12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 16 | rögtön exequáljon rajta 12 forint 30 krt.~- De hátha
2 16 | írván azon idő szerint 1824-et, s ekképpen a kis fiúk,
3 45 | 1847-1848. Képtöredékek.~~~~I.~ ~
4 9 | elveszett a birodalomból 2151 mérföld és negyedfél millió
5 42 | jobb, tehát emlékeztetem a 29-dik t. cikkely második szakaszára,
6 16 | exequáljon rajta 12 forint 30 krt.~- De hátha nincs neki?~-
7 24 | hol kap ötvenes kamatra, 4-szer: folyton veszekszünk,
8 38 | az ellenfélnek legalább 50 szóval többsége lesz.~-
9 1 | mindenesetre, - s ha a 96-iki franciák teszik ezt
10 16 | leckét.~A falon lógott az á-b-cés tábla, a magánhangzók vörös,
11 4 | arravaló, hogy a célzásokat abbahagyja az ember, vagy ha van egy
12 1 | direktor - csak nem kell abbahagyni.~- Már nem merem kérni ő
13 26 | jutott eszébe, hogy egypár ábéabot öklözzön be kedves magzatjába:
14 26 | megüli a gyerek, talán az ábécében sem törik el a csontja.~
15 12 | lesimítsa, mert hogy Káin Ábelt agyon csapta, azon valamiképp
16 29 | jutott a nádas ház, melynek ablakából éppen a kis kertbe nyújthatta
17 20 | Zúgott a szél, Jakabnak ablakait beverte a vihar, - s míg
18 29 | eresze majdnem benézett az ablakba, - s a pulykák nem egyszer
19 42 | szólítá Szántayt, s egy ablakközben ekképp szólítja meg:~- Mi
20 38 | dobogó szívvel állt meg egy ablaknál, hol a szavazatszedő választmányra
21 15 | mondja enyelegve amaz, egy ablaknyílásban álló asztalkánál önkéntelenül
22 8 | táltott szájjal álljak meg egy ablaknyílásnál, műértő szemmel kutatni
23 28 | hogyha házának falán egy ablakot akarnak törni, csupán világosság
24 19 | teremnek egy oldalutcára nyíló ablakra mutatva, - látja ön azt
25 15 | belvárosba vezetett.~Az ablaksarokból drága szőnyegek nyúlának
26 15 | szemeit büszkén hordá meg az ablaksorok mosolygó arcain.~A vezetők
27 21 | tolvaj rablott portékájával.~Ablegátusaink a Duna jobb partján mentek
28 32 | mondtam a lovamnak egy kis abrak után: gyí te fakó! nem volt
29 47 | ennivalójuk elfogyott, lovaikat abrakolatlan nem hagyhaták, kénytelenségből
30 37 | hogy lovainkat hova küldöd abrakoltatni, - és hogy miért kell nekem
31 17 | lelkét, s míg a költő szavai ábrándos lelkesüléssel beszélék a
32 13 | Élete kalandosabb, magánya ábrándozóbbá teszi, s ha már egykedvűségéből
33 12 | korty pálinkára.~Míg ő ezen ábrándozott, benyitott egy borzas szolgáló,
34 1 | nem tányérában, hanem az abroszon kotorászott, mit az öreg
35 15 | úr és asszonyság, kinek acélabroncsait betanult módon kelle az
36 9 | ha nem kellünk, hát minek ácsorogjak ott?~Összenéztek az urak,
37 12 | édes Klein úr, mert az actus majoris potentiae, magyarul:
38 15 | hazaszeretet pírja önérzetet ada, s a lelkesülés bátorságot
39 10 | összegyűjtött magában egy adag epét, hogy annak keserűjét
40 29 | hogy a hangban a gúny egész adagban meglegyen, - hanem édes
41 22 | vagyunk mi e korszakkal, mint Ádám a paradicsommal, - csak
42 39 | addig nekem kedvező választ adand, előlegesen egyengetni fogom
43 8 | magyarázat minden nyomaték nélkül adaték, s a huszárgyerek annyira
44 18 | csak a regényíró, hanem az adatkutató is bátran hivatkozhatik.~
45 17 | van ismét az élet, mely az adatok halmazát a szemlélődőnek
46 3 | már két hete vannak itt.~- Adatott nekik ispán úr mindent,
47 28 | ősszel?~- De majd én itt addálok, meg dividálok, amice! -
48 24 | könyvet?~- Ingyen csak nem adhatja a könyvárus.~- De adhatná
49 23 | vele együtt jellemzését adhatjuk az akkori nevelésnek, melyből
50 18 | ingyen,... pedig pénzt is adhatnál érte.~- Hát mért maradt
51 4 | leginkább bizonyítványt adhatott volna.~- Megvénítesz gyerek! -
52 23 | De hogy még érthetőbben adjam elő a dolgot, és Tujder
53 47 | kérjük szeretettel, ne adjanak nekünk kegyelmet, lövessenek
54 35 | fiam - legényt, azért csak adjatok hát kezet, aztán szenteld
55 13 | kép volt.~Ez alkalommal adjunk meg asszonyainknak egy igazságos
56 44 | kicsinyléssel.~- Én a megye adminisztrátora vagyok! - mondja Klein büszkén.~-
57 44 | erélytelen főispánok helyébe az adminisztrátori rendszert tervezte.~Egy
58 44 | szekvesztrummal, apámat legközelebb adminisztrátornak fogják kinevezni, mely első
59 44 | plenipotenciárius a főispán helyett adminisztrátorrá lett, mégpedig mielőtt a
60 11 | hinném, hát inkább oda sem adnám, hanem odább vinném.~- Gyere
61 31 | jobbágyaik roppant árakat adnának.~- Éppen azért, mert azok
62 1 | bár érzékenyebb büntetést adnátok.~- Egy ember kívánna a méltóságos
63 21 | csoport szívesen hallgatá adomáit.~- Ugyan - mondja ő - kérdi
64 21 | kedve kerekedett bennünket adomákkal traktálni! - véli a másik.~-
