bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

2501 29   |                   jött-ment árendás volt az apja, aztán kondignációs
2502 29   |                  ha vendég jő hozzá, még az inasnak is kerül extra szoba,
2503 29   |                 kerül extra szoba, pedig az asszonynak az apja füles
2504 29   |               szoba, pedig az asszonynak az apja füles kosárba hordta
2505 29   |                 majd kettőn megyek, hogy az árendásné asszony elkerültessen.~-
2506 29   |     elkerültessen.~- Hüm!... - dörmögött az öreg - kondignációs ház
2507 29   |              tensasszony, és kiment azon az ajtón, melyen nem sokára
2508 29   |                   csak attól félek, hogy az ő nyomdokait követik, szekvesztrumot
2509 29   |                 mint ami valójában volt.~Az anyakönyvben nincs pontosabban
2510 29   |                nincs pontosabban megírva az embernek apja, anyja, keresztapja
2511 29   |               meg volt írva két oldalra, az egyik oldalon állván az
2512 29   |                  az egyik oldalon állván az a rovat, melyben meg van
2513 29   |                   a másik rovatban pedig az van följegyezve, hogy még
2514 29   |               ezt is nem sukhára elviszi az ürdüg.~Külön csomóban álltak
2515 29   |             ürdüg.~Külön csomóban álltak az adóslevelek, a kérő vagyis
2516 29   |            veszünk össze, hála istennek, az idén csak lesz egy kis termésünk.~
2517 29   |                  gondol arra, hogy Jakab az ő jövendőjéből tíz esztendőt
2518 29   |            tervet nyújtott be a grófnak, az pedig Klein úrhoz utasítá.~-
2519 29   |              szükségesnek láttam közleni az önnek engedett elsőségi
2520 29   |                szüksége volna.~- A phénz az oraságé, khidobja vagy elpürkhüli,
2521 29   |                khidobja vagy elpürkhüli, az nekem mindegy, hanem a terményeket
2522 29   |                  hanem ami meg van írva, az meg van írva...~Klein rövid
2523 29   |              gondolkodás után visszament az irodába.~- Uram, - szólítja
2524 29   |               jövedelem által?~- Pusztán az utóbbit, - azon kikötéssel,
2525 29   |                    azon kikötéssel, hogy az időhatár szorosan megtartassék
2526 29   |              szerződhetünk.~- Legyen meg az alku! - mondja a bankár,
2527 29   |       thekintetes úr csak megint megírja az ezer forint, - pedig isten
2528 29   |       thensasszony is úgy szeretem, mint az ides anyámat (csak tudná
2529 29   |                tensasszony) hát elviszek az ezer forint, - használjon
2530 29   |           különnemű gabnával, s ekképpen az adósok maguk elönték a piacot,
2531 29   |                 úgy lehetne fizetni, még az sem lett volna elegendő
2532 29   |            mondja vontatva a másik, csak az emberemet várom, - hát urambátyám
2533 29   |         félig-meddig van is árusom, csak az árát nem tudom a portékának,
2534 29   |               valaha, csak ma legyen még az egyszer drága.~- Számból
2535 29   |              csak elbírt a szél, - felel az egyik, - hanem urambátyámat
2536 29   |                 azon csodálkozom.~- Elég az hozzá, hogy itt vagyok,
2537 29   |               vissza, urambátyám, - szól az egyik - de olcsón ne adja,
2538 29   |                 ne adja, mert megmártjuk az úton.~- Hüm!... hát öcsémuram
2539 29   |         kerekembe kapaszkodik egy ember, az aztán nem ereszti vissza.~-
2540 29   |           óhajtván a vásártért, mindjárt az ismerős tömegre akadt.~Megszokott
2541 29   |           Jakabnak nincsen mit örvendeni az alkun, azonban nem sokáig
2542 29   |                  a megszólított.~- Van-e az uradalomnak itt eladó gabnája?~-
2543 29   |                  elég.~- Ne adja olcsón, az istenre kérjük, - esenkedik
2544 29   |             reszketve sietett, elhagyván az urakat.~- Hogyan áll a piaci
2545 29   |                  Ide kergetett bennünket az eszeveszett nagyravágyás
2546 29   |        kondignációs ház már készen volt, az új bútorzat igen ékes, a
2547 29   |            kerevetek kényelmesek voltak, az új libériás inas szörnyű
2548 29   |               Nem bírván lefogni szemeit az álom, fölkelt, hogyha valami
2549 30   |                hátán is meg akar élni.~ ~Az urasági irodában három alakot
2550 30   |                 majoresco ügyeire is, de az ifjú gróf jószága szomszédos
2551 30   |               rúgott a jövedelmen, s így az a kellemetlen állapot következett
2552 30   |                ezúttal nem teljesíthetik az uradalmak a kitűzött kötelezést? -
2553 30   |                akkor sem lehet.~- Szabad az okot tudnom? - kérdi a bankár
2554 30   |              embert, azaz: például vevén az egyszeri gyereket, mikor
2555 30   |             mondja nyugtalanul Klein, és az iroda hosszát össze-vissza
2556 30   |          nagyságos uram?~- Hívja el kend az ügyvéd urat, de rögtön -
2557 30   |                 ha már meg kell vallanom az igazat, - káromkodni jöttem!~-
2558 30   |                majd hanyatt esett, mikor az öreg egyet neki készülvén,
