bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

3001 39   |             leszen ereje, s így valamint az uradalmi pénztár tetemes
3002 39   |               szenved, úgy szaporodhatik az elkeseredés.~A jobbágyi
3003 39   |              megválthatása elfogadva lőn az országgyűlésen, csak a szentesítés
3004 39   |                  hozzá és jóakarat, hogy az írott malaszt ne maradjon
3005 39   |     lelketlenségtől megszabadítani, - ez az örökváltság.~- Én magamra
3006 39   |                 minek legbiztosabb módja az érdem, hanem azt szerezni
3007 39   |             módot nyújt egy falu népének az örökváltsághoz.~Néhány hét
3008 39   |              előlegesen egyengetni fogom az utat, melyen ön legkönnyebben
3009 39   |      nyilatkozott.~Alig telt el két hét, az 1840-iki törvény szentesítve
3010 40   |                  eszköz, mint a pletyka, az még mai napig is éppen oly
3011 40   |              Jakab-féle csíny szétfutott az országon, s minthogy éppen
3012 40   |           minthogy éppen Pozsonyban volt az egész világ, a pletyka szintén
3013 40   |                   Valahára neki is ütött az óra, dühöngeni vagy panaszkodni
3014 40   |               kinek?~Elkövetkezett tehát az agglegényeknek átka, midőn
3015 40   |               látni, mit csak ingyen kap az ember: egy kis rokonszenvet!~
3016 40   |                  bizonyosan hallotta azt az ügyetlen történetet, melyet
3017 40   |                 Egyebet nem tehettünk.~- Az is igaz, hanem érzem, hogy
3018 40   |              véleményen van!~- Szokatlan az eszme, gróf úr?~- Megvallom,
3019 40   |                  sokkal alkalmazkodóbbak az emberek, - nem hallottam,
3020 40   |            számosan apró tőkéket hordtak az uradalom pénztárába, mint
3021 40   |            kellemetlenségnek.~- Mi volna az? pörök?~- Az még kevés baj
3022 40   |                    Mi volna az? pörök?~- Az még kevés baj volna, hanem
3023 40   |                   Mi következik ebből?~- Az, hogy ezeket elidegenítenie
3024 40   |                     Soha!... gróf úr, ha az utolsó fillérig megterheltetik
3025 40   |                 is a jószág.~- Tehát ki? az apró hitelezők?~- Még azoktól
3026 40   |                  abba a kényelembe, hogy az irgalmatlant játssza.~-
3027 40   |              legyen.~- Méltóságos gróf - az örökváltság! - mondja Szántay,
3028 40   |              úrét védelmezte, s én ugyan az ő legutóbbi pénzügyi művét
3029 40   |                  a gróf, - ha jobbágyaim az első lépést megteszik.~-
3030 40   |      kielégítőleg felelek önnek, hisz ön az én legelső barátom!~Szántay
3031 40   |               három hónap alatt létesült az első szabadváltság, minek
3032 40   |            megütni készült, s ezek közül az egyik Klein volt, a másik
3033 41   |         követendi!~- Nem kívánok uzsorát az istentől, csak áldását ne
3034 41   |             fogja meg tőlem.~- Igazságos az ég, és a magyar ember háládatlan
3035 41   |         hadgyakorlat van Bécs mellett, s az igazat megvallva, tizenkét
3036 41   |                   annál inkább, minthogy az egyik huszárezredben őrnagy
3037 41   |                 van, - mondja a gyermek, az akkori körülményekből eltalálva,
3038 41   |                   minthogy Bécsben abban az időben a borbélyoknak több
3039 41   |               ezeren.~Végre megelégedett az eleven gyermek az értelmezéssel,
3040 41   |           megelégedett az eleven gyermek az értelmezéssel, s a nevelőnővel
3041 41   |                 nem lehet csodálni, hogy az úri fogatok legtöbb kényelemben
3042 41   |            kerültek szemközt, s minthogy az ösmeretség régi volt, összecsatlakoztak.~
3043 41   |                 alá vette a gyermeket, s az igézettől nem tudott senki
3044 41   |           hasonló szépséggel, ha megtart az isten, akármi gavallér szívesen
3045 41   |           egyedül maradt néma, - s midőn az anyai szem találkozék vele,
3046 41   |           vörösödhetett volna el jobban.~Az anya hirtelen más tárgyat
3047 41   |              keresett szemeinek, azonban az anyai szív ösztöne nem bírt
3048 41   |                elfeledkezett, hogy végre az anyának kelle a legyezővel
3049 41   |                fejlődések megkezdődének, az első vonalon mindjárt a
3050 41   |               folyt le néhány negyedóra, az apa néha körültekintvén,
3051 41   |                  A gyalogsági fejlődések az eddigi irányból oldalt menvén,
3052 41   |              inkább előrehatolt, és mire az elmaradt hölgy föltekinte,
3053 41   |                három ölnyire a lánykától az ezred, mely visszatartóztathatlanul
3054 41   |                meg ezer torok s még csak az összezúzatás hajmeresztő
