egy pillanat
1145 13 | tudván gondolni, mi lehet az, megkerüli a ménest, s íme
1146 13 | mellől.~Még korán levén az idő, s hóna alól sárgulván
1147 13 | a pásztorháznál termett az izenettel, éppen a legnagyobb
1148 13 | két kis embert, mert míg az egyik ölben volt, a másik
1149 13 | meghagyott, nagyon kevés volt az.~Tantit lesre állítá Örzse,
1150 13 | Örzse, s addig magára szedte az olcsónak legjavát. Mikor
1151 13 | fölegyenesedett, szép termetén az arc egy megdicsőült kép
1152 13 | már hervadóban találja, - az anyát pedig okvetetlenül
1153 13 | okvetetlenül a rútság lepi meg, és az aggok közé görbíti egy kérlelhetlen
1154 13 | bárgyúsági mázt hagy, s az éretlenségnek nem igen vonzalmas
1155 13 | vizsgaságba viszi át, s az értelem kifejlődése által
1156 13 | értelem kifejlődése által az önbizalom egy kellemes kifejezést
1157 13 | egy kellemes kifejezést ad az arcnak, mi némileg önállónak
1158 13 | természetesnek találom, mert az önbizalom mindig erős fegyver,
1159 13 | áldását és sok szenvedés után az Istennek jóvoltát is érzé,
1160 13 | vészből, ez lévén utolsó, mit az elhozatalkor elteendőnek
1161 13 | kérlelhetlenül leszedi is az arcról azt, amit ember megvédeni
1162 13 | mely hűtlen bizonysága az egykori megbámult szépségnek.~
1163 13 | Tanti őrizeten áll, - s az úri vendégnek álma nem végződik
1164 13 | róla, s hidegen adja vissza az elébe tolódó tárgyat. Tehát
1165 13 | játsszék a tükörrel, ezzel az egyetlen maradvánnyal, -
1166 13 | országán kellene beszökni, hogy az örök ifjúság patakjából
1167 13 | gyengéden mozdult, - mire az anyai kebel öröme nyílt
1168 13 | most egyúttal összeszedjük az egész járást, hogy legalább
1169 13 | valamint Pista is, kinek fiait az ő pénzén akarták megkeresztelni.~-
1170 13 | és a vallatást kiállja?~- Az az ő szerencséje, akkor
1171 13 | vallatást kiállja?~- Az az ő szerencséje, akkor úgy
1172 13 | hazajöhet, - hát csak ki vele!~- Az egyik Tanti cigány.~- Az,
1173 13 | Az egyik Tanti cigány.~- Az, ki a katonafogdosáskor
1174 13 | katonafogdosáskor megszökött?~- Az, az!~- Éppen jó, no ne búsulj,
1175 13 | katonafogdosáskor megszökött?~- Az, az!~- Éppen jó, no ne búsulj,
1176 13 | feleséges ember.~- Szép az asszony?~- Meghiszem!~-
1177 13 | Meghiszem!~- Sohse féltsd akkor az urát, alhatik aztán a vármegyén,
1178 13 | kérdőre sem vesszük, hogy az asszony annál többet utána
1179 13 | aztán majd hazaeresztik az urak gazdástól, - no hát
1180 13 | urak gazdástól, - no hát ki az?~- Pista, - a csikós!~-
1181 13 | Pista, - a csikós!~- Az a jó madár, hisz a katonafogdozáskor
1182 13 | a cigányra tartottak, ki az országútról letért a ménes
1183 13 | letért a ménes felé.~- Arra az országút? - kérdi a káplár
1184 13 | lábaira nézve.~- Nekem valók, az én kosztomon csak eltengődnek.~-
1185 13 | ordít utoljára a káplár, s az adott jelre megkötözék.~
1186 13 | kényelmesen elhempergének az ölükben, és kedves mulatságul
1187 13 | fiatal nőknek.~- Hát ez lesz az enyém! - mondja Jolán Örzsének -
1188 13 | mondja Jolán Örzsének - az ölében hentergőre mutatva.~-