65 21 | Ah,... ez országban az adomány szónak kiváltságos értelme
66 21 | gondolkozék, már a másik adomát a másik csoportnak beszéli.~-
67 21 | a nagy igazság, mellyel adósak vagyunk azoknak a férfiaknak,
68 36 | zsidó többet nem kért, az adóslevél elkészítteték, valamint
69 29 | Külön csomóban álltak az adóslevelek, a kérő vagyis kunyoráló
70 29 | gabnával, s ekképpen az adósok maguk elönték a piacot,
71 31 | akar biztosan szabadulni adósságaitól, úgy a tiszttartó helyében
72 25 | Aztán elengedem minden adósságodat, gyere igyál.~- Nem isom,
73 12 | Kerekszám hadd legyen az az én adósságom, - mondja a kanász, még
74 14 | előbb tudni akarom, hogy adósságomat lefizettem.~Minő határozott
75 2 | parthoz, - a vihar, mintha adósságot kérne ki a kompból, fokonkint
76 33 | vagyok.~- Ne beszéljen az adósságról, mert mindjárt itt felejtem.~-
77 11 | Jakab, ennek a cigánynak?~- Adott-e? - ismétlé Tanti - de adott
78 11 | faphóturát sem adok.~- Dehogy nem ads, esed nélkül adod mindjárt,
79 5 | mért nem adott jobbat?~- Adsz te majd a kútból, hanem
80 25 | tüle, azsazs: hogy nem is adtál még jót soha.~- Adok most -
81 7 | magát, közben-közben egy-egy adtát is elmondott a saját maga
82 4 | szétáradt, s mint midőn Aeolus a szeleket kibocsátotta,
83 28 | de csak paraszt marad in aeternum, én publikus hivatalba sohasem
84 11 | utolérte a cigányt - s mint afféle jó ismerőst megszólítá,
85 43 | napok.~ ~Újra kihajtott az ág, fiatal sudarai erőteljesen
86 39 | tavasz, a gazdaság minden ága munkás kezekre várt, és
87 8 | a gróf - mintha csak egy agarász-lónak lába ficamodott volna ki,
88 15 | jertek utánam!~A lovak ágaskodva mentek a váró sorok közt,
89 40 | Elkövetkezett tehát az agglegényeknek átka, midőn elszigetelten
90 25 | gazdaggá lett, csak még egy aggodalma volt, tudniillik, hogy Sára
91 38 | mielőtt folytathatnák az aggodalmas beszédet, Tanti jött föl
92 7 | Kisfaludy levelei nekem sok aggodalmat okoznak, s ha a fölkelés
93 1 | ott ült az a böcsületes aggodalom, mely csak a magyar ember
94 1 | lesz ennek vége?~- Én csak aggódni tudok most, - mondja a püspök.~-
95 17 | kapunk, - mondja Sándor aggódva, mi közben az uradalmi ügyvéd
96 13 | a rútság lepi meg, és az aggok közé görbíti egy kérlelhetlen
97 17 | Tudom, hogy ezer most az aggsága, hanem mégis emlékezetébe
98 47 | fölnézett az égre, egy nagy ágú toronyhoz mérvén a csillagok
99 4 | a gazda.~- Az öregek az ágyakban, - mondja az asszony - a
100 17 | szintén megörülvén, hogy saját agyát nem kelle kaparnia, mert
101 10 | szóváltás, mert az elfáradt utas ágyba kívánkozott.~A pincér fél
102 16 | hátha nincs neki?~- Ami ágybeli vagy más portéka van a háznál,
103 6 | pajtás feküvék a vetetlen ágyon.~Még egy erőlködés kell
104 10 | gavallérok pedig legtöbbnyire agyonbujdosott szegények voltak, s a jó
105 4 | szótalanul álltak egy csokron, - agyonbúsulták volna magukat, ha a cigány
106 4 | Fölfordulunk, barátom! nyelvünket agyongyötörték, mielőtt azt helyreigazítaná
107 6 | nem mozdul, még a lovat is agyonlövetném. Azért ha van itt valami
108 19 | egy drága lovat, s rögtön agyonlőtte! Ilyen dolgokat csak bolond
109 29 | nem jőne hozzájuk, kikkel agyonölelkezett először s aztán kérdezte
110 15 | összeölelni.~Az ifjú gróf úgy agyonölelte az öregurat, hogy az még
111 19 | egy pisztollyal a lovat agyonpuffantotta.~Ezt a történetet beszélték
112 4 | volnék, és legutóbbi ódádért agyonszorongatnálak. Édes barátom! de boldog
113 17 | a benn ülő téns úr, hogy agyonüli ma a belső posztót, mit
114 12 | eset, hogy ilyen olcsóért agyonütnek valakit?~- Akárhány, nagyságos
115 12 | kialkudva, hogy ő magát itt benn agyonütni engedje. Már pedig ő annyira
116 1 | hogy semmi sem lesz. Inkább agyonverem ezzel a falábbal, mintsem
117 36 | bár politikai véleményért agyonverésre is készen voltak, - de spion
118 24 | örülne neki legjobban, hogy agyonverte juhait a szél - és mit szólt?~-
119 6 | két szárny az irtóztató ágyúbődülésben megzavarodván, a középtest
120 6 | erős hangon, mely még az ágyúdörgésbe is bele mer szólni.~Megállt
121 48 | távolból lőporszagot érzett, és ágyúdörgést hallott.~Jakab belemerült
122 1 | egymást kínálgassa vele, az ágyúgolyó pedig nem ered szóba a katonával,
123 37 | akarja ásni!~- Durr!...~- Ágyúlövés talán? - kérdik önök.~-
124 6 | míg a közép nyílás harminc ágyúnak torkát nyitja föl, mely
125 20 | Klein úr is elsütötte az ágyút, tehát most már vele is
126 6 | kifejlődéseit s egy erős ágyútelep vágtatott elő, elhozván
127 3 | tanítványaikhoz?~- Jók lesznek ágyútölteléknek - nevetett a hadnagy.~A
