Fejezet

 1 2 |          ijedt, s minthogy eszébe jutott, hogy a tihanyi templomnak
 2 2 |           nagyot ijedt,... eszébe jutott, hogy a tót nem ember, és
 3 4 |           kinek akkoriban még nem jutott eszébe azt hazudni cselédei
 4 4 |               a férfiaknak eszébe jutott a hazai baj, szótalanul
 5 10|           egy nagy sörház, eszébe jutott ez a kedélyes ital, és a
 6 10|     kocsira fölrakott már. Eszébe jutott minden ismerőse, kit a sors
 7 11|           utóbb arra a gondolatra jutott, hogy elfeledte fölrántani
 8 12|  jutalmadat veszed.~Jakabnak most jutott eszébe a Kis famíliának
 9 13| gondolkozni kezdett, utóbb eszébe jutott a cigány, ki a három húszasért
10 15|         egy vén francia, s eszébe jutott császárjának az a mondása,
11 15|          érzékenyen esett. Eszébe jutott azonban a majoresconak jó
12 17|            aki katona volt, annak jutott eszébe valami, jobban mondva,
13 19|      körülült asztalnál is rögtön jutott hely.~- Álmos vagyok! -
14 20|            Magyarországban eszébe jutott néhány embernek a parasztokért
15 26|         az öreg, kinek éppen most jutott eszébe, hogy egypár ábéabot
16 27|        midőn a vádaskodás eszméje jutott eszébe, még az ő fekete
17 29|          hunyta be szemét.~Eszébe jutott a nádas ház, melynek ablakából
18 32|          gondolá magában s eszébe jutott ilyenkor mind az, amit valaha
19 33|           ingével, még csak akkor jutott eszébe az ott felejtett
20 35|         nem ő volna éppen.~Eszébe jutott minden jó a világ hátán,
21 35|            hogy utóbb hat emberre jutott egy egér!~- Hogy éhen meg
22 42|           volna ki, önkénytelenül jutott eszébe a gondolat, hogy
23 44|       anélkül, hogy egynek eszébe jutott volna legalább a grófi asztal,
24 47|            s úgy látszik, neki is jutott valami eszébe, mégpedig
25 47|      ijedt, hogy még az is eszébe jutott, ami az egyszeri inasnak,