bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

2001 21   |          fölébresztett, s ez az esztendő az 1825-iki esztendő.~Még köztünk
2002 21   |                   Még köztünk élnek azok az emberek, kiket azon időből
2003 21   |                  ártatlan mesében megvan az a nagy igazság, mellyel
2004 21   |                 lett volna oly nevezetes az 1825-iki esztendő, hogy
2005 21   |              ugyanegy irányba indult meg az a nevezetes állat, mely
2006 21   |                 hogy ő otthon van.~Mikor az alföldi ember körösztül
2007 21   |                  különben nem állna most az a roppant épület, melyben
2008 21   |    Grassalkovich-féle magtárak álltak, s az alföldi kocsis az apró boltok
2009 21   |              álltak, s az alföldi kocsis az apró boltok egyikében néhány
2010 21   |                 rajta lévő fahidat, hogy az milyen szépen ki légyen
2011 21   |                     még ha belepottyanik az ember egyik szélén, a másikon
2012 21   |                 a másik, - magam is csak az olyan hidat szeretem, amelyik
2013 21   |              beszélnek: hát milyen lehet az, aki otthon maradt.~Visszafordul
2014 21   |                  a két úri ember s midőn az úri-utcában a Trattner-háznál
2015 21   |           kúriális deciziót döntvénynek, az evolúció juriszt a jog fejleményének
2016 21   |              azzal a záradékkal, hogy ha az megtörténik, arra a fára,
2017 21   |                embereink után, kik ebben az időben kitűnőleg megelégedtek
2018 21   |                  uraim semmi, amit ebben az időben megemlíthetnék önöknek,
2019 21   |          megemlíthetnék önöknek, kivevén az egyetlenegy csillagvizsgáló
2020 21   |          csillagvizsgáló tornyot, melyet az ablegátusok órákig néztek,
2021 21   |                tökéletesen hitte, miként az a magas felhőkig ér.~Szívesen
2022 21   |                piszokfészek minden, csak az új épület áll ott mint egy
2023 21   |                 integet a városnak, hogy az jöjjön közelebb hozzája,
2024 21   |                  mellett csöndesebb volt az élet mint bárhol az országban,
2025 21   |                 volt az élet mint bárhol az országban, mert az a budai
2026 21   |                bárhol az országban, mert az a budai fészek oly elátkozott
2027 21   |                meg a dézsmát, mert enyém az a föld, amelyen kenyered
2028 21   |                 s azt mondja: fizesd meg az adót, én mérem neked az
2029 21   |                  az adót, én mérem neked az igazságot, - mire azt mondja
2030 21   |             paraszt: nem tagadom, de azt az igazságot nem lehetne bővebben
2031 21   |             eltagadni többé nem lehet, - az országban tizenkétmillió
2032 21   |                 legyetek zsarnokok, hogy az a faj, melynek bőre épp
2033 21   |               önkéntesen jött ki veletek az ázsiai térségből, - melynek
2034 21   |             térségből, - melynek ugyanaz az istene és nyelve volna,
2035 21   |                föl őket.~Egymásra néztek az emberek, szokatlan volt
2036 21   |                  emberek, szokatlan volt az eszme, hogy valaki saját
2037 21   |           beszéljen, és ha már valakinek az apja verekedett azért, hogy
2038 21   |             ledurrantani, csak maga volt az oka.~S ebből az állapotból
2039 21   |                maga volt az oka.~S ebből az állapotból kikívánkozni,
2040 21   |         elengedni, és azt állítani, hogy az ellenkezőben élni isten
2041 21   |                 A nemzet közé volt dobva az eszme, - egy országnak színe
2042 21   |               akár tetszett, akár nem, s az elhajított kőnek útját most
2043 21   |          meghatározni, - tehát várjuk el az időt!~A postatrombitát éjjel-nappal
2044 21   |         éjjel-nappal szakadatlanul hallá az ember, főleg pedig a bécsi
2045 21   |           kérdezni a szállásbért, nehogy az utána jövő nagyobbat kiáltson,
2046 21   |              jövő nagyobbat kiáltson, és az ajtókilincshez nyúljon.~
2047 21   |               elején, és röviden szólva, az ösmerős arcok mind ott valának,
2048 21   |           vendégek, kiknek semmi gondjuk az előkészületekhez, hanem
2049 21   |           katonaélet jó iskola, megtanul az ember engedelmeskedni, -
2050 21   |                  engedelmeskedni?~- Majd az idő, barátom!~- Az, az!...
