12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
506 14 | Nagyságos ór mindjárt az áráról beszél.~- Igen természetesen,
507 10 | mohólkodott fel.~Tehát lesz aratás, gondolá a sok mindenféle
508 29 | aztán megveszem a piaci áratra, - nem bánom... Khüszentetem
509 17 | pattogtak. Lelkesültsége kigyúlt arcában, szikrázó szemeinek látása
510 15 | meg az ablaksorok mosolygó arcain.~A vezetők megállapodást
511 17 | éjfélnek szelleme, - és sápadt arcának rémes emlékezete végórádig
512 2 | küzdve feleségének áhítatos arcára figyelt, az öreg biztosan
513 17 | ágy végénél állt, szótlan arcáról nem bírt lehalaványulni
514 11 | tűnődött is annyit, mint Archimedes, midőn a világot akarta
515 28 | nem tehet róla, hogy az architekturában annyira járatlan, hogyha
516 13 | kellemes kifejezést ad az arcnak, mi némileg önállónak mutatja
517 41 | megtagadni tudod, de nem! hisz arcotokon látom, a törzs nem szégyenelheti
518 13 | megnyílt, és midőn a félénk arcra megint megtért a megrezzentett
519 13 | kérlelhetlenül leszedi is az arcról azt, amit ember megvédeni
520 13 | egyikét emeli keblére, a piros arcú gyermek úgy néz le anyjáról,
521 4 | lesznek, ha egy kissé az arcukat is bemázoltatjátok.~Ti azt
522 1 | léptekkel járta át a két főpap, arcukon ott ült az a böcsületes
523 17 | egy magas homlokú, szelíd arcvonású férfival kapaszkodék össze.~-
524 30 | bizony még a zsidók kiveszik árendába!~- Van-e vizslája? - kérdi
525 49 | öcsém, szántok, vetek, meg árendálok!~- Aztán megengedi ezt a
526 29 | majd kettőn megyek, hogy az árendásné asszony elkerültessen.~-
527 40 | kénytelen vagyok egy zsidó árendásomtól visszaváltani.~- Igen, méltóságos
528 5 | nem hagyta volna el az árendát, amíg bírta volna.~- Rossz
529 15 | ország a többség, úgy a magas arisztokrácia a divat torkában élvén,
530 7 | hogy a maga szerén olyan arisztokrata, mint amott a gróf,... ezt
531 34 | volna, melyet csak az ítélet arkangyala fogna először megszólítani.~
532 8 | vezénylené.~- Mon ami, az osztrák ármádia ügyesen retirál, de a mi
533 1 | leszen egykor a francia ármádiánál.~Nem tudott a társaság fölvidulni,
534 29 | tömeget látja, a múlt heti árnak fél árát alig ígéri.~- Nagy
535 47 | a körülültetett országút árnyában lassan haladának, összetartván
536 47 | hátuk mögött bújt el, s az árnyék hossza az éj homályába csapott,
537 47 | árnyékot, úgy menjen, hogy az árnyékban az egész ló hosszát lássa
538 35 | volna, - a vén huszár pedig árnyékként kísérte, s hogy a sok bámuló
539 15 | kapott is, hanem e képzelt árnyékoldal mégis igen érzékenyen esett.
540 28 | vendégek, míg a nagy kert árnyékos utain öt-hat tekintélyesebb
541 47 | midőn már balról meglátja az árnyékot, úgy menjen, hogy az árnyékban
542 32 | te fakó! nem volt akkor árok, s mikor már úgy sebes futtában
543 37 | minő kínnal mászkál ki az árokból?~- Huszonöt botot az akasztófáravalónak!...
544 11 | kötény alatt hozván búzát, árpát, lisztet, mert olyan "fáin"
545 11 | vendéggel megint thöbb!... árpha,... lencse,... borsó,...
546 7 | megtaláljuk egymást akárhol, arrul is beszélgethetünk, előre
547 4 | fejét jobbra-balra a sok arszlán után, fogadom, egyszer még
548 20 | oly közel kell jutni, hogy ártalmatlanná lehessen tenni.~- Tökéletesen
549 13 | hozzá, hogy Pista magát ártatlannak bizonyítsa, hanem e körülmény
550 8 | bátyjának észrevételeit végképp ártatlanoknak gondolván, hisz volt-e valaha
551 25 | legyek ellensíged?~- De mégis árthanál, ha módját thodnád?~- Bibast
552 29 | hatalmadtól nem félek, ami nekem árthatna, téged is nyom.~- Szórul-szóra
553 13 | tárgyat. Tehát nem félhet árulástól, lelke oly szokatlan boldogságot
554 33 | ideje van, máskor pedig árulgatom városról-városra.~- Mit
555 5 | boltban, mert amit te itt árulhatnál, azt a rongyos zsidótól
556 24 | írta?~- De hisz pénzért árulják ezt a könyvet?~- Ingyen
557 23 | Domine klarisszime! - árulkodék az úrfi, föltartván három
558 25 | kenyeremet!... Jakab, - árulkodó csigányt míg sohasem láttál!~-
559 4 | a mese, mikor a szajkót áruló fiút egy hebegő úrfi megszólította,
560 15 | is számítám, s megvallom árulóvá lettem, hogy a legfinomabb
561 5 | azért itt pálinkát nem árulsz, érted? - s ezzel mérgesen
562 19 | találkozott, ki egy szép állatot árult.~- Az árát ennek a lónak?~-
563 7 | mint az úr,... és éppen úgy árultatik, mint akármi rabszolga.~
564 29 | jöttem, félig-meddig van is árusom, csak az árát nem tudom
565 47 | szaporítsuk az özvegyeket, árvákat, s azt jól tudják kendtek,
566 34 | végig hordá, kalapján az árvalányhajat végig simítva, a kalapot
567 21 | fejére mondott.~Nyelvünk árván hallgatózott, a forspontos
568 1 | beszélt,... hát én nem hét árvának vagyok-e a kenyérkeresője? -
569 18 | s jaj volt annak, ki egy árverésen öt garast mert fölülígérni,
570 29 | mint az ürgéket csak az árvíz öntse ki e fészekből.~-
571 37 | nemesség szabadságát alá akarja ásni!~- Durr!...~- Ágyúlövés
