Fejezet

 1 1 |           megment az isten, hogy a magunk kárán tanuljunk.~- Bár túl
 2 1 |           Még búsulni sem tudunk a magunk nyelvén, - szólt az öreg.~-
 3 4 |           is az asszonyságok közé, magunk jószántából szívesebben
 4 4 |          az isten úgy akarja, mint magunk, kedves gazdám, - mi is
 5 5 |         még a jobbágyok marháit is magunk gyógyíttatjuk.~- Majd rákapnak
 6 7 |            meg, - élünk hálaisten!~Magunk között is civakodunk, ezt
 7 7 |         múlt században megtörtént.~Magunk sem tudtuk egymást agyonverni.~
 8 7 |           bajt, nem küldtünk mást, magunk mentünk, vér kellett, adtunk,
 9 7 |        Valamennyi hazafelé vágyik.~Magunk vagyunk egyedül e széles
10 15|            utána, mért nem kezdünk magunk egy új divatot!~- Igazad
11 15|      katonát, - ha az isten is meg magunk is úgy akarjuk.~- Kedves
12 19| testvérénél van összegyülekezve.~- Magunk vagyunk! - szól a huszártiszt, -
13 20|       ellen.~- Ilyenképpen akarjuk magunk is megkeresztelni a gyermeket.~-
14 21|           nemzetet ismerik, - hisz magunk is olyanok vagyunk, mint
15 47|        volt az olyan ijesztő, hogy magunk is utána ne járjunk. Ezredünk
16 47|           Hallják kentek, most már magunk vagyunk! Én nem tudom, kendtek
17 47|          senkit sem viszünk, hanem magunk megyünk.~- Igaz! - mondják