2051 21   |                  Majd az idő, barátom!~- Az, az!... az idő, kedves barátom! -
2052 21   |              Majd az idő, barátom!~- Az, az!... az idő, kedves barátom! -
2053 21   |               idő, barátom!~- Az, az!... az idő, kedves barátom! - ha
2054 21   |          fesztelen társalgásnak meg volt az a különös jelleme, mit csak
2055 21   |               lelkesült állapotban, hogy az ember nem bír egy helyben
2056 21   |                  legellenkezőbb sarkokat az épületben, és mindenkinek
2057 21   |                     de mégis megragadóbb az a kör, melyben a szeretet
2058 21   |              szemtanú beszélte, - feleli az angol.~- És miről gyanítá
2059 21   |              vagy?~Én aztán megnyugtatám az angolt, hanem föltettem
2060 21   |        csoporthoz ment Széchenyi, s mire az elhagyott csoport az odavetett
2061 21   |                mire az elhagyott csoport az odavetett értelmen gondolkozék,
2062 21   |                 Szeretném tudni - mondja az egyik - mit mondana rólunk
2063 21   |            paraszt ember vámot fizetett, az én angolom addig kiabált,
2064 21   |               igazítám őt útba, - nálunk az úr nem fizet vámot.~- Ahá, -
2065 21   |                     tehát önök csinálják az utat?~- Nem!... uram, -
2066 21   |                  utat?~- Nem!... uram, - az utat is a paraszt csinálja.~-
2067 21   |                  harmadikhoz menjen, míg az elhagyott csoportozatokból
2068 21   |               tréfák, mintha jó módjával az igazat akarná megmondani.~-
2069 21   |            megmondani.~- Ah!... tréfaság az egész, - szól az első -
2070 21   |                tréfaság az egész, - szól az első - mikor vált egy huszárkapitányból
2071 21   |        kaszárnyában remondákat válogat!~~Az idő készen volt vajúdásával,
2072 21   |                szomszéd terem megnyíljék az új korszaknak, melynek hű
2073 21   |           melynek hű visszhangja legyen.~Az utcák megnépesednek, s a
2074 21   |          értelmezés.~Ah,... ez országban az adomány szónak kiváltságos
2075 21   |                kiváltságos értelme volt, az irgalomnak és hazafiúi gyér
2076 21   |             egyéb érzelme, mint szánalma az iránt, ki erre szorult.~
2077 21   |            zajnak hangjával, mely áthatá az utcát, keresvén a legközelebbi
2078 21   |               gerjesszen.~Láttuk bemenni az 1825-iki országgyűlés embereit, -
2079 21   |      országgyűlés embereit, - de ki volt az a jeles, ki a tömegből ki
2080 21   |            forinttal most már elbújhatik az ember.~- Ez a vízözön!... -
2081 21   |                 háziúr, a majoresco - ez az ember megbolondult! nos
2082 21   |                  melyen meglátszik, hogy az uralkodó hangulatnak kifejezését
2083 21   |                is szavazhattok, - mondja az első, - határozzátok el,
2084 21   |                 Ah... ez már más! - szól az előbbiek közül az eszik, -
2085 21   |                   szól az előbbiek közül az eszik, - látom, ti majoritásban
2086 21   |          embernek több esze lehet, - hol az az aláírási ív?~~És Magyarország
2087 21   |                több esze lehet, - hol az az aláírási ív?~~És Magyarország
2088 21   |              Tehát még maradt erő! adjon az isten még többet.~ ~
2089 22   |              akkor tudta, minő szép volt az, mikor már kihajták belőle.~
2090 22   |                Meglehet, engem őrültnek, az ősök megtagadójának fognak
2091 22   |           jelölték ugyan, de úgy elmosta az eső, hogy vissza nem lelünk
2092 22   |                 visszatérjek, nézzük meg az akkori világ folyását.~ ~
2093 23   |         pogányság után ki nem ficamodott az esze a gyereknek, sőt meg
2094 23   |               egész valójában megjelenik az a fél országban jól ismert
2095 23   |             megnevezem, mint a kártyában az atút, melyhez ő már annyiból
2096 23   |                 midőn meggondoljuk, hogy az alábbiak szerint, Tujderhoz
2097 23   |            Tujderhoz hasonló ember abban az időben száz meg száz volt,
2098 23   |              együtt jellemzését adhatjuk az akkori nevelésnek, melyből
2099 23   |                  annyi derék ember, mert az mégis természetes okoskodás,
2100 23   |                  a jég sem bírt elverni, az már mégis megcsodálni való.~
2101 23   |              micsoda nemzetbeli? - hanem az ég alatt nem volt olyan
2102 23   |             Fárpínger, - montom el nekem az pivlia! - szólamlék meg
2103 23   |          vehetjük neki rossz néven, hogy az okot minden módon kereste, -
2104 23   |                jegyezvén meg végül, hogy az ütlegek kiszámítása is azért
2105 23   |               padra mutatva.~- Sajnálom, az a hely már el van foglalva, -
2106 23   |                  nekem mondani a pivliát az a...~Itt nagyot gondolkozik,
2107 23   |                montom el nekem a pivliát az a pödü (betű)... az az F.
2108 23   |              pivliát az a pödü (betű)... az az F. pödü!~- Mit tesz az? -
2109 23   |           pivliát az a pödü (betű)... az az F. pödü!~- Mit tesz az? -
2110 23   |                az az F. pödü!~- Mit tesz az? - kérdi valaki.~- Nagy
2111 23   |               kérdi valaki.~- Nagy dolog az uram! - mert minthogy egy
2112 23   |               régi bölcsek kitalálták, - az újabb bölcsek sem akartak
2113 23   |               kell fogni.~Ezt találta ki az új bölcsészeti oskola, és
2114 23   |       bölcsészeti oskola, és Tujder uram az újabb iskola tanítványa
2115 23   |         alkalommal éppen F. betűt, akkor az illető betűn kezdődő nevek
2116 23   |                 aki legutolján kelt föl, az is ugyanannyit kapott, -
2117 23   |        Tujder-féle bölcsészeti oskolában az okokat most már ösmerik,
2118 23   |               ösmerik, átláthatják, hogy az eltalálást megvigyázni veszedelmes,
2119 23   |             hallottuk hangosan kimondani az F. betűt, tehát menjünk
2120 23   |              tehát menjünk a történetre.~Az F. betű mozogni kezd, legelsőnek
2121 23   |                 magát, mint mikor valaki az ülését akarja megmozdítani,
2122 23   |                akarta véghez vinni, hogy az utánavaló padban ülő F.
