Fejezet

 1 1 | kenyérkeresője, az evezőlapát is, de kettő volt, ami még jobban erre
 2 1 |              egy embernek elég volna kettő helyett egy fül, azt is
 3 4 |          Eleven, piros bíz ez mind a kettő,... mire más azt mondaná,
 4 6 |    Szétcsapott a szikra, mire mind a kettő önkéntelenül fölugrott,
 5 7 |           ráfogja hogy: úr! - mind a kettő ellenségnek nézi. A nagy
 6 7 |              én apa vagyok, a gyerek kettő, ön a nagyot, én a kicsit,
 7 8 |           vertetek vissza?~- Kétszer kettő négyet - édes apám - mintha
 8 10|          ahol lehetett, hogy kétszer kettő öt.~Klein úr hirdetésében
 9 11|          hazudjak? hogy egy vétekből kettő legyen.~- Azért evett khed
10 11|       zsidónak, annyiban van nekem a kettő.~- Mennyit adott a zsidó
11 11|             istenadta, gyerek mind a kettő, azs is pedig fiú.~- Te
12 15|        bizonyosan őt keresi! Vajha e kettő az útban összetalálkoznék.~
13 21|      Gyertyánffy-házig értek, mind a kettő keservesen panaszkodott,
14 23|         verést, tartsa föl az ujját.~Kettő egyenesedett föl százötven
15 25|       bizonyosan tudja, mint kétszer kettő négy, hogy a torkos állat
16 29|                  Hohó! már az egyből kettő is lett?~- Mindegy, akármennyi,
17 33|              messze nyugvó kutyákból kettő is fölébredt. Szegény olasz,
18 43|           van összekapaszkodva, ez a kettő együtt Szántay és Tapadó
19 44|        mégpedig biztos kézből mind a kettő. Klein fiától, Szántay pedig
20 48|             Ráró, hanem amit a másik kettő észre nem vett, finom szaglásával,