572 17 | kapát, a nemességnek sírját ásod, - ha nem tudod, mennyi
573 15 | öreg szólni akar, de kit az asperni ütegek nem bírtak elnémítani,
574 15 | akarám mondani, követem ássan, őrnagy uram... ejnye!~-
575 14 | cottus... tabulae judriae assor."~E szép kvietanciával hazatérvén
576 15 | öcsém, - mondja a gróf, asszonyaink ugyan nagyon finnyásak,
577 13 | Ez alkalommal adjunk meg asszonyainknak egy igazságos bókot, mely
578 4 | Hellyel-közzel! mert az asszonycseléd addig rimánkodott, hogy
579 15 | az öreg gróf a méltóságos asszonynál jelenté magát. A grófné
580 7 | csíkot hagyván, mi az akkori asszonyoknak kiváló gondjukul hagyatott,
581 15 | hát már megszöktél az asszonyoktól?~- Bácsikámat kívántam látni. -
582 4 | Tekintsünk be legelőször is az asszonyságok közé, magunk jószántából
583 11 | kerestvízsre, tekintetes uram és asszonyságom, mert azs istenadta, gyerek
584 4 | az időben az ilyenforma asszonyvicispánja, ki a környéknek elösmert,
585 1 | mozdulatlan áll, mintha oda ásták volna, a két kar egybefonva,
586 25 | minden phálinkhámat.~- És astán mit csináljunk?~- Aztán
587 23 | az iskolai vágó) hozd ki asz a firgás.~- Ártatlan vagyok! -
588 37 | vendégszerető tiszttartó asztalánál, - hanem olvassa csak ezt
589 24 | darabot, csak a főispán úr asztalától ki ne maradjon.~Egy szabólegénynek
590 15 | egy ablaknyílásban álló asztalkánál önkéntelenül megállapodva.~-
591 4 | hogy egy szál cérnára az asztallábhoz kötik, és ringatja a bölcsőt.~
592 32 | akarta, szép módjával az asztalnak sarkán mindig ott feledtem,
593 27 | nem csoda, hogy a megyei asztaloktól a kisebb rétegekig elhúzódott,
594 5 | eközben egy zacskót tett le az asztalvégre, mit az öreg szokott egykedvűségével
595 7 | az ember; kurta bekecs, asztrakánnal szegetten fekete posztóra,
596 15 | a hölgy is, - színeimet átadám lovag úr, magamat védelmére
597 29 | terménynek fele félévenkint átadatik nekem a legközelebbi piaci
598 29 | kontraktust, nem bánom hát, átadok kétszáz mérő búzát, ugyanannyi
599 14 | titkos szerződést Jakabnak átadott, cseréül átvevén a bádog
600 15 | anyám rám erőszakol - mondja átadva a képet - még két hetem
601 47 | beváltom, - mondja Pista, átadván a papírost, - s midőn jelenték,
602 15 | Simonyihoz csatlakozván.~- Atakkoztunk?... édes őrnagy úr!~- A
603 15 | anya is hamar észrevette az átalakulást, valamint azt is, hogy a
604 1 | hogy Miska egy izromban úgy átbámult, hogy kanalával nem tányérában,
605 47 | volna vissza őket, hol most átcsapának, - a megnyert idő tehát
606 19 | mondja a kíváncsinak az átellenben levő palotára mutatva, -
607 20 | csöppnyi nem maradt, miből az átellenes befolyásos úr észrevette,
608 19 | annyi!~- Ez a palota az átellenivel egy magasságú, - mindegyiknek
609 8 | elhelyezkedének, a vendég fiú átellenükben foglalt helyet.~Pattogott
610 36 | Jakabnak hatezer marhás napot átenged egy évre, több rendbeli
611 18 | tied ingyen, ha a kétezerig átengeded a bécsinek.~- Tréfál a nagyságos
612 36 | egy helységből is könnyen átengedhetik.~- Meglesz! - mondja Klein,
613 36 | és ha valamit a robotból átengednének nekem.~- Például mennyit? -
614 13 | egészült ki rajt a szépség. És átérezvén a kellemes várakozást, önkéntelenül
615 47 | úsztak, - és szerencsésen átérvén a partot, visszanéztek az
616 37 | gömbölyűségének terjedelmét nagyon átfogta, - és egy nagy fohászra
617 34 | keletnek, mielőtt az első sugár átfutná a végtelent, emelt fejét
618 47 | izgalomban útját gyorsan átfutotta, s tán pára szakadtáig űzné
619 19 | angol savanyú mosollyal és átható gúnnyal mondá:~- Na, nem
620 1 | tarisznyában.~- Csakhogy áthozott bennünket, révész bácsi -
621 1 | öreggel egyszer egy hetében átjött a kompon.~Az öreg jó szemmel
622 46 | pedig minden két hétben átjövök egyszer.~Ez alatt a többi
623 40 | tehát az agglegényeknek átka, midőn elszigetelten látják
624 4 | lehetne vágni. Ha majd a férje átkarolja egyszer, legalább nem nyöszörög
625 41 | hajlással a gyermek derekán átkötött széles kék szalagcsokrot
626 47 | és kendőjével rákészülve, átkötözé combját, hogy az erőltetett
627 31 | azok.~- És ön meg fogja átkozni ez országot, melyben önnek
628 24 | ki a magyar ruhát varrta, átkozottul káromkodott, de csak magában,
629 21 | Szerencse, hogy meg nem átkozta a helyet, különben nem állna
630 34 | pusztaságot, melyet szemével átlát, hangjával fölverte, pedig
631 23 | okokat most már ösmerik, átláthatják, hogy az eltalálást megvigyázni
632 40 | kétségtelen jelei látszának.~- Átlátja ön, édes Szántay úr, hogy
633 18 | arra írjuk, aztán ha majd átlátod, hogy hasznodra voltam,
634 15 | a majoresco.~- Öcsém! átlátom hibámat, de ne legyen harag,
635 34 | párázatból minden tárgy átlátszóbb lesz, és látjuk, hogy a
636 17 | sőt a mellékszobába is átlépdelt Pista, és lassú hangon kérdé
637 47 | voltak.~Ők maguk lévén az átmenő csapat, az éjjelen minden
