Fejezet

 1 1 |     másikra veti szemmel, - látja, hogy az Tihany felé evez.~
 2 1 |   beéri, s ha nem mondja, - látja.~- Fogjunk hozzá - szólt
 3 3 |    nem is vesződünk ám: íme látja az úr, az egyik lábra szénát,
 4 10|        mondja Sándor.~- Hát látja ezt a kastélyt?~- Igen,
 5 10|   többi is azt mondja, hogy látja.~- Na, - jegyezze meg magának, -
 6 11|  hold, sütét van, senki sem látja.~- Hát az isten, Jakab?~-
 7 15|            volt a válasz.~- Látja ön, azt a tisztet a vonal
 8 15|     engednem az akaratot, - látja ön lányomat patriarkális
 9 17|     is csak az ő éles szeme látja.~- Mért vagy oly vékony,
10 17| arcán a szenvedés, mint nem látja a gyermek a vízszínén a
11 19|    nyíló ablakra mutatva, - látja ön azt az utcát? - három
12 19|     is, legalább idegen nem látja, - itt már hihetőleg tovább
13 20|    szóló, - hogy a gróf sem látja tréfának, ha oly befolyásos
14 21|     a kiabáló angolt.~- Nem látja ön, - felel ő, - hogy itt
15 29|  zsidó ezt a rémítő tömeget látja, a múlt heti árnak fél árát
16 31| gróf mit szól?~- Hallgat, - látja, hogy a gróf mit akar, -
17 35|    volna a világ, - s amint látja, két ember jön szemközt
18 35|     vagy öcsém, az isten is látja.~- No úgy legyen, mert bátyám,
19 38|     után, meg gyalázatot.~- Látja ked azst azs urat azs ablakon
20 40|   ön testvéremet minden nap látja.~- Azt úgy is jól tudja
21 47|     fösték fut át az utcán, látja az ember a csákónak tollát,
22 48|  zsidótól, mert nem egyszer látja kocsin, illetőleg a lóbőrökön