128 37 | talán? - kérdik önök.~- Hol ágyúznának most?... hát nem látják
129 17 | ki mindeddig úgy állt az ágyvégnél, mint egy leásott oszlop,
130 17 | hiszem, hogy megőrüljön, agyvelejének rostjait nem marcangolta
131 10 | mindenesetre kínos munka.~- Áh, tudom! - sóhajtá a gróf -
132 21 | az úr nem fizet vámot.~- Ahá, - mondja ő, - tehát önök
133 16 | rá, nagyságos uram, hanem ahány nap, annyi tíz garas.~-
134 2 | mellett küzdve feleségének áhítatos arcára figyelt, az öreg
135 11 | Egyúttal ez a tehén is odafér, ahová a másik.~- Nem szoktam én
136 17 | ha egyet mondok, hát az ajakad is leesik.~- Bizony, bizony
137 15 | tetemesen szaporodván egy gazdag ajándék által, az ezred valósággal
138 29 | amit el nem fog előlem, ajándékba adná.~- Hadd legyen!~- De
139 10 | így a grófnál bírt annyi ajánlással, mennyi egyelőre szükséges
140 43 | melyben nagyszerű alapítványok ajánlata mellett, következő hely
141 36 | nekem nagysád maga tett ajánlatot, ha aztán azt elfogadtam
142 15 | Szabad nagy becsű kegyeibe ajánlkoznom?~- A legelső helyre, gróf
143 19 | bizony még pénzváltómmá ajánlkozol.~- Mért nem! - mondja amaz
144 16 | nevette magát, egyszersmind ajánlkozott, hogy ő fogja.~Mint a déli
145 30 | elbocsátván az ügyvédet.~- Magamat ajánlom gráciájába! - szól az ügyvéd
146 31 | tiszttartója igen egyszerű tervet ajánlott, mégpedig: ha az uraság
147 42 | megye a honosítandók közé ajánlotta, valamint egyéb megyéket
148 13 | nedvesíthesse meg száraz ajkát, oly reszketegséggel bontá
149 21 | a magyar nyelv kéretlen ajkukra jött a legújabb vendégeknek
150 41 | zászlóanya.~A mellékterem ajtaja megnyílék, és egy fürtös
151 14 | lett az.~E ház kapujának ajtajában állt egy mérgesen kikent
152 5 | szólt a kormányzó a tornác ajtajából jőve kifelé.~- Nagyságos
153 10 | és öreget lépve a hintó ajtajáig, a kiugrott pincéreket elnyomá
154 12 | érvén, mindjárt az istálló ajtajának pusztításához fogott.~Két-három
155 13 | kiáltja a káplár nyersen, az ajtóból látván félig kitekinteni
156 19 | szó nélkül lépett be, az ajtók hirtelen föltárultak, s
157 21 | nagyobbat kiáltson, és az ajtókilincshez nyúljon.~Ifjabb grófunk
158 15 | betanult módon kelle az ajtókon kifeszíteni.~A megüresült
159 23 | pártfogója előtt lépvén be az ajtóküszöbön, csakhogy mire még egy lépést
160 10 | csak ő tudja kinyitni. - Az ajtónak egy sajátszerű lökést adván,
161 19 | a vendégeket, kikről az ajtónálló bizonyosan tudta, hogy sok
162 9 | francia sereggel.~Tehát ájult volt már ez a nemzet, hogy
163 15 | kibányászott, azonban férjét sem akadályozá saját útján.~Rég megvolt
164 30 | többé egyenes úton meg nem akadályozhatjuk, - legfölebb törekednünk
165 17 | a szörnyű nagy baj, mely akadályozhatna?~- Mondanám is, nem is! -
166 12 | betöltetését, s minthogy ezt nem akadályozhatta, annál makacsabbul ragaszkodott
167 31 | gróf mit akar, - tehát, nem akadályozza, majd ha a hitelezők megsokallják,
168 35 | csak egy kődarab sem marad akadékul az útjában, mert aki a csodájára
169 21 | nagyjai megalapíták a magyar akadémiát!~Tehát még maradt erő! adjon
170 21 | kiváltságai legyenek, - miként akadhat olyan ember, ki ismét azért
171 14 | kapavágással alább már forrásra akadhatnánk, - mondom ott volt az a
172 15 | lelkiismeretnek, nehogy vádolója akadjon a fórumon, - azért leskelődik,
173 2 | kínosan nézett körül, nem akadna-e valami vénasszonyra, ki
174 37 | megyékben a jelszó, ha nem akadnának emberek, kik még a keréknek
175 1 | fájdalom, környezetemben nem akadok posztóruhás emberre, ki
176 45 | igen érzem, hogy tollam akadozik, s a papír szétrepedni készül
177 29 | asszonyság, - úgyis tudom, azt akarád mondani, hogy szekvesztrum
178 17 | Hát nem akarsz elmenni?~- Akarást tán csak elmennék, - de
179 15 | legyen, elhatározá saját akaratának megszerezni az érvényt.~
180 36 | szolgálatának fejében, szabad akaratára hagyatván Jakabnak, midőn
181 15 | hetem van, azontúl anyám akaratától mi sem fog megmenteni.~-
182 15 | magának.~- Sajnálom, hogy akaratom nem uralkodó házamnál, -
183 13 | megindulva.~- Éppen arról akarék szólni, édes Örzsém, hogy
184 17 | nemességet, minthogy eltagadni akarhatnám, hogy amint jogból legtöbbet
185 12 | elcsapási tervét létesíteni akarhatta volna, de annál inkább készült
186 17 | csak megmondom, tens uram, akárhogy hányom-vetem az eszemet,
187 4 | feledkezett meg rólunk a jó isten, akárhonnan egyet csak küldött. Kibúsulván
188 47 | hogy a ha megkerül még akárhonnét, és ha eddig nem jött még
189 32 | Dehogy volt, öcsém,... hanem akárhová legyen is az a francia,