2123 23   |                  padban ülő F. meglátván az ő mozdulatát, bátran fölágoskodhassék,
2124 23   |                  ki van a sorstól mérve, az el nem kerülheti. Fárbinger
2125 23   |               melyben azzal vigasztalják az ember fiát, - hasztalan,
2126 23   |              kisült, hogy Fárbinger volt az első, tehát neki szólt a
2127 23   |            csinált Egyiptomban!~Vigye el az ördög azt a kálomista predesztinacionális
2128 23   |                 fő személyt, megemlítjük az apróbbakat is, és hogy az
2129 23   |                az apróbbakat is, és hogy az ismeretlenekkel ne vesződjünk,
2130 23   |                kis zsidófiút, kit Jakab, az édes papa az orvosi tudományokra
2131 23   |                  kit Jakab, az édes papa az orvosi tudományokra szánt,
2132 23   |              olyasmiről gondolkodnék, mi az emberiségnek javára volna.~
2133 23   |  megordíttathasson.~Sándoron meglátszott az egészség, míg a kis Jakabon,
2134 23   |                 a kis Jakabon, vagy mint az iskolában hívták, Kubi gyereken
2135 23   |                  Kubi gyereken lehervadt az utolsó pír is, mert oly
2136 23   |               mert oly üldözött pára még az erdőben sincsen, mint ő
2137 23   |                 klarisszime! - árulkodék az úrfi, föltartván három ujját, -
2138 23   |                   s aztán nem is annyira az eldűlt poharat siettek helyreállítani,
2139 23   |            diákot fektették le.~Na, elég az hozzá, mikor a cigány megverte
2140 23   |             törni, - hanem lássuk, vajon az úrfi korsója meddig jár
2141 23   |              fiatalság dönögve járt-kelt az iskola előtt, s az osztály
2142 23   |             járt-kelt az iskola előtt, s az osztály lassan megnépesedék.~
2143 23   |               kénytelen órákig térdelni. Az iskola ajtaján egy nagy
2144 23   |              krucot nyalatott, minek nem az volt legkellemetlenebb oldala,
2145 23   |           önöknek ideje ezen megrémülni, az ablakhoz vezetem, hol két
2146 23   |                 hallatlan dolog.~Azonban az ajtó folyvást nyitva van
2147 23   |                 éppen oda szentelhetjük.~Az ajtó mellett levő kályhának
2148 23   |            Egyetlenegy fiú nem akadt, ki az úrfit e gorombaságért főbe
2149 23   |               főbe merte volna ütni.~Már az egész ifjúság együtt van,
2150 23   |                  maga bemenni, hogy akár az úrfi, akár annak zsömléjére
2151 23   |               pártfogója előtt lépvén be az ajtóküszöbön, csakhogy mire
2152 23   |                  a boldogtalan fiút, míg az úrfi gúnyolódni akarván,
2153 23   |            hagylak! - szólt Sándor azzal az önérzettel, mennyi megszokott
2154 23   |            odaért, már Tujder is benyitá az ajtót.~Ünnepélyes csend
2155 23   |           vérszopónak volt egy kéjmosoly az arcán, mi verekedési dühének,
2156 23   |                     tehát használni kell az időt,... (Jaj!)... azért,
2157 23   |                kapott verést, tartsa föl az ujját.~Kettő egyenesedett
2158 23   |                közül, mégpedig Sándor és az úrfi.~Az első eminens ellen
2159 23   |              mégpedig Sándor és az úrfi.~Az első eminens ellen nem lehetett
2160 23   |               egykönnyen kifogást tenni, az úrfi pedig - úrfi, ami szintén
2161 23   |                klarisszime! - szólal meg az úrfi - a Kubi megütött.~-
2162 23   |                tedd le mokodat!... Pül! (az iskolai vágó) hozd ki asz
2163 23   |            domine klarisszime! - hazudék az úrfi.~- Ki ládotta? - mondja
2164 23   |                ünnepélyes komolysággal - az úrfi feléje tartá kezét,
2165 23   |               elkövetkezett a perc, hogy az úrfi a padra kerüljön.~-
2166 23   |              Tujder a prédára - add neki az a harminc gorpács, a piszonyság
2167 23   |                fiú annyi daccal, mennyit az önérzet mindig megad.~-
2168 23   |                    sináld magad dolga, - az úrfinak kijárt a harminc
2169 23   |              csak azt közlők, amit lehet az illedelem miatt, elhallgatván
2170 23   |                nőtt föl e három gyermek?~Az 1-ső, ki a szenvedésben
2171 23   |                  megszokott árulkodás és az egyszeri megkorbácsolás
2172 24   |                 Hét vármegye mozdult meg az ősi fészekből, ahol egy
2173 24   |           tekintetes úr, hogy ott legyen az ökörsütésen, melynek kormos
2174 24   |           mulatság lenne végig elmondani az étlapot, melynek megvolt
2175 24   |                 étlapot, melynek megvolt az a híres tulajdonsága, hogy
2176 24   |                 előbb.~Maradjon el tehát az étlap, maradjon el az érdemes
2177 24   |              tehát az étlap, maradjon el az érdemes szabocéhnek dicsőítése
2178 24   |               hanem kísérjük figyelemmel az időt.~Klein a nagy szélvész
2179 24   |               sem említé a dolgot, hanem az az installációról írt és
2180 24   |                említé a dolgot, hanem az az installációról írt és a
2181 24   |                   hanem Klein úrnak esze az összedűlt majorokon járván,
2182 24   |                  volt rá a jövendő, mint az egyszeri inasra, ki eltörvén
2183 24   |             egyszeri inasra, ki eltörvén az üveget, felfohászkodott,
2184 24   |                 hogy hátha úgyis kitelik az esztendő.~A gróf azonban
2185 24   |               gyűlölik.~Megterem a dudva az út mellett, s ahelyett,