1189 13 | hangon Jolán.~- Majd ád az isten.~- Örzse! én fiamnak
1190 13 | jobbágyokká leszünk, azt, mondja az uram, akkor gyermekestül
1191 13 | uram, akkor gyermekestül az uraságé vagyunk.~- Na, de
1192 13 | a mi grófunkra.~- Arra, az igaz, nem, de annál jobban
1193 13 | kínozhassa, pedig ennek az "új úrnak" nem sok jó híre
1194 13 | lesznek.~- Én nem bánnám, ha az uram ráadná a fejét, de...~-
1195 13 | fejét, de...~- Mit, de?~- De az, édes tens asszony, - megszokta
1196 13 | másét nem bántjuk, - hát az isten mért haragudnék ránk?~-
1197 13 | te szívesen jössz.~- Ha az elmegy, én is megyek, -
1198 13 | S ezzel a szóval kinyitá az ajtót, de majd hanyatt dőlt,
1199 13 | Tantival összekötözve.~- Melyik az asszony? - kiáltja a káplár
1200 13 | kiáltja a káplár nyersen, az ajtóból látván félig kitekinteni
1201 13 | hát ruhát kell adni ennek az embernek, mondja a káplár, -
1202 13 | hogy itt legjobb késni, s az időt mindenféle aprósággal
1203 13 | volt a botütésnél, mely az ítélet után következett.~-
1204 13 | türelem, parancsot adott az indulásra.~- Én nem várok
1205 13 | Jolán, Sándor elé sietve, ki az izenet után, sebes nyargalást
1206 13 | tartott.~- Mit vétettek ezek az emberek? - kérdi.~- Az az
1207 13 | ezek az emberek? - kérdi.~- Az az én gondom! - feleli a
1208 13 | az emberek? - kérdi.~- Az az én gondom! - feleli a káplár.~-
1209 13 | odvas fában lakom, - nekem az is ház, de hiába szóltam.~-
1210 13 | hát el vele a vármegyére.~Az is jobbágy, - mondja Sándor -
1211 13 | tegnapról.~- Beszélhet nekem az úr! - szól a pandúrkáplár.~-
1212 13 | Jolán örömmel kapá föl az egyik fiút, a másikat a
1213 14 | Az alku.~ ~Olvasóimat elviszem
1214 14 | lévén tudniillik ez épület az az üvegház, melynek legalsó
1215 14 | tudniillik ez épület az az üvegház, melynek legalsó
1216 14 | akadhatnánk, - mondom ott volt az a füvészkert, hol mindenféle
1217 14 | valóságos gazemberré lett az.~E ház kapujának ajtajában
1218 14 | ember, a várnagy, beljebb az udvaron van egy négylábú
1219 14 | boldogtalan ember végre kifakad az úristen ellen, és éktelen
1220 14 | akar elégtételt venni magán az Istenen fájdalmaiért.~Borzasztó
1221 14 | ne búsulj, - vígasztalá az úr - legalább máskor eszedbe
1222 14 | porkoláb úr lehúzatott.~- Az már más! - mondja amaz egykedvűen,
1223 14 | porkolábhoz megy. - Öreg! ez az ember nem deliquens, hanem
1224 14 | csinálták a gőzhajót, ami abban az időben kitalálva sem volt.~
1225 14 | méltányos és igazságos volt az akkori büntetőrendszer,
1226 14 | nagyságos úr - és mi lenne az?~- Nagyságos úr rossz "kundschaft",
1227 14 | is árulok, mint a patikás az orvosságot, másnak drágán
1228 14 | famíliának nemes levelét kiteríté az asztalon.~- Hát, Jakab,
1229 14 | pharaszt lehet, - hanem Kiss, az már csak nemes úrnak való
1230 14 | inkább nem szükséges, mert az illető falu a Kiss família
1231 14 | Nagyságos ór mindjárt az áráról beszél.~- Igen természetesen,
1232 14 | adjon nekhem semmit se.~- Az nem lehet, Jakab, ingyen
1233 14 | igen erős hajlammal bírt az ellenkezőre.~- Akkhor az