638 28 | nem kapta meg a terciát.~Átmenőben aztán azt mondja Tapadó
639 47 | huszárok kardrántás nélkül átmentek az örökön, kik nem tudták
640 10 | Jószágaim apám alatt, amennyire átnézhettem a számadásokat, - az itteni
641 1 | izente.~Minden falatjuknál átnéznek egymásra, mintha a levet
642 2 | amint a cigány köröskörül átnézte a vizet, olyant borsózott
643 33 | remekelt ma, - oly könnyen átnyargalá a tért, mint egy meghúzott
644 12 | hallom, - mondja Jakab átnyújtva az itcét - csak haza gyűjjön
645 8 | mondja a huszárhadnagy átölelve apját, aztán az öreg direktort,
646 17 | druszám! - mondja Sándort átölelvén amaz.~- Ma kibeszélgessük
647 28 | áldást e nemzetre, még amit átoknak mondanak, az örökös küzdelem,
648 10 | csak ne kelljen országokon átólálkodni, mint valami kefekötőnek,
649 21 | tanyát.~A bécsi vendégek átolvadának lassankint, s mintha rájuk
650 41 | mondja Pista - akkor kérek átosággal...~- Mit, kedves barátom? -
651 47 | sorakozhatnának, a huszárok átröpülték, úgy szólván, a falut.~Nemsokára
652 4 | Visszagondol az öreg a múltra,... átszalad azon sebes gondolattal,
653 13 | katonafogdozáskor ez is átszökött, na, várj drága madár, majd
654 34 | magához ölelné, fejével átszorítja a nyakát és egy nyerítéssel
655 21 | pályaház vannak, innét pedig áttekintve a budai oldalra, a Margit-sziget
656 10 | szemtelenkedik a zsidó.~- Kitől?~- Atthúl, akhi most pharancsoló lett, -
657 37 | öreg, megeresztvén zsinóros attilájából egy gombot, mely gömbölyűségének
658 37 | melle szorulni kezdett, attiláját végig kigombolá, hogy keble
659 27 | faluvígen egy udvas fában, hát attúl mit szolgáljak?~A nagyságos
660 19 | háztetőről a másikra akart átugratni, - a harmadik megvett egy
661 23 | megnevezem, mint a kártyában az atút, melyhez ő már annyiból
662 47 | napnyugat és napkelet közt kelle átvágni az ágat, ami embereink tehát
663 33 | pedig a szokott helyen majd átveszik tőled.~- Értem, gazduram!...
664 7 | idejében tőlünk a pénzt átvette, s nekünk a nyugtatványokat
665 15 | letéve, mielőtt megnézné, átvevé a ruhákat a szabótól, és
666 14 | Jakabnak átadott, cseréül átvevén a bádog szelencét.~- Tehát
667 12 | s amint az országúton átvezette a tehenet, a porban a legfrissebb
668 7 | őket.~A németnek sok az atyafia, éppen hatszor több, aki
669 12 | másképp?~- Ha valami nemes atyafira akadna a nagyságos úr!~-
670 19 | kocsit végig tapogassák. Az atyafiság hivatalos volt az utolsó
671 46 | nem vadászta, és minden atyafiságát összecsődítette, és bele
672 7 | üdvösséges tanulságunk azon atyafiságos huzakodásokból, mely a múlt
673 19 | lélekkel ezt és ezt rendeli.~Az atyafiságtól egyenkint elbúcsúzik, mindeniknek
674 32 | tulipános ládát, melyben az édes atyai gond nem hagyott üres helyet,
675 20 | önérzettel a bankár - házunk még atyáink idejében folytonos bizalomban
676 15 | véletlen! - mondja az őrnagy.~- Atyámhoz megy őrnagy úr? - kérdi
677 4 | szemközt áll egy nemes atyánkfia, s minthogy a generálist
678 20 | méltóságodnak boldogult édes atyja meglátná az uradalmakat,
679 27 | dolgot.~Tantinak egyéb cigány atyjafiai közt megvolt az a szerencséje,
680 15 | védelmére nagy szükségem van.~- Atyjánál?~- Magam sem tudom hol,
681 15 | kapkodván magára, mindjárt atyjára s annak védelmére gondolt,
682 8 | testvére is, főleg mikor atyjuk halva fekszik.~- Ennyire
683 4 | otthon jó előre, mindenféle Aurorák és Almanakokból betanulták
684 5 | felelt. - Mózes uram mért avatkozott a dolgotokba, hogy mit egyetek?~-
685 44 | Kissel, ki itt, úgy látszik, avatott körökben otthonos, mert
686 9 | Meg volt az előszél, s az avatottak remegve várták a valót.~
687 4 | vett valamit,... az már avul, megint újat találtak föl
688 2 | vegytanár kezébe kerülne az az avult papír, meg csak az akadna
689 7 | fegyvereiből a legjobb vasat, azalatt megnyergelék a kedvenc paripát,
690 25 | legjobb ló sem bírt, az ázalékon sebesen haladni.~Jakab későn
691 4 | kezetek szentségtelen, mint azé a nyíri paraszté, ki a nemzeti
692 4 | pedig nagyon módjával adta azelőtt a cifra szót, s ebben a
693 14 | mindazokat élvezni, ha tudniillik azokhoz jó módjával juthat. Valamint
694 14 | bővebb tudomást szerzett azokról a becses előjogokról, melyek
695 15 | képet - még két hetem van, azontúl anyám akaratától mi sem
696 46 | fekete színe már fehér habban ázott.~- Lődd le a kutyát! - mondja
697 25 | jót, nagyon elsoktam tüle, azsazs: hogy nem is adtál még jót
698 11 | kérdi élénken a nő.~- Azsé, tekintetes asszony, mondja
699 17 | tudott megférni Európában, Ázsiában, Afrikában, - kurta volt
700 25 | voltak a cseh muzsikások is, azsoknak is adhatta volna, azstán
701 1 | agyon kell ám verni.~- Van-e azsoknál valami?~- Kinél ágyú, kinél
702 17 | fekhelyét, mit utóbb addig áztat a vihar, és addig fú meg
703 4 | lében, melyben az őzcombokat áztatta kétszer huszonnégy óráig
704 11 | lencse,... borsó,... bab,... núc meg núc: az tizennúc.