2186 24   |             utalja a gróf Kleint, ki még az ajtót is nyitva hagyta maga
2187 24   |                is hiszem, - hanem Klein, az ön dolga lesz engem utasítani,
2188 24   |                Legeslegelső mindenesetre az ifjabb gróf úr ő méltósága!~-
2189 24   |                nagy székében a főispánt, az ökröt megsütötték, meg is
2190 24   |             megsütötték, meg is ették, - az ebédet is elfogyasztották,
2191 24   |             elfogyasztották, hanem azért az esteli órákban a főispáni
2192 24   |              karok és rendek foglalák el az üres helyet, hanem a harmadik
2193 24   |           Szécsenyiről beszél, pedig ide az van írva: Széchenyi.~- Az
2194 24   |                az van írva: Széchenyi.~- Az éppen Széchenyi! - mondá
2195 24   |               azt, öcsém!... hanem aztán az a gróf könyvet is csinálna?~-
2196 24   |                 mondja a másik nem értve az új szót.~- A titkár?~- Mi
2197 24   |                    A titkár?~- Mi a manó az? uramöcsém! - kérdi bamba
2198 24   |                  mit aztán ön is...~- Mi az?~- Ön, édes urambátyám -
2199 24   |                   kérdi újabb bámulással az öreg.~- Kénytelenek valánk
2200 24   |              beszél?~- Igen sokan.~- Még az a Széchenyi gróf is, ki
2201 24   |                  könyvet írta?~- Éppen ő az elnöke a magyar tudós társaságnak,
2202 24   |                 kíván, úgy nem lesz elég az egész jószága a nyomtatási
2203 24   |              mirólunk, sőt megmondja bíz az, 1-ször: hogy nem tudunk
2204 24   |                 tudunk gazdálkodni, mert az úr is csak olyan ekével
2205 24   |           minővel száz esztendővel előbb az öregapjának öregbérese,
2206 24   |              hadd,... csak győzze nyelni az ember.~- Aztán valakiről
2207 24   |                  a könyvet?~- Ránk illik az a könyv, urambátyám, de
2208 24   |                     Járt-e erre mifélénk az a gróf?~- A múlt esztendőben
2209 24   |               körülnézte volna?~- Ösmeri az, édes urambátyám, az egész
2210 24   |              Ösmeri az, édes urambátyám, az egész országot úgy, mint
2211 24   |                  a gazdálkodást.~- Aztán az ilyenről persze ír is.~-
2212 24   |                valamennyi ember nevét?~- Az enyémet nem említette soha?~-
2213 24   |                azért jót állok.~- Na,... az isten áldja meg uramöcsémet,...
2214 24   |                igazán, - hát mégis tudna az a gróf könyvet írni?~- És
2215 24   |             annak a grófnak, minek annak az ész?~- De ha megvan, mit
2216 24   |                 azért nem szegődik hozzá az okos ember.~- Na, urambátyám,
2217 24   |             bizony még bolonddá tennétek az embert, öcsém! jó éjszakát.~
2218 24   |                öcsém! jó éjszakát.~Ezzel az öreg elment.~Talán úgy is
2219 24   |         megyeterem fulladásig tömve lőn, az országgyűlési utasítások
2220 24   |           jóravaló barmot is megsajnálja az ember, kivált ha magáé,
2221 24   |                falatját megkérőzhesse, s az a szegény jobbágy nap hosszában
2222 24   |                   tizenkét órakor dől ki az eke mellől, hogy egy óra
2223 24   |             Szomszéd uram! Akármit írhat az a Széchenyi gróf, de itt
2224 24   |                  hogy a paraszt kutya, - az is ember, hanem ha már az
2225 24   |                az is ember, hanem ha már az előttem szóló méltóságos
2226 24   |           kezdtek szállni.~~Megkezdődött az alkotmányos életnek természetes
2227 24   |              életnek természetes menete, az eszmék utat vágának, - hadd
2228 24   |                  bénák ne támadnának, de az a harcosok dolga! Mi gondunk
2229 24   |           nyolcszáz évig védelmezték ezt az alkotmánygépet, lássuk már
2230 25   |                azt a régi viskót, melyet az idő csak azért nem bírt
2231 25   |             amennyit kívülről leáztatott az eső, a belsejére ugyanannyit
2232 25   |                  meg egy utast, ki aztán az icce bort még sem bírta
2233 25   |                földhöz verte volna.~Mint az óra ketyegője járt ki s
2234 25   |                 nélkül ki nem egyengetne az ember annyit, hogy a régi
2235 25   |                 én csak azt mondom, hogy az Sára asszony vala, kibe
2236 25   |                  csak azért nem vitte el az ördög, mert egymagáért a
2237 25   |             egymagáért a csárda felé még az is röstellt kerülőt tenni.~
2238 25   |          megnépesedett a csárda, s utóbb az eső csurgását fölérte a
2239 25   |                 annyi változást sem tett az idő, hogy meglátszanék rajta,
2240 25   |             ezzel a két szememmel láttam az ifjú grófot, a főispánnak
2241 25   |                ifjú grófot, a főispánnak az öccsét, - meg a magam fülével
2242 25   |               mikor beszélt, - utána meg az öreg nagyságos úrnak a fia,
2243 25   |            diétára van, - pedig hisz még az beszélt ám a szegénység
2244 25   |               mellett.~- Hát mit mondott az a gróf?~- Azt mondta, hogy:
2245 25   |             olyan szépen elmondani, elég az hozzá, azt mondta, hogy
2246 25   |                kételkedik a másik.~- Hát az öreg nagyságos úr fiának
2247 25   |               annak sem!~- Nem?... pedig az nem gróf.~- Hagyján, ha
2248 25   |                gróf is, de azért csak úr az is!~- Nekem sem hisz kend? -
2249 25   |              szól Pista.~- Talán kend is az uraknak fogja pártját?~-