1234 14 | az ellenkezőre.~- Akkhor az is le lesz fizetve, nagyságos
1235 14 | hogy én mindent megvehessek az oraságtúl, amit elád.~-
1236 14 | adja meg, vagy ígérje meg az árát.~- Én is csak azt akharom,
1237 14 | is csak azt akharom, ha az uradalmak valakivel megegyeznek,
1238 14 | én tharthassam meg azon az áron, mien más.~- Ezért
1239 14 | saját kezével fogalmazta az írást, melyet a nagy pecséttel
1240 14 | szelencét.~- Tehát megvan az alku? - kérdi Klein úr.~-
1241 14 | távozván, mialatt Klein úr az olcsónak vélt alku fölött
1242 14 | vett értesítései nyomán, az akkor még igen néptelen
1243 14 | megkínzá hallgatóit, elég az hozzá: röviden tudtukra
1244 14 | után, kiszemelvén magának az általunk néhányszor fölemlített
1245 14 | magadat íródiák, - fogsz az a kréta, - mondja, átnyújtván
1246 14 | neki egy krétadarabot, és az irodai jegyzőtáblához vezeté.~-
1247 14 | nekem a nevedet, - mire az írnok nagy bötűkkel kiírja.~-
1248 14 | Nagi István!... hát ki az, Nagi István?~- Én vagyok, -
1249 14 | István?~- Én vagyok, - mondja az írnok.~- Szamár! - lármázott
1250 14 | nekem nevedet: Giss. Mire az írnok bötűről bötűre kiírja:
1251 14 | edj kemény kával! - mire az írnok feleli írás közben.~-
1252 14 | bötű) sajnálsz megsinálni? az ostoba fráter edj paraszt
1253 14 | Most jut eszembe - mormogá az íródiák, - hát két essel
1254 14 | írá ki: Kiss.~- Kinek van az a Kiss? - kérdé a plenipotenciárius.~-
1255 14 | plenipotenciárius.~- Nagyságos uram neve az.~- Udj van, - napság fogva
1256 14 | valamennyien.~- Most már szopod az elmenni! - végzé be a társalgást,
1257 15 | sem bírá kíváncsivá tenni az út melletti szántóvetőt,
1258 15 | szót, mely megkülönböztesse az ember hangját a megvásott
1259 15 | s a szokatlan érc, mint az ünnepre megszólamló harangnak
1260 15 | eszébe jutott császárjának az a mondása, hogy ha magyar
1261 15 | hódolt a császárnak, csak az volt híja, hogy magyar huszárjai
1262 15 | Messze kíséré el őket szemmel az öreg, s midőn a dalnak utóhangjai
1263 15 | dicsőségéről!... Ne háborgassuk az ébrenlevőnek álmát, babérai
1264 15 | állomáson érheté csak utol az ezredet, mely rövid pihenőt
1265 15 | fiatalember dugta ki fejét az ablakon, kíváncsian kérdezvén
1266 15 | Miféle ezred ez?~- Ezek az úgynevezett Simonyi-huszárok.~-
1267 15 | inkább, minthogy testvérem is az.~- Szabad nevét tudnom? -
1268 15 | Tisztán látom, - jegyzi meg az utazó, - s kicsoda ő?~-
1269 15 | egyik őrnagyunk, az ön testvére, ha csakugyan
1270 15 | nyargalt.~Indulandó volt az ezred, - az őrnagy éppen
1271 15 | Indulandó volt az ezred, - az őrnagy éppen a kocsi mellett
1272 15 | Hol találkozunk? - mondja az idősebb.~- Francia földön! -
1273 15 | De miképpen történhetett az, hogy magyar huszárokat
1274 15 | Igen könnyen, mi elvétettük az utat, testvér, s katonáitok
1275 15 | ezt te mondád! - végzé be az őrnagy, és segédtisztje
1276 15 | által félbeszakíttatván, az osztályt indulóra vezényelte.~
1277 15 | alkalmas szer arra, hogy az elvált érzelmek egymáshoz