2559 30   |                tudod, milyen jóízűn esik az embernek, ha van egy embere,
2560 30   |                  vehetjük.~- De most már az okát is megmondom, öcsém,
2561 30   |                  a zsidóról?~- Azt, hogy az is ember!~- Hüm!... dümmögött
2562 30   |               ember!~- Hüm!... dümmögött az öreg,... ember, az igaz,
2563 30   |             dümmögött az öreg,... ember, az igaz, hanem a javát elhagytad,
2564 30   |                 bátyámnak a véleménye, - az enyém meg az, hogy engedni
2565 30   |                véleménye, - az enyém meg az, hogy engedni kell a rabszíjon,
2566 30   |             szíved van, Sándor! - mondja az öreg, bizony még a zsidók
2567 30   |           hirtelen.~- Van! - kiált közbe az öreg, szenvedélyes vadász
2568 30   |                  Nem torkos?~- Evést bíz az eszik,... - folytatja Tapadó
2569 30   |                 pörpatvar a háznál, mert az asszony nem szenvedheti,
2570 30   |           asszony nem szenvedheti, aztán az a sok vászoncseléd üti-dobja,
2571 30   |                aztán bíz őkelme túl járt az asszonyok eszén, s mikor
2572 30   |              pinceajtót nyitva feledték, az én "Diánám" bizony megreggelizte
2573 30   |              minthogy a sónak is meg van az íze, - ha teszem, te a zsidót
2574 30   |                 mi kötelességünk haladni az idővel, és ha az, kit magunkkal
2575 30   |                 haladni az idővel, és ha az, kit magunkkal hívunk, mégis
2576 30   |                  elmarad, nem mi vagyunk az oka, hogy hátul maradt.~
2577 30   |              Erre aztán éppen nem felelt az öreg, hanem egy-két körüllépés
2578 30   |               Meglehet!~- Bolonddá tette az egész vármegyét!... mondja
2579 30   |                 Tapadó - hallod, Sándor, az egész vármegyét!~- Engem
2580 30   |             pénzt kapjon!~- Hát ennek ki az oka? tán Jakab?~- De az
2581 30   |                  az oka? tán Jakab?~- De az ám, a kerékbevaló, hanem
2582 30   |            járásnyira hiába hajtasson el az ember hazulról egy jaj szóért?~
2583 30   |              aztán Tapadót, - miként van az a szerződés?~- Az enyém
2584 30   |             miként van az a szerződés?~- Az enyém még csak megvan, ahogy
2585 30   |                  megvan, ahogy van, mert az októberi kötelezettséggel
2586 30   |                lenni, mely szerint Klein az uradalmak termését piaci
2587 30   |                kívántam én kötni, és már az egyezség is megköttetett, -
2588 30   |          kénye-kedve szerint lenyomhatja az árt, mikor neki tetszik.~-
2589 30   |          értekezik, addig menjünk vissza az irodába, hol az ügyvéd Klein
2590 30   |           menjünk vissza az irodába, hol az ügyvéd Klein úrnak kérdéseire
2591 30   |               Akkor előáll egy valaki, - az azután tudja, hogy mit kell
2592 30   |                 Szekvesztrumot kér.~- Mi az?~- Bírói zár, - felel az
2593 30   |                 az?~- Bírói zár, - felel az ügyvéd mosolyogva, - mikor
2594 30   |                mosolyogva, - mikor aztán az illető vagyona kezelésének
2595 30   |                 a tulajdonos nem?~- Majd az, kit felsőbb helyen neveznek.~-
2596 30   |               milyen a jószág?... mondja az ügyvéd magyarázólag. - Nagy
2597 30   |              felsőbb helyen!... - mondja az ügyvéd vontatott hangon,
2598 30   |                mondja Klein, elbocsátván az ügyvédet.~- Magamat ajánlom
2599 30   |               ajánlom gráciájába! - szól az ügyvéd teljes megalázódással,
2600 30   |          reménymagot elvetette keblében, az kicsírázott, növekedett,
2601 30   |                  alkalmat adának behatni az alkotmányos életbe, hol
2602 30   |     villámhárítói lesznek.~Újra meglépte az irodának hosszát, de most
2603 30   |      tekintélyének árnyékában fészkelnek az apró madarak, kegyét lesi
2604 31   |                 egész életemben ugyanazt az egy dolgot tenni, hogy mindig
2605 31   |                    mondja Sándor - ebben az országban ma mondják legelőször!~-
2606 31   |              ember, - s ön tudtommal nem az.~- De ha én becsületes árt
2607 31   |                Hisz, uram, önök kizárják az országból a pénzfolyamot,
2608 31   |            nagyobb uradalmak?~- Azok már az önök kegyétől függnek, amint
2609 31   |                  kegyétől függnek, amint az időt rövidebbre vagy hosszabbra
2610 31   |                 számítják ki, s minthogy az idegen nálunk birtokot nem
2611 31   |      szekvesztrum!~- S miként következik az be?~- Kétféleképpen: 1-ör
2612 31   |                 család tagjai által, kik az ősi birtok elföcsérlését
2613 31   |                megérdemli, hogy elmondja az ember. - Nálunk többen vannak
2614 31   |            bajban, - minek következménye az, hogy egynémelyik változtatna
2615 31   |            tervet ajánlott, mégpedig: ha az uraság meg akar biztosan
2616 31   |              Tehát most hallgassa meg ön az én tervemet!~- Kíváncsi
2617 31   |    elbeszélésével máskor szolgálok, elég az hozzá, hogy a két gróf között
2618 31   |               Tehát figyelmeztetnék önök az isten szerelméért!~- Barátom!