705 17 | legjava, hogy a gyermek a sok bába között el ne vesszen, tehát
706 15 | mert megvolt néki a vasorrú bábája éppen úgy, mint Tündér Ilonája.~
707 29 | változnék, és ezenfelől még babbal is éppen úgy lehetne fizetni,
708 18 | magyarbors, kékítő, aprószőlő, babérlevél, lapát, meszelő, fűző, szalag,
709 4 | akarok a konyhaköltészet babérlevelei után nyúlni, hadd maradjanak
710 9 | lelkesülése az 1741-iki babért hordá fején... Győrnél találkozott
711 25 | nézett a végvonaglóra, s babonás lelkében a félelem képei
712 15 | hajfonatának szalagjával babrálva.~- Kezében van! - mondja
713 15 | megszöktél az asszonyoktól?~- Bácsikámat kívántam látni. - Idehúzódtunk,
714 28 | asztalhoz ült, és ami kedves bácsikánk étvágyában a vita legkisebb
715 28 | szólítja meg Sándor Tapadó bácsit, kinek arcán a ránc nem
716 14 | átadott, cseréül átvevén a bádog szelencét.~- Tehát megvan
717 14 | Klein úr mohón kapott a bádogszelence után, kibontá, - s a Kiss
718 12 | nemes-levelet, melyet először a bádogtokba, azután pedig a mellékszobában
719 12 | mire Sára néni felnyit egy bádogtokot.~- Itt van az uramnak nemesi
720 12 | ispán, gyújts meg azt a baglya széna.~- Már mint én?~-
721 10 | körülötte levő épületeket, baglyákat, kazalokat látják-e?~- Azt
722 27 | szolgálnak a varjúk, vagy baglyok?~- Mit szamár beszél ez
723 27 | ez a cigány varjúkról és baglyokról?~- Mert, nagyságos uram,
724 11 | Mondtam már, rúgjon meg a bagó, hogy három húsas kell.~-
725 7 | szagos üveg után kapott, - s bágyadozó hangon mondá:~- Ah, minő
726 1 | mindenik tovább tűnődött a maga baján, szemük egy irányra veszett,
727 1 | S nem gondolt az ország bajára, öreg, hogy most lakodalom
728 29 | megmondom, csak a magad baját mondom meg.~- Hát urambátyám
729 17 | szemében a benső megelégedés bájával, - a másik, egy heves vérű
730 31 | vannak ilyen financiális bajban, - minek következménye az,
731 15 | serege mosolyogva köszönté a bajnok vendégeket.~A fiúk megszilajultak
732 4 | nem ér rá azt lesni, mi bajod: örökké nem ülhetsz otthon,
733 1 | hajlott le a mellre... talán a bajok terhét nem bírva már, vagy
734 4 | efféle szavak pedig, mint: bájos körében, kéjdús pillanatok,
735 15 | kérdé az ifjú őrnagy nagy bajszú legényét.~- Őrnagy uram,
736 1 | baja - hallgassa meg a mi bajunkat is, aztán akkor mondja meg,
737 15 | legszebb huszár, alig annyi bajusszal, mennyire egy kis bajuszkenő
738 35 | benne, az öregnek kikent bajuszára egy pár könnycsepp pörgött
739 15 | nagy székéből kikelve, ősz bajuszával mintegy hatalmas szellem
740 15 | bajusszal, mennyire egy kis bajuszkenő ráfér, - sugárzó szemeit
741 4 | illik ám már, hogy ilyen bajuszos legény csak úgy lógósnak
742 1 | bácsi - vágott közbe egy bajusztalan legény, - mert ha kelmed
743 41 | is.~- Úgy-e azoknak van bajuszuk?~- Van, kedves kis gyermek.~-
744 27 | tesz: Az egzecírozásnál egy bakának puskájáról leesett a panganét!~-
745 33 | ugyanolyan lábravaló van, míg bakancsának olyan vastag a talpa, mintha
746 26 | béaba kimarad, csakhogy a bakancshoz közel se járjanak!~Ilyen
747 35 | ruhájuk az? de ők maguk bakancsosok talán.~- Tyhű!... tyhű...
