Fejezet

 1 1 |           hagyjalak itt!~Minderre keserves sírással felelgetett Örzse.~- ...
 2 1 |        vagy lába maradt el: ugyan keserves szemekkel néz ám arra, ki
 3 4 |          készen állt a banda azon keserves nóták egyikével, melynek
 4 5 |     cipelte be négy apró gyerekét keserves napszámra, ha élni tudott
 5 7 |        hasonlók voltak az öregnek keserves szavai, el is vitte a búbánat
 6 7 |       erre szokjunk s ne a viskók keserves falatjainak megtizedeléséhez.~
 7 11|          sem igazítá, s amint egy keserves cigánytól csak tellett,
 8 15|      hangját a megvásott kerékagy keserves nyikorgásától.~De midőn
 9 15| öltözetünk végpusztulását, valami keserves órában elkiáltá magát: a
10 15|       mint magyarul.~Pedig de sok keserves pillanatra adott okot az
11 17|           állapotában előáll az a keserves pillanat, mit az orvosok
12 17|           csendes könnyeket, vagy keserves ordításokat, melyek útját
13 19|         int, - az otthon maradtak keserves ordítása után megindul az
14 20|        gazdálkodást, minek egykor keserves vége lehet.~- Ez nem újság,
15 23|    érezvén, hogy a mai áldozatnak keserves napja lesz, azért tág torokkal
16 25|      feleselő mellé húzódván, egy keserves nótába kapott.~Elkeseredett
17 25|     hangon fakasztja le az utolsó keserves hangot, mintha csak oly
18 25|        vagy félóráig megint azt a keserves nótát húzta, mire a másik
19 25|           mégis csak nekivágtak a keserves időnek, és így egyik a másik
20 33|            hogy meg ne érné saját keserves végét, csak már volna egy
21 38|    Szántay közbejötte menté meg a keserves kíntól.~- Kedves Andris