12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1507 28 | és a francia nyelvet, (ez célzás az előbbeni kis kudarcra),
1508 21 | kiválván, fontolgatni kezdék a célzatokat, melyek még újdonszerűek
1509 15 | Ej üsse meg a patvar a ceremóniáját, - mondja hatalmas erős
1510 4 | ijesztik, hogy egy szál cérnára az asztallábhoz kötik, és
1511 35 | huszárdolmány, hogyha a szabó dupla cérnával nem varrta volna, darabszám
1512 8 | huszár.~- És a többi, mon cher ami? - kérdi csudálkozva
1513 21 | szép latinsággal, hogy ha Cicero úr a bakra fölkapaszkodik,
1514 28 | ezüstsarkantyús csizmával még cifrákat is csinált, hol a sarkát,
1515 7 | Viták, tréfák s egy-egy cigánybanda határozott alakot adott
1516 44 | merőre dagadtak, aztán a cigányhoz fordul:~- Mennyi pénz kell?~-
1517 4 | feleségét vacsora után, mikor a cigányok újra hegedűhöz nyúltak.~-
1518 4 | Gellérthegyen.~Míg a konvenciós cigányokat beparancsolta a kisbíró,
1519 2 | lakott jól, mert mintha cigánypecsenye után folyna a nyála, egy-egy
1520 13 | pandúrok pedig egyenesen a cigányra tartottak, ki az országútról
1521 11 | igazítá, s amint egy keserves cigánytól csak tellett, végig futkozott
1522 30 | gyertya volt a fényűzési cikk) egy év nem a világ, - jövőre
1523 42 | emlékeztetem a 29-dik t. cikkely második szakaszára, melyben
1524 27 | Amice, judlium! (szolgabírói cím) talán maga ma újságot eszik? -
1525 19 | a pajtássereg, és a két cimborának beszédét tovább hallgaták.~-
1526 1 | mert ha szabad szakaszunk címére visszaemlékeznünk, éppen
1527 29 | jövendőmondóképpen azt mondaná, hogy e címeres urak vesztüket érzik, és
1528 6 | neveiből szedték a hercegi címet, így lett egyik vágrámi
1529 24 | elolvasni, bátyám, a könyvnek címét?~- A patvarba, hogy ne tudnám
1530 4 | Sándor mellett a két nő cincog legjobban, hogy ki lesz
1531 16 | az iskolából.~A gyerekek cincogni kezdtek, csak a kis Sándor
1532 5 | a becsületes ember sírva cipelte be négy apró gyerekét keserves
1533 4 | szoknya, módis fejkötő, módis cipő, módis kendő, meg a jóisten
1534 33 | eb is húst eszik és fehér cipót, hát kinek kellene az a
1535 5 | nagyobb mulatság okáért sorba cirógatta az ebeket, mintha az előbbeni
1536 21 | mondták volna neki, hogy a citációt tíz év múlva idézésnek,
1537 36 | Jakab jöjjön fel.~Az ördögöt citálni nehéz dolog, mert a Kristóf
1538 29 | itt van, mintha csak ide citáltak volna bennünket, látom,
1539 46 | után a félsziget húzódék.~A citrom- és narancsfák elpusztulának
1540 46 | 1848. A citromország.~ ~Jelentem alássan, ezredes
1541 7 | hálaisten!~Magunk között is civakodunk, ezt azonban a harminc esztendős
1542 10 | mennyit fog neki köszönni a civilizáció, ha a szalonnáról leszoktat
1543 43 | hajdú vágjon!~- De már nem civódom veled, - mondja az öreg,
1544 28 | appelláltunk, hanem more consveto, - ott a deres, aztán punktum,
1545 14 | domini 1816... ~N. N. fiscus cottus... tabulae judriae assor."~
1546 17 | élhessünk, megélnek azok, credat mihi.~- Hát nem elég kolduló
1547 1 | voltak dobva, bírván annyi csáberővel, mint a csalómadár hangja,
1548 34 | Édes kérdező barátom, - a csábítónak nehéz munka megfutni a száz
1549 15 | mondja a hölgy hirtelen a csákóba csúsztatván egy papírcsomót.~-
1550 47 | utcán, látja az ember a csákónak tollát, mely itt-ott meginog,
1551 13 | oly határozottá teszi a családias élet, hogy számtalan esetben
1552 15 | szakaszta, hogy egyedül legyen családjával, de mennyire megdöbbent,
1553 7 | gyakori találkozásoknak híre családomhoz érne.~- Hercegasszony! ezek
1554 15 | házasodni akarok, s az ünnepélyt családomnak ünnepül akarom.~- S ki lesz
1555 15 | elég hangosan dörmögvén:~- Családunk szaporodik: gondom lesz
1556 23 | illedelem miatt, elhallgatván a csalánozás és tüskézésnek borzasztó
1557 42 | kénytelen csalni?~- Hát ne csalassák magukat! - mondja ismét
1558 11 | való, hanem, hogy miként csalja meg a kanászt.~- Maga jobban
1559 1 | a madarat saját hangján csalják lépre... Büntetné meg az
1560 34 | száraz föld szárnyasai régóta csalnak a kikötő felé.~Elvesztettük
1561 34 | szerelemnek nincsenek itt csalódásai? A rágalom nem bírja fölmarni
1562 18 | volna az istent, hogy a csalódásból fölébrednie ne kelljen,
1563 1 | pedig folytatá.~- Ha nem csalódom, méltóságtok a francia proklamáción
1564 18 | szokott csalni, de hogy csalódott volna: arra még nem volt
1565 7 | nem vágyunk kifelé, nem csalogat senki, bánatunk és örömeink
1566 35 | kíséri, - ezt akarja lépre csalogatni:~- Félre paraszt! - kiált
1567 1 | annyi csáberővel, mint a csalómadár hangja, és hogy bizonyítványul
1568 44 | tegnap este egy mulatóhelyre csalt, hol ugyanazon egy asztalhoz
1569 12 | módúaktól csak a fölösleg pénzt csalta a boltba, a szegényebbek
1570 6 | alak, s alighogy füleibe csapának az irgalmatlan hangok, kiválik
1571 33 | oldalt vágni a következő csapások elől.~Az olasz sötét szemeivel
1572 36 | össze, - készültek egy nagy csapásra, hogy a megyéből a haladás
