Fejezet
1 1 | maradsz? azon tűnődöm most...~Megint nem akadt szó.~- ...Azért
2 3 | elkonfundálódtam.~- Már megint diákizál lánchordtát - hát
3 4 | valamit,... az már avul, megint újat találtak föl Párisban,
4 4 | öreg, kevés váratra azonban megint szóhoz kapott.~- Második
5 4 | kívánságod, jól van!~Itt megint megállt az öreg, hanem mintha
6 4 | összekapcsolódva lévén, s megint nem tudom, mi leszen a dologból,
7 4 | esik a papírosra, sebaj, megint kivakarja, de ennyi bolond
8 5 | húszas - mondja, mire a hajdú megint visszarendelé a kutyaribilliót.~
9 5 | visszarendelé a kutyaribilliót.~Megint kiizzadt a zsidó, a kutyáktól
10 5 | mondja a hajdú, mire azok megint félrementek.~- Most beszélhetsz
11 5 | megértselek.~A pandúr eközben megint a kutyák felé legyintett,
12 5 | tudom úgy is, hogy itt megint te nyersz, csak azt nem
13 7 | a törököt jól elvertük, megint elküldték a követeket, elkérdezték,
14 8 | hogyha ezeket elcsapom, megint csak olyanokat kapok, kik
15 10| tegnap is nap,...! holnap megint nap...! mindig, - de mindig
16 10| dühöngött Klein, mire az öreg megint azt mondja:~- Niksz tájcs!~-
17 11| khüményesbül, azthán egy vendéggel megint thöbb!... árpha,... lencse,...
18 11| helyzetbe tette magát, hogy megint egy új nótát akar komponálni,
19 11| ilyent lopna, virradóra megint vissalopná.~- No hát alkudjunk,
20 12| simultak végig ujjai, s újra megint előállt a derült kedv, mely
21 12| gézengúz packázásaiért.~Jakab megint a sós kövön ült, lábait
22 13| és midőn a félénk arcra megint megtért a megrezzentett
23 14| fog teljesedni.~~Klein úr megint a megye székhelyén járt,
24 15| várjon még.~Ez az izenet megint csak kikergette az urat
25 15| közlegényét is megölelte.~- Talán megint háború lesz, őrnagy uram? -
26 15| az őrnagy belépett, a nap megint vidáman sütött.~Egy alkalmas
27 16| Nem tudom én, - mondja megint, mire a mester lerántván
28 17| ismét hátramegy, hogy akkor megint elindíthassuk.~A jó hír
29 17| És ezt hiszed? - kérdi megint.~- Semmit sem kételkedem.~-
30 18| mértékben, kit meg icceszámban megint fölró neki, hogy a tegnapi
31 19| mozgásba hozta, csakhogy itt megint eszembe jut egy elmondott
32 19| szörnyűséges konfúzió!... Jaj,... megint egy másik,... hát ezt hogy
33 19| tudna lenni.~Elnémulának, megint egy nyomását érezvén a leküzdhetetlen
34 20| indulni.~- Gyere be, Jakab!~- Megint azt akarja khérdezni a nagyságos
35 21| valaki?~- Ugyan, rogo, már megint mit beszél - utasítja rendre
36 21| jó szántunkból viszünk!~Megint ott hagyá a csoportot, hogy
37 24| óra múlva, törvény szerint megint helyre álljon!... hisz,
38 25| a beszélők támasztottak.~Megint új vendégek jöttek: egy
39 25| neki! - bizonyítja Tanti megint hegedűre kapván, s vagy
40 25| kapván, s vagy félóráig megint azt a keserves nótát húzta,
41 27| nem fog.~ ~Néhány évvel megint odább vagyunk, de a részletekbe
42 29| gyufát használja.~- Már megint itt benn vagy azzal a pipával? -
43 29| részed. A thekintetes úr csak megint megírja az ezer forint, -
44 30| percig, míg aztán Tapadó megint szóhoz kapott.~- Nem tudok
45 30| gyanítani kezdé, hogy itt megint valami bonyolódás leszen.~-
46 31| Pest! - utalja Sándor.~- Megint város, megint kőfalak, megint
47 31| Sándor.~- Megint város, megint kőfalak, megint üzérkedés?
48 31| Megint város, megint kőfalak, megint üzérkedés? nem, ezt már
49 32| szülői várták?~- Azt ugyan megint nem mondhatnám, mert az
50 33| Hová mennek? - kérdi megint a másik.~- Mit tudom én,
51 33| megmozdulni, nehogy a gazda megint rárivalljon.~- Háború lesz,
52 33| bizonyítja a gazda, mire Pista megint fölugrott, és minden kutyát
53 36| magát, hazament és a hajdú megint a megszokott izenetet kapta:~-
54 37| vármegyét így csúffá teszi?~- Megint személyes dolgokkal vesződik,
55 38| mink is adózunk!~Tanti megint a garádicson volt, hanem
56 40| izgalomban tartá, míg végre megint megszólamlék.~- Szántay!
57 42| titkát tudod, Tanti?~- Már megint kérdezs, tekintetes uram!~-
58 44| eljárása magasabb helyen megint rosszaltaték, egyszersmind
59 45| életében komédiázott! - mondja megint a rekedt, gyönyörködve nézvén
60 47| hogy már hajnal felé járt megint az idő, s ekképpen tizenhat
61 47| számolhatnak. A víznek kanyarodása megint az út mellé kerül, s minthogy
62 48| bíztatá a zsidót, ki megint megnyugodott, annál inkább,
|