2619 31   |                  szerelméért!~- Barátom! az ifjú gróf nem teszi, - Klein
2620 31   |                  semmi közöm hozzá.~- És az ifjú gróf mit szól?~- Hallgat, -
2621 31   |          szándékkal is, mert törvényeink az ősi birtokot egész a veszedelemig
2622 31   |                  mi szellőztetni akarunk az ódon épületben, de nem légvonatot
2623 31   |                   azért ne vesse meg ezt az országot, melynek becsületes
2624 31   |                ön honosíttatni akar.~- S az miképpen történik?~- Érdemek
2625 32   |                értéke kezdett leszállni, az uradalmi hajdúk most már
2626 32   |                 tulipános ládát, melyben az édes atyai gond nem hagyott
2627 32   |              csak egy nem fért bele, ami az egész ládánál is nagyobb:
2628 32   |              nagyobb: a szülői szeretet.~Az idő nem hagyott magára váratni,
2629 32   |                  izengettek a lányok, de az én Pista öcsém csak azért
2630 32   |           tartotta a két fülét, hogy ami az egyiken bement, a másikon
2631 32   |              eszébe jutott ilyenkor mind az, amit valaha csak hallott
2632 32   |                 amit valaha csak hallott az obsitos Jancsitól, kit még
2633 32   |      támaszkodott.~- Látod öcsém - mondá az obsitos - vállperecig tűrvén
2634 32   |                   vállperecig tűrvén föl az ingét, idáig vájkáltam az
2635 32   |                az ingét, idáig vájkáltam az aranyban, mikor Párisba
2636 32   |         szamarára mindent rákössenek. Ha az a ló nincs - öcsém - tudja
2637 32   |                 lógattam!~- Messze lehet az a Páris, ugye? - kérdezé
2638 32   |               volt a ló, észre sem vette az ember, mikor egy-egy jókora
2639 32   |               hogy volt! fáin egy cseléd az a francia nép. Amint meglátták,
2640 32   |                 léptem le a földre, mint az már a huszárt megilleti,
2641 32   |                  is mentem!~Pista öcsénk az ilyen beszédre a száját
2642 32   |                lettem, ha még nem voltam az. Reggel korán már a selyemkanapén
2643 32   |                sem akarta, szép módjával az asztalnak sarkán mindig
2644 32   |              legény azt is tudja, meddig az emberség! De marasztottak
2645 32   |                  én valakit megszeretek, az a valaki meg engem, már
2646 32   |              csókot szó nélkül is kaphat az ember, aztán addig fülel,
2647 32   |                addig fülel, addig gagyog az ember egy kis lárifárit,
2648 32   |             ember egy kis lárifárit, meg az öklével s kezével is addig
2649 32   |               látott volna, láttomra még az énekeskönyv is kiesett volna
2650 32   |    kondignációból verhetném ki a pipámat az utcára. Bolond is voltam,
2651 32   |                forintos bankót vennék ki az almáriumból, mint akkor,
2652 32   |                 persze hogy haza veszett az eszem!~- Talán szeretője
2653 32   |                 volna haza, rossz huszár az, aki után a szeretője maga
2654 32   |              megint nem mondhatnám, mert az isten nyugosztalja meg őket,...
2655 32   |                 hanem akárhová legyen is az a francia, meg az az olasz,
2656 32   |              legyen is az a francia, meg az az olasz, de kivált hát
2657 32   |                  is az a francia, meg az az olasz, de kivált hát az
2658 32   |                  az olasz, de kivált hát az a német, - nem tudja megfőzni
2659 32   |           szemrehányást sem tehetné neki az ember, hogy hazudik, mert
2660 32   |              lehabzott a tajték, de mint az édes szülő legkisebb magzatját,
2661 32   |                  járta meg a határt.~Míg az utca hosszán végig ment
2662 32   |              hosszán végig ment a lovon, az ajtó repedésen és a sövény
2663 32   |                 búcsúzót kezdenék - majd az alföldön nem lesz annyi
2664 32   |         egykedvűen.~- Hát aki megfőzi?~- Az a gazdám dolga, kivel főzeti
2665 32   |                     Édes fiam!... - szól az anya szeretettel - minden
2666 32   |              anyám, egyebet is teremtett az isten.~- Ugyan mit?~- Hát
2667 32   |              gyereket végig nézni, kiben az anyának, apának szépsége
2668 32   |           szépsége ölelkezett össze, mit az anyai szem kétszeresen látott,
2669 32   |                 messze földre ragadja el az apai háztól.~- Pista fiam! -
2670 32   |              fiam! - szólt olvadó hangon az anya - aztán elhagysz te
2671 32   |          édesanyám, - hisz alig fér majd az öröm a szívébe, ha meghallja,
2672 32   |                    Aztán meg tudnád ölni az ellenséget?~- Hát hogyan
2673 32   |                  nem tud addig élni, míg az ágyban elérné az órája.~-
2674 32   |               élni, míg az ágyban elérné az órája.~- Már látom, hogy
2675 32   |              hiába beszélek, - okoskodék az anya.~- Csókoljon meg édes
2676 32   |             könyörögjenek nekem.~Megvolt az utolsó vacsora, szárnyára
2677 33   |                                          Az alföld.~ ~Meleg nyári nap
2678 33   |                    Meleg nyári nap volt, az alföldön egy gyalog utas
2679 33   |                   szemei minden oldalról az ég oldalához ütődnek, és
2680 33   |             olyan vastag a talpa, mintha az országában nem a csizma
2681 33   |               azzal a gyékényszatyorral, az alföldre, hol még a jóravaló