748 26 | azt is tudta, hogy az a bakancsot érti.~Az apa nem az az ember
749 19 | megnézi az útikocsit, melynek bakjára egy éléskamara, fölibe pedig
750 23 | Tujder uram után csak a bakó következhetik, - de midőn
751 15 | hanem úgy emelgették ki.~A bakon álldogáltak az inasok, kik
752 1 | Tihany a Balatonban, mintha a Bakony a vízbe tartaná a lábát,
753 21 | latinsággal, hogy ha Cicero úr a bakra fölkapaszkodik, bátran elmondhatta
754 4 | eszeveszett Berky pedig, mint a bakter, minden mécsvilágnál tüzet
755 1 | könyvet, papot, tanítót, baktert, kanászt, földesurat, s
756 17(5)| mellszobra díszíti Sümegen, Balatonfüreden pedig álló szobra hirdeti
757 13 | tartani.~E tükör maradt meg a balatoni vészből, ez lévén utolsó,
758 8 | valamely huszonöt frankos balett-táncosnő bukott volna le a súgólyuknál -
759 4 | Bíz ő kelme maga a jámbor balfelől ült, az asszony pedig jobbról!~-
760 33 | Nohát, Pietro atyámfia, - ballagjunk a szállásig, nekem meg adja
761 17 | felé, legyen az jó vagy balszerencse.~Néhány nap telt el a történtek
762 12 | hallja khed, vigyen egy baltát, vagy rúgja be az ajtót.~-
763 24 | manó az? uramöcsém! - kérdi bamba képpel a másik.~- Ez most
764 16 | első házba, utánuk pedig a bámész nép utcaajtót, udvart, kerítést
765 27 | menjen.~Helyet nyitának a bámészkodók, sőt még a derest is odább
766 10 | kocsis, s ekképp a többi bámésznak is ideje volt markába nézni,
767 15 | méltóságos grófné?~- Ez valóban bámulandó!~- Íme! ítéljen méltóságod
768 19 | közönségbe, honnét egy óriás bámulás fizeti meg a különcséget,
769 15 | ingert most már a tudományok bámulásában adott.~Aludni mentek a fáradt
770 24 | neve van? - kérdi újabb bámulással az öreg.~- Kénytelenek valánk
771 27 | is lehetett okozója, nem bámulhatunk azon, hogy az uradalmi börtön
772 13 | volna, hogy az ég a földön bámulja meg önszépségét.~A nap a
773 4 | ha kerülöd, hogy rátok ne bámuljanak.~- Kedves asszonynéném! -
774 3 | szólok nekik, hát szájtátva bámulnak rám, aztán mi most két hét
775 40 | szabadváltság, minek számtalan bámulója, számtalan gúnyolója lőn,
776 9 | intézők láták az eredményt, bámultan nézék a bevégzett munkát,
777 15 | voltak, mert a láttatás és bámultatás ösztöne nem hagyott nekik
778 10 | tenyérrel, és levett kalappal bámulván az utas után, míg az a felső
779 26 | megszokta volna a szóval való bánást, hanem ami egy szóra nem
780 2 | azt helyrehegedülni.~Saját bánatával elvesződve, kínosan nézett
781 1 | leszek akkor?~- Ez az én bánatom! - szólt az öreg, de mielőtt
782 7 | kifelé, nem csalogat senki, bánatunk és örömeink földje itt van, -
783 4 | szobákban készen állt a banda azon keserves nóták egyikével,
784 1 | tisztviselőség eszeveszetten bánik a néppel, - pedig a nép
785 35 | volt a szóval.~- Csínján bánj a lóval, - már egyszer megmondtam, -
786 5 | mikor gabonát ád el.~- Ne bánja a nagyságos úr, az az én
787 4 | mi is szeretnénk, azok se bánják, meg a gyerekek sem harapósak,
788 11 | ember volt arra, hogy úgy bánjék velük, mint a tojással:
789 43 | változtassunk a föltételen.~- Nem bánjuk! - kiált a többi.~- Ha e
790 17 | És ha már embertársunk, bánjunk vele emberi módon, - ezt
791 41 | 1840. A hála.~ ~Szántay a bankárhoz lépett be.~- Üdvözlöm önt! -
792 20 | eszmével, jelentik neki bankárját, kinek egy ügynöke csak
793 10 | bukott kereskedők, kupecek, - bankárok, szerencsevárandók és prédalesők
794 36 | mi a patvar lelte bécsi bankáromat?... fölmondá tőkéit?~- Azt
795 11 | Khüszönöm alázatosan, ez új bankhó, ilyent nem vesznek el a
796 12 | nem igen fújja ki a szél a bankhót, úgy belekhapaszkhodik.
797 42 | Szántay lépett be, s egy csomó bankjeggyel kifizette a kölcsönösszeget.~-
798 19 | aranyat lapátolni lehete, s a bankjegyek közül a nagyobbak csak mint
799 25 | magáért búsult, hanem a bankjegytömegért, mely tárcájában összegyűrve
800 19 | ötvenezerrel adós volt a banknak.~- Nem játszom! - mondja
801 1 | gazdag pedig a meglevőn bánkódott.~- Per amorem Dei! - kiáltott
802 11 | volt nála a sázs forintos bankója, mert azst is ide adta vóna.~-
803 13 | veled lesznek.~- Én nem bánnám, ha az uram ráadná a fejét,
804 4 | ellenség: amit tulajdonképp nem bánnék, legalább nem kell utána
805 28 | porért oly irgalmatlanul bántak vele?~- Nem én, tekintetes
806 13 | gondunkat viseli, - másét nem bántjuk, - hát az isten mért haragudnék
807 17 | tigrisben, melynek kölykeit ha bántod, nem kérdi tőled, kihez
808 25 | mondja a cigány a bántódás keserű gúnyjával,... nem
809 25 | szinte kérdezné az ember, ki bántott téged Tanti?~Még mindig
810 37 | kívánja tőlem.~- De hát bántotta valaki azt az embert, hogy
811 1 | Soha se bántom én! azsok se bántottak engem.~- De azok ütnek ám! -
812 9 | születék az oroszlán?~Ne bántsátok: egy kis Manőver akart lenni
