bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

1501 15   |              őrnagy uram... ejnye!~- Bíz az úgy lesz, Jancsi!... hát
1502 15   |                ám a leány!~- Nojsz, csak az kellene még, hogy csúnya
1503 15   |                 lassan kifelé ballagott.~Az őrnagy meglehetős fájó érzettel
1504 15   |              vergődött, s a szív megtelt az érzelemmel, a szép menyasszonyra
1505 15   |                 őt keresi! Vajha e kettő az útban összetalálkoznék.~
1506 15   |              terem már egészen kész volt az elfogadásra.~Míg az apa
1507 15   |                 volt az elfogadásra.~Míg az apa mintegy vendégszerepet
1508 15   |                rokonait egybehívá, addig az anya lányával tudatta a
1509 15   |              holt halványra ijedt, midőn az anya tudtára adá, hogy menyasszonya
1510 15   |           menyasszonya a - majoresconak.~Az engedelmeskedésnek erkölcse
1511 15   |                 végre zokogásban tört ki az indulat, mit az anya kegyesen
1512 15   |                  tört ki az indulat, mit az anya kegyesen ama szokásnak
1513 15   |                 A vendégek érkezte előtt az öreg annyi időt szakaszta,
1514 15   |                  gyengéden magához vonva az újra siránkozót - azt tudom,
1515 15   |                lány bámulva nézett föl s az anya odaszólt.~- A kisasszony
1516 15   |            Lányom! - mondja neheztelőleg az apa - őrnagy nem játszhaték
1517 15   |                  Micsoda őrnagy? - kérdi az öreg grófné.~- Leendő vőnk -
1518 15   |                egy véleményen! - énnálam az őrnagy gróf volt, asszonyom, -
1519 15   |              grófnő körüljárta a termet, az apa lányát tartá mellén, -
1520 15   |               lányát tartá mellén, - hol az, úgy látszik, igen jól érzi
1521 15   |           elkapni előlem a szót, hogy ne az enyém legyen az elsőség!
1522 15   |                  hogy ne az enyém legyen az elsőség! Hát most mi lesz?~-
1523 15   |               nem! - sietett a válasszal az öreg, hogy a mamát megbékítse.~-
1524 15   |           hiúságán esett. Ilyenek a nők!~Az ifjú hölgy öltözőszobájába
1525 15   |     öltözőszobájába sietett fölszárítani az arcot, s mire az őrnagy
1526 15   |            fölszárítani az arcot, s mire az őrnagy belépett, a nap megint
1527 15   |                 kézfogó után, későn kelt az őrnagy, még alig végzé öltözékét,
1528 15   |             tudok ám, aztán hiába mondom az ebhordtának, hogy beszéljen
1529 15   |                midőn házasodni akarok, s az ünnepélyt családomnak ünnepül
1530 15   |         tulajdonos grófon kívül? - kérdi az őrnagy.~- Nem hinném, hogy
1531 15   |                  egészséget! - mondja rá az őrnagy önkéntelenül magyarul.~-
1532 15   |              önkéntelenül magyarul.~- Mi az? - kérdi dühödten visszafordulva
1533 15   |               megtanulni! - Ezzel kiment az ajtón.~- A kapu alatt álló
1534 16   |              arra, hogy megférjenek rajt az idétlen lovak és tornyok,
1535 16   |                 lőrét, ha tudja, hogy mi az?~A kapu táltott szájjal
1536 16   |               táltott szájjal áll nyitva az utcára, s töltelékül egy-egy
1537 16   |         mezítlábos gyerek lódul be rajt, az is oly kínnal, hogy édes
1538 16   |                 éktelen ordítást teszen, az anya igen helytelenül kívánja
1539 16   |                ugatná meg, s nekünk arra az elmélkedésre ád okot, vajjon
1540 16   |                  rég magához vette, - és az egykedvűség annyira kifejezve
1541 16   |                ágról szakadt ember lehet az, ki még itt is meglakik,
1542 16   |                 Kolumbusnak fejére esett az alma, és föltalálta Amerikát, -
1543 16   |            gondolta ki a - népnevelést.2~Az idő eljár, s én megvallom,
1544 16   |                 a másik apja után hordta az ételt.~Benn ült a mester
1545 16   |                 ételt.~Benn ült a mester az oskolában, kukoricát morzsolt,
1546 16   |                 a leckét.~A falon lógott az á-b-cés tábla, a magánhangzók
1547 16   |              üstökcibálással, t.i. abban az otromba meggyőződésben lévén,
1548 16   |           megjavul.~A kályha mellett van az iskolai csöbör, vízzel megtöltve,
1549 16   |                  a gyermeket, nojsz csak az kellene, hogy a sok gubancos
1550 16   |             vesszővel és korbáccsal, van az ember testének olyan része,
1551 16   |    konstitúciónak - mert a boton történt az első kiváltságos megkülönböztetés,
1552 16   |                 kaphatta, mit ordít? nem az ő apja csinálta a törvényt.~
1553 16   |                apja csinálta a törvényt.~Az első padban ült a kis Sándor,
1554 16   |                ez persze nagyon tetszett az úrfinak, még inkább az,
1555 16   |          tetszett az úrfinak, még inkább az, midőn a mester a megbomlott
1556 16   |                  Vége volt a leckézésnek az olvasástudományból, következtek
1557 16   |            magasabb fogalmak, s a mester az úrfit kérdé:~- Mondja meg
1558 16   |                kérdé:~- Mondja meg nekem az úrfi...!~- Én nem mondok
1559 16   |                    válaszolt közbeszólva az úrfi.~- Dehogy nem mond! -
1560 16   |                ütni, mindjárt elcsapatná az iskolából.~A gyerekek cincogni
1561 16   |              magát tanítója helyett, ki, az igaz, igen nagy zavarban
1562 16   |                 nagy zavarban volt, hogy az úrfit végig nem vághatta.