1573 17 | az isten ránk mérte e csapást, mely éppen azért nem csapás,
1574 47 | és szokatlanul verte a csapát a csillagok után.~Ráró büszkén
1575 47 | s néhány pillanat alatt csapata elé állt, végig vezette
1576 1 | ízére volt.~- Tehát újabb csapatgyűjtés vagyon elrendelve?~- Még
1577 41 | gyermekkel, nehogy a fejlődő csapatok közé rohanjon.~Így folyt
1578 6 | kíséretében nézte meg a kinyugvó csapatokat, a két ezredes gyorsan felszökellt
1579 47 | biztos, mindenütt őrködő csapatoktól kelle félniük, azért a falukon
1580 46 | mint ember.~A katonák csak csapatonkint, legalább hármasával jártak
1581 47 | oldalt, hirtelen megláták a csapatot, mely a hídon állt, egy
1582 27 | azért amarra egy jó sort csapatott, anélkül, hogy a szent gyónásban
1583 41 | némileg homlokba kerüljön a csapatvonalnak, azonban nem bírt elég sebesen
1584 18 | lába nyoma,... s ezen utána csapáznak. - Röstellte, hogy tán megoldózott
1585 34 | a hollósörény szárnyként csapódik vissza, s a nemes állat
1586 11 | is jobban megeresztem a csapot, érti, Sára?~- Értem, Jakab, -
1587 12 | egy fél akós hordót vert csapra, mert ha a pandúrok nincsenek,
1588 17 | akarsz, hogy ilyen lármát csapsz!~- És ezt hiszed? - kérdi
1589 48 | irgalmas golyó, mely közibük csapván, széttépte mind a kettőt,
1590 25 | vagy medve, mit a zivatar a csárdába tévesztett?~Megösmerte Jakabot,
1591 13 | éjszakát? mert ha valamely csárdából most ereszték meg haza a
1592 5 | nézvén.~- Tegnap, hallom, egy csárdás jött be négy gyerekkel,
1593 15 | nyitni, az őrnagy lépett a csarnokba.~- Minő jó barátom a véletlen! -
1594 15 | francia, s eszébe jutott császárjának az a mondása, hogy ha magyar
1595 15 | kicsinybe, hogy meg nem hódolt a császárnak, csak az volt híja, hogy
1596 48 | mint hullára leső varjak, a csatahely körül szaglászgatának.~-
1597 7 | jó és rossz emlékeinkkel, csatáink és apáink nyughelyéhez,
1598 6 | apró falu mellett.~Vesztett csaták folyama volt ez, s a francia
1599 15 | önkénytelenül kiáltá, mint a csatákban: jertek utánam!~A lovak
1600 25 | földön két gyalogoló járja a csatakot, egyik saját lelkének nyugalmában,
1601 48 | megnyugodott, annál inkább, mert a csatalárma valamivel mégis alábbhagyott.~
1602 48 | megérett gyümölcs.~ ~Rohan a csataló, gazdátlanul futja meg a
1603 15 | babérai jutnak eszébe, - száz csatán át szedte.~A húzódó ezred
1604 7 | öregember vagyok, éjjel is sokat csatangolok, a múltkor is fölfordított
1605 38 | gondolattal, hogy majd máskor új csatát kezdünk és a győzelem végre
1606 12 | végre a káplár elkészíté a csatatervet, maga nyitá meg vigyázva
1607 1 | legyek, ha mondom, hogy e csatázások kínosan fogják velünk éreztetni,
1608 15 | lányával, az őrnagy Simonyihoz csatlakozván.~- Atakkoztunk?... édes
1609 33 | csak egy erős ostorvágás csattanása, valamint egy fájdalmas
1610 47 | a kantárt.~A patkók erős csattogása s a szüntelen követő lódobogás
1611 1 | amint fehér fogai egymáson csattognak, ott lehet az a hegedű,
1612 15 | dolgot, s ösztönszerűleg csavará föl haját, s anyját rimánkodva
1613 48 | megvegye, hogy a sok hasznos csavargás után haza lódulhasson.~-
1614 48 | vélte félre húzódni innét.~Csavargásban az ifjú Kleinnel ösmerkedett
1615 41 | temérdek előkelő vendég.~E csavargások közben a grófi család, valamint
1616 47 | szörnyen kidagadtak, s eszét csavargatván, vastag ujjain számlálgatni
1617 27 | miből fizessem meg!~- Ez a csavargú egy pegyár vagy,... - mondja
1618 3 | mint regula.~- No csak ne csavarja vissza, ispán úr,... a regula
1619 10 | szemközt állt egy őszbe csavarodott tiszttartóval, ki legelöl
1620 29 | a ládán, a bundámat alám csavartam, édes anyád egy vánkost
1621 41 | nevelőnő kénytelen volt egy csavarulást tenni, hogy némileg homlokba
1622 2 | hajó köteleit a derekukra csavarva ugrának a vízbe.~A fiatal
1623 20 | hatása legyen, egy igen csekély személyre van szüksége a
1624 17 | nem is veszekedett minden csekélységért, - már most nekik nem tetszik,
1625 4 | jutott eszébe azt hazudni cselédei előtt, hogy a vendég előtt
1626 29 | hosszú szárú pipáját, - cselédeit minden pillanatban meglátta,
1627 13 | egyik fiút, a másikat a cselédnek adván, hogy hamarább menjenek,
1628 17 | van, az isten számon kéri cselekedetedet.~- Jól mondja, tens uram,
1629 20 | fölhatalmazva, hogy gróf úrnak cselekedeteit bíráljam, melyeknek indító
1630 19 | Majoresconk majdnem ilyenképpen cselekedett, csakhogy a szabónak volt
1631 28 | alól a jobbágyot?~- Azt cselekedtük.~- De a robotot hogy fogom
1632 38 | ha pedig sólok, akkor cseleksem gazságot! Akarja hát, hogy
1633 37 | ember meggondolja magát mit cselekszik: és úgy viseli magát, mint
1634 15 | Jancsi utasítása szerint cselekvék, és megkérdezvén az úrnak
1635 27 | alakjaink az elhagyott időben a cselekvésbe nőnek, - s e jövendő alakok
1636 44 | a grófi asztal, melynek csemegéi nem rég oly jól ízlettek.~-
1637 23 | azaz Kiss úrnak gyönyörű csemetéjét, 3-or egy halvány képű kis