2250 25   |              hegedű, hogy szinte keresné az ember, hol árad meg könnyűje
2251 25   |                 a bánat, szinte kérdezné az ember, ki bántott téged
2252 25   |                 nyakából a szűrt, de még az inget is, hisz kalapját
2253 25   |                most kapja le fejéről, és az asztal közepére vágva mondja:~-
2254 25   |               vágva mondja:~- Cigány! mi az ára ennek a nótának?~Nem
2255 25   |        legcsöndesebb hangon fakasztja le az utolsó keserves hangot,
2256 25   |                 későn ért volna füleihez az emberi hang, akkor felel
2257 25   |                   melyet a paraszt elébe az asztalra vágott.~- Ki adta
2258 25   |           Jóravaló magyar ember lehetett az!~- Azst hisi kend?~- Hiszem
2259 25   |               lassan bomladozni kezdett, az eső nem akart megállni,
2260 25   |            azonban kevés kedvet mutatott az utazásra, mert a kék köpönyegnek
2261 25   |                  kék köpönyegnek megvolt az a jó tulajdonsága, ami a
2262 25   |                  napi korhelykedés után.~Az idő nem akart változni,
2263 25   |               nem bírt leszakadni, pedig az országúton még elég ember
2264 25   |                de a legjobb ló sem bírt, az ázalékon sebesen haladni.~
2265 25   |                  meg a vásárból, s őt is az útban kapta a zivatar, s
2266 25   |            valaki.~Kezében kelle tartani az arany madarat, s ha már
2267 25   |                  nagy kár, hanem a lélek az oldalához van nőve!~- Tehát
2268 25   |                 boldog természetre, hisz az is meggyilkolja saját teremtményeit,
2269 25   |               adjon, Jakab! - rimánkodék az öregasszony, kin végre mégis
2270 25   |             Végre minden házból kilökték az iszákos párát, s íme Jakab
2271 25   |                  eldobná.~Végre megnyílt az ajtó, Jakab nyitott a sötét
2272 25   |          gyertyatartóval kezében sietett az ajtóhoz, hol Sára még mindig
2273 25   |              mindig ordít.~- Jaj!... hol az a víz?... ide azt a vizet!...
2274 25   |                  vizet iszom! - ordított az asszony, mire a cigány felkönyökölve
2275 25   |                 már számítással várta.~- Az ördögöt hagyom, aki elvisz!... -
2276 25   |             hagyom, aki elvisz!... - bőg az asszony - adj egy csöpp
2277 25   |               könyörülj rajtam! - mondja az asszony, föltápászkodni
2278 25   |              csak lesd, - mondja a zsidó az időre gondolván.~- Meghalok!...
2279 25   |            Meghalok!... meghalok! - volt az egyhangú felelet.~- Mit
2280 25   |                 felelet.~- Mit izen khed az urának? - jegyzé meg Jakab.~-
2281 25   |            földből!~- Csak adja khed ide az üt forintot, mindjárt visszaadom!~-
2282 25   |                     meghalok!... - végül az asszony egy irtóztatót bődült,
2283 25   |                  irtóztatót bődült, mire az erőlködésben visszarogyott,
2284 25   |             Tantinak szeméből odább állt az álom, a boldogtalan nőnek
2285 25   |              gyérvilágú csárdában.~- Hol az a nemeslevél? - kérdi izgatottan
2286 25   |                 a sötét alakot egyenesen az ördögnek nézvén.~- Itt az
2287 25   |                az ördögnek nézvén.~- Itt az öt forint! - mondja Tanti,
2288 25   |           mialatt Jakabnak is ideje volt az ördögöt bővebben szemlélni,
2289 25   |              annyi mosolygással, mennyit az irtózat és félelem megszenvedhet,
2290 25   |                bíztatja Jakab - most the az én vendégem vagy.~- Talán
2291 25   |                  gondoltam, hogy te vagy az ürdüg, hanem az igaz, hogy
2292 25   |                  te vagy az ürdüg, hanem az igaz, hogy hasonlítasz is
2293 25   |                  a zsidó - beszélgessünk az éjjel.~- Én már kibesélgettem
2294 25   |          asszonyt, most mégis the volnál az első, aki khibeszélné!~-
2295 25   |           elgondolta magában, - mégis jó az ilyenféle ember, ha szükség
2296 25   |                 a cigány elsietett előle az úton, hogy ne legyen kénytelen
2297 25   |              eredni.~A zivatar elvonult, az ég csillagai derülten fénylének,
2298 25   |               emberek, ne űzzetek vásárt az emberek lelkével, ne pusztítsátok
2299 25   |                nem oly kelletlen portéka az,... néha-néha mégis megáldanátok
2300 25   |                  lovas hintó jött, benne az újonnan beiktatott főispán
2301 25   |                   mégpedig másodmagával, az újonnan alakult maradópártnak
2302 25   |                kaputban jár, hanem azért az is csak paraszt.~Szegény
2303 26   |                   hogyan nő a fű? mintha az is olyan sírva-ríva jőne
2304 26   |                 Megalkudtatok azon, hogy az ördög nálunk fekete, Afrikában
2305 26   |            titeket elviszen, milyen lesz az, fekete vagy fehér?~Mit
2306 26   |                  tudománytok olyan, mint az a száz forintos bankó, melyet
2307 26   |             hasznát senki sem veheti.~Mi az amott a nagy pusztán? vad
2308 26   |                 egyedül van a rónán, hol az ember szeme végig nézni
2309 26   |               végig nézni sem tud, pedig az isten szeme néz le rája,
2310 26   |                 szeme néz le rája, talán az titkon gyönyörködik benne,
2311 26   |               furcsaság vagy!~Hogyan van az, hogy ami teremtett olyan,
2312 26   |                mint ő maga, azaz huszár: az csak a pajtása! legjobb