1563 16   |                  azonban hamar kivetette az egyszeregyből, hogy egyszeri
1564 16   |                 megcsépelés nem érne föl az éhenhalással.~- No, csak
1565 16   |                    No, csak ne tréfáljon az úrfi - mondja a mester valamivel
1566 16   |            leckéből: Mekkora volt légyen az Babilon tornya?~- Azért
1567 16   |             mester - mekkora volt légyen az Babilon tornya?~- Nem tudom
1568 16   |                   s aztán visszafordulva az előbbeni fiúhoz, attól kérdezé:~-
1569 16   |             falon lógó érdemcsillagot, s az oskola példájára a kis Sándor
1570 16   |               sétálhat haza, ezt gyanítá az úrfi, és valóban ügyes gondolat
1571 16   |                 kis Sándornak adni, mert az úrfi még fogait is csikorgatta,
1572 16   |              Sándort, ki némileg érezvén az úrfi apja hatalmának erejét,
1573 16   |             kölcsönt.~Jól látta a mester az ingerkedést, és szinte szerette
1574 16   |            Sándor helyette is fejbe ütné az úrfit, - de Sándor nevelőitől
1575 16   |                  mennyivel volna erősebb az úrfinál, s így hihetőleg
1576 16   |               így hihetőleg szeretné, ha az nagyon fölingerli.~Mielőtt
1577 16   |                  Néhányszor már le akará az úrfi kapni a csillagot,
1578 16   |              paraszt! - kiáltja rá utóbb az úrfi, csúfolódáshoz fogván.~-
1579 16   |                  amaz fülig elpirulva.~- Az én apám nagyobb úr, mint
1580 16   |             magát Sándor.~- Hüm! - azért az én papám megvágathatja a
1581 16   |                  úrfi meglöki Sándort, s az éppen az út melletti tüskébe
1582 16   |              meglöki Sándort, s az éppen az út melletti tüskébe esik,
1583 16   |              lógó könyvcsomót, egyenesen az úrfihoz vágja, kinek orrából
1584 16   |             akarták ütni.~Éppen ott volt az uradalmi ügyvéd, azt mondja
1585 16   |               vágyúm, - úgy-e?~- Igen is az, nagyságos uram!~- Na, -
1586 16   |                Na, - ha én nemes vágyúm, az enyim fiad is az.~- De még
1587 16   |                 vágyúm, az enyim fiad is az.~- De még az unokája is.~-
1588 16   |               enyim fiad is az.~- De még az unokája is.~- S ha engem
1589 16   |             Nohát, aki fiamat megütsz, - az is meghalsz.~- Ezt nem mondja
1590 16   |                  ki kérdezte Verbőczy?~- Az csinálta, uram, a corpus
1591 16   |         akasztják föl ez a kölyök?~- Még az kicsiny.~- Elég nagy az
1592 16   |                  az kicsiny.~- Elég nagy az apád akasztófára neki, -
1593 16   |                    Nem hinném, hogy akár az édesapát, akár a nevelőapát,
1594 16   |                 büntetni lehetne! - véli az ügyvéd.~A plenipotenciárius
1595 16   |                  a körülményeket, melyek az úrfit tették bűnössé, de
1596 16   |              ezért még inkább nem dühös, az még nem látott polturás
1597 16   |                 látott polturás malacot.~Az ügyvéd látván a tehetetlenség
1598 16   |                 Nagyságos uram, elhoztam az urbális restanciákat (hátramaradt
1599 16   |            kellene végig nézni, - mondja az ügyvéd, kiterítvén a papírokat.~-
1600 16   |                    Mennit vansz tartozik az a sikós?~- Huszonöt nappal,
1601 16   |                 nekem.~- Értem! - mondja az ügyvéd, mintegy megszokott
1602 16   |            megszokott poroszló, a hajdút az ispánért küldvén, - ki nem
1603 16   |           Parancsolt, tekintetes uram!~- Az a volt csikós huszonöt nappal
1604 16   |                  mehetne más el? - kérdi az ispán, menekülni akarván
1605 16   |               különben még ma levethetik az urasági ruhát.~Az ispán
1606 16   |             levethetik az urasági ruhát.~Az ispán elment, s tudva, hogy
1607 16   |                rögtön lóra ült, hogy még az országúton tudósíthassa,
1608 16   |    végrehajtandók egy olyan dolgot, mely az akkori világban nagyon is
1609 16   |            szolgának mindenesetre megvan az a természete, mint ami az
1610 16   |                az a természete, mint ami az ebnek, hogy ura előtt hason
1611 16   |               kezedet csókolja meg, vagy az ajtón vessen ki? urát lesi,
1612 16   |             tenni, mint szemmozdulatából az akaratot lesi. Hát miért
1613 16   |              hivatalos méreg, s minthogy az utcán senkivel sem álltak
1614 16   |               senkivel sem álltak szóba, az, utcasoron két oldalról
1615 16   |                célnál vannak, s minthogy az udvaron senkit sem lelnek,
1616 16   |            senkit sem lelnek, benyitának az első házba, utánuk pedig
1617 16   |                 nyitva hagyák maguk után az ajtót, - már hivatalos szokás,
1618 16   |            szokás, és pedig méltán, mert az ebtermészetben már megvan,
1619 16   |          ebtermészetben már megvan, hogy az is nyitva hagyja maga után
1620 16   |                  nyitva hagyja maga után az ajtót. Örzse az ágyban feküdt,
1621 16   |                maga után az ajtót. Örzse az ágyban feküdt, Pista kinn