3055 41   |             Végre elhangzék a vezényszó, az ezred megállt, s ezrek tapsa
3056 41   |                 önök is gyanítanak, elég az hozzá, hogy a gyermeket
3057 41   |            leemelé apja ölébe, kit előbb az ijedtség, most meg majdnem
3058 41   |               ijedtség, most meg majdnem az öröm rohama fojtott meg.~
3059 41   |           valamint őt is amaz, - azonban az ezred menetét folytatá,
3060 41   |                nézők, közülük legelőször az ifjú gróf, kiről erős izgalom
3061 41   |                  erős izgalom kergeté le az eleven színt.~- A megmentőt
3062 41   |                Oh, én háladatlan! - szól az apa leeresztvén öléből a
3063 41   |              gyermeke megmentésére.~- Ki az? - kérdi a bankár.~- Fia
3064 41   |                 egy volt jobbágynak, kit az igából ön szabadított ki.~
3065 41   |          kocsijába kéré a gyermeket, hol az ijedségéből hamar föléledett,
3066 41   |          ijedségéből hamar föléledett, s az anya nem bírt önzéséből
3067 41   |                    Azt már ne cselekedje az úr, hanem ha kiszolgálom
3068 41   |                kapitulációmat, aztán van az úrnak fia, akkor meg majd
3069 41   |                mi országunkban nem ilyen az adósság, hát nincs is mit
3070 41   |            gyermek egyetlen gyermekem.~- Az isten tartsa meg friss egészségben
3071 41   |            nagyon kimelegedett! - mondja az egyszerű ember.~- Csak a
3072 41   |               állott, s kiknek jól esett az az egyszerű erkölcs, mit
3073 41   |            állott, s kiknek jól esett az az egyszerű erkölcs, mit erről
3074 41   |                hogy azt megszorítsa, - s az egyszerű ember nem merte
3075 41   |                  visszaszorítani, mintha az illetlen volna, hanem amint
3076 41   |              illetlen volna, hanem amint az őt új mereven egymás mellett
3077 41   |                 Amely nemzetben ily nagy az utolsó ember, mily nagyok
3078 42   |               gödör szépen készen volna, az áldozat megkapaszkodik a
3079 42   |                itt még nagyobb csomó, ha az egyik nem sikerül, sikerül
3080 42   |                  pharancsulni?~- Olvasta az 1840-iki törvényeket?~-
3081 42   |   szemtelenséggel, nem vévén észre, hogy az ajtón Tanti dugja be fejét,
3082 42   |                   tekintetes uram, aztán az a jó, hogy nem kell hozzá
3083 42   |                uram!~- Látod, magad vagy az oka, mikor most másodszor
3084 42   |                  inkább nem kérdezlek.~- Az isten áldja meg a tens urat, -
3085 42   |                  a jószágon volt már, és az utolsó hajdúnál is előbb
3086 42   |                  béresek után lásson, és az elpazarlott időt helyrepótolhassa.~
3087 42   |                  a kocka.~Eljött eközben az idő, hogy az országgyűlésre
3088 42   |              Eljött eközben az idő, hogy az országgyűlésre szóló utasítások
3089 42   |               valamint egyéb megyéket is az indítvány mellé kért föl.~
3090 42   |               hogy éppen azt nem értette az ember, amit meg kellene
3091 42   |                      Hát nyitva feledtük az ajtót, hogy minden ember
3092 42   |               ember utánunk bújkáljon be az alkotmány sáncai közé? (...
3093 42   |               megállni a szót.~- Kicsoda az a goromba fráter? - kérdi
3094 42   |               még hangosabban kérdi: hát az urat hogy hívják?~- Kiss
3095 42   |              urat hogy hívják?~- Kiss úr az is! - mondja valaki egész
3096 42   |             ártatlanul.~- Már mit beszél az úr?... - riad a szólóra
3097 42   |                   hisz én is ösmerem ezt az urat, - mondja a kanász, -
3098 42   |               minek is mondják... Klein!~Az egész teremben sajátszerű
3099 42   |                nemes ember, úgy most sem az.~És e silány ember ez országban
3100 42   |               rendületlenül áll lelkében az a gondolat, hogy az ősök
3101 42   |             lelkében az a gondolat, hogy az ősök tetteire az unoka méltán
3102 42   |          gondolat, hogy az ősök tetteire az unoka méltán büszke lehet,
3103 42   |                 lőn Klein úr barátaira s az ellenfél riadva élteté a
3104 42   |                  szólítja meg:~- Mi lesz az indítványból?~- Hihetőleg
3105 42   |                   méltóságos uram... még az ősiséget akarjuk eltöröltetni!~-
3106 42   |         méltóságos uram?~- Megadom magam az igazság érzetének, többé
3107 42   |                többséget, mely nemsokára az egész országban szertehangzott, -
3108 42   |               melyre mindig büszke lehet az a kor, melynek évszáma a
3109 43   |                  napok.~ ~Újra kihajtott az ág, fiatal sudarai erőteljesen
3110 43   |               erőteljesen fejlődének, és az ázsiai faj, mint későn termő