2682 33   |                 cipót, hát kinek kellene az a megkérgesedett sajt, mely
2683 33   |                megkérgesedett sajt, mely az alföldi levegőt csak szaggal
2684 33   |                  hasztalan van zsebedben az útleveled, mert mire az
2685 33   |                  az útleveled, mert mire az a hatóság kezébe kerül,
2686 33   |                 ki már második éve lakik az alföldön.~Jó darabig szótalan
2687 33   |               volt a társaság, míg utóbb az egyik gazda megszólamlik,
2688 33   |            mintegy magának a gazda, mint az megvan a magyar emberben,
2689 33   |               háborúba mennek!... - veté az első kétkedés után.~Pistának
2690 33   |              Háború lesz, úgy-e? - kérdi az előbbeni, mire a gazda azt
2691 33   |                azt feleli:~- Persze hogy az lesz! - Sok az ember! Már
2692 33   |               Persze hogy az lesz! - Sok az ember! Már egyik a másiktól
2693 33   |                nagy semmit, amiben éppen az ember a legkevesebb.~- Bizony
2694 33   |                 és minden kutyát fölvert az álomból.~Szegény olasz,
2695 33   |           beszédét, mintha már itt volna az ideje annak, mennyi a hallgatásból
2696 33   |         hallgatásból elég, de még hallja az utána következő szavakat,
2697 33   |                kurta szánakodásban, elég az hozzá, hogy késő már az
2698 33   |                  az hozzá, hogy késő már az akarat is, mert a felbőszült
2699 33   |         felbőszült ebeket el nem éri már az emberi hang.~- Az volna
2700 33   |                éri már az emberi hang.~- Az volna ám a ló, - melyik
2701 33   |                  a hat közül, amelyikért az őt széttépi, azért úgy megijedt,
2702 33   |               mely láthatatlanul vágódik az egyenes vonalba, s mielőtt
2703 33   |        megrohanhaták a rémült utast, már az első kutyának bozontos szőre
2704 33   |                 következő csapások elől.~Az olasz sötét szemeivel a
2705 33   |                 szánta meg istenigazában az olaszt, midőn látta, hogy
2706 33   |                olaszt, midőn látta, hogy az megköszönni akarná a menekülést,
2707 33   |               előbb lelket ihlessen, mit az, gépileg engedett, mert
2708 33   |                  midőn észre vette, hogy az olasz már maga is megkapaszkodék
2709 33   |                    Öt esztendő óta lakom az országban, - mondja a kérdett, -
2710 33   |     városról-városra.~- Mit keresett itt az alföldön?~- Szerencsét próbálni
2711 33   |                 szatyorba a maradékot.~- Az isten áldja meg, jó barátom!... -
2712 33   |           barátom!... - kezde hálálkodni az olasz.~- No csak ne többet,
2713 33   |                     Nem szólok, - mondja az olasz - hanem ha eljön Olaszországba...~-
2714 33   |                 eljön Olaszországba...~- Az nem lehetetlen! - veti közbe
2715 33   |               Nem nekem való eledel lesz az, hallja maga,... hogy is
2716 33   |                hívják?~- Pietro! - felel az olasz.~- Nohát, Pietro atyámfia, -
2717 33   |                barátom!... - kérdi aztán az olasz - eljön Olaszországba?~-
2718 33   |              adós vagyok.~- Ne beszéljen az adósságról, mert mindjárt
2719 33   |                  gyermekeim vannak, hogy az isten áldja meg.~- Már mit
2720 33   |                 strázsát nem adhat nekem az isten, mint magamat. Végzi
2721 33   |               szót a delelőhöz érve, hol az olaszt mindjárt egy bundára
2722 33   |        megválogatják a hozzávaló embert.~Az olaszt hamar elérte az álom,
2723 33   |                   Az olaszt hamar elérte az álom, mert a megrémülés
2724 33   |                 kergetődzött benne, hogy az álom végképpen elérte.~A
2725 33   |           különösen egy vén obsitost, ki az országot megjárta már, s
2726 33   |             szavával azt is kérdé:~- Hát az én Pista öcsém hol jár?~-
2727 33   |                 ember.~- Azt mondta?~Bíz az nem mondott kevesebbet,
2728 33   |                benne a malaszt, szeméből az örömsugár fénylett ki, s
2729 33   |               másfél öllel nagyobb, mint az egész, száraz száz mérföld,
2730 33   |                   mintha még a kútgém is az ő büszkesége előtt hajlanék
2731 33   |              emelé föl száraz fejét, még az is azt nézi, hol az a pára,
2732 33   |                  még az is azt nézi, hol az a pára, mely magasabbra
2733 33   |                 a boldogságot, miszerint az ökörnek nagy szarvai csak
2734 33   |                 csak akkor jutott eszébe az ott felejtett olasz.~- Holnap,
2735 33   |                  elhozta volna nekem azt az izenetet - válaszolt a fiú -
2736 33   |            meglátott mellettem, állítson az első helyre a sok derék
2737 33   |                majdnem éjfélig hallgatta az olaszt, mikor beszélt neki
2738 33   |                   meg a narancs terem, s az országút mellett a nyeregbe
2739 34   |               lég a nagy falak közt, még az imádság is elhal a sűrű
2740 34   |               némaság volna, melyet csak az ítélet arkangyala fogna
2741 34   |            hangja vékonyul ki mellőle, s az ember önkénytelenül engedi
2742 34   |              felé.~Elvesztettük a napot, az egész kerek földön nem villan
2743 34   |            villan át egy halavány sugár, az éj oly sötét, hogy a bátortalan