1278 15 | francia táborozás alatt, elég az hozzá, hogy némi kitérések
1279 15 | után még 1816-nak elején az ezred Bécsbe rendeltetett.~
1280 15 | egy gazdag ajándék által, az ezred valósággal tündöklő
1281 15 | ezredet látni.~Simonyi látván az utcákon tóduló népet, megállítá
1282 15 | tóduló népet, megállítá az ezredet. - A legénység gyanítá,
1283 15 | legénység gyanítá, hogy az öreg szólni akar, de kit
1284 15 | öreg szólni akar, de kit az asperni ütegek nem bírtak
1285 15 | szótlanul és halványan állt meg az ezred előtt.~A dicsőség
1286 15 | babérai lengének elébe, s az érzelem elfojtá, mintha
1287 15 | hogy nem bír el annyit. Az ellenség száma nem riasztá
1288 15 | lovak táncolva mentek át az utcasoron, mely a belvárosba
1289 15 | mely a belvárosba vezetett.~Az ablaksarokból drága szőnyegek
1290 15 | vendégeket.~A fiúk megszilajultak az örömzsivajban s alig bírták
1291 15 | szemeit büszkén hordá meg az ablaksorok mosolygó arcain.~
1292 15 | megállapodást intének, s az osztály hosszú sorban nyúlt
1293 15 | őrnagyunk arcot fordítana az elváló ezredesnek, - alig
1294 15 | ismeretes e három szín), de az őrnagy észrevette e jelről,
1295 15 | őrnagyunk Simonyi ezredessel az erkélyes palotában szállásoltaték
1296 15 | vagyunk, Jancsi? - kérdé az ifjú őrnagy nagy bajszú
1297 15 | aki elvette a lovat tőlem, az kötötte a jászolhoz.~- Excellenciás
1298 15 | nem hiába varrták oda.~- Az kocsis volt, Jancsi.~- No
1299 15 | kocsis volt, Jancsi.~- No ha az itt kocsis, kien annyi arany
1300 15 | előtt kezde rendezkedni. Az előszobában Jancsi elfoglalta
1301 15 | kérdezvén, lehet-e beszélni az őrnagy úrral?~- Majd megkérdem! -
1302 15 | mire Jancsi kiment, és az izenetet megmondá.~A várakozás
1303 15 | legmulatságosabb dolog, azért az úr azt mondja Jancsinak,
1304 15 | vajon lehet-e már beszélni az őrnagy úrral.~- Már nem
1305 15 | úrral.~- Már nem nyugszik az a paraszt, őrnagy uram,
1306 15 | munkát, - várjon még.~Ez az izenet megint csak kikergette
1307 15 | izenet megint csak kikergette az urat a folyosóra, hol mindenféle
1308 15 | igyekszik magának megrövidíteni az időt, de elfogyván türelme,
1309 15 | harmadszor is kérdé, beszélhet-e az őrnagy úrral, mert sürgetős
1310 15 | őrnagy uram, gróf uram, az a paraszt nem nyugszik,
1311 15 | meg nevét! - parancsolja az őrnagy.~Jancsi utasítása
1312 15 | cselekvék, és megkérdezvén az úrnak nevét, bemegyen jelenteni.~-
1313 15 | van odakinn? - nevetett az őrnagy.~- Hát mi volna,
1314 15 | barátom, ölelj meg! - mire az őrnagy baráti öleléssel
1315 15 | jól össze meg összeölelni.~Az ifjú gróf úgy agyonölelte
1316 15 | ifjú gróf úgy agyonölelte az öregurat, hogy az még néhány
1317 15 | agyonölelte az öregurat, hogy az még néhány nap múlva is
1318 15 | akarom leírásokkal tölteni az időt, elég az hozzá, hogy
1319 15 | leírásokkal tölteni az időt, elég az hozzá, hogy az öreg gróf
1320 15 | időt, elég az hozzá, hogy az öreg gróf szakasztott mása
1321 15 | idegen ember.~Hanem ami rajta az utolsóig, értem a sarkantyús
1322 15 | volt, kedves élete párján az már minden franciára, vagy