3111 43   |                     Már mit csináljak, - az egész világ kicsúfolt, hogy
3112 43   |                  színről-színre láthatja az ország jeleseit.~- Aztán
3113 43   |             Megmondtam, urambátyám, hogy az én fogadott fiam még hivatalba
3114 43   |                  civódom veled, - mondja az öreg, kifogyva a türelemből, -
3115 43   |                már itt vagyok, vezess el az országgyűlésre.~- Szívesen,
3116 43   |               mondja Sándor, karonfogván az öreget, és hogy kényelmesebb
3117 43   |                korán, a hölgyek karzatán az ifjabbik grófnő mellett
3118 43   |           mellett két fiatal hölgy ül, s az egész terem látócsövei feléjük
3119 43   |               ennyi szép fehércseléd néz az emberrel szemközt.~- Gondolja,
3120 43   |             leányt nem ösmered, öcsém!~- Az egyik egy bécsi bankár lánya,
3121 43   |             lánya, a mellette való pedig az enyém.~- De már öcsém, -
3122 43   |                 fiamnak! - mondja Sándor az öregnek.~- Eb hiszi! - mondja
3123 43   |            mondja egész határozottsággal az öreg.~- Becsületemre, kedves
3124 43   |                  én cselekszem, azt csak az öregnek bölcsessége után
3125 43   |                   Jól van, jól, - mondja az öreg, - hanem az orvos sem
3126 43   |                  mondja az öreg, - hanem az orvos sem veszi be azt az
3127 43   |                az orvos sem veszi be azt az orvosságot, amit preskribál.~-
3128 43   |                hivatalképes is! - dühöng az öreg, - aztán voltaképpen
3129 43   |                    Író!~- Úgy!... mondja az öreg gúnnyal, - hát kinél
3130 43   |                 értem, - író vagy írnok, az mindegy!~- Van egy kis különbség
3131 43   |                kis különbség urambátyám, az írnok annyi, mint íródiák, -
3132 43   |             írnok annyi, mint íródiák, - az író pedig tudományával keresi
3133 43   |                  már ilyen státus is van az országban?~- Hála istennek,
3134 43   |               hallottam még!... - mondja az öreg,... - hát, kedves öcsém,
3135 43   |                   aztán könyveket csinál az a fiú?~- Igen, - s annak
3136 43   |            idejében szolgálok példánnyal az ő munkáiból.~- Csak már
3137 43   |               mégpedig születése napján, az észt!~- Jaj!... öcsém, nem
3138 43   |               semmit intabulálni!~- Nem, az igaz, hanem a jégeső sem
3139 43   |                 a szót Szántay, minthogy az elnök megnyitá az ülést.~
3140 43   |               minthogy az elnök megnyitá az ülést.~A terem csöndesebb
3141 43   |          megkérdé szomszédját, vajon, ki az a gyönyörű két lány, ki
3142 43   |                 lány, ki a karzaton van?~Az elnök megszólamlék, előterjeszté
3143 43   |                  előterjeszté a tárgyat, az a... megyei indítványt,
3144 43   |              megtisztelő szónál, s ekkor az egész nézővilág a hölgykarzat
3145 43   |               szép a szemnek.~- Tehát ez az a leány, bátyám, kit a gazdag
3146 43   |             bátyám, bevegyük-e magyarnak az apját?~- Elhozza a pénzét? -
3147 43   |                pénzét? - mondja tréfálva az öreg.~- Tudnivaló dolog! -
3148 43   |               hanem jól betegyétek utána az ajtót, hogy se maga, se
3149 43   |               vissza ne mehessen többet.~Az örömzaj a gyűlés végéig
3150 43   |           csillapult, annál inkább, mert az elfogadás ellenzés nélkül
3151 43   |                  meglehetős párt alakult az ügyet megdönteni.~- Egy
3152 43   |             pénzeszsák! - mondja gúnnyal az egyik.~- Közelebb akar férni
3153 43   |            majoresco.~- Szép leánya van, az igaz! - jegyzi meg az első.~-
3154 43   |               van, az igaz! - jegyzi meg az első.~- Tudod mit? - mondja
3155 43   |             majoresco.~- Jó!... - mondja az indítványozó,... - változtassunk
3156 43   |                  felé nyújtva kezét, mit az elfogadott.~- Győztél! -
3157 44   |      szekvesztrum alá keríteni a grófot.~Az örökváltság egy része kikapta
3158 44   |              vagy, Jakab!~- Mégis jó, ha az embernek thübb esze van,
3159 44   |              oramnak szükséges leszek!~- Az az, hogy én is szükséges
3160 44   |           oramnak szükséges leszek!~- Az az, hogy én is szükséges vagyok
3161 44   |               egyszersmind rákövetkezvén az 1844-iki országgyűlés, az
3162 44   |                az 1844-iki országgyűlés, az új kancellár az erélytelen
3163 44   |            országgyűlés, az új kancellár az erélytelen főispánok helyébe
3164 44   |             erélytelen főispánok helyébe az adminisztrátori rendszert
3165 44   |                 zsidót most már lökje ki az ajtón, semmi szükség rá.