190 3 | most valami idegenfalónak akarjak bemutatni, azért a társalgási
191 7 | kell tennetek, fiam, ha nem akarjátok, hogy megfogyjon vagy elfogyjon
192 20 | szerencsétlenség pillanatában akárkit megsajnál. A jelen esetben
193 28 | úgy tudom, hogy kimegyek akárkivel, pedig az egész corpus jurisban
194 11 | kelkednek apja maradjon, nem akarlak tovább kínozni. Ne, itt
195 12 | garázda nemességével, mint akármely várúr egy pár századdal
196 17 | olyan ember, mint én... vagy akármelyik nemes társam!...~- De azt
197 28 | nyughatik, tekintetes uram, - akármennyit marasztom, minthogy most
198 7 | kéredzünk sehová, mint a többi; akármerre nézzünk, nincs hova vágyakoznunk,
199 24 | szomszédjának:~- Szomszéd uram! Akármit írhat az a Széchenyi gróf,
200 2 | mintha egymást mosdatni akarnák, dühödni kezdett a víz,
201 30 | mert a világ előtt még sem akarnánk csúffá lenni, elég a baj,
202 47 | kereste, s mint az üdvözülni akaró, annál inkább hittek a szent
203 23 | az újabb bölcsek sem akartak bolondabbak lenni, tehát
204 15 | ideája? - mondja a nő.~- Meg akartalak lepni, kedves nőm! - viszonzá
205 7 | mi szerep vár reá. Nem akartunk belőle olyan embert nevelni,
206 4 | tyúkszemére lépnek, nem akarva is elkiáltja magát,... azért
207 21 | lekerül, a szilva helyett akasszák föl őt.~Minő szerencse,
208 25 | becsületesebb embert is akastottak.~- Thalán the magad is megtennéd?~-
209 6 | mondja a gyalogos.~- Akaszd föl magadat, ha meg azt
210 16 | meg vannak írva.~- Hát nem akasztják föl ez a kölyök?~- Még az
211 30 | hogy gazember, aztán akasztófa nekik egytől-egyig.~- Ez
212 37 | árokból?~- Huszonöt botot az akasztófáravalónak!... Ezt mondta volna a jó
213 16 | példájára a kis Sándor nyakába akasztotta.~Ezt a csillagot a plenipotenciárius
214 5 | az a magáé már úgy is, akhármit csinál vele.~Az öregben
215 5 | kifelé.~- Nagyságos urammal akharnik egy-khét szót szólni, ha
216 11 | zsidó - mondd meg hát, mit akharsz?~- Mondtam már, rúgjon meg
217 5 | Mert zsidó volt, azthán nem akharta, hogy a zsidóság elvesszen.~-
218 12 | borodat reggelig.~- Nem azt akharum, - hanem a "Pipagyújtó"-
219 11 | dörmögött.~- Ez megszorult, akhinek phénz khüll, még az üdvösségét
220 11 | egy icce, igyék kheed egy akhót. Így töprenkedik a zsidó,
221 11 | egy krajcárért akhar egy akhú bort, a másik tíz forintért
222 1 | szólt valahára az is, akihez a többi beszélt,... hát
223 4 | Párisban, most meg az a módi, s akitől telik, megveszi.~- De a
224 34 | fölverte az édes álmot, mely akként végződött, hogy ellenségre
225 28 | egyszersmind a kérésnek akképpen tett eleget, hogy a fiút
226 14 | hajlammal bírt az ellenkezőre.~- Akkhor az is le lesz fizetve, nagyságos
227 32 | gróf mellett, ki néha már akkorákat hazudott, hogy maga is már
228 4 | ismét az a baja, hogy az akkoriak nem maradtak úgy veszteg,
229 28 | Csak egy gondolat, fiú, s akkorra már meghaltál.~- Legalább
230 2 | most mehessek ki a partra, akkura viaksgyertyát mártatok,
231 11 | nem csal ked engem, olyan akkurátus az én torkom, mint a garasos
232 20 | tizenöt év óta foldozott aklok nem bírtak már dacolni az
233 20 | a juhok éjjelre mind az aklokban voltak.~- Tehát aklostul
234 20 | aklokban voltak.~- Tehát aklostul fújta el?~- A juhok mind
235 15 | inkább tréfálni akarván, s aközben egyik fonatának háromszínű
236 18 | nem is fekszem ám én az akolba.~- És az uraságot nem sajnálja
237 10 | adván, vendégét kiereszté az akolból, hol a legközelebbi állomás
238 12 | ki, - s áldomásul egy fél akós hordót vert csapra, mert
239 5 | itt annyi sánta ló, hogy akószámra keljen, az uraságnak esztendőnkint
240 7 | megcsöndesedik a vére, majd alábbhagy.~- Igen, de - mondá ilyenkor
241 23 | midőn meggondoljuk, hogy az alábbiak szerint, Tujderhoz hasonló
242 28 | mert már nem akarnám, hogy alábbvaló legyen az apjánál, és ha
243 21 | termébe, éppen midőn egy alacsony termetű, nagy fejű, s meglehetős
244 23 | kéri, s jaj annak, ki ma aláfekszik a huszonötnek, legalább
245 21 | esze lehet, - hol az az aláírási ív?~~És Magyarország nagyjai
246 29 | alku! - mondja a bankár, aláírván a szerződést, míg a másikat
247 38 | úrnak is kijár a haszon azon alakban, mint ő a legelső nyugtatványt
248 8 | szabályos vagy szabálytalan alakjai az élet iskolájának.~Szemközt
249 27 | megelégszünk, ha jövendő alakjaink az elhagyott időben a cselekvésbe
250 20 | Menjünk odább, tán nemesebb alakokat látunk, kísérjenek önök
251 7 | öregünkhöz, ki nekem oly kedvenc alakom, hogy midőn e korszaknak
252 34 | éjben vesz el, s csak akkor alakul ki jobban, midőn büszke
253 20 | akar, és így szükségképpen alakulnia kell egy másik tábornak.~-
