Fejezet

 1 1 |        hol az akkori szentmártoni apát és a veszprémi püspök a
 2 1 | szerencsétlenség! - kiálta föl az apát.~- Csak már magyarul ne
 3 1 |           leszen neki - mondja az apát.~- Milliók - reverende barátom.~-
 4 1 |        leszen segítve, - felel az apát.~- De mit csináljunk?~-
 5 1 |         kétségbeesni, - mondja az apát.~- Úgy tehát, - ketten vagyunk,
 6 1 |              Búsulunk - mondja az apát, a beszéd fonalára kívánván
 7 1 |     direktor úr, - kezdé ismét az apát - hogy melyik alkalmazható
 8 1 |              Itt van! - mondja az apát.~- Már láttam - felele az
 9 1 |           már ez időkön - véli az apát.~- Ne siessünk,... ne siessünk -
10 1 |        mutatkozik - szólt bele az apát.~- Én az ellenkezőtől félek, -
11 1 |        magát Berzsenyi? - szól az apát.~- Nem tudom megmondani,
12 1 |       kiált föl a püspök, mire az apát megrántá figyelmeztetésül,
13 1 |      csöngettek a klastromban, az apát házigazdai nyájassággal
14 1 |          révész gazda? - kérdi az apát.~- Újságot mondjak ilyen
15 1 |           jót ád, - szólt bele az apát, nagyon is tudva, hogy az
16 1 |           legény kéri? - kérdi az apát.~- Nem nemes az, méltóságos
17 1 |          nemcsak vagyont, de nőt, apát, anyát és gyermekeket kelle
18 8 |          harmadik napon, midőn az apát utóreményeiről is végképp
19 9 |      fejjel várja veszedelmét.~Az apát minduntalan a mellékszobába
20 9 |         ez valamennyi - mondja az apát s amint a cselédek mondják
21 28| boldogságban találta a fiút és az apát.~- Rosszkor jöttem, tekintetes