3166 44   |               hálás tisztelője is vagyok az egykori múltért.~A véletlen
3167 44   |           levelet, - melynek következése az lőn, hogy a gróf rögtön
3168 44   |                 Szántayt.~- Már most itt az ideje, méltóságos uram,
3169 44   |                 abba a székbe ülni, hova az én gyalázatomon akart mászni.~-
3170 44   |                kocsi a másik után rohant az új adminisztrátor üdvözletére,
3171 44   |                nagy szükségem van most s az az ember várakozik reám.~
3172 44   |                  szükségem van most s az az ember várakozik reám.~Szántay
3173 44   |                magával hívta, - szintúgy az úri tömeg után sietett.~
3174 44   |                 Kleinhez.~- Uram, Jakab, az árendás zsidó vár önre!~
3175 44   |        kiszámítás vár rá.~Klein elveszté az egyensúlyt és Szántayt önkéntelenül
3176 44   |               önkéntelenül követé, midőn az az ajtóhoz vezette.~- Mit
3177 44   |            önkéntelenül követé, midőn az az ajtóhoz vezette.~- Mit akarsz? -
3178 44   |             kérdi fokozottabb indulattal az újdonsült úr, mire a cigány
3179 44   |                  a cigány a zsidót, mire az németre fordítá a beszédet.~-
3180 44   |                 a gazembernek?~- Ha csak az volna, - mondja a zsidó,... -
3181 44   |               köszönöm részvétüket, - én az új hivatalról ünnepélyesen
3182 44   |           terembe, hol Szántay a grófnak az eredményt beszélte.~- Tanti!
3183 45   |                negyven év múlva a nyelv, az írói név közbecsülés vonalára
3184 45   |                  mestereket mutatott föl az országban, és a művészvilág
3185 45   |             úttörőt, ki után indulhasson az új nemzedék.~De a pártok
3186 45   |                  hegedűszó,... hát mikor az meglesz,... talán még katonáskodni
3187 45   |            hallgattalak, öcsém, most már az enyém legyen az utolsó szó!~-
3188 45   |                 most már az enyém legyen az utolsó szó!~- És mit akar,
3189 45   |               megszökünk!... - duzzogott az öreg,... - mutass nekem
3190 45   |          folytathatná, bekiált egy ember az 1848-iki február 24-iki
3191 45   |              senki.~ ~III.~ ~Elhatározta az isten, hogy még a tizenkilencedik
3192 45   |                 járma.~Szétszaladt a hír az országban, hogy a robot,
3193 45   |            vonalig, többel nem tartozott az emberiség fogalmának, a
3194 45   |                  a negyven évi orvoslás, az az ember gondolja meg, hogy
3195 45   |                 negyven évi orvoslás, az az ember gondolja meg, hogy
3196 45   |              Lecsüggesztett fővel járnak az utcán az emberek, és már
3197 45   |     Lecsüggesztett fővel járnak az utcán az emberek, és már néhány napja
3198 45   |               reá a helyeslés.~- Komédia az egész! - véli a harmadik.~-
3199 45   |              mondja Szántay D... nak, ki az ízetlen tréfát szinte nem
3200 45   |             mondja a megszólított, - míg az esze megvolt, azt mondtátok
3201 45   |                  annak, de legyen áldott az a bölcsesség, mely tanulni
3202 46   |               itt vagyok! - mondja Pista az ezredes szobájába lépvén.~-
3203 46   |               okoskodjék kend!... - szól az ezredes katonás pontossággal,... -
3204 46   |                káplár úr,... mától fogva az leszen kötelessége, hogy
3205 46   |       bádogszelencét megmenteni, melyben az ezred zászlójának szalagjai
3206 46   |        zászlójának szalagjai vannak.~Itt az ezredes pontosan megmutatott
3207 46   |                  mondja aztán bizalmasan az ezredes,... - te voltál
3208 46   |              elmehet káplár úr! - mondja az ezredes, mire Pista megköszönvén
3209 46   |                 Pista megköszönvén előbb az ezredes kegyét, szállására
3210 46   |                szállására ment el.~Amint az ajtón benyit, Pietro szakadt
3211 46   |                 s alig tudott kifejlődni az olasz karjai közül.~- Kedves
3212 46   |              Kedves barátom! - gagyogott az olasz, ki megtudván, hogy
3213 46   |                olasz, ki megtudván, hogy az ezred itt van, nem nyugodott,
3214 46   |           kosarat bontának ki, melyekben az olasz éghajlatnak minden
3215 46   |          gyümölcsét láthatá Pista, kinek az olasz rokonai egyelőre ilyenekkel
3216 46   |                  Pista jó szívvel fogadá az adományt, mert gyanítá,