1638 23 | benyitá az ajtót.~Ünnepélyes csend lőn, a vérszopónak volt
1639 17 | a vadak erősebbek.~Hadd csendesüljön le vére, mely erősen lökődik
1640 17 | de a lelkiismeretes orvos csendre inté a körülállókat, mert
1641 16 | becsülettel fölemelkedve, tiszta csengő hangon feleli:~- Mekkora
1642 23 | fiúkban még volt annyi ki nem csépelt neveletlenség, hogy már
1643 27 | jobbágyot különbség okáért csépelte mindenki, és ha már az isten
1644 7 | követeket, elkérdezték, miképpen csépeltük meg a törököt? aztán ő kigyelmük -
1645 23 | fél országban jól ismert cséplőgép, kinek még nevén sem kell
1646 47 | rónára, és lemossa a vetést, cserében hagyván a gazdának azt,
1647 35 | hogy elkiáltá magát: eb cserél senkivel.~Egy-kettőt, amint
1648 33 | voltam, öcsém?~- El sem cserélhetném jobbért, gazduram! - jegyzi
1649 17 | Meghiszem, magam is cserélnék! - véli az öreg.~- De hogy
1650 1 | csak elcserílnink.~- Nem cserélsz ott, Tanti - riad föl az
1651 32 | bolonddá tett regrutától cserélte valaha, de ha megkérdeznék,
1652 47 | s hasonló fölváltással cserélték ki egymást, hogy a másik
1653 30 | kinek jó? hanem megízlelte a cseresznyét, mely azon kívül, hogy édes,
1654 14 | szerződést Jakabnak átadott, cseréül átvevén a bádog szelencét.~-
1655 14 | Tizenkét, azaz, tizenkét öl cserfáról, valamint huszonnégy pozsonyi
1656 47 | igyekezetű ló úgy elmenne, mintha csettegetnének neki. Ezt szánta a kocsmárosnak
1657 1 | ha a két ló húzni akar, csettegni tud már. Ha engem most katonának
1658 48 | sorsának, s mikor a zsidó csettentett, türelmesen indítá meg maga
1659 15 | komorna haját bontogatá, élénk csevegéssel tartá a foglalkozót. Már
1660 41 | látásától.~- Bácsi!... - csevegett újra a gyermek, - látott
1661 34 | reggelen ússza meg a légkört, csevegő dalával akarja fölverni
1662 17 | mond? azt mondta, hogy a csézában legjobb helyük van, a patkányok
1663 17 | éppen az anyja.~- Vesd ki a csézából.~- De hát a tekintetes asszony
1664 29 | egy új hintó is kell, mert csézádra nem ülök többet.~- Hát még
1665 17 | lehetett, mindig a saját csézámba fogattam, ott sem kopott
1666 11 | találtam volna nekik, de a csigánnyal ki keveredik össze?~- Jolán! -
1667 25 | kenyeremet!... Jakab, - árulkodó csigányt míg sohasem láttál!~- Becsületes
1668 26 | a ló, mintha csak a maga csikaját hordozná!~Nem fél?...~Dehogy
1669 34 | leány csókja, kellemesen csiklandja az arcot, melyen most egy
1670 12 | választása szerint. Ez oly csiklandós kérdés volt, melyre Jakab
1671 11 | nevetőre, - mintha legjavában csiklandoznák, azért csak ide vele.~-
1672 35 | jobban látván, hogy az a ló csikófoggal van még, és azt a sok pajkoskodást
1673 16 | mert az úrfi még fogait is csikorgatta, s ámbár a mester szívesebben
1674 33 | friss volna, - testén kék csíkos kurta dolmány és ugyanolyan
1675 7 | gróf - mit gondol a világ, csikós-e ez? vagy gróf? - mire ismét
1676 13 | tartozik, - hanem ez a nemesek csikósa, hát el vele a vármegyére.~
1677 13 | megemlítvén egyszersmind azt, hogy csikósaink, gulyásaink, általában mindenféle
1678 11 | Tekintetes uram, Pistáé, a csikósé.~- A tihanyi révész leányáé? -
1679 13 | mondja a káplár:~- Menjünk a csikósért.~Ez alatt Szántayné Pistáéknál
1680 48 | Száz forint! - mondja egy csikósféle ember, ki a lóban megismerte
1681 33 | mozgott a síkon, s mire a csikósok észrevették, már a kutyák
1682 13 | rohanó ménest majdnem a csikósra terelte vissza.~Pista el
1683 34 | magának az alakot, egy álmodó csikóst a gyöpön heverészve.~Tehát
1684 7 | maradjon, köröskörül egy fehér csíkot hagyván, mi az akkori asszonyoknak
1685 47 | Pietro adott, ki a páduai csillagdában három esztendeig tisztogatta
1686 47 | éjben az útiránynak, azaz a csillagjárásnak tartotta a kantárt.~A patkók
1687 47 | beszéld el nekem is azt a csillagjárást!~ ~
1688 47 | az égen?~- Deb'zon csak a csillagokat nézem, ezredes uram!~- Hogyan
1689 46 | állt ki a kocsma elejére a csillagos éjszakán, tanulgatni a csillagok
1690 4 | hogy ott hazudjék nekik csillagról, liliomról meg más mindenféle
1691 21 | kivevén az egyetlenegy csillagvizsgáló tornyot, melyet az ablegátusok
1692 46 | mert valaha a páduai csillagvizsgáló-toronyban voltam három esztendeig,
1693 12 | távozzanak, ő iparkodék csillapítani Kleint, ki nem bírta fölfogni,
1694 15 | húzkodott le a fényből, a nagy csillártól kezdve az utolsó karos gyertyatartó
1695 15 | harcban, s a katonaélet tétlen csillogássá válik, haza gondolt a kedves
1696 17 | volna a gazdagok, és fejükön csillogna, mi maradt volna az érdemnek,
1697 1 | mécs világánál, mint valami csillogó barázda folyt le a könnyű
1698 30 | valamennyien! tehát mit csinálhattunk, mikor még a főispán is
1699 19 | unokád éri meg, hogy nyelvet csinálj, és azt egy nemzet beszélje
1700 24 | aztán az a gróf könyvet is csinálna?~- Itt a példa, hogy csinál.~-
1701 24 | könyvet csinálni?~- Hát ki csinálná helyette?~- Ki-e?... hüm,...
