Fejezet

 1 1 |             látta, - de nem is búsult érte.~- Hínánk kelmeteket - szólt
 2 1 |          Isten, ott is ahol annyi baj érte a legszegényebb embert,
 3 4 |            hazudhatik és nem pirul el érte.~Nem akarom összeszámlálni
 4 7 |              kigyelmük - megdicsértek érte.~Ebben sem haltunk meg, -
 5 11|           nótája - három húsast adott érte, úgy-e Jakab? mire a zsidó
 6 12| legkényelmesebb?~Ilyen tűnődések közt érte az estharang, - mely más
 7 15|       szentebb, - mert vérem is folyt érte.~- Ám legyen! így öné leend.~-
 8 17|              a más világon mit kapott érte, - bizony nem tudom én.~
 9 17|          bizony nem panaszolkodhatunk érte, ha egy árva fillért nem
10 18|           Esze ágában sincsen búsulni érte, hisz abban a korszakban
11 18|               pedig pénzt is adhatnál érte.~- Hát mért maradt kend
12 24|             van neki, hát miért kíván érte pénzt?~- Most adott hatvanezer
13 25|            megkívánta, hogy így ordít érte.~- Vizet!... Jakab,... vizet,
14 28|               valamivel megrónak majd érte!~Annyi igazság szólt ki
15 29|           kenyeret lát, le is nyúlhat érte. Jakabban rég megfagyott
16 33|         válaszolt a fiú - ne búsuljon érte.~- Eredj hát, fiam - mondja
17 36|           lesz, fizetni sem kell majd érte, - s talán még egyéb haszon
18 37|              megyen, öcsém, nem állok érte jót, ha én egyszer jó kedvemben
19 38|             nemesebbek, és ne kérjünk érte árt.~Ha mi vagyunk nemesek,
20 38|               nemesek, miért fizessen érte a jobbágy?~Már ekkor hatalmasak
21 41|         helyet.~Egyik kocsi a másikat érte, mint minden hasonló látvány
22 46|               felé röpült.~- Én állok érte jót! - mondja a milánói
23 47|       visszaád rá, bizony megemlegeti érte.~Amazok aztán folytaták
24 48|       elfáradt barmot. - Ki ád többet érte?~- Tíz forint! - mondja
25 48|             egy másik.~- Ki ád többet érte? - kérdi az eladó.~- Száz
26 48|             az embert.~- Ki ád többet érte? - kiáltja az eladó, végig