3217 46   |              olasz addig rimánkodja, míg az ölelésben megfojtják, aztán
3218 46   |              Midőn a lakomának vége lőn, az olasz elbúcsúzék Pistától,
3219 46   |                egy szót szóljon neki, és az rögtön segítségére lesz.~
3220 46   |                  Hazament aztán Pista, s az egész századot megvendégelte
3221 46   |                  a pusztulás világa volt az egyetlen fény, mely után
3222 46   |                 narancsfák elpusztulának az ágyúk tüze alatt, és a szép
3223 46   |             Milanóban több őrcsapat járt az utcán, mint ember.~A katonák
3224 46   |               legalább hármasával jártak az utcán, hogy a védelem biztosabb
3225 46   |                Pista híven megemlékezett az ezredes parancsára, s minthogy
3226 46   |           ezredes parancsára, s minthogy az ezredessel egy házba helyezteték,
3227 46   |                  vala.~1848-nak tavaszán az egész helyőrség egy nagy
3228 46   |                   ki a városból, de mire az visszatérni akarna, már
3229 46   |             visszafoglalásra gondolni, s az egész helyőrség poggyásza
3230 46   |                 vett rendelkezés szerént az elvonulásra készülének,
3231 46   |                  még a gondolattal, hogy az ezred zászlójának szalagjaiért
3232 46   |                  Nem értelek! - válaszol az ezredes.~- Kihozom én, -
3233 46   |                 a jó szerencse, - mondja az ezredes átnyújtván néhány
3234 46   |                 mondja meg, hol keressem az ezredet?~- Mit tudom én,
3235 46   |                 hol állunk meg, hanem ha az isten csodát akar tenni,
3236 46   |                   E rövid szóváltás után az ezred megindult a maga útján,
3237 46   |             olasz a másiknak, de mielőtt az elsütné a fegyvert, egy
3238 46   |                  a csőt, melyből a golyó az ég felé röpült.~- Én állok
3239 46   |               jött vissza?~- Jó barátom, az egész város látta, miként
3240 46   |             Készpénznek vette ezt a szót az olasz, s minthogy a kórházban
3241 46   |                   mondja a katonaorvos - az egykori kis Kubigyerek, -
3242 46   |               Kubigyerek, - betegeim már az ablakon akarnak kiszökni.~-
3243 46   |                Megszöktetni, orvos úr!~- Az olaszokhoz? - kérdi az orvos
3244 46   |                   Az olaszokhoz? - kérdi az orvos egész szigorúsággal.~-
3245 46   |            jöttem vissza! - mondja Pista az ezred szalagjait mutatva.~-
3246 46   |              ezred szalagjait mutatva.~- Az már más, - véli az orvos,
3247 46   |            mutatva.~- Az már más, - véli az orvos, különben inkább patkánymérget
3248 46   |                  azok majdnem kiugráltak az ágyból, s egy torokkal mondák:~-
3249 46   |              valahol csak kiférünk ebből az országból.~- Értjük! - felelének
3250 46   |              nőne, beljebb rendelék őket az országba.~Pistának nem volt
3251 46   |        rendelteték, és itt megkisértheté az elszökést.~Legelső dolga
3252 46   |               kedves jó barátom? - kérdi az olasz.~- Míg megszökhetünk,
3253 46   |                  légy velem! - ijedt föl az olasz, - hát el akar szökni?~-
3254 46   |                 után, Pietro gazda, mint az alföldön szokás, hanem egy
3255 46   |              nekem, aki hazáig megmondja az utat.~- Azt iszen meg tudom
3256 46   |                 Káplár uram, - okoskodik az olasz - mindenfelé csapatokra
3257 46   |                  menjen a veszedelemnek, az isten áldja meg!~- Pietro
3258 46   |             éjjel Magyarország felé.~Itt az olasz egyenkint elmondá
3259 46   |                  olasz egyenkint elmondá az irányt óráról órára, mint
3260 47   |                 hold még ágyában feküdt, az ég csillagai közül a pásztorgyertya
3261 47   |                 kard vágta ketté, s mint az eltörött üvegnek, még több
3262 47   |                több szikrája látszik meg az éjben.~Egy békételen ló
3263 47   |              maradt nyugton, s fölnézett az égre, egy nagy ágú toronyhoz
3264 47   |                színe nem bír kiverekedni az est homályából, hanem amint
3265 47   |                  homályából, hanem amint az utcának egy vékony világú
3266 47   |                kis világos fösték fut át az utcán, látja az ember a
3267 47   |            fösték fut át az utcán, látja az ember a csákónak tollát,
3268 47   |             meginog, ha a ló változtatja az állást.~Olaszországban vagyunk.