2313 26   |                  barátjára pedig ráül, s az: a paripája! - és még a
2314 26   |        csizmájának is van egy ellensége: az pedig - a bakancs!~A kis
2315 26   |              gyerek, - mezítláb futtatja az apja egész nyár hosszában, -
2316 26   |                nincs, teletömi szalmával az apja sarkantyús csizmáját,
2317 26   |            vékony lábáról le ne maradjon az a nagy szerszám, - fölkéredzik
2318 26   |                 abba a lóderékba, mintha az úristen most őkigyelmét
2319 26   |             Pista, szállj le! - kiált rá az apjuk, mit a gyerek csak
2320 26   |               lován, szinte jól esik még az a kicsi, míg az apja újra
2321 26   |                 esik még az a kicsi, míg az apja újra rá nem rivall,
2322 26   |                  nem rivall, persze hogy az ilyen gyerekféle jószág
2323 26   |              szállj le, gyerek - kiáltja az öreg - mert majd leveszlek
2324 26   |               lovon ültében rugdalván le az apjáét, - mintha a földön
2325 26   |                 tenné, - hanem jól tudja az öreg, hogy a gyerek amíg
2326 26   |            csizmát kapta föl, s ha talán az apjuk közelebb nem jő, bélyeget
2327 26   |             lecke hol van? - kiált közbe az öreg, Pista öcsénk felé,
2328 26   |               gyereknek kínálván, amiért az csak oly formán nyúlt, mintha
2329 26   |               húzná össze a kezét, hanem az apjuk akkorát nézett egyet,
2330 26   |              szinte megnyúlt tőle, s míg az öreg a gyepre heveredék
2331 26   |                 mit tudsz? - kérdezkedék az öreg, kinek éppen most jutott
2332 26   |                is megüli a gyerek, talán az ábécében sem törik el a
2333 26   |               megéhezte, hogy a gyereket az apja iskolába fogta, s odasúgta
2334 26   |                    ba... bakancs! s mire az apa is a professzorkodásnak
2335 26   |                    Kezdd el már! - szólt az öreg, mutató ujjával belebökvén
2336 26   |             párjával állanak együtt, hol az ilyen süldődiákot silabizáláshoz
2337 26   |                 silabizáláshoz szoktatja az ember.~Nagy mérgesen odanézett
2338 26   |                  Odább, odább! - bíztatá az apjuk.~- A... b...~- No
2339 26   |                pedig mondod, - riadt föl az apja - mert úgy elverlek,
2340 26   |            gyerek még azt is tudta, hogy az a bakancsot érti.~Az apa
2341 26   |                hogy az a bakancsot érti.~Az apa nem az az ember volt,
2342 26   |               bakancsot érti.~Az apa nem az az ember volt, aki megszokta
2343 26   |            bakancsot érti.~Az apa nem az az ember volt, aki megszokta
2344 26   |                még azon túl is menne, ha az apja a ló hátáról, mint
2345 26   |          Megfogtalak úgy-e? - rivallt rá az öreg.~- Nem bánom, ha megnyúz
2346 26   |                  mondom, hogy bé... a...~Az öreg látván a gyermeknek
2347 27   |       megelégszünk, ha jövendő alakjaink az elhagyott időben a cselekvésbe
2348 27   |              nőnek, - s e jövendő alakok az eddig fölhozott fiúk és
2349 27   |            cigány atyjafiai közt megvolt az a szerencséje, hogy a vasat
2350 27   |            Tantit nem fogja a bot.~Abban az időben ez valóságos isten
2351 27   |         legutolsó íródiáknak is meg volt az a hatalma, hogy ha a jobbágyról
2352 27   |                 ha a jobbágyról egy légy az ifjú úrra talált szállni,
2353 27   |        kinevetett, tehát válogatni kelle az embert, kinek ütéseit nem
2354 27   |               nem bámulhatunk azon, hogy az uradalmi börtön rendesen
2355 27   |                 kedves táblabíránk vala.~Az úriszék lassan foly, az
2356 27   |                  Az úriszék lassan foly, az uradalom által fizetett
2357 27   |              díjak és még jobb ebédeknek az a jó tulajdonságuk volt,
2358 27   |              meleg konyháról, a ténsurak az úriszéktől nem tudtak megválni.~
2359 27   |             rétegekig elhúzódott, és még az úriszéken sem tudtak a bírák
2360 27   |                  amicze, ötven! - mondja az elnök.~- Hisz, uram, az
2361 27   |                  az elnök.~- Hisz, uram, az egy marhának is sok.~- Jaj!...
2362 27   |                  fiatal urak nem hisznek az expertusabbnak, - pedig
2363 27   |                rogo, csak beösmeri, hogy az úristen nem hiába adta a
2364 27   |                   azért megelégedett, ha az ebédnél éppen olyankor mondhatott
2365 27   |             napon tán békességben hagyja az evőnek elkölteni a kedves
2366 27   |              Jelenkort" bújja, és jegyzi az új szavakat, hogy ideje
2367 27   |            nélküli ebédet, mert denique, az a veszekedés mégis jó kommóció, -
2368 27   |              mégis jó kommóció, - kivált az olyan kövér úri embernek,
2369 27   |       spektábilis, hanem hallja csak ezt az új magyarságot.~- A mai
2370 27   |                  szerint ez annyit tesz: Az egzecírozásnál egy bakának
2371 27   |                   Per amorem dei - ordít az elnök úr - hisz az úrnak
2372 27   |                 ordít az elnök úr - hisz az úrnak nyelvét előbb vertálni (
2373 27   |             mienket nem, elnök úr, hanem az önökét, hisz önök fele diákul
2374 27   |              szavakat faragja újra, mint az a, hogy is hívják azt az
2375 27   |                 az a, hogy is hívják azt az újságírót?~- Helmeczy!~-
2376 27   |                hisz ezek már föllázítják az egész országot.6~- Hohó!...
