12-arany | araro-belep | beler-celun | celza-duheb | duhen-elkov | elkom-erdek | erdel-felbi | felbo-fonnf | fonnt-gyalo | gyamo-hatas | hatat-husza | huszo-jelen | jeles-kerde | kerdo-kikot | kikre-kotet | kothe-latva | le-lovad | lovag-meggy | megha-megte | megti-mulik | multa-nyujt | nyula-orvon | orvos-proba | proce-sanya | sapka-szaro | szaru-szukm | szukn-tevel | teven-utom | utott-vedel | vedem-vizsg | vizsl-zuzot
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
2007 23 | az arcán, mi verekedési dühének, a kielégítendő vágy érzetének
2008 23 | Tujder úrnak verekedési dühét illő világításba állítsam,
2009 44 | Mit akarsz? - kérdi Klein dühhel.~- Mit akharok? - én semmit
2010 2 | egymást mosdatni akarnák, dühödni kezdett a víz, holott egy
2011 30 | Akkor sem lehet!~Klein úr dühödt volt, nem mintha sajnálta
2012 1 | Fájdalom, míg a török háborúban dühödtté tudott lenni.~- Mert az
2013 40 | Valahára neki is ütött az óra, dühöngeni vagy panaszkodni szeretett
2014 16 | úr ezért még inkább nem dühös, az még nem látott polturás
2015 12 | bot - mondja Klein egész dühösséggel felkapva az említett ütőszert,
2016 29 | meglátva Jakabot, kihez a dühtől reszketve sietett, elhagyván
2017 6 | kezében levő piszkafával egész dühvel a tűznek közepére vágott.~
2018 1 | ültében a maga könyökére dülleszkedett, s nézett olyan keserveset,
2019 30 | hogy az is ember!~- Hüm!... dümmögött az öreg,... ember, az igaz,
2020 37 | tekintessenek...~- Hüm!... - dünnyög rá az öreg, míg amaz folytatá.~-
2021 18 | nem kell nyúlni.~- Hüm!... dünnyögi a juhász, - nem tudod úgy-e?...
2022 19 | ugyanazt megtenni.~- Hüm!... dünnyögött az angol, s ha ön a nyakát
2023 12 | hogy lyukakat, réseket dugaszoljunk, egyszer pedig a nyakunkba
2024 46 | különben inkább patkánymérget dugnék valamennyibe.~Elmondá nekik
2025 29 | vagy építünk, vagy kanócot dugok e tűzfészekbe, de ugyan
2026 13 | minden népviselet közt, nem dugván el a női ékességet idomtalan
2027 37 | fizetéses táblabíró föl nem dűl.~- Üm!... - dörmögi ismét
2028 16 | szerencsének tartom, hogy ilyen dűlőfélben van, legalább aki meglátta,
2029 8 | ló könnyen útnak eredt a dűlők mellett, melyek kellemes
2030 34 | árva sóhajt nyögjön ki a dúlt kebel?~Hát nincs annyi szenvedély
2031 20 | az elemmel, és a juhokra dűltek.~A gróf egy pillanatnyira
2032 19 | maradna annyi, mennyi a dunai molnároknak elég, s a felső
2033 8 | a legegyenesebb föld a dunántúli kerületben.~- Kár! nagyon
2034 17(4)| Dunántúliasan: pulyka.~
2035 21 | tekintetes urak pedig elmentek a Dunapartra, csodálták a Dunát, meg
2036 21 | pedig, rogo humillime, a Dunára nem csinál még a Herkópáter
2037 21 | Dunapartra, csodálták a Dunát, meg a rajta lévő fahidat,
2038 25 | fájdalmat oldanák meg benne. A durcás paraszt két könyökről hallgatta
2039 37 | kigombolá, hogy keble szét ne durranjon, és elkeseredetten gondolt
2040 1 | háromlábú serpenyő alatt vígan durrogott a venyigeszál, s a lefödött
2041 13 | várok tovább! - lármázott a durva zsiványkergető.~- Ott jön
2042 16 | két hajdútól egyebet, mint durvaságot, hisz a konvenciós botot
2043 34 | pattant egyenesre a csikós, dús haját rendre rázta, s néhány
2044 45 | katonáskodástól megszökünk!... - duzzogott az öreg,... - mutass nekem
2045 17 | neki, és nem is engedte el, ebadta parasztja, miért nem lett
2046 27 | jó napi díjak és még jobb ebédeknek az a jó tulajdonságuk volt,
2047 4 | neki.~Keresztülmentek az ebéden, s a két szomszéd kezdi
2048 32 | lesz annyi szép leány.~- Ebédhordónak egy leány is elég! - válaszol
2049 15 | belőle megenni a húsvéti ebédjét, nem hogy lovat kötne oda.~-
2050 4 | asszony - a lányoknak az ebédlőben a földre vettetek, az a
2051 4 | kitették láb alól, s a nagy ebédlőre nyíló szobákban készen állt
2052 4 | lehetett volna.~Vége volt az ebédnek, nem mert elválni a két