1622 16   |                  váratlanul lepetvén meg az anyaság fájdalmaitól, az
1623 16   |                 az anyaság fájdalmaitól, az ágyban volt.~- Keljünk ki
1624 16   |                ágyban volt.~- Keljünk ki az ágyból! - szólamlék meg
1625 16   |                 csak estig várjanak, míg az uram is megjön, az majd
1626 16   |                   míg az uram is megjön, az majd előteremti.~- Nem várunk
1627 16   |         előteremti.~- Nem várunk mi arra az előteremtésre, hanem ide
1628 16   |                 hogy betegen fekszem, és az órámat várom3 - rimánkodék
1629 16(2)|                                          Az író összetéveszti Kolumbust
1630 16   |             Örzse.~- Nekünk is kiszabták az órát, - pattog az egyik
1631 16   |              kiszabták az órát, - pattog az egyik hajdú, észrevévén,
1632 16   |           észrevévén, hogy a bámulók már az udvaron tolakodnak, tehát
1633 16   |         mozdulunk mi! - felel a hajdú, s az alsó párnát azon szóval
1634 16   |         végerejét összegyűjté, lenyúlván az ágy melletti székre, honnét
1635 16   |                aztán nagy kínnal elhagyá az egyetlen nyoszolyát, melynek
1636 17   |                    A khaosz.~ ~Megindult az egész vármegye, úri fogatok,
1637 17   |               két héti napos idő fölvert az országúton, vajjon hova
1638 17   |                  világ, s ha látják önök az országúton azt a nagy fülű
1639 17   |                  melynek oldalairól csak az a szín nem látszik, melyet
1640 17   |           odakentek, - valóban azt kérdi az ember, mi okért mozdult
1641 17   |                 ki e pocakos cséza, hisz az a két hátulsó kerék akkora,
1642 17   |            gyerekek még le nem fejtettek az ülésről, és csak az a szerencse,
1643 17   |            fejtettek az ülésről, és csak az a szerencse, hogy nem él
1644 17   |                 a szerencse, hogy nem él az a nyerges, ki a kocsit csinálta,
1645 17   |               melyekre most már takaróul az előbőrből sem jut, mert
1646 17   |                  vágtak itt-ott foltnak, az már úgy összecserepesedett,
1647 17   |            mozdult meg, úgy állítsuk meg az időt, a mi óránk későn jár
1648 17   |        esztendővel, és várnunk kell, míg az emberiség ugyanannyit ismét
1649 17   |           pártját fogta: uccu, riadt föl az egész vármegye, s még a
1650 17   |             pókatojásokon4 most ül éppen az anyja.~- Vesd ki a csézából.~-
1651 17   |              amaz csakugyan elment, mert az utolsó szavaknál a ténsasszony
1652 17   |         ténsasszony is kijött a zajra, s az öreg cseléd azt vélte, hogy
1653 17   |                   kezdi ilyen titulussal az asszony, bizonyos hangot
1654 17   |              mire való ez új móres, hogy az én pókáimat kiparancsolja?~-
1655 17   |               hanem ha egyet mondok, hát az ajakad is leesik.~- Bizony,
1656 17   |                  a paraszt is úr lesz.~- Az volna meg hátra, zsámfuter
1657 17   |                 szomszéd grófnak, tudod, az öregnek a fia, aki katona
1658 17   |             fizetéses táblabíró volt, és az ingyenszállás hivatalból
1659 17   |                időzzünk, csak mondjuk ki az igazat, hogy a tens úr már
1660 17   |                 a legvégére jött, hanem, az is elég lett volna arra,
1661 17   |             volna, megüsse a guta. Ámbár az is méltó büntetése volna,
1662 17   |                  a politikához, - mondja az ifjú gróf - egy hosszú éljenzés
1663 17   |              folytatá.~- Azt tudom, hogy az isten egy Ádámot, egy Évát
1664 17   |               nem nemes embernek is csak az volt az első apja, mint
1665 17   |                 embernek is csak az volt az első apja, mint nekem, tagadja-e
1666 17   |              Mutassa meg a geneologiáját az a huncut paraszt, aztán
1667 17   |                 módon, - ezt parancsolja az isten törvénye is, midőn
1668 17   |                 emberünk.~- Végig megyen az ember az országúton, a szegény
1669 17   |                    Végig megyen az ember az országúton, a szegény paraszt
1670 17   |              terhes kocsival is kikerüli az urat, pedig maga csinálta
1671 17   |                urat, pedig maga csinálta az utat, vámot is maga fizet,
1672 17   |                fizet, s ha ki nem kerüli az urat, annál a vármegyeháznál,
1673 17   |                   melyet ő csináltatott, az a hajdú, kinek zsinóros
1674 17   |                   kinek zsinóros ruháját az ő pénzén varrták, - azon
1675 17   |                   azon a deresen, melyet az ő pénzén vettek, vereti
1676 17   |                pénzén vettek, vereti meg az általa fizetett szolgabíró, -
1677 17   |             van-e még több ilyen ország?~Az öreg eltáltotta a száját.~-
1678 17   |                 a száját.~- Uraim, midőn az úristen számot vet velünk,
1679 17   |                     bizony nem tudom én.~Az öreg még mindig hallgat.~-
1680 17   |               magam is cserélnék! - véli az öreg.~- De hogy minden falat