2744 34   |         bátortalan utas nem mer lépni, - az alkonyatkor oly tisztán
2745 34   |            melegében fiain alszik még, s az alföldnek nincs annyi rónája,
2746 34   |                benne, honnét előtörhetne az éjbe, fölverni a puszták
2747 34   |                  aludni ment, sötét neki az éj, hogy egy kedvenc csikót
2748 34   |                  paripa is hasztalan vár az éji útra, - a gazda annyit
2749 34   |              méregeté a sötétséget, hogy az álmot elérvén, fáradtan
2750 34   |                 a semmibe, és megrémítse az éjnek óráit?~A szerelemnek
2751 34   |               nem gyújtják egymás fejére az emberek?~Édes kérdező barátom, -
2752 34   |                 tudna.~Hát a gyújtogató?~Az eget akarod tán meggyújtani,
2753 34   |              akarod tán meggyújtani, ezt az egyetlen tetőt a pusztaságon,
2754 34   |             betyár?~Mikor Ádámot kiverte az angyal a paradicsomból,
2755 34   |                 fák gyümölcsét, lopott-e az?~A farkas megfutja a rengeteget,
2756 34   |                 megfutja a rengeteget, s az őzet fölfalja, - mondd hogy
2757 34   |             csikó hátán ül, - és nincsen az a szép szó, mely lerimánkodja
2758 34   |                  békén, békésebben, mint az a megénekelt városi angyal,
2759 34   |               zöld fű, ezért oly egyenes az a derék, mintha fenyőfához
2760 34   |               szárogatja meg rajta.~Csak az idő öli meg, mint a vasat,
2761 34   |              képzelet kiegészíti magának az alakot, egy álmodó csikóst
2762 34   |             sötétebb élő mozog, színével az éjben vesz el, s csak akkor
2763 34   |                nyújtja, hogy fejével már az alvó gazdának arca fölé
2764 34   |                 húzzák föl a léget, hogy az alvó csak egy lágy fuvalmat
2765 34   |            csókja, kellemesen csiklandja az arcot, melyen most egy kéjérzet
2766 34   |               harapás harsogása fölverje az alvót.~Már tova ért, - fejét
2767 34   |                vitték a gyönyörű állatot az előbbi helyre, hol gazdáját
2768 34   |                     érzi, hogy oka volna az indulatra, hogy gazdáját
2769 34   |                szalad föl a látóhatáron, az állat önkénytelenül a bűvöletbe
2770 34   |                 állván keletnek, mielőtt az első sugár átfutná a végtelent,
2771 34   |           szemeivel várja a percet, hogy az első sugárban az isten kezét
2772 34   |            percet, hogy az első sugárban az isten kezét megbámulja.~
2773 34   |                ünnepi és megragadó, hogy az ember legméltóbban csak
2774 34   |                szeme néz rád!~Szétfutnak az aranyos sugarak, az éj oly
2775 34   |           Szétfutnak az aranyos sugarak, az éj oly sötét volt, hogy
2776 34   |                szellő eljő, fölszáradjon az utolsó harmatcsöpp, hogy
2777 34   |              napraforgó régen epedez rá.~Az erőteljes kar lecsúszott
2778 34   |               szeméről s a fény fölverte az édes álmot, mely akként
2779 34   |           igézeten végig hordá, kalapján az árvalányhajat végig simítva,
2780 35   |                  a cigány markában, szűk az utca egy nyalka huszárnak,
2781 35   |              magát, bizony azt hinné már az ember, kifut a bőréből.~
2782 35   |                 a bőréből.~Jár a nyelve, az utca közepén egy szénásszekér
2783 35   |               kődarab sem marad akadékul az útjában, mert aki a csodájára
2784 35   |               csak egy kis pocsolya mert az út közepén heverészni, szinte
2785 35   |           ugranék a huszár, ha csakugyan az volt a szándéka, lesi a
2786 35   |             szájjal, hogy mer a pocsolya az útjába állni? aztán feléje
2787 35   |            elkiáltva: coki tenger, félre az utamból.~A nagy szekér talyiga
2788 35   |               szénásszekéren van, de biz az már az utca végén jár, s
2789 35   |        szénásszekéren van, de biz az már az utca végén jár, s még akkor
2790 35   |                is neki van panasza, hogy az a gaz fickó mért nem mert
2791 35   |              csinos diákgyerek nem állna az útjában, ki a verbungot
2792 35   |                 álljon be hadnagynak.~És az úrfi kétszer sem mondatja,
2793 35   |              hogy dolog nélkül ne járjon az esze, újabb tréfát gondol
2794 35   |             gondol ki a kópé.~Végigkiált az utca hosszában, hol a verbung
2795 35   |               mondom - végigkiált: félre az utamból, magam akarok az
2796 35   |                 az utamból, magam akarok az utcában sétálni.~Szétszaladt
2797 35   |               nap keltétől fogva kezében az üveg, mellyel az áldomást,
2798 35   |                 kezében az üveg, mellyel az áldomást, kell vagy nem
2799 35   |                  megállhat, - fölkacsint az égre, s elkiáltja magát:~-
2800 35   |               nagy dicsőségtől, maga jár az utcán, - s ez olyan kéj
2801 35   |                  olyan kéj lehet, milyen az lehetett, mikor az a másik
2802 35   |                milyen az lehetett, mikor az a másik huszár a világ végénél
2803 35   |             egyedül, tetszett neki, hogy az utca megtisztult a néptől,
2804 35   |                   s mint a fáradt művész az elkészült munkán, pihentette
2805 35   |               Egy-kettőt, amint még adta az ereje, feszelgőset lépett,
2806 35   |                   két ember jön szemközt az utca végéről.~Már mondaná,...