1702 28 | fogdozás volna, mondd meg, mit csinálnál?~- Úgy elszökném, tekintetes
1703 37 | kocsiban, - aztán ennek a csinálójára már nem emlékszik senki...
1704 44 | Még olyán bankót nem csináltak, hallja azs úr, amilyent
1705 14 | be nem vallják, hogy ők csinálták a gőzhajót, ami abban az
1706 16 | csillagot a plenipotenciárius csináltatta főleg a célból, hogy kedves
1707 19 | patvar, majd ahelyett is csinálunk másik szót.~Ez lesz ám még
1708 35 | készen volt a szóval.~- Csínján bánj a lóval, - már egyszer
1709 12 | nyomára ne jöjjön annak a kis csínynek, mellyel Jakab élni szokott,
1710 47 | egyszeri inasnak, mikor csínytételen érték, és azt mondá: jaj!
1711 5 | a húszasokért nyúlni.~- Csípd meg Hattyú! - szólt amaz
1712 29 | kezeit, mit eddig mindig csípején hordott, és ha a földön
1713 28 | egyenesítvén lábait, kezét csípejére tevén, még megjárta a lassú
1714 25 | hanem a lelkedet csak csípeld magad.~- The mégis ellenségem
1715 1 | a magyarnak másképp egy csipetnyi hasznát tudná venni, mintha
1716 6 | fejét csóválgatja, de szájuk csipetnyit sem mozdul.~Mindig erősebben
1717 26 | a csikót szokás, el nem csípi szegényt.~- Megfogtalak
1718 27 | még ma délután a deresre csípik le. Minthogy ilyen kárvallott
1719 17 | hanem addig a papi-tizedből csípjünk el valamit, - aztán a vármegyén
1720 4 | szabású selyemruhában és csipkés főkötőben, aztán köszöntvén
1721 12 | választott.~Öt perc alatt nyakon csípték a kanászt, és a csárdához
1722 26 | kíváncsi gyermek.~- Egy kis csíraborjút - felelé a bojtár - annak
1723 12 | az ajtó, és ott látván a csirát a hajnali fénynél, minthogy
1724 12 | Pipagyújtó"-nál van egy csiratehenem, szolgám itthon van, a hideg
1725 12 | haza gyűjjön khed azzal a csirával, - nem tarthok én ott thöbb
1726 33 | mintha az országában nem a csizma fejét talpalnák, hanem a
1727 28 | most már be nem áll ám már csizmadiainasnak, azt elhiheted.~- Tökéletesen
1728 15 | utolsóig, értem a sarkantyús csizmáig, magyaros volt, kedves élete
1729 26 | a paripája! - és még a csizmájának is van egy ellensége: az
1730 15 | szerint irtóztató széles csizmák voltak, kemény talpakkal,
1731 32 | tisztára pucolva a sarkantyús csizmám! Akkora fazék kávékat főztek
1732 26 | ha egy tréfálkodó bojtár csizmástól együtt le nem húzná.~- Gyere
1733 28 | gombos ezüstsarkantyús csizmával még cifrákat is csinált,
1734 27 | kezdett nőni. Szja! ilyen csodák megtörténnek, és miért nem?
1735 27 | tehát, hogy részvét-e vagy csodalátás végett özönlött-e a nép
1736 6 | kezében a hegedű, melynek az a csodálatos hatása volt, hogy a legtöbb
1737 15 | úgy-e, igazam van?~- Csodálatosan egy úton vagyunk, nem hiányzik
1738 38 | annyira kételkedésből, mint csodálkozásból.~- Szha én nem esmerem iket,
1739 15 | neki a gróf? - kérdi némi csodálkozással a grófné.~- Táncolni szeretnék! -
1740 10 | borravalóért, hanem köszöni és csodálkozik.~A kocsis szeretett volna
1741 15 | nemzeti áldozatért, semmit sem csodálkoznám, ha e néhány öregúr leöltené
1742 7 | mondja újra az öreg a csodálkozó fiúnak, mire az némi vonódással
1743 29 | hogy bírta elhozni? azon csodálkozom.~- Elég az hozzá, hogy itt
1744 33 | tartott szóval, csak azon csodálkozott, Hogy - mint maga mondá:
1745 41 | előnyökkel, s így nem lehet csodálni, hogy az úri fogatok legtöbb
1746 7 | és amilyen sorsa van, nem csodálom, hogy igen káromkodik.~A
1747 21 | pedig elmentek a Dunapartra, csodálták a Dunát, meg a rajta lévő
1748 19 | a levéllel, mint valami csodával, hogy az messze országból
1749 27 | megmondanók okát az ablak alatti csődülésnek, nézzünk az uradalmi irodába,
1750 16 | kályha mellett van az iskolai csöbör, vízzel megtöltve, néhány
1751 23 | melyet ha Tujder beszélt, csömörletes ne lett volna.~- Fárpínger, -
1752 47 | fejét, - az éjjeli órák csönde állateszébe is visszarajzolá
1753 47 | műtétet is fölülének, s az éj csöndében szótlanul indulának útnak.