813 29 | három ujjáról a körmöt, míg banya-taplójába csöppent a tűz, mintsem
814 4 | válhatnak.~- Ejnye, édes banyám - vágott szóba az öregúr, -
815 13 | a láthatáron, s egy-egy bárányfelhőt tolván odább, végre kiereszté
816 48 | a jó vérű paripát, mely bárányképp adta meg magát sorsának,
817 37 | bosszú óráját, és látva a báránynak torkán a kést, - elégtételképpen
818 37 | ő áll?~Meg nem nézne egy bárányölést a világért, mert még annyi
819 7 | tudhatni voltaképpen: jó barát-e vagy tán hogy ellenség?~
820 19 | fiú, s míg közelebb álló barátai le akarák beszélni, az eddig
821 21 | hogy néha megkérdezem jó barátaimtól: hogyan leszünk?~Ezzel más
822 42 | világos kudarc lőn Klein úr barátaira s az ellenfél riadva élteté
823 15 | család fejeként házának barátait, rokonait egybehívá, addig
824 11 | kenyérkereső szerszámát a jó barátért most adta zálogba.~Köpönyeg
825 4 | tisztességes ruhát, s elment a jó baráthoz, kinek akkoriban még nem
826 4 | nézést, hogy ti kedves jó barátim, mint valami tó fenekébe,
827 15 | ifjút, - összecsókolá, s barátinak őt, azokat pedig neki egyenkint
828 26 | csak a pajtása! legjobb barátjára pedig ráül, s az: a paripája! -
829 15 | még egy pár bizalmasabb barátné is észrevételt tett a comtessenek
830 15 | valamint azt is, hogy a lánynak barátnőire ellenállhatatlan hatása
831 4 | üli ma. A viszontlátásig barátod~Szántay Zsigmond, jószágkormányzó.~
832 4 | addig is gondolj rám, öreg barátodra, ki házasságának éppen ötvenedik
833 19 | következnék! - mondja, s a vakmerő barátot távozásra kéré.~Őt követék
834 11 | Pista újra, mire a zsidó barátságosabb képpel mondja:~- Thalán
835 18 | Hallom, hallom! - mondja barátságtalanul fogadván a vastag bizalmasságot.~-
836 1 | világánál, mint valami csillogó barázda folyt le a könnyű mind a
837 11 | felelé Tanti.~- Eszel barchest? - gúnyolódék Jakab.~- Ne
838 24 | üveget, felfohászkodott, bárcsak már meg is vertek volna!~
839 13 | bátortalanság némileg egy kis bárgyúsági mázt hagy, s az éretlenségnek
840 21 | csöndesebb volt az élet mint bárhol az országban, mert az a
841 17 | oroszlánt, nem elég, ha barlangjába törtél, és hű társát rángatod
842 27 | csak olyan alkalmas, mint bármelyik paraszt.~Tanti meglepetve
843 7 | ujjra fütyülni tanult, s bármennyit korholta az apja nem használt,
844 37 | legyen az a szerencsétlen, ki bármerre forduljon, mindig oly szerencsétlen,
845 40 | bizalmammal méltóságodnak bármi tekintetben javára lehetek:
846 42 | tudja a pénzt használni bármikor - mondja Szántay, - hanem
847 3 | nézze meg az úr ezeket a barmokat, most fogadjunk tán nekik
848 33 | napnyugatnak nézett, honnét valami barnás folt mozgott a síkon, s
849 7 | jobbágyé után ólálkodni, mint Báró de Manx medvéjének, mert
850 37 | el vagyok fáradva, mint a barom, hisz gyalog jöttem fél
851 4 | s míg az udvaron a sok baromfi sírt-rítt, ordítozott, addig
852 13 | mert a vallatás módja jóval baromibb volt a botütésnél, mely
853 5 | és amolyan gazdacserélt baromnak, hogy kössenek föl!~- Mit
854 27 | megalázva e nép, hogy a baromtól csak annyiban különbözött,
855 15 | gyönyörű hölgy támaszkodék a bársony díszítményre, s midőn őrnagyunk
856 47 | könnyűk megérdemlék, hogy bársonyba töröljék.~- Káplár uram! -
857 19 | kardalnoknőket lássam megkopott bársonyban a pesti redoute-színházban?~-
858 18 | nézvén Jakabon mindazt, mi bársonyból volt, azt gondolván, hogy
859 19 | sajátszerű életet, melyet bársonyfüggönyök zárnak el a nagy világtól,
860 5 | szónál az egyik kutya már a bársonyhoz kapott.~- Egy húszast adok.~-
861 47 | egyszerű olasz lehúzta fekete bársonysüvegét, öreg könnyeit azzal mázolá
862 5 | előbb kifejtenek abból a bársonyszerszámból, - máskor olyant ne végy
863 15 | összegyülekeztek az idomtalan batárok, melyeknek kerekei a malom
864 41 | kardját szájába fogja, és bátor hajlással a gyermek derekán
865 12 | szolgálót is végre neki bátorítá a pandúrok kirohanása, kinyitá
866 4 | olyan hangon, mintha magát bátorítaná - maga oly okos asszony.~-
867 7 | meg a méltóságos gróf, ha bátorkodom egy szokatlan gondolatot
868 19 | akarok beszélni, hanem az ön bátorságáról.~- Jó!... mondja fölemelkedve
869 19 | kellemetlen példákat ad föl a bátorságnak olyan nemeiből, melyek árva
870 15 | érteni engem, érzem, hogy bátorságra van szükségem, és kardom
871 34 | az éj oly sötét, hogy a bátortalan utas nem mer lépni, - az
872 13 | találjuk.~Míg a lányok arcán a bátortalanság némileg egy kis bárgyúsági
873 26 | meg azt sem mondom, hogy bé... a...~Az öreg látván a
874 4 | hogy a szajkó már ügyesen be-be-beszél, mire amaz azt felelé: Ha
875 26 | alkuvának, hogy a tanulásból a béaba kimarad, csakhogy a bakancshoz
876 1 | szűröket, a tarisznyákat beaggatta a konyhába, s ezen nesszel
877 11 | khüll, még az üdvösségét is bealkussza.~- Lesz-e pénz, Jakab? -