1323 15 | mielőtt a háziakról szólnánk, az öregúr meghívá az őrnagyot
1324 15 | szólnánk, az öregúr meghívá az őrnagyot termeibe, hol ma
1325 15 | legnagyobb örömmel, mondja az őrnagy, - ha a bécsiek megelégesznek
1326 15 | nagyon finnyásak, hanem az oldalszobák már az én társaságomba
1327 15 | hanem az oldalszobák már az én társaságomba valóknak
1328 15 | szívesen kezet nyújtva, távozék az öreg.~Bécsben ez időben
1329 15 | járvánnyá lett a divat, s az emberiség elrútított magán
1330 15 | viselet közé, s valamint az ország a többség, úgy a
1331 15 | nyelvet némileg kitoldá az általános magyar viselet,
1332 15 | színét veszti, halni készül, az és hogy nem mondott valami
1333 15 | egy lábbal a sírban áll.~Az önvédelem ösztöne kezdett
1334 15 | keserves pillanatra adott okot az a tudat, hogy néhány száz
1335 15 | nyelvben, s még hirtelenében az az életrevaló gondolat is
1336 15 | nyelvben, s még hirtelenében az az életrevaló gondolat is hiányzott,
1337 15 | ki visszagondolva magát az akkori időbe, érezni tudja
1338 15 | lélekben meggyilkolni készült.~Az öreg gróf Z... egyike volt
1339 15 | botozta.~Saját neje volt az egyetlen egy, kiről az idegen
1340 15 | volt az egyetlen egy, kiről az idegen viseletet le nem
1341 15 | megegyezés, - de közelgett az idő, hogy lassan-lassan
1342 15 | haza került a nevelésből, s az anya, készült alakot adni
1343 15 | menedéket keresett, - s így az anyai gond, inkább csak
1344 15 | valósításában jelentkezett.~Az apa nem akart küzdelembe
1345 15 | lánya osztályosa legyen az apa érzelmeinek, az, mondom,
1346 15 | legyen az apa érzelmeinek, az, mondom, az akkori háborús
1347 15 | érzelmeinek, az, mondom, az akkori háborús körülményeknél
1348 15 | sikerült.~A környezet leginkább az apának rokonérzelmei után
1349 15 | szándékosan, elfogadá lelkében azt az alakot, mit az apa, ha lehetett,
1350 15 | lelkében azt az alakot, mit az apa, ha lehetett, hát lelkére
1351 15 | ihlett volna.~Midőn aztán már az apa meggyőződék a lány érzelmei
1352 15 | ruhát, amint felöltheti az ember, azonképpen le is
1353 15 | azonképpen le is vetheti.~Az anya is hamar észrevette
1354 15 | anya is hamar észrevette az átalakulást, valamint azt
1355 15 | annyiból nem szeretett, mert az ellenkezőt várta. A divat
1356 15 | értette?~- Anyám, sokkal szebb az a magyar váll és sima derék.~-
1357 15 | villám le nem sújtott, ha az apának eszébe nem jut, hogy
1358 15 | nem lesz jó pártját fogni az anya ellenében, tehát inkább
1359 15 | kívánták beszállásolni.~Az öreg gróf százszoros örömben
1360 15 | Tündér Ilonája.~Bekövetkezett az est, lassankint népesedék
1361 15 | aljában összegyülekeztek az idomtalan batárok, melyeknek
1362 15 | hintószer lóbálódzék, melyben az úri vendégek ültek.~Elöl
1363 15 | kenderhajas állat, melynek lábain az akkori divat szerint irtóztató
1364 15 | ki.~A bakon álldogáltak az inasok, kik műértőleg tudták
1365 15 | acélabroncsait betanult módon kelle az ajtókon kifeszíteni.~A megüresült
1366 15 | midőn már telni kezdett az udvar, a hátulsó kapun kelle