3269 47   |                  kifogyott a lárma, csak az őrjáratok egyhangú kopogása,
3270 47   |           őrjáratok egyhangú kopogása, s az erősebb lovagcsapat zaja
3271 47   |               lovagcsapat zaja tölté meg az üres utcákat, nagy ritkán
3272 47   |                nagy ritkán pislantván ki az ablakon valami olasz. A
3273 47   |                midőn már balról meglátja az árnyékot, úgy menjen, hogy
3274 47   |               árnyékot, úgy menjen, hogy az árnyékban az egész ló hosszát
3275 47   |                menjen, hogy az árnyékban az egész ló hosszát lássa uzsonnatájig,
3276 47   |        embereimet, magát pedig áldja meg az isten.~- Hát nem látjuk
3277 47   |                  közbeszorulna, még csak az fakadna ríva.~Az egyszerű
3278 47   |                még csak az fakadna ríva.~Az egyszerű olasz lehúzta fekete
3279 47   |             mondja ismét érzékeny hangon az olasz - nagyon messze van
3280 47   |                olasz - nagyon messze van az a Magyarország.~- Ha az
3281 47   |                  az a Magyarország.~- Ha az nem jön, nekünk kell oda
3282 47   |             betegség nélkül is meghalhat az ember.~- Elevenen csak nem
3283 47   |                  elé állt, végig vezette az utcán őket, s utóbb B. városból
3284 47   |             utóbb B. városból kifogyván, az országúton voltak.~Ők maguk
3285 47   |        országúton voltak.~Ők maguk lévén az átmenő csapat, az éjjelen
3286 47   |                  lévén az átmenő csapat, az éjjelen minden akadály nélkül
3287 47   |                 akadály nélkül kimentek, az utolsó őrnél egy levelet
3288 47   |                vele szemközt és nem volt az olyan ijesztő, hogy magunk
3289 47   |                   A levelet mint mondók, az utolsó őrnek kezébe adta
3290 47   |                 magukban.~- Hanem ha már az isten egykor számot vet
3291 47   |               szeretném, ha más ember is az enyémhez dobná a bűnét,
3292 47   |            zsöllérgyerek vagyok - mondja az első.~- Én sem hagytam odahaza
3293 47   |         bizonyosan nem felejtettek volna az út mellett.~- Nekünk semmink
3294 47   |                mellett.~- Nekünk semmink az ég alatt! - mondja valamennyi.~-
3295 47   |               még azt is megérheti, hogy az ispotályban koplalásban
3296 47   |            megfordult, és a szürke éjben az útiránynak, azaz a csillagjárásnak
3297 47   |           vágtatott a többi, alig várván az órát, midőn egymást összeszámolhassák.~
3298 47   |            pásztorgyertya már meghajlott az égen, - útja fordulni kezdett,
3299 47   |                 éjszakán?~Felhőtlen volt az éj, még a legapróbb csillag
3300 47   |                kidörgölte volna szeméből az álmot, és utána lesne a
3301 47   |             büszkén hányá, veté fejét, - az éjjeli órák csönde állateszébe
3302 47   |             állateszébe is visszarajzolá az egykori pusztai kalandok
3303 47   |                 hangja érne el hozzá, és az okos jószág még a ködöt
3304 47   |              vastag párán, így kereste ő az otthoni síkságot.~Ez izgalomban
3305 47   |              magát, ha le nem járt volna az óra, mikor Pista gyöngén
3306 47   |                 fölszámlálni kelle tehát az emberszámot, s midőn az
3307 47   |                  az emberszámot, s midőn az utolsóra került a szám,
3308 47   |            egyenlők vagyunk mindannyian, az én káplárságomnak vége.
3309 47   |                   amelyik után mennek, - az embernek sem szégyen, ha
3310 47   |              választottunk! - szólal meg az öregebb - hozzászoktunk
3311 47   |                csak elől, neki való hely az, mi meg itt hátul jók leszünk
3312 47   |            utolsónak, - azért ne töltsük az időt, hanem menjünk.~- Úgy
3313 47   |               többi is, bíztatván Pistát az indulásra.~- Még egyet! -
3314 47   |                   átkötözé combját, hogy az erőltetett lovaglást valahogy
3315 47   |                  műtétet is fölülének, s az éj csöndében szótlanul indulának
3316 47   |              rajzában minden megvan, még az is, ami benn nincs, - eszébe
3317 47   |                 benn nincs, - eszébe jut az a tömérdek eleven, mely
3318 47   |               nem látott minden, ami nem az övé, - s az édes visszaemlékezés
3319 47   |              minden, ami nem az övé, - s az édes visszaemlékezés szavával
3320 47   |                   Ha oly hideg nem volna az idegen föld hantja, hogy
3321 47   |             okáért választott benneteket az isten, és bemegyen tettetek
3322 47   |                 mértéket vesznek rólatok az emberek, s borostyánkoszorút
3323 47   |                  s borostyánkoszorút kér az a tudós, ki bebizonyítja,
3324 47   |                 hozzátok oly messze volt az ezred, hogy az orkán sem
3325 47   |               messze volt az ezred, hogy az orkán sem vihetné el odáig
3326 47   |               másikat tanulna, s mi volt az ösztön, ami egyszerű erkölcsötöket
3327 47   |          napsugár, mely oly fényes, mint az arany, - és mert olyan,
3328 47   |             arany, - és mert olyan, mint az arany, ne tekintsetek rá
3329 47   |                 mint sok százat, letérít az útról.~A szürkület lassankint