878 30 | Veszprémbe, gabnás kocsijaimat beállítom, de már alig férnek oda,
879 15 | legyetek urak, én meg beállok szolgának, nekem is parancsoljatok.~
880 47 | borostyánkoszorút kér az a tudós, ki bebizonyítja, hogy elszántak és bátrak,
881 15 | Kíváncsi vagyok.~- Jó, bebizonyítom! - mondja a majoresco -
882 27 | megtörténnek, és miért nem? bebizonyított dolog lévén, hogy egy múmiának
883 10 | alkalmazni, minthogy ő is bebizonyította, ahol lehetett, hogy kétszer
884 15 | Párisba futottunk! Így van bebizonyítva legkönnyebben, hogy a magyar
885 25 | felé tartott, utánuk erősen beburkolt négy lovas hintó jött, benne
886 15 | a legegyszerűbb házakhoz becsapni a divatot, mely nemzetiségünknek
887 20 | visszaestében az ajtót is becsapta, és mint egy határozatlanul
888 12 | vagyok! - mondja a kanász, becsapván az ajtót és kinn szorítván
889 18 | kíváncsiságot, előtte kevés becse volt a részeg ember okoskodásának,
890 19 | nem teszed azt a tréfát a bécsieknek, hogy palotádat lebontasd?~-
891 38 | uram! míg ín nem sólok, becsiletes ember vagyok, - ha pedig
892 18 | a kétezerig átengeded a bécsinek.~- Tréfál a nagyságos úr, -
893 15 | Harmadnap múlva a komornát becsöngeté.~- Parancsol a méltóságos
894 15 | figyelemmel.~- Szabad nagy becsű kegyeibe ajánlkoznom?~-
895 11 | voltál? mi voltál? van-e becsületed? szűrödet hol loptad? kinek
896 43 | határozottsággal az öreg.~- Becsületemre, kedves urambátyám, - a
897 7 | úgy édes fiam, e nemzet becsületének védelme nem leszen pusztán
898 19 | bevallani, hogy egy kis nemzeti becsületért szűkmarkúbb, - s egy kis
899 25 | Jakab, hogy náladnál már becsületesebb embert is akastottak.~-
900 15 | nehezteléssel az őrnagy... segéltem becsületet szerezni nemzetemnek, -
901 15 | ingerkedik amaz.~- Nem tartanék becsületre méltónak oly francia nőt,
902 16 | feleletet, - mire a kisfiú, becsülettel fölemelkedve, tiszta csengő
903 12 | tartja annak árát többre nem becsülni - negyven forintnál.~Ez
904 32 | magam, a sok könyörgés előtt bedugtam a fülem, haza jöttem, itt
905 1 | fül, azt is inkább tartaná bedugva a mai világban.~- A franciákról
906 25 | bejött Sára is, jobban mondva bedűlt, mert egy sajátszerű bódulás
907 15 | odakinn egy paraszt várakozik, beeresszem?~- Hadd várjon! - mondja
908 15 | őrnagy uram, gróf uram, beeresszem-e?~- Még öltözködöm! - mondja
909 5 | kiáltott egy hajdú - aztán majd beeresztenek.~- Adok üt garast,... mondja
910 15 | kiment, s ajtót nyitván neki, beeresztette a váratlan vendéget, ki
911 1 | ilyen embernek, - látással beéri, s ha nem mondja, - látja.~-
912 4 | a kertbe tévedt el. Mire beértek a vendégek, a nap is a hegyoldalba
913 37 | az! - mondja nagy búsan beérve a kúriára, hol a kutyák
914 47 | véli Pista, míg amaz is befejezé, mondván: - Ha lovuk nem
915 49 | Befejezés.~ ~Fejezzük be történetünket.~-
916 7 | hogy midőn e korszaknak befejezéséhez közeledem, mintegy az elválás
917 15 | másra téríté a beszédet, befejezésül mondván:~- Tehát a divatkirályné...~-
918 7 | leljük, iratát, úgy látszik, befejezte, s amint végignéz a papíron,
919 7 | hogy egy elhanyagolt dolgot befejezzen?~Mindegy! nem is éppen erről
920 35 | külső világon, hanem szinte befelé, önmagába nézett, látván
921 1 | leányhoz, s míg az a serpenyőt befödötten kézre fogta, hogy az asztalra
922 46 | 1848-ik év elkövetkezett. Beföllegzett a béke világa, gyér világúvá
923 27 | mert ha én négy lovat befogatok, nincsen akkor rossz út!~-
924 11 | kiáltott a zsidó, füleit befogván - gyerekhemet a nyavala
925 20 | hogy a nevelésnek nagy befolyása van bármely egyéniségre,
926 4 | Volt is látszatja az ő befolyásának, mert akiket ő egymás mellé
927 44 | tettelek, és jól tudod, hogy befolyásod addig tart, míg én kormányozom
928 16 | nevelésre legérzékenyebb befolyással van. A tanító nem ér rá,
929 30 | nélkülözhetetlen jogügyelő még mindig befolyt a majoresco ügyeire is,
930 32 | a lányos anyák szívesen befordultak egy szóra a szomszédasszonyhoz, -
931 7 | békét, a kocsik tengelyeit befűrészelte, s mikor egy-egy zökkenőn
932 13 | jókor meglátván a kocsit, befutott, jelt adni, aztán pedig
933 20 | megszokott korty pálinkára begyülekeztek, beszélvén mindenféle hírt
934 30 | melyek neki alkalmat adának behatni az alkotmányos életbe, hol
935 19 | is megszorongassa.~Ekkor behelyezkedik a födelesbe, lábaihoz egy
936 17 | néhány nap múlva Sándor behivatta Pistát.~- Pista! - szólítja
937 1 | besílj magad, vagy hogy behozzam a hegedít?~- Ha eddig van -
938 13 | Sándor rendezkedék, még aznap behurcolkodának, a csikós gazdára hagyván
939 11 | gyermeket, Jakab csöndesen behúzá az ajtót, mert valakit jönni
940 47 | magánállónak mutatkozott, behúzódtak az egyik osztályba, s egyet
941 29 | közönséges vásárfolyam úgyis beidézett.~Ha a piros kukoricának