2053 27 | azért megelégedett, ha az ebédnél éppen olyankor mondhatott
2054 5 | volna régóta bejönni, ha az ebek békét hagynak neki.~- Szalonnát
2055 34 | nyájőrző kuvaszok fölriadnának éber álmukból, még a betyár is
2056 15 | ám, aztán hiába mondom az ebhordtának, hogy beszéljen magyarul,
2057 16 | természete, mint ami az ebnek, hogy ura előtt hason mász,
2058 20 | Magyarországban az alkotmányos élet ébredésének zaja pártot ébresztett,
2059 25 | lehetetlen volt föl nem ébredni, hanem Tanti csak annyi
2060 15 | dicsőségéről!... Ne háborgassuk az ébrenlevőnek álmát, babérai jutnak eszébe, -
2061 17 | házi úr, s az új jelenség ébreszté fel őket,~- Minden jól megyen, -
2062 34 | indulatra, hogy gazdáját ébreszteni kell, de tán elég a suhogás,
2063 20 | ébredésének zaja pártot ébresztett, s ez a párt nem egészen
2064 15 | mint egyike a nemzet első ébresztőinek mutattatott be neki. Nem
2065 16 | és pedig méltán, mert az ebtermészetben már megvan, hogy az is nyitva
2066 28 | ilyen esetben mi a teendő.~- Ecce! - türelmetlenkedik a kedves
2067 18 | boltját, melyben a köménymag, ecet, olaj, sáfrány, söprő, kötőfék,
2068 6 | katona vagyok.~- Az már más, ecsém! - szólt foghegyről a másik.~-
2069 15 | részrehajlatlanul megírni, és művészek ecset alá venni méltónak nem tartották
2070 35 | dolgairól.~- Szervusz... éd... es apám! - kiált a verbungos, -
2071 7 | köszönöm az ilyen munkát, edd meg, fogadok bérest, annak
2072 1 | Még pedig nagyobb az eddigieknél,... s amint tetszik tudni,
2073 17 | Széchenyi belemerült a regék édes-bús emlékeibe, a szent fájdalom
2074 1 | a falábnak csak nem volt édesanyja az anyám? - s ha szegény
2075 43 | választottam.~- No!... ha édesapád élne!~- Megölelne, kedves
2076 4 | valaki - mondja Sándor.~- Nem édesapádról van itt szó, hanem rólad
2077 16 | Nem hinném, hogy akár az édesapát, akár a nevelőapát, éppen
2078 24 | tiszteltem uramöcsémnek édesapját is, hát még kedves öcsémet!
2079 17 | Krisztusnak Szent János, és oly édesen hallgatá szavait a nemzet,
2080 16 | minő dühbe jött a nagyságos édespapa, kedves fiát, vérben úszni
2081 4 | mindenféle virágról. Az efféle szavak pedig, mint: bájos
2082 23 | Természetes, hogy ez is égbekiáltó vétek, s minthogy a másvilág
2083 38 | mint Kiss csöppent le az égből, és ugyanazon időtájban
2084 35 | utóbb hat emberre jutott egy egér!~- Hogy éhen meg nem haltak
2085 35 | mit ettek?~- Mit-e? - ...egeret.~- Aztán megették?~- Meg
2086 12 | találjon, mert Jakab még az egérkövet is alkalmasnak találta,
2087 8 | Csak egy bökkenő van az egészben,... hogyha ezeket elcsapom,
2088 23 | Sándoron meglátszott az egészség, míg a kis Jakabon, vagy
2089 30 | urambátyámnak!~- Elhiheted, hogy egészségemre válik, mert lásd öcsém,
2090 13 | Istennek jóvoltát is érzé, most egészült ki rajt a szépség. És átérezvén
2091 17 | Nem esküszöm arra, hogy egetverők lettek volna dalai, de elég,
2092 46 | bontának ki, melyekben az olasz éghajlatnak minden gyümölcsét láthatá
2093 12 | fésűt fogna az ember, hogy éghez meredező hajszálait lesimítsa,
2094 7 | jöttek még elég villámlós égi háborúk, utóbb pedig a hercegasszony
2095 6 | Benyovszky-ezred.~Ismét égnek a tábortüzek, ezek egyikénél
2096 13 | következőből áll.~Míg más égöv alatt a lányt a húszadik
2097 6 | rendeltetésük helyén álltak. Égtek a tábortüzek, melyek egyikénél
2098 35 | magát: eb cserél senkivel.~Egy-kettőt, amint még adta az ereje,
2099 5 | Nagyságos urammal akharnik egy-khét szót szólni, ha meghallgatna.~-
2100 7 | beszélgethetünk, előre pedig én akarok egy-másról beszélni. Lásd - mondja
2101 30 | Úgy!... - mondja Klein egy-nagy lélegzettel,... - például
2102 1 | oda ásták volna, a két kar egybefonva, míg az arc elmélázgatva
2103 15 | házának barátait, rokonait egybehívá, addig az anya lányával
2104 4 | nem meri az állatokkal egybevetni, azt mondja: úgy hal meg.