1754 47 | madarat, hangja vigye tőrbe.~Csöndesülj le szív, dobogásod minden
1755 12 | lehetne az ember életével?~Csöngetett, és a belépő urasági vadászt
1756 1 | s minthogy reggelire csöngettek a klastromban, az apát házigazdai
1757 29 | türelmet, - mondja Klein csöngetve, mire a huszár jelent meg
1758 34 | lihegő vándor már eléri, egy csöngőnek hangja vékonyul ki mellőle,
1759 15 | tűrömolaj, őrnagy úr, - azt csöpögtessen rá.~- Jót áll, hölgyem,
1760 37 | ahol legalább csurran vagy csöppen valami!~- Nem látod, angyalom, -
1761 5 | félelem is hajszolta kifelé a csöppet, de a három húszas is.~-
1762 1 | vér, melynek a legmelegebb csöppje kiült orcájára, - most gyónja
1763 20 | húzódott, hogy arcán egy csöppnyi nem maradt, miből az átellenes
1764 40 | Keserű csöppök, mint orvosság.~ ~Nem volt
1765 4 | fejében fehér bajusza alól egy csók is került ki.~- Jól volt
1766 34 | mely mint a szűz leány csókja, kellemesen csiklandja az
1767 32 | legyen egy asszony, kinek a csókjáért rimánkodni tudok.~- Hát
1768 25 | serettíl?~- Igazán, - lásd, csoklottam, nem thodtam elállítni,
1769 18 | üveg alá, nekem pedig kezet csókolhatsz.~- Az is meglesz! - röhögé
1770 16 | meglát, nem tudja, kezedet csókolja meg, vagy az ajtón vessen
1771 32 | persze hogy asszony, egy pár csókot szó nélkül is kaphat az
1772 4 | baj, szótalanul álltak egy csokron, - agyonbúsulták volna magukat,
1773 42 | azon különbséggel, hogy a csomagjával nagyobb, mint előbb, de
1774 29 | elviszi az ürdüg.~Külön csomóban álltak az adóslevelek, a
1775 7 | benn van.~Olasz is van egy csomócska, de kívül még több van.~
1776 5 | sajtárban hagyták a legjava csontot, - bolondozott a hajdú.~-
1777 21 | hogyan leszünk?~Ezzel más csoporthoz ment Széchenyi, s mire az
1778 21 | már a másik adomát a másik csoportnak beszéli.~- Szeretném tudni -
1779 48 | végig tekintve a bámuló csoporton, melyből két alak fejlődött
1780 41 | megmenekült gyermek körül csoportosulának a nézők, közülük legelőször
1781 21 | menjen, míg az elhagyott csoportozatokból egyesek kiválván, fontolgatni
1782 15 | némileg ki levén simítva a csorba, mi sértett hiúságán esett.
1783 31 | meg, hogy hitele egykor csorbát szenved?~- Eddig nem látszik
1784 39 | uradalmi pénztár tetemes csorbulást szenved, úgy szaporodhatik
1785 7 | fölmeredezének, utóbb könnyűi csordulának alá, végre határozott hangon
1786 17 | tanító, kanász, pásztor, csősz, és a porcióskönyv, hát
1787 25 | tarisznyáját fölkapván, fejét csóválgatá egy darabig, utóbb kezét
1788 6 | Amint látom, mindenik fejét csóválgatja, de szájuk csipetnyit sem
1789 1 | még az ilyen is a fejét csóválja,~S egy-egy ejnyét nem is
1790 1 | 1809.~ ~ ~~~ ~~~~Nékünk csuda dolog amit elbeszélek~S
1791 3 | lármázó hangjából, az ispán csudálkozására, valamivel alábbhagyott.~
1792 8 | többi, mon cher ami? - kérdi csudálkozva bátyja.~- A többi csak hajdú.~-
1793 37 | Toldalékul aztán ország-világ csúfjára meg lesz írva, hogy a tens
1794 37 | öregembert, mint én, a világ csúfjává tegyen?~- Nem, urambátyám,
1795 21 | bolondot beszélt, abból oly csúfnevet kerítettek nyakába, hogy
1796 26 | amint látszék bakancsosnak csúfolgatta szegényt.~- Hát a lecke
1797 16 | kiáltja rá utóbb az úrfi, csúfolódáshoz fogván.~- Hadd legyek! -
1798 9 | estig megjő a többi, addig csukassanak be valahová.~- Menj csak
1799 12 | De aztán azt az ajtót nem csukod be többször, Jakab, ha én
1800 34 | volt, hogy a virág remegve csukódott kelyhébe, a napraforgó fejlődik
1801 15 | csak az kellene még, hogy csúnya is legyen, csakhogy azért
1802 25 | a csárda, s utóbb az eső csurgását fölérte a zaj, melyet a
1803 29 | homlokát, melyről a víz már csurogni kezdett, szörnyű kudarcot
1804 37 | dolgot máshol, ahol legalább csurran vagy csöppen valami!~- Nem
1805 20 | lenne azért a vármegyére csúszni-mászni panasztétel végett.~Azonban
1806 25 | Kicsinybe múlt, hogy a csutora fegyverré nem vált, hanem
1807 33 | maga is megkapaszkodék a csutorában.~- ...Nem! - válaszolt magyarul.~-
1808 25 | mert már messziről nyúlt a csutoráért.~- Ha igaz volna, mind jó
1809 10 | burgonyában benn van a cukor, csak ki kell venni, - beszélt
1810 21 | hol most a hengermalom, cukorgyár és pályaház vannak, innét
1811 32 | lovamnak is olyan darab cukrokat vetettek a jászolába, hogy
1812 19 | inkább szeretek egy pohár cukros vízért lármát ütni... hanem
1813 32 | harsogott a fülem a sok cuppanástól. Vittek volna engem - szép
1814 19 | rég is történt, a "halber cvölf"-ben egy figurát lenyeljen,
1815 23 | sem! - mondja a fiú annyi daccal, mennyit az önérzet mindig
1816 26 | öreg látván a gyermeknek dacoló arcát, sokkal inkább örült,
1817 47 | melyeknek erei vastagon dagadának ki a megnyúlt utazástól,