2377 27   |            hagyni, - ha nem tetszik neki az ország, hagyja itt, ha apáink
2378 27   |                  olyan nagy kifogása van az utak ellen, tartson jó lovat, -
2379 27   |             végzi be a szót a szolgabíró az asztaltól sebesen fölkelve,
2380 27   |               sebesen fölkelve, minthogy az ablak előtt valami tömeg
2381 27   |                  szolgabírót, azt mondja az asztalnál maradtaknak:~-
2382 27   |                 Mielőtt megmondanók okát az ablak alatti csődülésnek,
2383 27   |              alatti csődülésnek, nézzünk az uradalmi irodába, hol most
2384 27   |                  hogy közelebb állhasson az asztalhoz, hol az uradalmi
2385 27   |              állhasson az asztalhoz, hol az uradalmi tisztség ült, legfölül
2386 27   |               Itt született, - válaszolá az egyik tiszt.~- Hát fizeted
2387 27   |               fogsz dolog megcsinálni, - az íródiák vágasd rá délután
2388 27   |               eszméje jutott eszébe, még az ő fekete arcán is kipirult
2389 27   |                 meg jobban a falut, mint az a hír, hogy a cigányt még
2390 27   |          Minthogy ilyen kárvallott abban az időben nem egy volt, fájdalom,
2391 27   |                rút gyalázat.~Azonban még az a furcsa gondolat is eszébe
2392 27   |             némelyeknek, hogy nem alszik az ördög, és a cigány végtére
2393 27   |             özönlött-e a nép össze? elég az hozzá, a falunak örege,
2394 27   |             csépelte mindenki, és ha már az isten könyörülni akart rajtuk,
2395 27   |        könyörülni akart rajtuk, itt volt az ideje, mert midőn tízmillió
2396 27   |         tízmillió ember jajgat, fölérhet az égig.~Ki volt terítve a
2397 27   |                 kíváncsi nézője lőn, még az úriszék tagjai is, kik az
2398 27   |                az úriszék tagjai is, kik az ebédről a szolgabíró után
2399 27   |             Sándor vala. Pozsonyból jött az 1836-iki országgyűlés végén.~-
2400 27   |           nagysága parancsából! - mondja az úriszéki elnök, mint benevolus
2401 27   |                mondja Sándor, de itt van az 1836-iki törvény, mely tegnapelőtt
2402 27   |                 törvényes erejénél fogva az uradalmi tisztségtől elveszi
2403 27   |                  a botozási jogot.~- Hol az a törvény? - mondja gúnnyal
2404 27   |                 oldalzsebéből átnyújtván az úrbéri törvényeket.~Tehát
2405 27   |                tizenkilencedik század és az 1836-iki törvények szelleme.~ ~
2406 27(6)|                 kellett támadnia ellenük az egészséges nyelvérzéknek.
2407 27(6)|                 áramlata, ami egyébiránt az ő korában természetes volt.~
2408 28   |                                          Az új nemzedék.~ ~Sokféleképpen
2409 28   |                Sokféleképpen gondolta ki az úristen az áldást e nemzetre,
2410 28   |     Sokféleképpen gondolta ki az úristen az áldást e nemzetre, még amit
2411 28   |               még amit átoknak mondanak, az örökös küzdelem, még az
2412 28   |                  az örökös küzdelem, még az is hasznára van, hisz a
2413 28   |             fölséges úristen, hogy abból az egy pár százezer emberből,
2414 28   |            keresztapák száma, s ez arány az utána következő években
2415 28   |                  is van, alig várják már az emberi kéz nyomát.~A fiatalabb
2416 28   |                jókora kisfiúval ment föl az országgyűlésre, Szántay
2417 28   |                  is jobb, mint semmi, ha az isten nagyra növeli, egy
2418 28   |                  Sándor körül, hallgatni az országgyűlés kimenetelét.~-
2419 28   |                hanyag, ott a bíró, tudja az, ilyen esetben mi a teendő.~-
2420 28   |                hogy igazságos is legyen, az már nagy kérdés, mert például,
2421 28   |                 robotot? mennyit szolgál az egész telkes jobbágy télen?