254 15 | apának rokonérzelmei után alakulván, a lány, önkénytelenül,
255 34 | a ködből, - a mezőn egy alakzat körrajzai válnak ki, s a
256 29 | házánál a ládán, a bundámat alám csavartam, édes anyád egy
257 19 | megszólíthatta a legelső embert alamizsnáért.~Grófunk minden szó nélkül
258 21 | kedélyes társalgás annyira alant járt, hogy még a bölcsőről
259 12 | tervezgetvén, s mintegy ez lévén az alapgondolat:~Klein úr most már nemes
260 19 | Igazad van!... egy kaszinót alapítunk, - mondja a huszártiszt, -
261 43 | folyamodvány, melyben nagyszerű alapítványok ajánlata mellett, következő
262 7 | vesz a kor a szilaj véren, alapjában megmarad a romlatlan tisztaság,
263 7 | megszokta az életet valódi alapján ösmerni, s ha így megyen,
264 3 | mint ez az egy szál szalma! Alásszolgája!~Hazament az öreg, gondolatai
265 15 | házi mértékben mindinkább alásüllyedt, azonban a legelső menhely
266 14 | cselekedtem, megtisztelem egész alázatossággal.~- Hát mi a mennykőért vagy
267 2 | láda holmi mellé egy apai áldás, s ennyi terével valamennyien
268 4 | egypárrá lesznek.~- Az isten áldása legyen rajtuk.~- Én is azon
269 28 | jó lesz a házhoz - isten áldásának.~Alig érkezett meg Szántay
270 28 | gondolta ki az úristen az áldást e nemzetre, még amit átoknak
271 19 | közben is összeszidja az áldóját, ha mindent helyén nem talál,
272 35 | kezében az üveg, mellyel az áldomást, kell vagy nem kell, minduntalan
273 12 | egykedvűen ballagott ki, - s áldomásul egy fél akós hordót vert
274 45 | kereszteljétek annak, de legyen áldott az a bölcsesség, mely tanulni
275 15 | mond valaki egy nemzeti áldozatért, semmit sem csodálkoznám,
276 23 | gyerek, érezvén, hogy a mai áldozatnak keserves napja lesz, azért
277 15 | rimánkodni, mert a házi békének áldozatul kelle hozni egy kis gyengeséget,
278 7 | nyúljon tehát a békítéshez, áldozza föl azt a nyugalmat, hogy
279 23 | előbb elhalaványul, s végre aléltan összerogyik.~Legyen ebből
280 33 | Az alföld.~ ~Meleg nyári nap volt,
281 34 | melegében fiain alszik még, s az alföldnek nincs annyi rónája, hogy
282 14 | recognosco!~Datum sicut alibi anno domini 1816... ~N.
283 6 | közt egy sovány alak, s alighogy füleibe csapának az irgalmatlan
284 15 | népesedék a palota, melynek aljában összegyülekeztek az idomtalan
285 19 | Na, - hogy ne legyen alkalmad erre a kilátásra, holnap
286 15 | álmodtam volna, hogy ma alkalmam legyen udvariasságomról
287 19 | tehát ami emberünknek ennél alkalmasabb dolgot kelle keresni.~Elég
288 15 | nem lehetett választ adni alkalmasabban, mint jól össze meg összeölelni.~
289 19 | tehát éppen nem voltak arra alkalmasak, hogy valaki, mint most
290 12 | Jakab még az egérkövet is alkalmasnak találta, hanem, melyik lenne
291 25 | kikérhesse tőle, pedig ez alkalmatlan tréfa lenne, ha a nagy árért
292 12 | hatalomban, a gróf nem igen alkalmatlankodék neki, mert a harcias idők
293 27 | éjszakát, Tanti pedig éppen nem alkalmatlankodott neki, tehát maga sem emlegette
294 9 | menni a vízen, hihetőleg alkalmatlanok és eleresztették őket.~-
295 10 | fizet, legalább ne legyen alkalmatlanságára a vendégeknek.~Ez alatt
296 1 | ajtónál megállt, nehogy alkalmatlanságukra legyen, s minthogy a püspök
297 25 | melyet megmérgezni nem volt alkalmatok.~Míg a két gyalogoló a falu
298 4 | magánhasználatára volna alkalmazandó.~- Ezt már szeretem, hogy
299 30 | soha sem fogná Klein úrra alkalmazhatni azt a mondását, Ki magának
300 1 | ismét az apát - hogy melyik alkalmazható ránk?~- Az idő mondja meg, -
301 40 | Franciaországban, anyám jószágán sokkal alkalmazkodóbbak az emberek, - nem hallottam,
302 10 | közönséges egyszeregyet alkalmazni, minthogy ő is bebizonyította,
303 36 | mondja Klein, kapva-kapván az alkalmon, s minthogy a zsidó többet
304 32 | látták, hogy minél kevesebb alkalom van a deresre jutni, annál
305 4 | mely a levélben is érintett alkalomra vonatkozott, aztán pedig
306 20 | Nagyságos uram, - én az alkhot akharom.~- Meglesz!~- Tehát
307 11 | Nem azt mondom, hogy alkhunni akarok a gazdájával, ma
308 6 | homlok elé nyargalt.~Az alkonyat szürkülete mozdulatlan lelé
309 34 | utas nem mer lépni, - az alkonyatkor oly tisztán látta leesni
310 47 | ezred emlékei közé.~Pista az alkonyatot bevárván, addig le nem nyugodott,
311 34 | csikót, neki kell egy, melyen alkonyattól hajnalig megfuthatja a tért,
312 1 | fogát csikorgatva kéri.~Az alkonyodó nap összeszedé sugarait,
313 24 | évig védelmezték ezt az alkotmánygépet, lássuk már valahára, mi
314 18 | akart venni, - nincs kedved alkudni?~- Vaj mir! egy kis nyúlbőr,...