942 24 | öltözködve tisztelkedett a beiktatandó grófnál.~A szabó, ki a magyar
943 25 | hintó jött, benne az újonnan beiktatott főispán ült, mégpedig másodmagával,
944 12 | ötvenedelésnek is bátran beillett volna.~Azon közben történt
945 34 | száműzött a rónaságra, úgy beillik e pusztaságba, hogy ez óriás
946 47 | feketére mázoljon minden beírt lapot.~Egykor mértéket vesznek
947 8 | egy oszlopsorozat alatti bejárásnál, mely alól egy másik kocsi
948 21 | egy angol, ha országunkat bejárná.~- Én megmondom, - mondja
949 16 | minden ösztönét, mert a ki- s bejárókat a világért sem ugatná meg,
950 47 | tizenkét ember példáját bejegyezték az ezred emlékei közé.~Pista
951 14 | néptelen gyűlésen egyszerűen bejelenteté, miként ő nem Klein, hanem
952 10 | meg is süvegelné.~Klein úr bejelenteték, és néhány pillanat alatt
953 1 | úrral beszélni, - szólt egy bejelentő cseléd, mire a vendégek
954 46 | itthon nem volnék, mégis bejöhet káplár úr.~- Minden úgy
955 15 | majd kinn járkál, aztán bejön, ha hívja. De bíz a hívás
956 23 | egy kis pálcikát lökvén a bejövök lába közé, hogy csak bukfencet
957 46 | elkövetkezett. Beföllegzett a béke világa, gyér világúvá lőn
958 7 | kérhetne belőle az ember; kurta bekecs, asztrakánnal szegetten
959 37 | lovát is rád kínálja, - a bekecséből pedig még ezután vetkőzik
960 15 | rimánkodni, mert a házi békének áldozatul kelle hozni egy
961 34 | Azért nyugszik oly békén, békésebben, mint az a megénekelt városi
962 37 | Itt van!... mindezt mily békésen tűri ami jó öregünk, - ki
963 27 | szolgabíró úr mai napon tán békességben hagyja az evőnek elkölteni
964 3 | Hát mi történt vele? - békételenkedék az öreg.~- Én meg nem mondom,
965 34 | mindig nyugszik, - a ló békétlenkedni kezd, többszöri szaglás
966 36 | Ostoba tréfa!... - kiált föl békétlenül a gróf, - érezvén a rendetlen
967 4 | más embernek talán több béketűrése van addig ólálkodni a leány
968 11 | panyvát, a naphun szárogatnám. Bekhap egy icce bort, - fél esztendő
969 34 | aki megfutná a földet, és bekiabáljon a semmibe, és megrémítse
970 45 | még tovább folytathatná, bekiált egy ember az 1848-iki február
971 1 | annyi ember közül, szintén bekísérte.~Az öreg az asztal mellé
972 7 | gyűlöletéhez, nyúljon tehát a békítéshez, áldozza föl azt a nyugalmat,
973 15 | úgy, mint Tündér Ilonája.~Bekövetkezett az est, lassankint népesedék
974 7 | apád mondta.~A végszónál bekopogtatott az urasági huszár, hogy
975 18 | plenipotenciás úr ajtaján bekopogván, jó reggelt kívánhasson, -
976 37 | semmi közünk hozzá, ha ő beküldené őket a sedriára, mi majd
977 12 | annyi esze, hogy helyzetét belássa. Ő ellenségnek jött be ez
978 38 | dolgot, kedves barátom, belátása szerént! - mondja Klein
979 15 | Szabad a védelmet saját belátásom szerint intézni?~- Hiszem,
980 17 | a nyakát addig, míg azt belátja, amit te most mondál nekem.~
981 1 | kitáltogatott a vízre, s azon át belátunk a tűzhelyig, melyen egy
982 15 | engedelmeskedésnek erkölcse szigorúbban belé volt oltva, mint hogy e
983 26 | az öreg, mutató ujjával belebökvén a könyvbe éppen ott, hol
984 33 | gazda, - nem kapaszkodom beléd, és ha a jó úristen meglátott
985 7 | az öreg úrnak számítása beledűlt az egyszeregybe, ahelyett,
986 35 | megállt bámultában, de a béres beledurrant a négyesbe, kitér - a huszárnak,
987 18 | volt a viszontkérdés - beleegyezel? feleletet várok.~- Egy
988 40 | függetlenül maga rendelkezik.~- Beleegyezem! - mondja a gróf, - ha jobbágyaim
989 27 | részletekbe nem akarunk beleereszkedni, és megelégszünk, ha jövendő
990 23 | mégis gyorsabb volt, és beleesett a kálomista filozófiának
991 34 | semmibe bukik.~A tücsök belefáradt énekébe, a pacsirta fészke
992 4 | mosdasd meg az úrfit, már én belefáradtam, hanem csak maradjon nekem
993 7 | részének birtokába az enyém úgy beleférne, mint keretbe a kép.~- Remélem,
994 11 | déli nap sugarai nagyon belefogództak a kék köpenybe, mely alatt
995 25 | vele a csárda elejére, hogy belefolyasson néhány csöpp esőlevet, különben
996 44 | kezdett, de aki annál inkább belekapaszkodott, hogy idő előtt le ne maradjon
997 12 | ki a szél a bankhót, úgy belekhapaszkhodik. Ezért a kutyabőrért, Sára
998 7 | alakjaimat beszéltetni, s belekottyanok a dologba, mintha én is
999 7 | Pedig milyen széllel bélelt volt, azt nem is gondolod!...
1000 11 | a magas mennyországból s belenézett ez egyszerű ember lelkébe,
1001 13 | a tükör nem hazudja el a belenézőt, kinek képmása egy pillanat
1002 26 | fél?...~Dehogy fél, - úgy belenő abba a lóderékba, mintha
1003 4 | öreg erőteljes hangon, mire belép egy hajlott korú megőszült
1004 21 | spektábilis barátom, - még ha belepottyanik az ember egyik szélén, a
1005 15 | melyet legközelebb őrnagyunk belépte szakasztott meg.~- Isten
1006 11 | tekintetes asszony, mondja Tanti, belépvén a szentegyház küszöbén,
|