2807 35   |           mozdulhatna, de bíz nem fordul az olyan könnyen, - s mire
2808 35   |               ember vele. Ugyan ki lehet az, ki egy verbungosnak útját
2809 35   |                   kinek a szájában éppen az a pipa van még most is,
2810 35   |               szájából kiütött!... Éppen az a vén huszár ez, ki a mi
2811 35   |               mást majd kitereltem volna az útból, mikor én megmondtam,
2812 35   |                  én megmondtam, hogy itt az utcában egyedül akarok sétálni!~-
2813 35   |                jó munkát! - kiált vissza az öreg, tajtpipáját hátulsó
2814 35   |                 De bátyám, - mondá Pista az öregnek, - huszárok-e ezek,
2815 35   |                   vagy ha csak a ruhájuk az? de ők maguk bakancsosok
2816 35   |                 kérdezted... - mondja rá az öreg.~- No az igaz, édes
2817 35   |                  mondja rá az öreg.~- No az igaz, édes bátyám, - szólt
2818 35   |                volna, darabszám maradna.~Az öreg végtől végig, elől-hátul,
2819 35   |              eleget gyönyörködött benne, az öregnek kikent bajuszára
2820 35   |                öcsénk szentté vált volna az ő markai között, meggyőződve
2821 35   |                     kérdezkedék Pista.~- Az vagy öcsém, az isten is
2822 35   |                  Pista.~- Az vagy öcsém, az isten is látja.~- No úgy
2823 35   |                   s azon helyütt halnék.~Az öreg nem tudott szólni,
2824 35   |           huszárok hosszú sorban álltak, az ezredes szállása előtt,
2825 35   |              gróf kastélyában volt, - és az erkélyen, honnan cifra vendégek
2826 35   |             nézett a szép ezredre.~Éppen az az ezred volt ez, melyben
2827 35   |                 a szép ezredre.~Éppen az az ezred volt ez, melyben a
2828 35   |                 Pista hátulról, minthogy az ezredes hírét hallván a
2829 35   |              hogy a zászlóanya lássa meg az első fölesküvőt.~- Pista!... -
2830 35   |                   Fiam!... - szólt aztán az ezredes,... - te leszel
2831 35   |                  ezredes,... - te leszel az első, ki e zászló alá esküszik,...
2832 35   |            sohasem hagyod el?~- Esküszöm az élő istenre!... - mondja
2833 35   |                minden szentjei! - mondja az ezredes, eleresztvén a gyönyörű
2834 35   |                 gyönyörű fiút, kit aztán az ösmerősök a mellékterembe
2835 35   |               estig el nem vált Pistától az öreg, - a népség úgy körülvette
2836 35   |                   hol ide, hol oda súgta az öreg, hogy ezt a gyereket
2837 35   |       hánykolódik a kard és a tarsoly, s az a cifra ruha, hogy járt
2838 35   |                  a cifra ruha, hogy járt az eszében? és most tetőtől
2839 35   |               nyugodhatja, habzó lovával az ég felé kapat, - s míg a
2840 35   |       boldogságban lóháton aludnék, mert az ő szeme nem talált meglátni
2841 35   |           Eszeden légy Pista, szólt neki az öreg, vén fejével jobban
2842 35   |              fejével jobban látván, hogy az a ló csikófoggal van még,
2843 35   |                   mondtam, - szólt ismét az öreg, midőn a kvártélyra
2844 35   |              kvártélyra értek, mert hogy az öreg a gyereknek ahol csak
2845 35   |                  szerszámot, s amit neki az öreg mondott, jónak volt
2846 35   |                 öreg mondott, jónak volt az mondva, a szentírást még
2847 35   |                sem hinné úgy, mint, amit az öreg sült igazságképpen
2848 35   |                lóval okosan tudsz bánni! az vezet ám akkor téged, nem
2849 35   |                 ha a fakó nem lett volna az a ló, ami volt.~- Hozzá
2850 35   |         kitörtünk a várból egy éjjel, és az ellenséget egy lábig levágtuk.~-
2851 35   |                  kéne még! - szólt közbe az öreg, - hát minek volna
2852 36   |             hozta méltóságodat, remélem, az előleges intézkedések szerint,
2853 36   |             késsék, - legyen ügyes, hogy az országgyűlési utasításokat
2854 36   |               kapta:~- Jakab jöjjön fel.~Az ördögöt citálni nehéz dolog,
2855 36   |                  Klein úr megkergette, - az ő szíve nem volt igen érzékeny,
2856 36   |                hét múlva letehetem.~- Mi az ára Jakab? - kérdi Klein
2857 36   |                 mennyit? - kérdi Klein - az uradalmak igen sokszor rendelkezhetnek,
2858 36   |            hatezer marhás nap, azt ebből az egy helységből is könnyen
2859 36   |               mondja Klein, kapva-kapván az alkalmon, s minthogy a zsidó
2860 36   |                 a zsidó többet nem kért, az adóslevél elkészítteték,
2861 36   |                tanácsot nem kérni, hanem az uradalom meg is adta az
2862 36   |                  az uradalom meg is adta az árát.~Míg azonban megérnék
2863 36   |        rendelkezni, - mondja Klein, mire az arcok ismét derültek lőnek,
2864 36   |              egyéb haszon is lesz.~- Hát az ellenfél mit fog mondani
2865 36   |         szégyenelte.)~- Konzervatív...~- Az, az,... hogy konzervatív
2866 36   |                     Konzervatív...~- Az, az,... hogy konzervatív vagyok.~-
2867 36   |                mondja amaz, de ki legyen az? valaki vállalkozzék erre!~
2868 36   |              arról is, - mondja Klein, - az én fiam elég szeles ember,
2869 36   |              nyakát.~Ezen is átestek, és az úrfi még aznap utalvány
2870 36   |              amint bolondította is, mert az úrfi nem röstellte beszélgetni,
2871 36   |              röstellte beszélgetni, hogy az ő apjánál kötöznivalóbb
2872 37   |                  amice, a marcali búcsút az újságban? - kérdi Tapadó
2873 37   |                 szolgabírót, kit egyszer az úriszéken láttunk, s ki
2874 37   |               újságot" hordatja.~- Nekem az is jó, - jó öreg bötűkkel
2875 37   |                farag annyi új szót, mint az a Helmeczy, - annak már
2876 37   |                  arról a Kairóról (akkor az volt a nevezetes hely).~-
2877 37   |                   hanem olvassa csak ezt az újságot, - bezzeg mosdatnak
2878 37   |                     Hüm!... - dünnyög rá az öreg, míg amaz folytatá.~-
2879 37   |                   Utaink ott vannak, hol az első kocsicsapást vágott
2880 37   |                   Üm!... - dörmögi ismét az öreg, nem zavarván szóval
2881 37   |                öreg, nem zavarván szóval az olvasást.~- Igazságszolgáltatásunk
2882 37   |                    ami annyit tesz, hogy az öreg már a szája szélét
2883 37   |             egész vármegyét leckéztetni, az nem megy! majd meglátjuk,
2884 37   |                  majd meglátjuk, hogy ki az a drágalátos jó madár?~-
2885 37   |            urambátyám, hogy igazat írt-e az a levelező?~- Lárifári!...