1681 17   |                 a pap, kilencedik részét az uraságnak adja, nem tudom
1682 17   |                 a katona megeszik, pedig az ajtó előtt áll a jegyző,
1683 17   |                   hogy örökre strázsálja az urat, hogy fáradságának
1684 17   |                  békén elkölthesse és ha az éjnek éjszakáján kívül meg
1685 17   |              fölnézhet a magas égre, hol az isten lakik, csakhogy még
1686 17   |                  milyen messze esik tőle az ég s az ő fohászkodása vajjon
1687 17   |                 messze esik tőle az ég s az ő fohászkodása vajjon elér-e
1688 17   |           kecskés bár azt gondolta, hogy az ő kecskéjének múlhatatlanul
1689 17   |                féltette.~Ez volt kezdete az érdekharcnak, s aztán az
1690 17   |                 az érdekharcnak, s aztán az emberek lettek fehér és
1691 17   |                   mert amint aztán adott az egyik, azt hitte, hogy nem
1692 17   |                 Most már távolabb estünk az eseményektől, és látjuk
1693 17   |                  és látjuk tisztán, hogy az a kis verekedés nem volt
1694 17   |              szíve, mert, uraim, jó volt az úgy, nincsen olyan malom,
1695 17   |                hol egy kővel őrletnének, az egyik forog, mégpedig igen
1696 17   |            magáévá tegyen.~- Jól van bíz az! - mondja valamennyi, szintén
1697 17   |                  édes öcsém, elöljáróban az is elég lesz, hanem ennyit
1698 17   |                    Tudom, hogy ezer most az aggsága, hanem mégis emlékezetébe
1699 17   |                   mennyire rávezeti őket az ember.~- Nem fogom elfeledni! -
1700 17   |             segíteni kell, hanem barátom az okos ember úgy intézi a
1701 17   |                úgy intézi a dolgot, hogy az üres helyre mindig tesz
1702 17   |              feledd, mert már alig győzi az ember a sok birkát, pedig
1703 17   |           barátom, akármint hányom-vetem az eszemet, mondja valaki -
1704 17   |                be.~Íme, milyen bőkezű ez az úr máséból.~Végre jön a
1705 17   |         parasztnak a kis ujjunkat adjuk, az egész kezünket kéri! Öcsém,
1706 17   |                kívánt a nagy teremből, s az ajtónál egy magas homlokú,
1707 17   |                Tudod, apámként tisztelém az öreget, kit hamar, - nagyon
1708 17   |               végzet.~- Barátom! megölte az 1809-iki szégyennek fájdalma.~-
1709 17   |                ünnepélyes hangon amaz, - az isten ránk mérte e csapást,
1710 17   |               mérve! Egykor megszólamlik az én lelkem, és megvigasztallak
1711 17   |        szabadsága~Soha kárát ne vallja."~Az utóbbi versszaknál egy ösmerős
1712 17   |                   Bár ösmerné a gróf azt az embert!~- Neve?~- Kisfaludy
1713 17   |           legnagyobb örömmel! - viszonzá az úrhölgy, és a beszélgetőkhöz
1714 17   |               csillogna, mi maradt volna az érdemnek, hogy megkoszorúzzák
1715 17   |            megkoszorúzzák vele?~Elszalad az idő, nyoma alatt elvásik
1716 17   |                 idő, nyoma alatt elvásik az ember, s meghorpasztja azt
1717 17   |                 még néhány évig meglelje az embernek fekhelyét, mit
1718 17   |                  Megjelent tán álmaidban az éjfélnek szelleme, - és
1719 17   |               elég, ha fölvitt bennünket az ősök elhagyott fészkébe,
1720 17   |               ember, ki nem akart senkit az ígéret hegyére vinni, mint
1721 17   |               hegyére vinni, mint Mózest az isten, hanem ihletett szavakkal
1722 17   |              mesét a gyermek, ki nem bír az éjfél órájában is elaludni,
1723 17   |              töltének be, ő Széchenyinek az volt, ami Krisztusnak Szent
1724 17   |             Kisfaludy sírjához, emléknek az is jó, - némelyiteknek szíve
1725 17   |                 szíve is közte lesz, tán az idő ottan meglágyítja.~Könnyű
1726 17   |          beszélék a múltat, kezdé érezni az ösztönt, mely ragadja, mint
1727 17   |            visszanéznie nem lehet! Utána az éj, s előtte egy vékony
1728 17   |              vékony sugár, s azt is csak az ő éles szeme látja.~- Mért
1729 17   |                  tűnődő lélek, míg utóbb az értelem súgja meg neki,
1730 17   |                 fényártól is megvakulhat az ember.~- Tehát lassan, lassan! -
1731 17   |            lassan! - felel meg önmagának az újjászületés percében, és
1732 17   |                azonban jött a házi úr, s az új jelenség ébreszté fel
1733 17   |                ekkor körüljárt, lelkében az első láng szaladt szét,
1734 17   |              nekem, mi a következése, ha az ember valakire váratlanul
1735 17   |            hiszem, a gyönge összerogyik, az erős fölriad.~- És ha aztán
1736 17   |              erős fölriad.~- És ha aztán az erős fölriadt? - kérdi újra.~-
1737 17   |            hajlandó, - annyira meglepett az igazmondás vágya, hogy szinte
1738 17   |                     Nyelvünkről, uram, - az a legelső, hogy megértsük
1739 17   |              meghajtva magát.~- Ott lesz az ezred? - volt az újabb kérdés.~-
1740 17   |                Ott lesz az ezred? - volt az újabb kérdés.~- Azt hiszem,