2105 29 | kerülnek ki...~- Hohó! már az egyből kettő is lett?~- Mindegy,
2106 47 | mivel fizeti ki? nem lévén egyebe egy ezüst óránál, melynek
2107 11 | beszéljen kheed velük.~- Nem egyébért jöttem, Jakab... akadozék
2108 10 | körülményei után alig volt egyébre oly biztos kilátása, mint
2109 4 | száját, mert ezek most már egyébről sem beszélnek, mint hogy
2110 47 | tizenkét menekvő nem védve egyébtől, mint tizenkét kartól, húzódott
2111 37 | lovakat, hogy itthon ne egyék a drága szénát, mikor máshol
2112 17 | van hozzá, hogy jó ízűn egyem. Termésének tizedét elviszi
2113 33 | kapaszkodik ki a szörnyű egyenesből.~Hátán egy gyékényszatyor
2114 9 | uram, - felel a kérdett, egyenesebb állásba húzódván.~- Sebed
2115 23 | csak ez ügyes mozgás után egyenesedjék ki.~Boldogságos isten! de
2116 28 | kapta, és Tapadó bácsi neki egyenesítvén lábait, kezét csípejére
2117 34 | meghajlott acél, úgy pattant egyenesre a csikós, dús haját rendre
2118 15 | minden illedelemmel homlok egyenest...~De íme, itt jő, atyjának
2119 4 | fergetegtől, mert akit az egyenetlen úton kapott, szóval azt
2120 25 | téglázóvas nélkül ki nem egyengetne az ember annyit, hogy a
2121 2 | elfoszlik: csak az önmentésnek egyéni ereje küzd még.~A boldogtalanok
2122 23 | többé nem mint kivételes egyéniség tűnik föl, hanem mint egy
2123 20 | nagy befolyása van bármely egyéniségre, de ki fogja nékünk megtagadhatni
2124 40 | kell, pedig újabb tőkék nem egyenlítik ki a fölmondásokat és mi
2125 47 | hangon Pista, hanem már most egyenlők vagyunk mindannyian, az
2126 44 | vár rá.~Klein elveszté az egyensúlyt és Szántayt önkéntelenül
2127 1 | mikor én itt a pusztán egyesegyedül vagyok, édes apámon kívül...