1818 21 | miközben egy másik gavallér a dagadó kereveten hevert.~- Nos!... -
1819 25 | melyből húszasok és tallérok dagadozának ki, s a paraszt fölegyenesedve
1820 44 | Kleinnek szemei merőre dagadtak, aztán a cigányhoz fordul:~-
1821 47 | képét, - szemeit merőre dagasztá, keresvén a pásztortüzet,
1822 10 | meghízik, mint az ökör. Lelkét dagasztani kezdé valami,... és képzelé,
1823 21 | melyet egy egész nemzetnek dajkálnia kellett.~A karok és rendek
1824 32 | legkisebb magzatját, úgy dajkálta ő a lovat, mely a gazda
1825 17 | hogy egetverők lettek volna dalai, de elég, ha fölvitt bennünket
1826 34 | ússza meg a légkört, csevegő dalával akarja fölverni a csöndet,
1827 15 | szemmel az öreg, s midőn a dalnak utóhangjai is elhalának,
1828 47 | barátságtalan, elénekelné a kedves dalt, - de kiült a gond lesre, -
1829 15 | hogy a legfinomabb ízlésű dámának kezébe kulcsot adjak gyenge
1830 15 | hallgatni azt a szokatlan danát, minő e légben még soha
1831 4 | Patriarkális élet~ ~Kedves barátom Dani!~Grófomat várom, nem hagyhatom
1832 4 | úrnak, tekintetes Berzsenyi Dániel úrnak."~~Eközben bekopogtat
1833 17 | ihletett szavakkal apáinkról danolt, - s e nemzet mohón hallgatta
1834 1 | cigány a legénynek, - hát ki danolta azst a nótát:~A tihanyi
1835 32 | valami szegény ember egy darabban sónak is megbámulná!~Bámultában
1836 12 | elvágott kötőféknek lehurkolt darabja, - s amint az országúton
1837 48 | a fölbomlott papírköteg darabjait rongyolva kavarta a légbe.~
1838 18 | hogy ne veszíts?~- Kétezer darabnak!~- Bolond!... hol jár az
1839 24 | bőnek találta a megrendelt darabokat, hanem Klein úrnak esze
1840 8 | megvenné valaki, - mondá mindig darabosabban az öreg.~- Atyám, úgy látszik
1841 35 | cérnával nem varrta volna, darabszám maradna.~Az öreg végtől
1842 18 | hogy a pókhálók miatt a darazsak még nem búsulták magukat
1843 21 | olyanok vagyunk, mint a daruk, elmegyünk a vezető után, -
1844 21 | látott meg, éppen mint a darut, elénekelve róla:~Magasan
1845 14 | manuteneáltam, recognosco!~Datum sicut alibi anno domini
1846 45 | alatt elhegedülte azt szent Dávid, el is énekelte.~- Nem sokat
1847 25 | mert majd megbánja ked?~- Debiz isten, szentháromságugyse
1848 11 | télre azzal a köpönyeggel?~- Debzson, tekintetes uram csak azt
1849 8 | az óriás hótömegeket.~- Decemberben itt is lesz, - csak mehessen
1850 21 | klienst védencnek, a kúriális deciziót döntvénynek, az evolúció
1851 8 | ismételni, mert öcsém is már deklamálni kezdett azon szóért, hogy
1852 33 | megkérdezheted, mert holnap délben három csikót vezetsz öcsém,
1853 26 | öreg a gyepre heveredék a delelő bojtárok közé, addig a gyerek
1854 33 | magamat. Végzi be a szót a delelőhöz érve, hol az olaszt mindjárt
1855 7 | ménkű vászoncseléd egész délelőtt fésüli, keményíti, téglázza
1856 47 | pontyot, - eszébe jut a délibáb, melynek rajzában minden
1857 37 | hírlapot mint valami corpus delictit tartá markában, és hosszú
1858 14 | Öreg! ez az ember nem deliquens, hanem bizonyság.~- Hagyja
1859 27 | civakodás nélküli ebédet, mert denique, az a veszekedés mégis jó
1860 37 | indulok el a szomszéd faluba deputációba! Csak beszéld jó hangosan,
1861 1 | már igaz, hogy fejemen a dér, de nagyságos uram, könnyebb
1862 15 | akarják elhinni, hogy nekem derekam is van.~- Ne okoskodjék,
1863 8 | után kapván, mit azonnal derekára kötött.~Az öregek fölugrának,
1864 37 | is a házőrző ebre, mely a derekas vonásról legelőször ösmerte
1865 32 | szájába, emlegették a fiúnak derékségét, hogy amaz is fordítsa vissza
1866 2 | Pistának, a hajó köteleit a derekukra csavarva ugrának a vízbe.~
1867 10 | Páristól Bécsig volt egy derékút, melyen búcsút járt ez a
1868 34 | mellől a legelső szürkület dereng elő, s mint Jupiter a ködből, -
1869 14 | hasábokat harapott le a deresből.~- Ereszd föl a gazembert, -
1870 38 | egyszer a vastól, egyszer a derestől mentett meg, az úristen
1871 17 | álomra szenderült, - egy derültebb tekintettel adván tudtul,
1872 36 | Klein, mire az arcok ismét derültek lőnek, mert hisz ebéd is
1873 1 | megcsóválta fejét, de arcán derültség mutatkozott, s nem kívánt
1874 21 | szilvafáról appellálhatná saját desperátus ügyét.~No de nézzünk embereink
1875 37 | falujáig olyan az út, mint a deszka, hát mi felénk nem lakik
1876 41 | vágtatva tette fejlődését a deszkasima síkságon.~A hölgy elveszté
1877 19 | molnároknak elég, s a felső vidéki deszkát elviszi.~Amely magyar ember
1878 1 | egy százados fájdalom.~- Deus omnipotens, miserere nobis! (
1879 21 | uns kommot, sprechen wir Deutsch! - mondja egy vékony úr,
1880 4 | utolján még a lányuk is dévajkodnak vele. Bácsi! tud-e fésülni?