3330 47   |             tizenkét kartól, húzódott át az idegen országon, melyet
3331 47   |          irányban megszaladt a hír, csak az a híja, hogy el is fogják
3332 47   |               került, Pista nem feledvén az utasítást, mit Pietro adott,
3333 47   |                Pista semmit sem feledvén az adott utasításból, egyenesen
3334 47   |          egyenesen ment a nap alá, s míg az oldalt meg nem hajlott,
3335 47   |            hoztak. A hűs víz megfrissíté az elfáradt lovakat, melyeknek
3336 47   |                 pálinkás zsemlyét adtak, az a vérnek új izgalmat adott,
3337 47   |           bódulásba hozta.~Elkövetkezett az idő, midőn napnyugat és
3338 47   |              napkelet közt kelle átvágni az ágat, ami embereink tehát
3339 47   |             tehát lóra kapván, folytaták az új irányt azzal az elszántsággal,
3340 47   |             folytaták az új irányt azzal az elszántsággal, mint a vízbe
3341 47   |                  szótalan volt, - szemük az irányt kereste, s mint az
3342 47   |                az irányt kereste, s mint az üdvözülni akaró, annál inkább
3343 47   |                  hátuk mögött bújt el, s az árnyék hossza az éj homályába
3344 47   |              bújt el, s az árnyék hossza az éj homályába csapott, előbukannak
3345 47   |                  hajnal felé járt megint az idő, s ekképpen tizenhat
3346 47   |               pajta közelébe, s minthogy az egészen magánállónak mutatkozott,
3347 47   |                  mutatkozott, behúzódtak az egyik osztályba, s egyet
3348 47   |              lecsendesedének.~Pista volt az legelső őrálló, - s míg
3349 47   |                  legelső őrálló, - s míg az óra lejárt, számítani kezdé
3350 47   |                 a tizenkettőn végig ment az őrállás, már reggel, dél
3351 47   |                 nyergelének, s folytaták az útjukat esti tíz óráig.~
3352 47   |               hagyhaták, kénytelenségből az útba eső faluk egyikében
3353 47   |               másik hat a lovakat őrizte az etető mellett.~A kocsmáros,
3354 47   |            nyomában lévén egy ember, míg az abrakért a padláson volt.~
3355 47   |              értett.~Ő már régebb lakván az idegen földön, itt-ott megragadt
3356 47   |                  a beszélőket, kik közül az egyik utóbb közelebb húzódván
3357 47   |                  mire a kocsmáros szemei az álmos pillák alól szörnyen
3358 47   |      számlálgatni kezdé, hányan lehetnek az itt levő huszárok.~Máson
3359 47   |                Máson is megtörtént, hogy az ital odább lökte eszét,
3360 47   |          hangosan van mondva, hogy felét az is meghallja, akinek nem
3361 47   |                  a korcsmárosnak súgott, az a padon nyújtózkodó Pistához
3362 47   |        önkéntelenül lesimítá haját, hogy az ezer húszasból csak tizet
3363 47   |                   Amazok aztán folytaták az aranyálmot, mert már arról
3364 47   |                mégpedig olyanforma, hogy az ezüst óra nem lesz a kocsmárosé -
3365 47   |                    minthogy éppen ő volt az első, ki azt mondá, hogy
3366 47   |                 első, ki azt mondá, hogy az elfogatás nem nagy mesterség
3367 47   |                magát: - Talpra legények!~Az első szóra talpon állt valamennyi, -
3368 47   |                  akkorát ijedt, hogy még az is eszébe jutott, ami az
3369 47   |                 az is eszébe jutott, ami az egyszeri inasnak, mikor
3370 47   |            pénzem, káplár uram, - mondja az ijedt ember - egy garas
3371 47   |                  egy garas sem található az egész háznál.~- Nem a húszasát
3372 47   |          verejték is verte.~Készen levén az írás, összehajtá, s következő
3373 47   |                 akarom, hogy fölébredjen az az öt kölyök, akiket az
3374 47   |              akarom, hogy fölébredjen az az öt kölyök, akiket az asszony
3375 47   |                  az az öt kölyök, akiket az asszony előbb alig tudott
3376 47   |             tudott elaltatni, - hát most az egyszer elengedem. - Fogja
3377 47   |                nyugtatót kiváltani? elég az hozzá, ha a kocsmáros maga
3378 47   |                  kocsmáros maga eltépte, az ő gondja lesz az is, ha
3379 47   |                eltépte, az ő gondja lesz az is, ha ügyének prókátort
3380 47   |                Honnét? - kérdé a káplárt az olasz.~- Messziről! - felel
3381 47   |                    Tudom, B... ből jőnek az urak! - mondja biztos arccal
3382 47   |                     mondja biztos arccal az inas.~- Hát hogyan tudod?~-
3383 47   |             annak a híre mindenfelé, még az urak ideértek, - tán a szél
3384 47   |            szomszéd faluban! - válaszolt az inas - ott már várják is
3385 47   |                 inas - ott már várják is az urakat.~- Nem vagyunk hivatalosak
3386 47   |                  Pedig arra kell menniük az uraknak, mert a vízen csak
3387 47   |                úgy sem fognak arra menni az urak, hát a többi estig
3388 47   |                 csak lehet, kímélni kell az embert - mondja Pista -
3389 47   |            mondja Pista - ne szaporítsuk az özvegyeket, árvákat, s azt
3390 47   |           Ezalatt a nap magasan állt már az égen, s a körülültetett
3391 47   |               arra nagyobb szükség lesz.~Az országút meghajolván oldalt,