1367 15 | még előbb kimenni, hogy az utcán visszafordulhasson,
1368 15 | visszafordulhasson, mert az ötödik kerék még akkor valamely
1369 15 | mint megjegyzém, abban az időben tökéletes önfejűség
1370 15 | nem uralkodik, kivévén azt az egyet, hogy a termetet mindenütt
1371 15 | grófné hasztalan várá leányát az elfogadás első perceiben, -
1372 15 | perceiben, - minden izenetre az volt a felelet: még most
1373 15 | vitatkozék amaz - csak az hiányzott, hogy a gróf egy
1374 15 | a hangos kardcsörgés, s az egész ezred tisztikarát
1375 15 | másik, s én nem találom meg az igazit.~- Még az igazi gondolatot
1376 15 | találom meg az igazit.~- Még az igazi gondolatot sem?~-
1377 15 | Éppen úgy, őrnagy úr - az lesz legtalálóbb.~- Én ma
1378 15 | szorítani vérét, szétáradván az arcon.~- Mellfájást nem,
1379 15 | Mellfájást nem, hanem érzem az okozott sebet.~- S meg orvost
1380 15 | volt bizalmam bennük.~- Az istenért, gondolja meg a
1381 15 | Katonaszavamra, nyilatkozni fogok az orvosnak.~- Az istenért,
1382 15 | nyilatkozni fogok az orvosnak.~- Az istenért, ne!... mondja
1383 15 | Hát tréfálok én? - kérdi az őrnagy, ki nagyon is jól
1384 15 | zavarát látván, - hát esedezem az orvosságért, de mindjárt.~-
1385 15 | jót nem állnék?~- Rögtön az orvosért kiáltok.~- Isten
1386 15 | a sebért! - toldá hozzá az ifjú hölgy, menekülni akarván
1387 15 | Kezében van! - mondja az őrnagy, - a tűrömolajnak
1388 15 | hangon társalgott, mintha az ezredet vezényelné.~- Ez
1389 15 | jegyzi meg a hölgy.~- De az lesz, ha ön nekem adja.~-
1390 15 | ennyi szalag mellé?~- Ezt az egyet még, hogy szívemre
1391 15 | úgy igen! - mondja végül az ifjú hölgy, nem tudván ellenállni
1392 15 | hölgy, nem tudván ellenállni az őrnagy kézszorításának,
1393 15 | a tömeg közé vegyülének, az anya lányával, az őrnagy
1394 15 | vegyülének, az anya lányával, az őrnagy Simonyihoz csatlakozván.~-
1395 15 | mondhatnám!~- Teremtette! - dörge az ezredes - hol futottunk
1396 15 | Regements-páter úr! - mondja az ezredes a közel álló paphoz, -
1397 15 | paphoz, - gyóntassa meg az őrnagy urat.~- Halni készül? -
1398 15 | Élni és halni! - mondja az ezredes, nevetve vegyülvén
1399 15 | ezredes, nevetve vegyülvén az élénk tömegbe, hol a bámulók
1400 15 | mindig szívesen tolakodának az ezredes körül.~Míg az épületnek
1401 15 | tolakodának az ezredes körül.~Míg az épületnek egyik szárnyában
1402 15 | vonjuk a dolgot, megmondjuk az érkezettet, ki nem volt
1403 15 | Alig futotta meg a hír az oldaltermeket, hogy a majoresco
1404 15 | majoresco is megérkezett az ünnepélyre, a fiatalság
1405 15 | figyelem nélkül maradjon, s az elkésett úrfi - neveletlennek
1406 15 | most annyit szenved, lesi az alkalmat, hogy elítélje
1407 15 | kergeti föl nyugvó helyükről az ifjakat, kik egy kis fordulót
1408 15 | különben fejük fölött a vész, az elítéltetés.~A majoresco
1409 15 | kelle férjemnek engednem az akaratot, - látja ön lányomat
1410 15 | hölgyeink mind szabadok az unalmas fejdíszektől, s
1411 15 | s egy óranegyed alatt az egész terem hasonlót fog