1741 17   |           Istvánnak.~Ezzel búcsút vőn, s az elvbarátok érteni kezdék
1742 17   |         meglátjuk, mint váltá be a szót.~Az életben mindig találkozának
1743 17   |                 a hatalmasok haragjával, az érdekek szűkmarkúságával,
1744 17   |            várost, Jolánt, a kedves nőt, az álom lepé meg, férjét pedig
1745 17   |            szükség? hisz majd ád tárgyat az élet.~Az út döcögősebb lett,
1746 17   |                 majd ád tárgyat az élet.~Az út döcögősebb lett, s a
1747 17   |           menyecskének álmát felzökkenté az irgalmatlan kerékvágás.~-
1748 17   |                 alatt otthon lennénk, ha az út oly irgalmatlan rossz
1749 17   |                magában megmosolygá, hogy az élet mint tolja elébe az
1750 17   |                 az élet mint tolja elébe az anyagot, csak utána kell
1751 17   |               megnyugasztalá magát, hogy az élet még több anyagot fog
1752 17   |                  neki.~Ekkor vette észre az uradalmi ispánt, ki sebesen
1753 17   |               meghagyá, hogy eressze meg az ostort, mire a négy ló rövid
1754 17   |         legszánandóbb állapotban talált, az ügyefogyott sok vénasszony
1755 17   |                 azt is kommendálta, hogy az ajtó sarkába szeget kell
1756 17   |             segítség. Jolán tehát rögtön az uradalmi orvosért küldött
1757 17   |                 betegágyhoz jönni.~Pista az ágy végénél állt, szótlan
1758 17   |                  fenekét nyomja.~Ott áll az izmos paraszt, - széles
1759 17   |           ismerjen! Ne bántsd! ne bántsd az alvó oroszlánt, nem elég,
1760 17   |                szolgálatot tenne magának az az állatszelídítő, ki vadjaival
1761 17   |             szolgálatot tenne magának az az állatszelídítő, ki vadjaival
1762 17   |                kellene szétütni.~Mélyebb az a fájdalom, mely szóhoz
1763 17   |                mely szóhoz nem jut, mint az a kis csetepaté, melyért
1764 17   |              Örzsének állapotában előáll az a keserves pillanat, mit
1765 17   |                 a keserves pillanat, mit az orvosok nyelvén krízisnek
1766 17   |                 élet-halál közt volt. Ha az elválást és megemlékezést
1767 17   |              találták volna, fölfordulna az ember, s üres helyét kifoltoznák
1768 17   |                nevetne, mint a másik, de az emberek itt is önzők, minthogy
1769 17   |            Pistát, ki mindeddig úgy állt az ágyvégnél, mint egy leásott
1770 17   |                 már veszélyen kívül van, az orvos azt mondja.~- Magam
1771 17   |                 elfeleded, úgy, hogy még az istennek se jusson eszébe.~-
1772 17   |          Üldözött vad leszek én itt, hol az elkerült baj is megkeres,
1773 17   |                ma csak gondot viselt rám az isten, - de ha máskor is
1774 17   |                nem t'om hogyan érném meg az éjszakai álmot.~- Pista,
1775 17   |               feledd, hogy két fiad van, az isten számon kéri cselekedetedet.~-
1776 17   |               halaványabb lett a falnál.~Az élet, úgy látszik, hangosan
1777 17   |    pokolhagyásnak a híre megszaladta már az országot, s a ki itt van,
1778 17   |                országot, s a ki itt van, az is a szomszédba futna.~-
1779 17   |                Sándor aggódva, mi közben az uradalmi ügyvéd is jött,
1780 17   |              Vasba fogjuk verni! - felel az ügyvéd hidegen - mert míg
1781 17   |               parancsolja - hagyá helybe az ügyvéd minden megilletődés
1782 17   |             Klein úr súgva kérdi németül az ügyvédet.~- Nem fogunk miatta
1783 17   |                miatta pörbe keveredni?~- Az úriszék a bírája, s annak
1784 17   |               nem szabad üresen maradni, az igaz, s minthogy nem akarom,
1785 17   |                  hogy egy védtelen ember az úriszék elébe kerüljön,
1786 17   |           Tréfálni méltóztatik? - mondja az ügyvéd Klein úr helyett,
1787 17   |                  fogja-e ütni, vagy csak az egyik felét.~- Annyira nem,
1788 17   |                 ítéletet fog hozni, mint az úriszék!~- Rögtön ki fogom
1789 17   |             fogom adni! - mondja hebegve az ügyvéd.~Klein minden szó
1790 17   |              vadállat önkényétől függ, s az kínozhatja, nyomorgathatja
1791 17   |                  pártfogójuk volna, mint az úristen, ki ugyan kegyes
1792 17   |             hanem nincsen rá példa, hogy az úriszéken, mint valamely
1793 17   |                 meg.~Tehát itt van ismét az élet, mely az adatok halmazát
1794 17   |                  van ismét az élet, mely az adatok halmazát a szemlélődőnek
1795 17   |             viszen végcélja felé, legyen az jó vagy balszerencse.~Néhány
1796 17   |                    szólítja meg őt - itt az ideje, nyilatkozzál, el
1797 17   |       nyilatkozzál, el akarsz-e menni? - Az ember szótalan maradt, arcán
1798 17   |                     No, ugyan mi lehetne az a szörnyű nagy baj, mely
1799 17   |             kutyától is nehezen válik el az ember, hát még a szülőföldjétől!