3392 47   |                hídig.~- Megállj! - kiált az őrmester a hídról, valamivel
3393 47   |                  hirtelen egyet harapott az őrmester lován, s azt oldalt
3394 47   |               kardrántás nélkül átmentek az örökön, kik nem tudták mi
3395 47   |              tudták mi történt, s inkább az őrmesterre ügyeltek, mert
3396 47   |              pedig megereszték a kantárt az egyenes utcában, hol nem
3397 47   |               száguldának utánuk, később az egész tömeg az országúton
3398 47   |            utánuk, később az egész tömeg az országúton volt már, a lassankint
3399 47   |                víznek kanyarodása megint az út mellé kerül, s minthogy
3400 47   |                 hídra vezetne, - legjobb az egyenes út, - s a legények
3401 47   |           átérvén a partot, visszanéztek az üldöző nehéz lovasokra,
3402 47   |               untig elég volt arra, hogy az elfogatástól megmeneküljenek.~
3403 47   |               végre elfogyott a lovakban az erő, s a legények közül
3404 47   |          társaikon a fölmart sebet. Mire az első csillag fölkerült az
3405 47   |                az első csillag fölkerült az égre, egy faluhoz kanyarodának
3406 47   |                hegyekből.~Pistát elfogta az a bánat, hogy társaitól
3407 47   |             álltak meg, s láttukra, mint az isten csodájára szaladt
3408 47   |                küzdelem után már elérték az osztrák határt s a mindinkább
3409 47   |           fogadta a kifáradt huszárokat.~Az volt boldogabb, ki valamelyiket
3410 47   |         rendeletet, mely útjának megadta az irányt.~Az ezred ezalatt
3411 47   |               útjának megadta az irányt.~Az ezred ezalatt már Magyarországban
3412 47   |               messze földön maradt, csak az ezredes merte remélni, hogy
3413 47   |            hogyan? - kérdezné valaki, ha az ezredes tudatná vele a furcsa
3414 47   |               hogy fogna kételkedni azon az ezredes, ki annyi gyöngyvitéznek
3415 47   |                 Midőn leginkább tűnődnék az ezredes, és a legénység
3416 47   |                tizenkét lovas, - és mire az ezred a gyakorlaton néhány
3417 47   |              tenne, Pista már közel volt az ezredhez, meglobogtatván
3418 47   |            kezével a kibontott szalagot.~Az ezred üdvözlé a kincset,
3419 47   |               ember példáját bejegyezték az ezred emlékei közé.~Pista
3420 47   |                ezred emlékei közé.~Pista az alkonyatot bevárván, addig
3421 47   |               míg a pásztorok gyertyáját az égre feljönni nem látta.~-
3422 47   |                körüljáró ezredes, Pistát az égre bámulni látván.~- A
3423 47   |            Valamelyik pajtásodat keresed az égen?~- Deb'zon csak a csillagokat
3424 47   |                kitől kérdeztem volna meg az utat ellenséges földön?~-
3425 47   |                  hát édes fiam, - mondja az ezredes - beszéld el nekem
3426 48   |                néhány vércsöpp fösti meg az elfáradt barmot. - Ki ád
3427 48   |               tíz forintot ígérnek azért az állatért, mely nem rég oly
3428 48   |                  idáig, és nem oka, hogy az irgalmatlan golyó leverte
3429 48   |                  ád többet érte? - kérdi az eladó.~- Száz forint! -
3430 48   |               vért, s egyet végig simítá az állatot, mely a száz forintra-e,
3431 48   |               fölütötte a fejét, s midőn az alkuvó végig húzá testén
3432 48   |               tenyerét, szintén megnézte az embert.~- Ki ád többet érte? -
3433 48   |                ád többet érte? - kiáltja az eladó, végig tekintve a
3434 48   |                  pedig ismerős, Jakab és az ifjú Klein, kik mint hullára
3435 48   |                  másodszor is! - kiáltja az eladó - senki többet?~-
3436 48   |              után haza lódulhasson.~- Ki az az ötven forint? - kérdi
3437 48   |                haza lódulhasson.~- Ki az az ötven forint? - kérdi az
3438 48   |                 az ötven forint? - kérdi az eladó.~- Én vagyok! - mondja
3439 48   |                 harmadszor is! - hangzék az utolsó szó, s Jakabnak markába
3440 48   |              húzódni innét.~Csavargásban az ifjú Kleinnel ösmerkedett
3441 48   |             megabrakoltatván Rárót, mely az úton békén hagyta magát
3442 48   |              ébredt föl a mélázásból, és az ifjú urat kérdi:~- Nem járunk
3443 48   |                 a ló elkapta a kocsit, s az ijedt zsidó már nem a gyeplőt,
3444 48   |             kocsioldalt fogta.~Bömbölnek az ágyúk újra, s a megbőszült
3445 48   |              szélső ló mellett vágtatott az iszonyú támadásra, ragadván
3446 48   |                 képből,... hadd álljanak az igaz bíró ítélőszéke elé.~ ~
3447 49   |              belőle valami!~- De bátyám, az istenért!... - mondja Szántay, -
3448 49   |                 célzással a múltra.~- Ha az is! - lőn reá a válasz.~-
3449 49   |        mesterember nem lesz sem fia, sem az ivadéka!~- Régen volt az,
3450 49   |                 az ivadéka!~- Régen volt az, öcsém, talán nem is igaz!~-
3451 49   |                mint leány korában.~- Hát az emeletes ház?~- Magtár most,
3452 49   |              Tehát patriarchális élet!~- Az való nekünk valamennyiünknek.~-