2422 28   |                   kedves uramöcsém, hogy az a paraszt nem szeretné visszaadni
2423 28   |                legalább mondja meg, hogy az a paraszt miért verekedett
2424 28   |             tanulhatod.~Ezzel a társaság az asztalhoz ült, és ami kedves
2425 28   |                  azért soha se búsuljunk az ellenkező véleményen, annál
2426 28   |           mehetne, Jolán inte neki, hogy az egyik félreeső szobában
2427 28   |             örömmel mondá el, mit tanult az oskolában, és Szántay tökéletes
2428 28   |           boldogságban találta a fiút és az apát.~- Rosszkor jöttem,
2429 28   |             aztán holnap szívesen látlak az előljárókkal.~Megszólamlott
2430 28   |         megtiporták a padlót a fiatalok, az öregek pedig, ki ide, ki
2431 28   |               anélkül meglehetünk, hanem az egyszeregy...~- Talán a
2432 28   |                  gondolja spektábilis?~- Az is jó amice, hanem hol fekszik
2433 28   |             melyik foka alatt fekszik?~- Az mind bliktri, édes öcsém, -
2434 28   |           fekszik, - csak annyija legyen az embernek, hol végig nyújtózkodhatik,
2435 28   |            tudjuk-e a históriát? ki volt az a "Nagy Lajos"?~- Parancsolja,
2436 28   |             gyerekekkel beszélni sem tud az ember, - mondja Tapadó karon
2437 28   |           akarnám, hogy alábbvaló legyen az apjánál, és ha nem lesz
2438 28   |                nekem, ha keresztül sétál az oskolán, addig megnő csontra
2439 28   |              feje lágya, majd megtanítja az idő arra, amire szükség
2440 28   |              ennek a fogadott gyermeknek az a sok mennykő tudomány?~-
2441 28   |                   No hisz, magában véve, az sem rossz mesterség, hanem
2442 28   |       mesterember ugyan nem lesz, de még az ivadékom sem!~- Lássa, bátyám,
2443 28   |             nevelni.~- De miből éljen?~- Az esze után! kedves bátyám, -
2444 28   |                   csak nem akartok hinni az embernek,... de hát elfelejtetted,
2445 28   |              francia nyelvet, (ez célzás az előbbeni kis kudarcra),
2446 28   |                kimegyek akárkivel, pedig az egész corpus jurisban nincsen
2447 28   |        mindketten mondtunk valamit, majd az idő mutatja meg, melyikünknek
2448 28   |                  napig! - mondja nevetve az öreg azzal a boldogsággal,
2449 28   |          boldogsággal, mint mikor valaki az igazságot annyira érzi,
2450 28   |                nem is érdemes védelmezni az ellenség ellen.~E szóváltás
2451 28   |                  ellen.~E szóváltás után az öreget Szántay felesége
2452 28   |           csinált, hol a sarkát, hol meg az orrát buktatván a padlóra.~
2453 28   |                  nézte őket, feleségében az örök, derült jó kedélyt,
2454 28   |                 már nem tehet róla, hogy az architekturában annyira
2455 28   |         szétoszlának, - este aztán Pista az elöljárósággal lépett a
2456 28   |                  tekintetes uram, - szól az egyik, - hanem talán nincsen
2457 28   |             Annyi igazság szólt ki ebből az egyszerű emberből, hogy
2458 28   |                 ez fiam, Pista! - mondja az apa hátra nézvén fiára,
2459 28   |             marasztom, minthogy most már az isten megadta érnünk, hogy
2460 28   |               isten megadta érnünk, hogy az a kis föld, mit eddig turkáltunk,
2461 28   |                  század huszár, - mondja az apa.~- Gyerek! láttad-e,
2462 28   |       komolyabban Szántay, - tudod-e, mi az az ágyú?~- Igenis tudom...~-
2463 28   |                Szántay, - tudod-e, mi az az ágyú?~- Igenis tudom...~-
2464 28   |                     Legalább nem itatják az emberrel az orvosságot.~-
2465 28   |                  nem itatják az emberrel az orvosságot.~- Na,... az
2466 28   |                  az orvosságot.~- Na,... az isten vezéreljen,... én
2467 28   |                  utadba, hanem, mit mond az apa? - mondja Sándor az
2468 28   |                  az apa? - mondja Sándor az apa felé fordulva.~- Örökké
2469 28   |                   tekintetes uram - szól az apa - fölneveltem ekkorára,
2470 28   |           ingyenbe maradna.~- Áldjon meg az isten benneteket! - mondja
2471 28   |                 tett eleget, hogy a fiút az ifjabb gróf alföldi jószágainak
2472 28   |                hadd vihessem el magammal az alföldre.~- Semmibe sem
2473 28   |             magában gondolá, s elhagyván az udvart, alig várta, hogy
2474 29   |                és acél, pedig hisz ebben az időben már a mártogató gyufát
2475 29   |                 gyufát kitalálták, hanem az öreg az "újítás"-nak oly
2476 29   |                kitalálták, hanem az öreg az "újítás"-nak oly megátalkodott
2477 29   |                 azzal a pipával? - kérdi az asszonyság, kinek éles nyelvével
2478 29   |               kérdi a gazda.~- Nem tudsz az udvarra kimenni, vagy a
2479 29   |                  Hüm!... - böffent egyet az asszonyság,... - a tekintetes
2480 29   |          tartogatja leányait?~- Elég, ha az anyjukat elvettem! - veté
2481 29   |                ennél okosabbat, - mondja az asszony, megérezvén a fullánkot,
2482 29   |                bolond!... - kiált vissza az asszony... - kellene úgy-e,
2483 29   |               hogy a föld alá bújnék... (az öreg egyet vakart a füle
2484 29   |                 s nem akarnám, hogy mint az ürgéket csak az árvíz öntse
2485 29   |                hogy mint az ürgéket csak az árvíz öntse ki e fészekből.~-
2486 29   |                  kedves Bözsim! - mondja az öreg fél bizalmasan még
2487 29   |                emléke után szólítván meg az asszonyt,... korán elfeledted,
2488 29   |                  eresze majdnem benézett az ablakba, - s a pulykák nem
2489 29   |                 nem egyszer kapkodták ki az ablakból a rozmaringot, -
2490 29   |                 elkeltél!...~- Elkeltem, az igaz... - mondja az asszony
2491 29   |            Elkeltem, az igaz... - mondja az asszony jól megvontatva
2492 29   |                  édes férjemuram, beszél az asszony nyelvére vévén az
2493 29   |                az asszony nyelvére vévén az akkorban még gyéren használt
2494 29   |                   mely azt jelenti, hogy az asszonynak is van szava
2495 29   |                 leányaimat, hanem ha már az öregapám konziliárius volt...~-
2496 29   |                   mit de?... - pattogott az asszonyság, - úgyis tudom,
2497 29   |               levették a süveget, és még az inasának is jó reggelt kívántak...~-
2498 29   |           kívántak...~- Hát még?~- Aztán az következik még, hogy férjemuram,
2499 29   |               kerülnek ki...~- Hohó! már az egyből kettő is lett?~-
2500 29   |                   aztán mégis jó volt.~- Az akkor volt!... - felel amaz,