1800 17   |              uram, akárhogy hányom-vetem az eszemet, én ettől a helytől,
1801 17(5)|                   szülőházát emléktábla, az előtte való tért mellszobra
1802 18   |                nagy dolgokat vitt végbe, az egész környéket megtérítette
1803 18   |                nem akarván mondani, hogy az aranygyapjút e rongyos faluban
1804 18   |                 biztosan nyerheti.~Jakab az uradalmakat úgy ösmert,
1805 18   |            aprólék hevert szerbeszét, de az ő keze mindent meglelt,
1806 18   |           mindent meglelt, mint a kántor az orgonasípot.~Vizsgáló szemei
1807 18   |                  csak a regényíró, hanem az adatkutató is bátran hivatkozhatik.~
1808 18   |             hevesek vagy gyakoriak, hogy az orvosnak szegezésről panaszkodott
1809 18   |                  is gyakran megkeresték.~Az italnak hajdanában is megvolt
1810 18   |            italnak hajdanában is megvolt az a furcsa tulajdonsága, hogy
1811 18   |                  akasszanak föl! - kiált az ittas juhász, mit azért
1812 18   |               hogy te! Így a sok pénzzel az emberség is nőtt, - tehát
1813 18   |               többet ittam, mint amennyi az erszényemből telik, de látod,
1814 18   |                de látod, annak is megvan az oka, hogy én mért maradtam
1815 18   |                 okoskodásának, kivált ha az éppen oly őszinte szempontból
1816 18   |                     Mert... hallod fújni az északi szelet?... hallod
1817 18   |                fölébresztvén a juhászban az ösztönt a további beszélgetésre,
1818 18   |                   Elhiszem, hogy kellene az okos szó, - úgy-e?... No
1819 18   |                 a borodat, hát tudod, ez az új úr, vagy minek hívják
1820 18   |                fülét neki hegyezve, hogy az akadozó beszédből egy szócska
1821 18   |            birkaakol van, Jakab, - és ha az isten még egyetlenegy szelet
1822 18   |               hanem nem is fekszem ám én az akolba.~- És az uraságot
1823 18   |            fekszem ám én az akolba.~- És az uraságot nem sajnálja khed?~-
1824 18   |            uraságot nem sajnálja khed?~- Az uraságot?... hát az sajnál
1825 18   |              khed?~- Az uraságot?... hát az sajnál minket, hogy ezt
1826 18   |                elég, - csak te élhess, - az az hogy - Jakab, azt mondom
1827 18   |                     csak te élhess, - az az hogy - Jakab, azt mondom
1828 18   |                aztán áldomásnak maradjon az, amit ma meg nem ittam.~-
1829 18   |               Más ember megálmodta volna az arany hegyet, s még álmában
1830 18   |               még álmában is kérte volna az istent, hogy a csalódásból
1831 18   |         egyszeregy annyira taszigálódott az agyában, hogy a fáradság
1832 18   |              annak, hogy annyit tervelt, az álom csak egyetlen egy számot
1833 18   |                 ahogy még lefekvés előtt az asztalon kikrétázta, mert
1834 18   |              példa.~- Egészségére váljék az éji nyugalom! - mondja Klein
1835 18   |                ma hajdúmat sem láttam.~- Az a khunvencióból él, nagyságos
1836 18   |                  víz nem árt neki, hanem az ilyen szegény zsidó mint
1837 18   |                 lúd -... nagyságos uram! az az egész, amit az ilyen
1838 18   |                       nagyságos uram! az az egész, amit az ilyen pinklis
1839 18   |                  uram! az az egész, amit az ilyen pinklis zsidó megvesz.~-
1840 18   |              hogy te nyernél rajt.~- Már az az én dolgom, nagyságos
1841 18   |                te nyernél rajt.~- Már az az én dolgom, nagyságos úr, -
1842 18   |           darabnak!~- Bolond!... hol jár az eszed,... kétezer darab!...
1843 18   |                nagyságos úr, nem aluszik az ürdüg!~- Én meg azt mondom,
1844 18   |                 ha kétezernél több lesz, az mind a tied ingyen, ha a
1845 18   |              hogy hasznodra voltam, hogy az alkuról lebeszéltelek, akkor
1846 18   |               pedig kezet csókolhatsz.~- Az is meglesz! - röhögé Jakab
1847 18   |                  röhögé Jakab félszemmel az íródiákokra nézvén, kik
1848 18   |       maradhassanak.~Mikorra készen volt az írás, a bécsi kereskedő
1849 18   |                volt, azt gondolván, hogy az idei fölöslegből azt a tollas
1850 18   |                utóbb maga után is betevé az ajtót, aprózott lépésekkel
1851 18   |              üveg sincsen előtte, de meg az árát sem kérik annak, amit
1852 18   |                  elnehezülni nem szokás, az pedig még kevésbé szokás
1853 18   |            kevésbé szokás Jakabnál, hogy az italnak árát meg ne kérje.~
1854 18   |             ivott, hát mért nem kéri meg az árát?~- Hát elmehetek? -
1855 18   |                 szól a lelkiismeret újra az emberből.~- Egy fillérrel
1856 18   |           fejében, legalább a tegnapinak az árát elengedi, nem mintha
1857 18   |            gyanúval - boros voltam ám én az éjjel.~- Láttam! - lőn a
1858 19   |                  meg a majorescoról, kit az eljegyzés óta nem láttunk,
1859 19   |           tartani, sok embernek meglévén az a rossz tulajdonsága, hogy
1860 19   |               mint valami csodával, hogy az messze országból jött.~A
1861 19   |                  részeg ember törte rajt az eszét, hogyha borrá válnék,
1862 19   |                  előbb kovácsot, bognárt az udvarba parancsolt, hogy
1863 19   |                 kocsit végig tapogassák. Az atyafiság hivatalos volt
1864 19   |                 atyafiság hivatalos volt az utolsó napokra, a gazda
1865 19   |           elmével fog a munkához, melyet az emberi kötelesség parancsol, -
