Fejezet

 1 1 |            pedig Festetics Györgynek rég megfogadtam, hogy papi dolgaimon
 2 15|              akadályozá saját útján.~Rég megvolt a hallgatag megegyezés, -
 3 15|           oldalról részesülének. Oly rég nem valának harcban, hogy
 4 15|      szívesen viszonzá az ölelést.~- Rég szerettük így egymást! -
 5 16|            illetőleg volt, azt ő már rég magához vette, - és az egykedvűség
 6 17|              odább, a jobbágynak is.~Rég megmondták, hogy többet
 7 17| borostyánkoszorú gyémántokból volna, rég megvették volna a gazdagok,
 8 19|           hogy valaki, mint most nem rég is történt, a "halber cvölf"-
 9 20|              lőn vigasztalva.~Valaki rég megszagolta, hogy a majoresco
10 21|        Pozsonyba értünk. Sándort már rég nem láttuk, vele mehetünk
11 25|            bajuszú ember, kiben mi a rég nem említett Pistára ismerünk,
12 25|             hogy miután saját lelkét rég pokolra kótyálta, most egész
13 29|            is nyúlhat érte. Jakabban rég megfagyott a lélek, és a
14 31|         majorescora pusztulás vár.~- Rég látom, - felel Sándor.~-
15 34|          fiát, ki már a pásztortüzet rég eloltá, s a nyugovó ménes
16 37|           tömlöcben, hanem ha ez oly rég van itt, nagy okának kell
17 38|          szeplős legénykére, kit már rég láttunk, hanem azért felnőtt.~
18 41|    természetesnek találom, - hisz ön rég tudja, hogy önök közé vágyom.~-
19 44|         asztal, melynek csemegéi nem rég oly jól ízlettek.~- Azt
20 44|       lakására sietett, hol a cigány rég várakozott.~- Tanti! szükségem
21 47|          napkeltekor, - eszébe jut a rég nem látott minden, ami nem
22 48|          azért az állatért, mely nem rég oly messze földről nyargalt