315 12 | boltban, midőn Sára nénivel alkudozott, s amint a vadásztól megérté
316 11 | husonöt garas.~- Miért nem alkudtál Thanti? - tört ki Jakabból
317 5 | aztán legjobban, hogy miként alkudtatok, tudom úgy is, hogy itt
318 29 | nincsen mit örvendeni az alkun, azonban nem sokáig tartott
319 18 | hasznodra voltam, hogy az alkuról lebeszéltelek, akkor tetesd
320 11 | zsidó számítás.~- Majd ott alkusnak, csak lesd, - válaszolá
321 36 | dolgozni, legalább most nem alkuszom velük!~- Elfeledted-e, Jakab,
322 26 | szépen szóla hozzá, meg is alkuvának, hogy a tanulásból a béaba
323 48 | fölütötte a fejét, s midőn az alkuvó végig húzá testén a tenyerét,
324 26 | ott, hol a betűk párjával állanak együtt, hol az ilyen süldődiákot
325 15 | hogy valamely ruhadarabot állandó viseletül elfogadjon.~Mint
326 21 | tudósabbnak látszó végre abban állapodott meg, hogy ő tökéletesen
327 17 | kedvez a szerencse.~Örzsének állapotában előáll az a keserves pillanat,
328 12 | az egyszersmind védelmi állapotáról is gondoskodott, minthogy
329 30 | ez által kétségessé tette állapotát, nem azt ugyan, hogy miből
330 21 | volt az oka.~S ebből az állapotból kikívánkozni, a kényelemből
331 17 | uram!~- Pista! én ösmerem állapotodat és ahhoz mérem magamat,
332 1 | hagyom figyelem nélkül az állapotokat,... a hadjárat alatt folytonosan
333 40 | ámbár tudom, hogy anyagi állapotom kényelmetlen kezd lenni,
334 40 | hónap múlva túl leszünk ez állapoton.~- Még egyet, Szántay! -
335 47 | ha a ló változtatja az állást.~Olaszországban vagyunk.
336 37 | bátorság sem volt az ártatlan állatban, hogy legalább egyetlenegyszer
337 48 | forintot ígérnek azért az állatért, mely nem rég oly messze
338 47 | az éjjeli órák csönde állateszébe is visszarajzolá az egykori
339 33 | szíjú ostor, s a meglódult állatok alig bírtak oldalt vágni
340 4 | munkásságát, nem meri az állatokkal egybevetni, azt mondja:
341 1 | szakasztóval jött eléjök a kedves állatoknak, de a borjú előbb körülszökte
342 17 | szolgálatot tenne magának az az állatszelídítő, ki vadjaival elhitetné,
343 4 | mit akarsz, mert itt nem álldogálok veled a kert közepén,...
344 15 | úgy emelgették ki.~A bakon álldogáltak az inasok, kik műértőleg
345 4 | rá, s vagy félóráig ott állhat, mint az útmutatófa. - "
346 1 | figyelmeztetésül, hogy az öregúr sem állhatja a diákszót.~- Mea culpa,
347 24 | egy emberszámmal közelebb állhatna hozzá, megadna három ezüsthúszast.~-
348 7 | amit ide leírt.~~Tovább nem állhatom, öregember vagyok, éjjel
349 26 | öklével a bojtáron bosszút nem állhatott, tehát a nyelvéből mutatott
350 45 | gondolatok forogtak, és utóbb nem állhatta meg a kérdést, hanem ekképp
351 17 | mindjárt?~- Ha embert nem állítasz magad helyett a telekre, -
352 41 | mondja egykedvűen a huszár.~- Állítok helyette mást, - mit gondol?~-
353 28 | arccal, mintha leánykérőbe állították volna.~- Gyerek, én kérdezlek,
354 20 | pedig a legtarkább névsorból állítsa össze! A többit otthon is
355 23 | verekedési dühét illő világításba állítsam, a következőt kell mondanom.~
356 33 | úristen meglátott mellettem, állítson az első helyre a sok derék
357 17 | cséza hiába mozdult meg, úgy állítsuk meg az időt, a mi óránk
358 7 | asszonyom, élére van köztünk állítva a dolog, ön anya, én apa
359 8 | gerendafaragás, hogy táltott szájjal álljak meg egy ablaknyílásnál,
360 48 | ennyi e képből,... hadd álljanak az igaz bíró ítélőszéke
361 27 | szégyen, tehát semmi mentség, álljuk ki, - gondolá - azt a harminc
362 7 | tettél már valamit, akkor álljunk szóba, különben pedig várd
363 7 | szeretném, ha te is szóba állnál okosabb emberrel, mint magad.~
364 15 | hatásáért?~- S ha jót nem állnék?~- Rögtön az orvosért kiáltok.~-
365 15 | majoresco, ki útközbeli állomásokon való időzés nélkül öccsénél
366 15 | mely meg a legközelebbi állomáson érheté csak utol az ezredet,
367 10 | rakosgatá össze, mire Klein úr álltában nagyot nyújtózva, merengő
368 25 | lármázik amaz,... hiszen ott álltam a nyitott ajtónál, mert
369 19 | akaratot?~- Hiszek!... itt álltok körülöttem,... te egy uradalom
370 17 | azért, hogy két részre álltunk, még nem repedt meg a nemzetnek
371 46 | ezredet?~- Mit tudom én, hol állunk meg, hanem ha az isten csodát
372 17 | haszontalan munka.~Megjelent tán álmaidban az éjfélnek szelleme, -
373 4 | előre, mindenféle Aurorák és Almanakokból betanulták a beszédet, annyira,
374 32 | forintos bankót vennék ki az almáriumból, mint akkor, lóháton mennék
375 8 | Ah, öcsém huszár?... - álmélkodék bátyja - hát nem csak a
376 17 | végórádig elkísér, mert egy álmodat elrontá? Kisfaludy Sándor
377 10 | bolonduljon meg, s íme ébren álmodik egy messze országról, s
378 33 | azok közül most azt találja álmodni valamelyik, hogy farkas
379 34 | kiegészíti magának az alakot, egy álmodó csikóst a gyöpön heverészve.~
380 35 | amint egykor alva s ébren álmodozta azt a dicsőséget, mikor
381 15 | Párisból jövünk, de még nem is álmodtam volna, hogy ma alkalmam
382 47 | szót hallom meg Pietro, ami álmomban is hazahív engem.~- Isten
383 19 | az odaadott kártyákat.~Az álmosságon nincs mit csodálkozni, mert
384 4 | az igaz, hogy olyan rossz álmú vagyok, nem csoda, hogy
385 34 | kuvaszok fölriadnának éber álmukból, még a betyár is aludni
386 10 | a sok mindenféle ember, álművész, vad-poéta, kéregető, hajhász,
387 24 | itt már a gyékényt húzzák alólunk, - azért táltsuk föl szánkat!