1881 45 | rákerül még a sor.~ ~II.~ ~Diadalához ért negyven év múlva a nyelv,
1882 15 | emésztő düh fogta el, mert diadalma a majoresco közelgő nyilatkozata
1883 23 | megszokott lenni a legelső diákban, kit, míg a tanítótól félnek,
1884 35 | is futna, ha egy csinos diákgyerek nem állna az útjában, ki
1885 35 | mérgesen, a bámulók között a diákhoz törvén, - félre paraszt,
1886 3 | elkonfundálódtam.~- Már megint diákizál lánchordtát - hát nem tudja
1887 12 | plenipotencia?~- Azt még diákkoromban tudtam.~- Hát akkor a króf
1888 3 | üsse meg a mennykő a diákszavát) ami kellett nekik?~- Semmi
1889 30 | nyitva feledték, az én "Diánám" bizony megreggelizte a
1890 1 | helyett, hogy most minden dibdábságért a parasztot ráhúzzák, legtöbbnyire
1891 11 | szeretetből.~Tökéletes igaz, még dicsekedett is vele.~Jakab nem hiába
1892 29 | leméretni a selymet, ha más dicsekedhetik, hogy végszámra vette a
1893 24 | Széchenyi gróf?~- Bizony kevés dicséretest mirólunk, sőt megmondja
1894 33 | beszéd, s a gazda mintegy dicséretet akarván mondani Pistára,
1895 5 | mintha az előbbeni munkáért dicsérgetné őket.~- Félek a khutyáktól, -
1896 37 | marhák, s azokat legalább dicsérik, - hanem jaj annak, kit
1897 24 | el az érdemes szabocéhnek dicsőítése is, hanem kísérjük figyelemmel
1898 15 | apraja megelevenedett a dicsőített ezredet látni.~Simonyi látván
1899 4 | azon nyelven, melyen te oly dicsőn írsz.~Hogy levelemet be
1900 3 | botot nyögés nélkül kiállni dicsőnek tartják, de ha már annyira
1901 15 | állt meg az ezred előtt.~A dicsőség babérai lengének elébe,
1902 35 | mintegy odafektette a huszár dicsősége mellé,... nézegette, nézegette,...
1903 35 | meg nekem, hová lépjek... dicsőségemben?... mert... én... huszár
1904 35 | merné, hogy a verbungosnak a dicsőségen kívül más baja is volna,
1905 9 | fecske,... a nagy Napóleon dicsőségének ezek valának röpülő hírnökei.~
1906 7 | is elmondott a saját maga dicsőségére, s ilyenkor aztán magamagát
1907 15 | ott maradt, - álmodozván dicsőségéről!... Ne háborgassuk az ébrenlevőnek
1908 33 | fiú,... megálmodta saját dicsőségét!~ ~
1909 33 | reggeltől napestig, de a lóval dicsőségre mennek néha napján.~Napnyugotig
1910 35 | holt részeg már a - nagy dicsőségtől, maga jár az utcán, - s
1911 6 | volt ez, s a francia sereg dicsszomjas tábornokai az osztrák faluk
1912 1 | favorabilis occasioval usque diem 24-tam hujus remittálni
1913 12 | homagiumot.~- Mi az?~- A vér díja.~- S az hány millió?~- Negyven
1914 27 | uradalom által fizetett jó napi díjak és még jobb ebédeknek az
1915 15 | meggazdálkodott ezredi pénztár Dijonban tetemesen szaporodván egy
1916 20 | el magát. Ha pedig ezek a dikciók sokáig ismételtetnek, attól
1917 21 | én mindössze egy görhös dikciót vártam tőle, melyből nagy
1918 25 | sem lop sovány ludat,... diót le nem veri, míg magátúl
1919 25 | hadd játsszék a gyermek a dióval, - most még gyönyörködik
1920 4 | Hugli, kinek nem volt ugyan diplomája, - amit voltaképpen maga
1921 28 | És hogyha valami rongyos diplomát kap is, de csak paraszt
1922 1 | vendégeit, hol Festetics az öreg direktornak nyújtá olvasás végett Berzsenyinek
1923 3 | nagyságos direktor úr.~- Sohase direktorozzon engem ispán úr,... mától
1924 1 | lelkesülten kezet szoríta a direktorral, ki éppen súgva kérdezte
1925 37 | kíméled a tüdőt, - jó lesz, dirigáld a házat ezután is, helyettem
1926 20 | vagy fölmondani nem vagyok disponálva.~- Ez mind fölösleges -
1927 15 | helyezkedének el a pazar fénnyel díszített palotának ragyogó termeiben.~-
1928 17(5)| előtte való tért mellszobra díszíti Sümegen, Balatonfüreden
1929 15 | hölgy támaszkodék a bársony díszítményre, s midőn őrnagyunk arcot
1930 5 | Hát a pálinka jobb a disznóhúsnál? - pattant föl az öreg,
1931 15 | Kinek sebe fölött ily díszszalagok vannak.~- S kit ön új sebbel
1932 37 | vele a táblabíró, csak a diurnum meglegyen, - s minthogy
1933 37 | csinálnak az emberek otthon!~A diurnumot fölemlegetik.~A forspontot
1934 15 | mert éppen ő volt a legelső divathős, - a majoresco.~- Öcsém!