1866 19   |             lélekkel ezt és ezt rendeli.~Az atyafiságtól egyenkint elbúcsúzik,
1867 19   |                 megmondja tenni valóját, az egyiknek, hogy a gyerekeknek
1868 19   |                szó közben is összeszidja az áldóját, ha mindent helyén
1869 19   |           öltözötten még egyszer megnézi az útikocsit, melynek bakjára
1870 19   |             óráig várnia kell, hogy amit az egyik már megcsókolt, a
1871 19   |                 helyeznek, a hajdú kinéz az utcára, hogy vénasszony,
1872 19   |                 szemközt ne jöjjön, mert az már rossz jel lenne, azért
1873 19   |          elővigyázat után a hajdú int, - az otthon maradtak keserves
1874 19   |          keserves ordítása után megindul az útra.~Nem kívánom, hogy
1875 19   |           olcsóbb utazás nincsen, mintha az ember így regényíróval utazik.~
1876 19   |                 nem változtatva mondá el az életnek, minden kigondolható
1877 19   |                azt, és nem más!~Megvette az *...i palotát, s midőn az
1878 19   |                az *...i palotát, s midőn az ösmerős barátok négy szem
1879 19   |                  méregdrága - kimutatott az ablakon, hogy éppen most
1880 19   |                 kezdenek a munkások...~- Az új berendezéshez? - kapott
1881 19   |                 a múlt évben rakatta föl az utolsó aranyozást, tehát
1882 19   |                    mondja a majoresco, - az ablakhoz húzván a beszélgetőt,
1883 19   |                     mondja a kíváncsinak az átellenben levő palotára
1884 19   |        kapaszkodik benne, de midőn abban az időben a hír még nem ment
1885 19   |         szokatlan órákban is nyitva állt az ajtó.~Ugyanebben az időben
1886 19   |                 állt az ajtó.~Ugyanebben az időben történt meg egy még
1887 19   |                egy szép állatot árult.~- Az árát ennek a lónak?~- Nem
1888 19   |           feleletekkel tartani, - mondja az idegen pofók.~- Eladó a
1889 19   |               volna? - mondja vigyorogva az előbbeni.~- Akkor árának
1890 19   |              hanem előbb beszéljünk uram az egyszeregyről, hogy biztos
1891 19   |                hányig tud ön elszámlálni az ujján.~- Uram, a ló árát!~-
1892 19   |              hogy én nem vagyok orvos.~- Az árt, hallja ön?~- Ezer font,
1893 19   |               most a másikat éppen abban az állapotban fogja látni,
1894 19   |             mondja hazánkfia, leszámolva az árt, és egy pisztollyal
1895 19   |              magunknak egy kis ugrást, s az előbbeni történetecskét
1896 19   |                  miképp vesztegetheti el az ember a pénzt, még azt a
1897 19   |                  keresztül potyogatja el az aranyokat.~Majoresconk majdnem
1898 19   |                  hogy volt Bécsben abban az időben egy vendéglő, hol
1899 19   |                  se legyen, - s minthogy az ilyen kárvallott ember hasonló
1900 19   |                  nagyon mulatságos látni az ilyen komédiát, tehát a
1901 19   |                 unalomból elment ide is.~Az igaz, hogy az akkori kártyák
1902 19   |             elment ide is.~Az igaz, hogy az akkori kártyák olyan hosszúk
1903 19   |                  be a vendégeket, kikről az ajtónálló bizonyosan tudta,
1904 19   |             minden szó nélkül lépett be, az ajtók hirtelen föltárultak,
1905 19   |            nyújtózva, és eltolva magától az odaadott kártyákat.~Az álmosságon
1906 19   |           magától az odaadott kártyákat.~Az álmosságon nincs mit csodálkozni,
1907 19   |                  s majdnem azt mondhatná az ember, hogy az aranyat lapátolni
1908 19   |                 mondhatná az ember, hogy az aranyat lapátolni lehete,
1909 19   |         fordított a grófnak, kit végtére az hozott ki a türelemből,
1910 19   |                   Ah, tréfálsz, - mondja az osztó, - a bank áll, s én
1911 19   |                    mondja amaz nevetve - az ötvenezeren kívül még jócskán
1912 19   |          kilátásra, holnap ledöntetem!~- Az vétek volna! - mondja a
1913 19   |             kitelik, - mondja nevetve, s az egész pénzhalmazt az asztal
1914 19   |                   s az egész pénzhalmazt az asztal alá söpörte, azt
1915 19   |                     De barátom! - mondja az előbbeni, csak nem teszed
1916 19   |                  szorítva váltak el, míg az utánuk jövők közül az egyik,
1917 19   |                míg az utánuk jövők közül az egyik, ki hihetőleg új vendég
1918 19   |                kíváncsian kérdi.~- És ez az ember ledönteti palotáját?~-
1919 19   |              együtt beszélgetünk.~- Hisz az a másik egy kis uradalom
1920 19   |                  kis uradalom árát lökte az asztal alá?~- Nincs különben!~-
1921 19   |            fölfüggesztjük ítéletünket, s az olvasót szívesen kérjük,
1922 19   |           valamiképpen ne gondolja, hogy az osztályoknak egymás elleni
1923 19   |           szerepet kívántam adni, melyet az akkori viszonyok szerint
1924 19   |                honpolgárnak, állt légyen az alkotmány sáncain kívül
1925 19   |              vannak rajzolva, azok abból az időből lesznek indokolva,
1926 19   |                  oly pazar fénnyel, hogy az elmenő nem hiába fárasztá
1927 19   |               elmondott gondolatom, hogy az ember, ha a nagy istenség
1928 19   |            legnyaktörőbb fajaival töltik az időt, s kik már mindent
1929 19   |                meguntak, most unalmukban az életpusztítással akarnak
1930 19   |           vakmerőségnek is megjárják, de az angol nem tágít, és hogy
1931 19   |           megtenni.~- Hüm!... dünnyögött az angol, s ha ön a nyakát
1932 19   |         nyakamról akarok beszélni, hanem az ön bátorságáról.~- Jó!...