2886 37   |                   abban aztán benne lesz az is, hogy a zsidófalók itt-ott
2887 37   |             Ugyan, már tág torokkal kell az ilyet beszélni?... - mondja
2888 37   |                 engesztelődöttebb hangon az öreg... - Tudom én, hogy
2889 37   |                 szem közt, - ki írt abba az újságba?~- Kedves bátyám!
2890 37   |                  hát bántotta valaki azt az embert, hogy a vármegyét
2891 37   |                 ez a dolog, nem így kell az emberekkel bánni!~- De majd
2892 37   |              kedvemben elkiáltom magamat az utcán, még azt is kiírja
2893 37   |              neve olyan öreg bötűkkel jő az újságba, mint az öklöm.~-
2894 37   |             bötűkkel jő az újságba, mint az öklöm.~- Ejnye, forgós teremtette,
2895 37   |                  úgy semmiről sem biztos az ember, hogy...~- De sőt
2896 37   |                   De sőt csak így biztos az ember, az apró zsarnokok
2897 37   |                csak így biztos az ember, az apró zsarnokok kipusztulnak,
2898 37   |                 nemesi szabadság! bújjék az ördög az olyan jusba, ami
2899 37   |               szabadság! bújjék az ördög az olyan jusba, ami nekem is
2900 37   |                van, meg másnak is! - Hát az ősöm mért ontotta vérét? -
2901 37   |       uramöcsémet, milyen bolonddá teszi az embert, - addig kunérozza,
2902 37   |              bátyám, nem szólok senkinek az egész dologról, hanem figyelmeztetem,
2903 37   |                 mert akkor nem én leszek az oka, értette urambátyám? -
2904 37   |                 lökte a sors, hogy éppen az ő két mázsás hústömegét
2905 37   |                   és hogy éppen ő legyen az a szerencsétlen, ki bármerre
2906 37   |                  annyi bátorság sem volt az ártatlan állatban, hogy
2907 37   |              mikor a rabot vallatták, és az olvasatlan tizenkettőből
2908 37   |         tizenkettőből éppen most ütik rá az ötvenediket, - és még sem
2909 37   |              ötvenet rá olvastatni, hogy az első ötven előtt is már
2910 37   |           sebesen hajt, üsse hátba, - ha az árokba visz, megmondhatod
2911 37   |               mikor valaki prüsszent, és az egész közönség egészségére
2912 37   |              egészségére kívánja. (Abban az időben még legalább kívántak
2913 37   |               legalább kívántak ilyesmit az emberek.) Higgyék meg önök,
2914 37   |                 kapott huszonötöt, ámbár az is igaz, hogy a forspontos
2915 37   |                hajtott, nem aludt el, és az árokba sem vitte a kocsit.~
2916 37   |           meghurcolt ember, szemei előtt az újságcikk bötűi kápráztak,
2917 37   |              pedig a cséza bolondult meg az országút valamelyik tág
2918 37   |            ringató bordái közt, - de ezt az orvosságot elvitte az ördög,...
2919 37   |                ezt az orvosságot elvitte az ördög,... azaz: átkozott
2920 37   |                  terhére valának, hisz ő az úton aludni szokott hajdanában,
2921 37   |                mer már parancsolni, hogy az isten büntetne meg minden
2922 37   |         Megbomlott a világ! - sóhajt föl az öreg, megeresztvén zsinóros
2923 37   |                úr minő kínnal mászkál ki az árokból?~- Huszonöt botot
2924 37   |                árokból?~- Huszonöt botot az akasztófáravalónak!... Ezt
2925 37   |                mondja egész szelídséggel az úr, mintha legkedvesebbik
2926 37   |            beszélsz, édes fiam, János!~- Az ilyen kocsiban még a nyakát
2927 37   |            gyalog megyen hazáig.~- Pedig az már nehéz munka, édes fiam,
2928 37   |          hazudságból is kifogy, tehát mi az ördögöt csináljon, - most
2929 37   |              kiírják, hogy mit csinálnak az emberek otthon!~A diurnumot
2930 37   |      megsokallják.~Még otthon sem teheti az ember azt, ami neki tetszik.~-
2931 37   |                vagyok különb ember, mint az! - mondja nagy búsan beérve
2932 37   |                  a világ! - bosszankodik az öreg, pálcájával nagyot
2933 37   |               ösmerte meg a gazdát.~- Ki az? - szólt ki egy vásott hang
2934 37   |                 szólt ki egy vásott hang az emeletből, a kutyaneszre
2935 37   |         kutyaneszre jövén ki a folyosóra az asszony.~- Én vagyok! -
2936 37   |               vagyok! - mondja bosszúsan az öreg.~- Hát a tekintetes
2937 37   |              úgy-e?~- El ám!... - dühöng az asszony - mit ölöd itthon
2938 37   |                asszony - mit ölöd itthon az időt? Ma akartam utánad
2939 37   |                 Remélem!... - jegyzi meg az asszony - hogy az a paraszt
2940 37   |             jegyzi meg az asszony - hogy az a paraszt már megkapta a
2941 37   |                  ért; - türelmetlenkedik az öreg.~- Hát a tekintetes
2942 37   |                     mondja némi eréllyel az öreg.~- Azt már nagyon szeretném
2943 37   |           szeretném hallani. - pattogott az asszony, bemenvén a férje