388 3 | sem volna oly nagy baj, alomnak tán még használható volna.~-
389 45 | kornál, mint a nyomasztó álomtól - menekülni kívánok belőle, -
390 8 | lehangolta. "Ah, Svájc, meg az Alpesek", - mondja a fiú.~- Szép
391 17 | úriszéken, mint valamely alpörösi védelmező jelent volna meg.~
392 1 | vitorlájában megfeküdt az alszél, s az egész terével könnyen
393 17 | pénzén vettek, vereti meg az általa fizetett szolgabíró, - kérdem
394 7 | Hercegasszony!... talán általam is kompromittálva van ön?~
395 12 | egy vastag könyvben, mely általánosan corpus jurisnak neveztetik.~
396 18 | Jól van, jól!... csak aludjék ked most már békén, a szél
397 35 | nagy boldogságban lóháton aludnék, mert az ő szeme nem talált
398 12 | csárdában háltak.~Még javában aludtak a zsiványkergetők, midőn
399 7 | bajom nem történt, de ha aludva kapott volna a szerencsétlenség,
400 23 | ordítja el magát, hogy ő van alul...~- ...montom el nekem
401 25 | ragastanám, nem látsanik ki alula! - mondja Tanti kihúzván
402 25 | középosztály! mi vagy már most? alulról fölfelé úrnak néznek, fölülről
403 12 | három itcét holnap délig sem alussza khi.~- Üsse meg a zsák,
404 35 | a lovára, s amint egykor alva s ébren álmodozta azt a
405 23 | volt felpöckölve egy kis alvásért, mi a szörnyű melegben nem
406 34 | harapás harsogása fölverje az alvót.~Már tova ért, - fejét magasra
407 8 | a nagyobbikat, és ismét amahhoz fordulva: - "Ton frére"!
408 27 | úrra talált szállni, azért amarra egy jó sort csapatott, anélkül,
409 15 | Idehúzódtunk, hogy ne zavarjuk amazokat, - hanem, öcsém, mi itt
410 35 | Aztán lóhúst ettek?~- Ameddig benntartott.~- Hát aztán
411 7 | beszélem azt a nyelvet, amellyel becsületes öreg apám megköszönte
412 15 | helyet mindama szereknek, amelyek tisztogatási munkájához
413 21 | dézsmát, mert enyém az a föld, amelyen kenyered megterem, mire
414 33 | üthesse meg a hat közül, amelyikért az őt széttépi, azért úgy
415 35 | orrát lefaragtam annak, amelyikhez hozzá akart vágni!~- De
416 35 | őrnagyképpen szolgált, - és amelynek ezredese saját egykori segédtisztje
417 19 | sáncain kívül vagy belül.~Amennyiben pedig a jelen fejezet vonalai
418 27 | le ki-ki a tartozásból, s amennyivel adós maradt, pénzül váltja
419 7 | rosszabb sorsa van, mint az amerikai rabszolgának, mert ha azt
420 7 | nekem, meg van is elég, amiből megélek, s íme vénségemre
421 27 | jó vérű fiú.~- Ötven bot, amicze, ötven! - mondja az elnök.~-
422 37 | asszony ne szólna a dologba, amihez nem ért; - türelmetlenkedik
423 11 | máskor is akar adni, Jakab?~- Amikhor tetszik, - csak forduljon
424 4 | ezután a ládafíába nyúlhass, amikor te akarsz,... édes Zsuzsim,
425 35 | volt a maga örömétől, s amin a sok félénk néző ijedtében "
426 4 | elég volt ennyit mondani, aminthogy úgy is lett, de azért a
427 4 | volna akármi ezred elé, amiről az öreg Schneller, jámbor
428 5 | tanyája lopott lónak és amolyan gazdacserélt baromnak, hogy
429 21 | mondja Széchenyi - ugyan anekdota féle dolog, hanem azért
430 12 | limitálva, nemkülönben, mint Angliában az ököré, melynek eleje,
431 21 | körülállók.~- Nemrég utaztam egy angollal, s amint egy híd felé közelíténk,
432 10 | mert abban az időben az angolok otthon szoronkodtak, a francia
433 21 | ember vámot fizetett, az én angolom addig kiabált, hogy kocsisom
434 37 | tovább, édes urambátyám, - angyali dolgokat beszél.~- Hát maga
435 15 | fejdíszektől, s mint kis borzas angyalok néznek ki a "Titusfejjel."~-
436 37 | csöppen valami!~- Nem látod, angyalom, - mentegetődzék a férj -
437 41 | akarom megfosztani e kis angyalt a huszárok látásától.~-
438 1 | tudna azs ember a nyelvin ánnák a francsiának, - egyit-mását
439 14 | részéről, mint mlgos grófnak annualis és megszokott beneficentiájából
440 49 | tudjuk venni.~- És megférnek annyian odalenn?~- Kedves öcsém,
441 10 | jöjjön szobámba, - ha már annyival adósom, még próbálok valamit,
442 46 | Pietro barátom!~- Szent Antal, légy velem! - ijedt föl
443 4 | mint a kotlóst!~- Hallod anyádat, Sándor? - kérdi Schnellerné.~-
444 29 | leszedik a böcsületes apákat és anyákat, fölebb viszik, tudniillik
445 29 | mint ami valójában volt.~Az anyakönyvben nincs pontosabban megírva
446 29 | úgy szeretem, mint az ides anyámat (csak tudná a tensasszony)