1412 15 | őt, már észrevettük, hogy az egyik nyakkendőjét oldalt
1413 15 | ember már régen észrevette.~Az alatt lefolyt a negyedóra,
1414 15 | maskarába öltözni! - mondja az anya - legközelebb gondom
1415 15 | legközelebb gondom lesz reá.~Az ifjú hölgy megilletődéssel
1416 15 | fogadá e szavakat, azért az egész idő alatt igyekezett
1417 15 | anyjának köréből távol lenni.~Az öreg gróf azonban az utolsó
1418 15 | lenni.~Az öreg gróf azonban az utolsó szobákat foglalá
1419 15 | Isten hozott öcsém! - mondja az öreg gróf - hát már megszöktél
1420 15 | gróf - hát már megszöktél az asszonyoktól?~- Bácsikámat
1421 15 | vagyunk, - nem bántja füledet az a göcsörtös magyar szó?~-
1422 15 | mondja nehezteléssel az őrnagy... segéltem becsületet
1423 15 | nemzetemnek, - s hihető az, hogy nem esik jó ízűn,
1424 15 | itthon magyarnak mondom el?~Az öreg megindultan ölelé át
1425 15 | öreg megindultan ölelé át az ifjút, - összecsókolá, s
1426 15 | barátom, - mondja a házi úr az egyiknek, - olvasd csak, -
1427 15 | tehát kezdjük újra.~Ekkor az említett öregúr mentezsebéből
1428 15 | hangosan olvasni kezdé az akkorban még kéziratban
1429 15 | De ha bánni tudnak véle,~Az ingét is odadja.~Midőn e
1430 15 | öregúr leöltené magáról az aranyos mentét s oda, tenné
1431 15 | aranyos mentét s oda, tenné az áldozat oltárra, takarónak,
1432 15 | fohász kelt valamennyien, az öreg, mint egy élő próféta,
1433 15 | mindjárt, itt a kezem.~- Az isten áldjon meg öcsém! -
1434 15 | áldjon meg öcsém! - mondja az öreg, hanem most, jer, hadd
1435 15 | kimondhatatlanul bámult az őrnagy, mikor apjának kedvence,
1436 15 | kedélyállapota alig volt, még az ágyúk morajában sem, hol
1437 15 | ágyúk morajában sem, hol az életnek ára nagyon olcsóra
1438 15 | nagyon olcsóra szabatván, az enyészet eszméjével kíván
1439 15 | eszméjével kíván megbarátkozni az ember. Most minden egy újabb-újabb
1440 15 | mondá: élned kell.~Sietett az őrnagy a tömegbe, hol könnyű
1441 15 | Búcsúznom kell! - mondja az őrnagy.~- Miért választ,
1442 15 | Érzem, hogy sorsom többé nem az a véletlen, hol a kard is
1443 15 | lovagja kész a védelemre.~Az elválás megtörtént, s az
1444 15 | Az elválás megtörtént, s az ezred tisztei egyetemben
1445 15 | egyetemben búcsút vévén, az előbb zajgó terem hirtelen
1446 15 | hirtelen oly csendes lőn, mint az elpattant hangszer.~Utóhangképpen
1447 15 | hangszer.~Utóhangképpen az utcán zajlott még a kocsik
1448 15 | nyakravaló-dologgal - mondja az egyik, - hisz a majoresco
1449 15 | míg aztán eljött később az emberi ész haladása, s az
1450 15 | az emberi ész haladása, s az elméknek ingert most már
1451 15 | megosztozkodni, csak a szerelmen nem. Az egyik hitte, hogy szereti
1452 15 | megmángorolta és megtéglázta az estélyt, s amit lehetett,
1453 15 | a nagy csillártól kezdve az utolsó karos gyertyatartó
1454 15 | hiúságának jól esett a tömjén, de az ifjú neki mind külsőre,
1455 15 | tetszetős lévén, örömmel kapta az eszmét, s nehogy a lány
1456 15 | saját akaratának megszerezni az érvényt.~Harmadnap múlva