2944 37   |             férje szobájába.~- Látod ezt az újságot? - kérdi a férj.~-
2945 37   |                  kipingálva itt hátul.~- Az hagyján, - mondja ismét
2946 37   |               annak, kit beljebb tesznek az újságba, azt úgy megviselik
2947 37   |                  azt úgy megviselik azok az újságírók, mint a fehérítetlen
2948 37   |                  édes feleségem, állj ki az udvarra, és beszéld ki az
2949 37   |                az udvarra, és beszéld ki az egész világnak, hogy lovainkat
2950 37   |             miért kell nekem úriszék!...~Az asszony bámulva hallgatta,
2951 37   |              állna reggeltől délig hiába az udvaron, - mikor én csak
2952 37   |            bennünket, akkor bőghetsz!...~Az asszony szó nélkül kiment,
2953 37   |             asszony szó nélkül kiment, s az öreg némileg könnyebben
2954 37   |             könnyebben érezte magát, már az ő kezébe is akadt fegyver,
2955 37   |                  akadt fegyver, mégpedig az a gyilkos újság, mely előbb
2956 37   |             olvasni.~- Utaink... - kezdi az olvasást, hanem mindjárt
2957 37   |                  tehát jó, hogy kitették az újságba, majd egyszer mégis
2958 37   |              hogy a vármegyeháztól egész az ő falujáig olyan az út,
2959 37   |                egész az ő falujáig olyan az út, mint a deszka, hát mi
2960 37   |             kicsit sok: hanem bizonyosan az ördögnek sem kell, hogy
2961 37   |              kend bolondja, hanem ha már az újságok pörkölni kezdik
2962 37   |                  újságok pörkölni kezdik az embert, piruljon kend maga!...~
2963 37   |                  múlva már nem dühöngött az újság ellen, - a sorok nem
2964 38   |               azt hitte, hogy részén van az igazság, egyik a megérdemlett
2965 38   |               főispánnak öccse, különben az egész ország előtt leszen
2966 38   |                sem marad el, aztán lássa az ellenpárt, hogy ittasait
2967 38   |             fogunk, mondja Szántay, hisz az ellenpárt fejének, a plenipotenciáriusnak
2968 38   |                 karonfogva ment el, csak az ifjú Klein rohant egyenesen
2969 38   |              számlálás megtörtént, azzal az eredménnyel, hogy huszonöt
2970 38   |               célzással a fiskus, mintha az valami újdonság volna nálunk,
2971 38   |          egyszerre mint Kiss csöppent le az égből, és ugyanazon időtájban
2972 38   |                annyi, hogy amint Szántay az ablakból számolgatá, a hátralévő
2973 38   |                  a hátralévő ötszáz közt az ellenfélnek legalább 50
2974 38   |            azonban mielőtt folytathatnák az aggodalmas beszédet, Tanti
2975 38   |                  nagyidait, Tanti!... ma az éppen ránk illik!~- Azstán
2976 38   |                 mondja a cigány, lenézve az udvarra s minthogy a cigány
2977 38   |                   nagyságos uraim, akkor az idesapjuk sem ismeri.~-
2978 38   |           idesapjuk sem ismeri.~- Hát ki az az ősz ember? - kérdé Szántay
2979 38   |                  sem ismeri.~- Hát ki az az ősz ember? - kérdé Szántay
2980 38   |             előtt áll, mintha valamennyi az egyre hallgatna - úgy látszik
2981 38   |                  hallgatna - úgy látszik az a vezér!~- Semmi baj! nagyságos
2982 38   |             olyan hosszú rabságtól, mint az enyém, mert ha én kiálltam
2983 38   |                 én kiálltam is, te alig, az a szegény Pista pedig koldusokat
2984 38   |                azs ablakon jobbról?~- Ki az?~- Szántay úr... hallja
2985 38   |                  a derestől mentett meg, az úristen áldja meg!~- Még
2986 38   |           garádicson volt, hanem mielőtt az illetőkhöz menne, dobogó
2987 38   |               Adózunk! adózunk! Mi aztán az utolsó szavazóig hangoztatva
2988 39   |                                          Az elszórt mag.~ ~Míg Pozsonyban
2989 39   |            elszórt mag.~ ~Míg Pozsonyban az országgyűlés tartott, a
2990 39   |             történt, tudniillik láthatta az ember azt a híres zsákot,
2991 39   |              egyetlen egy napot is kérni az ősz végén és a télen keresztül.~-
2992 39   |              tett volna nagy különbséget az uradalomnak, azonban Jakab
2993 39   |                  minden mozoghatót, hogy az időnek megfeleljen a munka.~-
2994 39   |                   én, vagy a gróf?~- Nem az én dolgom, nagyságos uram,
2995 39   |          zálogban bírt a parasztoktól és az uradalomtól haszonbér fejében,
2996 39   |           uradalomtól haszonbér fejében, az meg lőn mívelve, csakhogy
2997 39   |               panaszban tört ki a nép, s az uradalom legsürgősebb munkája
2998 39   |              plenipotenciás úrhoz, hanem az jött ő hozzá.~- Elvégeztetted-e
2999 39   |               azon következése lőn, hogy az elöljáróságból hárman fölrándulának
3000 39   |        tudósítást vittek, - s ugyanekkor az uradalmi tisztek egyesei