1935 15 | kigúnyolással és megvetéssel.~A divathősnek reszketnie kell, mint valami
1936 15 | esett neki hallania, hogy divatja a majorescot elragadja,
1937 15 | parancsolá meg a fésülést a divatkép szerint.~Azért kezébe veszi
1938 15 | befejezésül mondván:~- Tehát a divatkirályné...~- Meghódítja saját házát!~
1939 15 | pillantással szemlét tartani a divatkirályon, nehogy egy újabb öltönydarab,
1940 14 | század elején megyeházainknál divatozott, nem is említvén, hogy míg
1941 15 | szerelmére kérem...~- Ez utálatos divattól, melyet anyám rám erőszakol -
1942 28 | majd én itt addálok, meg dividálok, amice! - okoskodott a megtámadott, -
1943 1 | írt tegnap nekem magyarul:~Dne spectabilis!~A regitlationalis
1944 15 | honleányi érzelem saját véreinek dobá e koszorút.~A vezénylet
1945 1 | melybe bizonyosan halat dobált a szakácsné, mert a pikkelyek
1946 1 | kapta őket. Kalapja majd egy dobásnyira hevert tőle, mert aligha
1947 33 | mindinkább hangos lőn a dobbanás, és a vágy megszólamlék
1948 7 | olykor egy irgalmas krajcárt dobhasson valakinek. Előttünk a példa:
1949 5 | hagynak neki.~- Szalonnát dobj nekik, Jakab - kiáltott
1950 47 | más ember is az enyémhez dobná a bűnét, azért azt mondom:
1951 11 | meglehet, őt tán ütni, dobni fogják, de a mely botot
1952 47 | tőrbe.~Csöndesülj le szív, dobogásod minden ütése egy, leszámolt
1953 38 | mielőtt az illetőkhöz menne, dobogó szívvel állt meg egy ablaknál,
1954 31 | prolongálnak, akkor pedig dobot üttetnek, hogy a takarékosabb
1955 4 | egy kis engedelmességet és dobszót, de míg mi máson vesződünk,
1956 23 | ötven esztendeig ütötte, dobta, vesszőzte, botozta, élesfázta
1957 48 | pedig még a járatlan utak döcögései közben is jegyezgetett mindenfélét,
1958 17 | ád tárgyat az élet.~Az út döcögősebb lett, s a kis menyecskének
1959 25 | a zivatar, s már majdnem döggé verte lovait, hogy mégis
1960 4 | kivéve, nem úgy hal meg!... döglik.~Schnellerné a kedves öregeket
1961 12 | elnyomván az álom, a hatalmas döngetés ugyan fölébresztett, de
1962 23 | jobbik oldalát már bal felére döngette volna.~- Domine klarisszime! -
1963 23 | megtörténni. A nemes fiatalság dönögve járt-kelt az iskola előtt,
1964 10 | hogy ezt a házat el kell dönteni, maga ne kérdezze miért?
1965 21 | védencnek, a kúriális deciziót döntvénynek, az evolúció juriszt a jog
1966 15 | mondhatnám!~- Teremtette! - dörge az ezredes - hol futottunk
1967 4 | és hogy a villámlásnak dörgése is legyen, véletlenül-e
1968 4 | voltak talpon, s így a bőgő dörmögése között könnyebben elmondták
1969 29 | vendégeid járnak, hogy egy kis dohányfüsttől úgy fulladoznak?~- Hüm!... -
1970 1 | Szomszédunk az öregapja kardjából dohányvágót csinált, az is elesküdte
1971 29 | dohányt szitált magának, mert dohányzacskója végképpen kiürülve fekszik
1972 28 | Tapadó bátyánk azonban a dohányzó szobát keresvén, a kis Sándor
1973 21 | mert lovai ezt a pesti dohos szénát a világért sem eszik.~
1974 1 | rég megfogadtam, hogy papi dolgaimon kívül nem említek egy szót,
1975 17 | Szántay a grófnak családi dolgaira vonatkozólag beszélgetvén
1976 35 | hetedhavat beszélt vitéz dolgairól.~- Szervusz... éd... es
1977 7 | végig akart húzni a házi úr dolgán.~- Nem unalmasak a grófnak
1978 5 | szót sem érdemel.~- A te dolgod - szólt amaz - nekem úgy
1979 41 | bankár figyelme országos dolgokba bonyolódván, a gyermeket
1980 3 | öreg, segíteni akarván a dolgon.~- Bár inkább elégett volna
1981 1 | kenyeret kér, meg is eszi, de dolgosnak csak annyi, hogy a szekérre
1982 24 | hívják.~- A patvar üsse meg a dolgotokat, hisz én már így nem értelek
1983 5 | Mózes uram mért avatkozott a dolgotokba, hogy mit egyetek?~- Mert
1984 39 | meglátandjuk.~Három napig Jakabnak dolgozott a falu, mert amit Jakab
1985 24 | szegény jobbágy nap hosszában dolgozván, tizenkét órakor dől ki
1986 33 | testén kék csíkos kurta dolmány és ugyanolyan lábravaló
1987 36 | utalvány kapott pitykés dolmány- és csöngős szerszámra, mint
1988 44 | amilyent én elvennék ilyen dologírt!~- Hát mit akarsz?~- Hogy
1989 47 | szilaj folyó, a Tisza, mely dologtalanul fekszik ki a rónára, és
1990 1 | az öreg révész könyökére dőlve, egy helyre nézve piszkálgatott
1991 13 | Egyszerre visszariad a ménes, a domb hajlásából egy kék köpönyeg
1992 48 | midőn trombita riad meg egy dombos oldal mellől.~Mielőtt a
1993 27 | bot ad recognitionen juris dominalis, aztán máskor szolgálja
1994 14 | forintokról, melyeket a mlgos... domínium részéről, mint mlgos grófnak
1995 23 | keservesen meglakolt érette.~- Domnie klarisszime! - szólamlik
1996 43 | munkáiból.~- Csak már valami donációt szerezz neki, öcsém!~- Van
1997 40 | majoresconak keményen fájt a dorgáló szó, tehát e pillanat egyedül
1998 11 | azst tartom, annak is elég drágában van.~- Nohát mi az utolsó
1999 21 | megvált, holott ma jóval drágábbért kiadhatta volna, mert végtére
2000 37 | meglátjuk, hogy ki az a drágalátos jó madár?~- De hát azt kérdem,
2001 17 | Valahára veled lehetek, édes druszám! - mondja Sándort átölelvén
2002 1 | előtt egy megvásott malomkő dúcba illesztve, megterítve állott,
2003 15 | melletti szántóvetőt, hogy a dúdolásból kihalljon néhány szót, mely
2004 15 | comtessenek ízlésére, emésztő düh fogta el, mert diadalma
2005 16 | ügyvéd.~A plenipotenciárius dühben volt, dacára annak, hogy
2006 37 | mondja Tapadó bácsi egész dühében: majd megunja ő kelme, s
|