1457 15 | és nagy gonddal teríté ki az asztalokon, hogy a drága
1458 15 | kisasszonyt, lenne szíves az öltözőszobába jönni.~A lány
1459 15 | veszi a divatképet, mely az akkori divatos "Titusfőt"
1460 15 | és hátraveté fejét, hogy az a nagy csomagot jobban rendezni
1461 15 | azt is észrevéve, hogy az öreg grófné már közelében
1462 15 | nő, s a tömegbe mélyeszti az ollót, de ekkor egy félelem
1463 15 | leejteti vele azt, mire az ifjú grófné ijedten ugrik
1464 15 | hétig kegyelmezzen neki.~Az anya némileg megdöbbenvén,
1465 15 | de hiányzék benne a hit az apa hatalmához, mely a házi
1466 15 | mindenesetre ő volt. Éppen midőn az előszobába akarna nyitni,
1467 15 | előszobába akarna nyitni, az őrnagy lépett a csarnokba.~-
1468 15 | barátom a véletlen! - mondja az őrnagy.~- Atyámhoz megy
1469 15 | de ha megment...~- Mitől? az isten szerelmére kérem...~-
1470 15 | kézszorítással válva el az őrnagytól, ki az előszobába
1471 15 | válva el az őrnagytól, ki az előszobába nyitott, s nem
1472 15 | előszobába nyitott, s nem sokára az öregúrnál volt.~- Kedves
1473 15 | Kedves öcsém! - kiáltja az öreg nagy székéből kikelve,
1474 15 | furcsán esik, ha kérnem kell.~Az öreg közelebb lépett az
1475 15 | Az öreg közelebb lépett az őrnagyhoz, mintegy kinézni
1476 15 | rozsdás kardot én is, - tréfál az öreg - hanem mielőtt szemközt
1477 15 | akartál leülni?... - tréfál az öreg, - hisz ezt ülve is
1478 15 | feleséged, hanem a lány, hát az mit mond?~- Én nem tudok
1479 15 | Tehát édes fiam! - kiált föl az öreg karjaiba fogva a fiatal
1480 15 | fogva a fiatal katonát, - ha az isten is meg magunk is úgy
1481 15 | Kedves apám! - mondja aztán az őrnagy, - én már nagy dolgokat
1482 15 | hónapot.~- Hát nyakunkon az ellenség?~- A legkérlelhetetlenebb
1483 15 | nem sokára bevégződék, s az öreg gróf a méltóságos asszonynál
1484 15 | férjéhez készült, mert míg az őrnagy a grófnál, a majoresco
1485 15 | fogódva, szívesen viszonzá az ölelést.~- Rég szerettük
1486 15 | Adja isten - válaszol az öreg.~- Igen óhajtanám -
1487 15 | úgy isten neki, hát mégsem az enyém az újdonság. - De
1488 15 | neki, hát mégsem az enyém az újdonság. - De mindegy,
1489 15 | újdonság. - De mindegy, elég az hozzá, hogy most volt nálam...~-
1490 15 | mondhatnám ki én?~- Csak az első betűket hadd mondjam
1491 15 | grófné a kezdő betűket, mire az öreg szólt.~- Kedves feleségem, -
1492 15 | dicsekedni! - hangoztatá az öreg.~- Látta a nagy világot.~-
1493 15 | szeretnék! - mondja nevetve az öreg, fölegyenesedvén.~-
1494 15 | intézkedjünk a teendőkről.~- Az idő kevés, - szól közbe
1495 15 | idő kevés, - szól közbe az öreg - a gróf nyolc napot
1496 15 | holnap estére legyen meg az eljegyzés.~- Ez is meglehet,
1497 15 | dolga! - nyomá meg a szót az engedékeny grófnő - lássa
1498 15 | aztán nem zavarodunk össze.~Az öregúr annyira meglágyult,
1499 15 | Más emberen is megtörtént az, hogy örömében bolondot
1500 15 | lehetett csodálkozni, ha az őrnagy örömében saját közlegényét
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3452 |