1933 19   |                  mutatva, - látja ön azt az utcát? - három öl széles.~-
1934 19   |          Körülbelül annyi!~- Ez a palota az átellenivel egy magasságú, -
1935 19   |             teteje van, - nekem mindegy, az ön paripáiból választani,
1936 19   |              barátai le akarák beszélni, az eddig folytatott francia
1937 19   |                 beszéd arról folyt, hogy az ugratás híre a hatóságnak
1938 19   |                 hatóságnak tudtul esvén, az megtiltatott.~Az angol savanyú
1939 19   |                  esvén, az megtiltatott.~Az angol savanyú mosollyal
1940 19   |                     töltve van! - mondja az angol.~- Akár számba vegyem, -
1941 19   |                     mondja a másik, mire az angol is egy másik pisztolyt
1942 19   |                fegyver egyszerre elsült, az angol halva rogyott össze,
1943 19   |           tegnapi huszártiszt, odamenvén az életben maradotthoz, azt
1944 19   |                    ezentúl már csakugyan az őrültség következnék! -
1945 19   |         huszártiszt, - mit gondoltok, ha az előbbeni dolgok itt ismételtetni
1946 19   |               rólunk?~- Azt, hogy elment az eszünk! - mondja a már egyszer
1947 19   |             magyarok egyebet sem tudnak.~Az igazság néha oly nyomást
1948 19   |             mintha mindenik érezné, hogy az eddig vitt élet éppen oly
1949 19   |              kérdi egyik nagy későn, tán az innen elcsapott kardalnoknőket
1950 19   |               magyar színházat! - mondja az ifjú gróf.~- Jó, - hát nappal
1951 19   |             mindig egymás nyakán, - s ha az egyik beteg, a másik rosszkedvű,
1952 19   |                  Majd nevet is adhatunk, az legkevesebb, - csak ígérjétek
1953 19   |               egy uradalom árát söpörted az asztal alá, - barátunk egyik
1954 19   |           fölkelt.~- Én Pozsonyba megyek az országgyűlésre, - mutassátok
1955 19   |           megnyugszanak, ha mondom, hogy az 1825-ik év óta ez országból
1956 20   |         tudniillik megemlíték neki, hogy az ilyen szeszélyek, mint egy
1957 20   |                  malmot.~Magyarországban az alkotmányos élet ébredésének
1958 20   |                 lekenyerezhet, - és hogy az illetőnek is érdeke legyen,
1959 20   |         viszonyoknál fogva N... megyében az ifjú gróf által kezdeményezett
1960 20   |                   Nem mondhatnám, - ezek az apostolok nem annyira halászok,
1961 20   |                 tett kézzel nézik, minek az a szánandó következése lenne,
1962 20   |               csöppnyi nem maradt, miből az átellenes befolyásos úr
1963 20   |                úr észrevette, hogy mégis az elevenre tapintott.~- Látom, -
1964 20   |             mondja a csöndet megszakítva az előbbeni szóló, - hogy a
1965 20   |          rendezett csapatnak élére állni az ellenséggel szemközt?~-
1966 20   |               Magyarországba?~- Gróf úr, az ellenséghez okvetetlen mindig
1967 20   |           hazament, és táplálkozék azzal az élvezettel, minőt a tartós
1968 20   |           annyira teremtett, mint inkább az életből vett alakot, kit
1969 20   |                közt vannak. De verje meg az isten azokat, kik gyermeket
1970 20   |                  csak menjünk odább, ezt az embert nem fogja újra gyúrni
1971 20   |                  Mi jó hírt hozott nekem az én bankárom?~- Szívesen
1972 20   |                   hanem ez egyszer éppen az ellenkezőt hozom.~- Nem
1973 20   |                  süllyedt el?~- Még csak az volna hátra, higgye meg
1974 20   |                   mert ami a földön van, az már szánandó állapotban
1975 20   |                  hogy a jószág eddig még az enyém, s nekik nem tulajdonuk.~-
1976 20   |                 tulajdonuk.~- Ilyesmiről az én emberem éppen nem emlékezett,
1977 20   |              emlékszem, azt állítá, hogy az illetők nagyon is becsületes
1978 20   |               bizonyosan oda lenn mondák az ön emberének, ki hihetőleg
1979 20   |               erdeinek fele ki van vágva az erdészeti szabályok világos
1980 20   |            boldogult édes atyja meglátná az uradalmakat, nem fogná megismerni.~-
1981 20   |                megismerni.~- Hála légyen az istennek, - tehát mégis
1982 20   |            mégpedig a legnemesebb faj.~- Az volt, de ma egyetlen egy
1983 20   |                   Egyetlen egy juh sincs az uradalmakban, - azt a hírt
1984 20   |                mert a juhok éjjelre mind az aklokban voltak.~- Tehát
1985 20   |             aklok nem bírtak már dacolni az elemmel, és a juhokra dűltek.~
1986 20   |                  vidám kedéllyel kelt ki az ágyból.~Lassankint megnépesült
1987 20   |           legújabb hírként említék, hogy az útról tisztán láttak egy
1988 20   |               ijedve, hogy visszaestében az ajtót is becsapta, és mint
1989 20   |                   Ezzel óvatosan kinyitá az ajtót, s kiment, nem mintha
1990 20   |                jutna Klein úrnak valamit az ő fejéhez vágni, nagy idővesztés
1991 20   |            Azonban Klein úr is elsütötte az ágyút, tehát most már vele
1992 20   |              azért nemsokára utána nyitá az ajtót, mégpedig éppen jókor,
1993 20   |                     Nagyságos uram, - én az alkhot akharom.~- Meglesz!~-
1994 20   |           kidűlének, mire Jakab hirtelen az ajtónál termett, s azon
1995 20   |                 kivetni egyik is, hogyha az krajcár volna, mennyi forintot
1996 20   |                  ott éppen most kezdődik az ...~ ~
1997 21   |               hogy a vezető elől, mi meg az után mentünk, - észre sem
1998 21   |                  könyvében meg lesz írva az az esztendőszám, mely a
1999 21   |               könyvében meg lesz írva az az esztendőszám, mely a tétlenségből
2000 21   |         tétlenségből fölébresztett, s ez az esztendő az 1825-iki esztendő.~