447 15 | komoly arcát látva, - ő anyámnak bizalmas embere, és a tréfához
448 7 | volnánk, de sem apánk, sem anyánk. Tudjuk ugyan, hogy honnét
449 16 | váratlanul lepetvén meg az anyaság fájdalmaitól, az ágyban
450 13 | arcú gyermek úgy néz le anyjáról, mint a fának kinyílott
451 10 | mit ő nyafogva kunyorál - anyjától.~- Nem keresett senki? -
452 4 | vacsorálni mentek.~- Mi lesz hát anyjuk? kérdi Szántay Zsigmond
453 29 | leányait?~- Elég, ha az anyjukat elvettem! - veté oda némi
454 4 | tudniillik hogy a frisset kedves anyjukjával még egyszer eljárta, de
455 17 | kiparancsolja?~- Jól van, édes anyjukom, hanem ha egyet mondok,
456 7 | mondják hogy ki apúl, ki anyúl egy ágról való, s ha észak
457 29 | nem lakom.~- Talán csak apáca akarsz lenni?~- Vén bolond!... -
458 20 | észreveszi méltóságod a jövedelem apadásán.~- Még eddig nem volt kevesebb
459 16 | papám megvágathatja a te apádat, - mondja a lelketlen gyermek -
460 1 | azt akarom, hogy ha már apádnak választott az isten, valamiképp
461 21 | penész, mi aztán tegyünk apáinkért, magunkért, hogy maradjon
462 17 | hanem ihletett szavakkal apáinkról danolt, - s e nemzet mohón
463 29 | leszedik a böcsületes apákat és anyákat, fölebb viszik,
464 44 | vesződjék a szekvesztrummal, apámat legközelebb adminisztrátornak
465 17 | apád végnapjait! Tudod, apámként tisztelém az öreget, kit
466 1 | nem vagyok én zsellér édes apámmal együtt, ...mi?~- Tudom,
467 8 | Ártatlan dolog nagyon, - apámnál bizonyosan van ilyen ötven
468 1 | egyesegyedül vagyok, édes apámon kívül... mégis mit költenek
469 7 | hogy árvák volnánk, de sem apánk, sem anyánk. Tudjuk ugyan,
470 29 | évek múlva mégis nagyot apasztunk.~- Egyéb záradék nem lesz?~-
471 9 | Festeticsnek, és megszólítá az apátot.~- Talán új vendégek érkeztek?~-
472 26 | ültében rugdalván le az apjáét, - mintha a földön azt nehezebben
473 41 | ezrek tapsa közt a gyermek apjához menekült.~Nem tudjuk hirtelenében "
474 7 | előbb, hogy: tessék.~Sándor apjára nézett, mikor az öreg üléssel
475 15 | erős föltétellel, hogy ezt apjától is megkérdi, amint cselekedte
476 15 | hogy még ezer magyarnak apjává nem lehetek.~Végig ment
477 11 | a pálinkamérés? Gonddal ápolá gyermekét, kit néhány nap
478 20 | Velük tán nem, hanem apostolaikkal.~- Szegény mezítlábasok!~-
479 7 | nincs szükség itt olyan apostolokra, kik pőrére vetkőztessék
480 21 | spektábilis most már a szilvafáról appellálhatná saját desperátus ügyét.~
481 28 | nem replikáztunk, nem is appelláltunk, hanem more consveto, -
482 17 | valami kotyogó malomra nem applikáltatja, mint így sétáltatva egyik
483 35 | huszár markában?~- Volt mit aprítani?~- Volt bíz - édes öcsém -
484 23 | személyt, megemlítjük az apróbbakat is, és hogy az ismeretlenekkel
485 17 | a követ a molnár, annál apróbbra töri a búzaszemet.~Megadta
486 19 | magadnak is lehet eszed.~Ilyen aprólékos, és három napig egy folytában
487 12 | pénzét addig váltogatta apróra, hogy utóbb csakugyan nem
488 13 | késni, s az időt mindenféle aprósággal kihúzni, míg férje megérkezik,
489 18 | után is betevé az ajtót, aprózott lépésekkel kotródván haza
490 7 | lengyel, azt mondják hogy ki apúl, ki anyúl egy ágról való,
491 25 | szinte keresné az ember, hol árad meg könnyűje a száraz fának,
492 15 | volt bontva a haj, mely egy áradatként hullámza szét, a komornának
493 15 | nekem is parancsoljatok.~Ez áradozásra nem lehetett választ adni
494 11 | thehenet is elhozhatja khed az áráért, mert jó lesz. Egyúttal
495 31 | tisztjeik és jobbágyaik roppant árakat adnának.~- Éppen azért,
496 27(6)| rendszertelen nyelvújítás áramlata, ami egyébiránt az ő korában
497 19 | vigyorogva az előbbeni.~- Akkor árának is kell lenni!~- Igen természetesen, -
498 28 | keresztapák száma, s ez arány az utána következő években
499 19 | Hát te vissza fogod kérni aranyaidat a pincértől?~- Mit gondolsz?~-
500 47 | Amazok aztán folytaták az aranyálmot, mert már arról kezdének
501 18 | akarván mondani, hogy az aranygyapjút e rongyos faluban biztosan
502 19 | keresztül potyogatja el az aranyokat.~Majoresconk majdnem ilyenképpen
503 19 | évben rakatta föl az utolsó aranyozást, tehát a tréfa igen érdekes
504 24 | tapasztalás volna a temérdek aranyozott ruha, mely messze földről
505 15 | őrnagy uram, hiszen szélesebb aranypaszománt volt kalapján, mint óbester
|