2128 39 | ugyanekkor az uradalmi tisztek egyesei is tudósíták Szántayt a
2129 21 | elhagyott csoportozatokból egyesek kiválván, fontolgatni kezdék
2130 43 | hallgatók riadó éljenben egyesülének a megtisztelő szónál, s
2131 5 | avatkozott a dolgotokba, hogy mit egyetek?~- Mert zsidó volt, azthán
2132 13 | még valakire gyanúd, hogy egyetértenek ezzel a kanásszal? - kérdi
2133 41 | jót állok, gyermekem, hogy egyetlen-egynek sincs, pedig vannak néhány
2134 25 | vagyis inkább borzas fején, egyetlen-egyszeri fésűkaparás.~Helyre vergődének,
2135 7 | maga sem keresi föl őket.~- Egyetlenegyet sem?~- Azaz, ha a gróf szíves
2136 30 | pokoltagadónak, - és úgy egyezett velem, hogy gabonámat úgy
2137 13 | hogy a faluba költözködésbe egyezzék.~- Tekintetes uram, - mondja
2138 8 | Bátyám, a föld hátán csak egyféle huszár van, s az csak magyar
2139 4 | dörmögött az apjuk, még mindig egyforma kedvében, s minden további
2140 7 | ugyan biztatják, hogy ott egyformák leszünk, s ilyenkor szegény
2141 13 | látszik, neki most is mindig egyformán hízeleg.~Ez egy viszontlátás
2142 21 | élnek, napi foglalkozásaink egyhangúságában annyiszor látjuk őket elmenni
2143 12 | éreztek némi kényelmet, de tán egyikben sem hiányzott az akarat,
2144 1 | nyájassággal hívta a fölső szobák egyikébe kedves vendégeit, hol Festetics
2145 32 | a két fülét, hogy ami az egyiken bement, a másikon ismét
2146 17 | szakadt a legszebb regék egyikének s a társaság a bűvöletben
2147 28 | gróf alföldi jószágainak egyikére lovásznak írá be.~- Még
2148 11 | alkudjunk meg hamar, adok az egyikért három húszast, a másik maradjon
2149 4 | banda azon keserves nóták egyikével, melynek hallatára a nevetés
2150 7 | bútorzat közt, tudja, hogy az egyikre soha sem ül senki.~Talán
2151 15 | Ránk magyarokra valóságos egyiptomi csapás volt a divat pusztítása,
2152 1 | nyelvin ánnák a francsiának, - egyit-mását majd csak elcserílnink.~-
2153 6 | tábortüzek, melyek egyikénél két egykedvű katona hasalt végig fehér
2154 16 | rég magához vette, - és az egykedvűség annyira kifejezve van kutyaábrázatján,
2155 13 | ábrándozóbbá teszi, s ha már egykedvűségéből valami fölrázza, annak meglepőnek
2156 23 | eminens ellen nem lehetett egykönnyen kifogást tenni, az úrfi
2157 1 | hanem amint fehér fogai egymáson csattognak, ott lehet az
2158 7 | anya pedig nem látta emezt. Egymásról annyit tudtak, hogy én negyedévenként
2159 1 | mennem a más világra, hogy egymástól hogyan maradunk el?...~-
2160 12 | vigye a faluba, honnét már egymásután ideszokott valamennyi.~-
2161 11 | kerestilés előtt meghal, egynek-egynek ára husonöt garas.~- Miért
2162 24 | Annyira hasonlított hozzá egynémely alak, szinte már várta,
2163 4 | azt tartom, hogy ezek szép egypárrá lesznek.~- Az isten áldása
2164 38 | áll, mintha valamennyi az egyre hallgatna - úgy látszik
2165 7 | belőle. Na, nem is volt csoda egyrészt, mert az öreg úrnak számítása
2166 19 | táltosokat teremtene, négy lábú, egyszemű embert, de jót tenni nem
2167 7 | úrnak számítása beledűlt az egyszeregybe, ahelyett, hogy valami jóravaló
2168 16 | azonban hamar kivetette az egyszeregyből, hogy egyszeri megcsépelés
2169 19 | előbb beszéljünk uram az egyszeregyről, hogy biztos legyek én is,
2170 11 | nagyon eltértek a közönséges egyszeregytől.~Úgy látszik, dolgainak
2171 15 | tudósítsa férjem a grófot, egyszersmint intézkedjünk a teendőkről.~-
2172 15 | aranyban, ezüstben vagy egyszerűbb zsinórzatban különbözött,
2173 29 | erkölcsöket, takarékosságot és egyszerűséget, aztán majd a falat is lebontják, -
2174 4 | Sándornak két szomszédja tehát egytestvér vala, szakasztott képmása
2175 1 | Miska és a leány után - együnk, míg melegében érjük! Elhelyezkedett
2176 1 | Elment az öreg révész,... az együttmaradtak összenéztek, kiki megtalálván
2177 27 | szerint ez annyit tesz: Az egzecírozásnál egy bakának puskájáról leesett
2178 15 | Egy pár magyar szó.~- Eh bien! nincs kedvem megtanulni! -
