Fejezet

 1 16|     Éppen ott volt az uradalmi ügyvéd, azt mondja neki a plenipotenciárius:~-
 2 16|    büntetni lehetne! - véli az ügyvéd.~A plenipotenciárius dühben
 3 16|    látott polturás malacot.~Az ügyvéd látván a tehetetlenség küzdelmét,
 4 16|       végig nézni, - mondja az ügyvéd, kiterítvén a papírokat.~-
 5 16|    nekem.~- Értem! - mondja az ügyvéd, mintegy megszokott poroszló,
 6 17| aggódva, mi közben az uradalmi ügyvéd is jött, s a teljhatalmúval
 7 17|       fogjuk verni! - felel az ügyvéd hidegen - mert míg helyettese
 8 17|  parancsolja - hagyá helybe az ügyvéd minden megilletődés nélkül.
 9 17|       méltóztatik? - mondja az ügyvéd Klein úr helyett, ki még
10 17|    levelét kiadatni, - amit ha ügyvéd úr megtagad, rögtön a nádorhoz
11 17|      adni! - mondja hebegve az ügyvéd.~Klein minden szó nélkül
12 30|       uram?~- Hívja el kend az ügyvéd urat, de rögtön - parancsolja
13 30|      vissza az irodába, hol az ügyvéd Klein úrnak kérdéseire felel.~-
14 30|          Bírói zár, - felel az ügyvéd mosolyogva, - mikor aztán
15 30|  milyen a jószág?... mondja az ügyvéd magyarázólag. - Nagy uradalmaknál
16 30| felsőbb helyen!... - mondja az ügyvéd vontatott hangon, megértvén
17 30|      tíz.~- Tehát jó éjszakát, ügyvéd úr! - mondja Klein, elbocsátván
18 30|  ajánlom gráciájába! - szól az ügyvéd teljes megalázódással, a