2179 35 | jutott egy egér!~- Hogy éhen meg nem haltak kendtek!~-
2180 16 | megcsépelés nem érne föl az éhenhalással.~- No, csak ne tréfáljon
2181 4 | megtörténhetnék, hogy éppen valami éhes diák olvassa most ezt a
2182 4 | a kanál után, hogy magad ehessél vele. Hát a kanál után ki
2183 32 | három napig egyszer nem ehetem. Kaptam magam, a sok könyörgés
2184 24 | forsponton járni, hanem gőzhajón ehetik, ihatik, alhatik, beszélhet,
2185 37 | szénát, mikor máshol zabot is ehetnek.~- Ugyan kérlek, édes feleségem, -
2186 1 | kelmed odaát nincs a komppal, ehetnénk most sótalan kenyeret, eddig
2187 4 | Süss, főzz, hogy meg ne ehülj, meg az uradnak is jusson,
2188 5 | beszélj magyarul.~- Es ist ein Plan, - fordítá németre
2189 34 | benne, honnét előtörhetne az éjbe, fölverni a puszták fiát,
2190 24 | hogy ami emberünk egész éjen át a Hitelt olvasta. Némely
2191 47 | fekszik Magyarország most éjfélben?~- Mondtam, hogy tíz órakor
2192 33 | elintézéséhez fogott, s majdnem éjfélig hallgatta az olaszt, mikor
2193 17 | Megjelent tán álmaidban az éjfélnek szelleme, - és sápadt arcának
2194 21 | az időt!~A postatrombitát éjjel-nappal szakadatlanul hallá az ember,
2195 47 | lévén az átmenő csapat, az éjjelen minden akadály nélkül kimentek,
2196 13 | ha már rávevé magát, hogy éjjelenkint sebes szélként nyargaljon
2197 47 | hányá, veté fejét, - az éjjeli órák csönde állateszébe
2198 20 | cselekedte, mert a juhok éjjelre mind az aklokban voltak.~-
2199 32 | Pista nem győzte a sok "ejnyé"-t, amint azt a vén obsitos
2200 1 | fejét csóválja,~S egy-egy ejnyét nem is állna meg a szája.~~~
2201 17 | t'om hogyan érném meg az éjszakai álmot.~- Pista, ne feledd,
2202 29 | volt, az új bútorzat igen ékes, a kerevetek kényelmesek
2203 13 | közt, nem dugván el a női ékességet idomtalan takarók alá, s
2204 24 | mert az úr is csak olyan ekével turkálja a földet, minővel
2205 1 | nem futottam volna én át ekkora vizsen, mint a Balaton.~-
2206 28 | szól az apa - fölneveltem ekkorára, s ha már kedve tartja,
2207 14 | megvehessek az oraságtúl, amit elád.~- Azt akárki megkaphatja,
2208 12 | amennyi joggal rudas lovát eladhatja és ha annak árát ötszáz
2209 30 | termését piaci ár szerint eladja!~- Ilyent hasonlót kívántam
2210 11 | nézve Pistára.~- Nem tudok eladót, - felelt a másik egész
2211 7 | mívelésre engedett. Ha az eladta földjét, vele együtt adta
2212 29 | bennünket.~- Hogy, hogy?~- Eladtuk gabonánkat a mai piaci ár
2213 25 | csoklottam, nem thodtam elállítni, hanem megijesztettél, azt
2214 1 | takarodjatok, ott akarták elállni az utat, ilyen pogány ám
2215 16 | utcaajtót, udvart, kerítést elállt, hogy a lármát szóról szóra
2216 32 | becsület? - kérdi Pista elálmélkodtában.~- Meghiszem azt, hogy volt!
2217 37 | forspontos rosszul hajt, vagy elalszik, lökje le a bakról, ha a
2218 47 | asszony előbb alig tudott elaltatni, - hát most az egyszer elengedem. -
2219 17 | bír az éjfél órájában is elaludni, hogy még odább hallja a
2220 25 | sarokba elhelyezte, nagy hamar elaludt a három napi korhelykedés
2221 4 | tányérba nézett, hogy egy eláradt könnyet észre ne vegyenek,
2222 48 | ki úgy látszik némileg elárulta magát, hogy miféle tudomány
2223 37 | őket a sedriára, mi majd elbánnánk velük! úgy kell neki, hadd
2224 4 | lejárt, a civilizációnak elbérmált szabadosság szétáradt, s
2225 1 | Nékünk csuda dolog amit elbeszélek~S aki még elhinné, az is
2226 31 | vannak, uram, melyeknek elbeszélésével máskor szolgálok, elég az
2227 12 | varrni?~- Varrok bíz én - míg elbírja, - de lassankint jót is
2228 13 | esik rájuk, ketten csak elbírják.~- Hát hol voltál most?~-
2229 29 | egy határra?~- Minket csak elbírt a szél, - felel az egyik, -
2230 44 | elöljárójának! - mondja Klein elbizakodottan, mire aztán Szántay szól
2231 17 | rögtön kérem ez embernek elbocsátó levelét kiadatni, - amit
2232 30 | ügyvéd úr! - mondja Klein, elbocsátván az ügyvédet.~- Magamat ajánlom
2233 38 | torkú kanász faltörő hangja elbődinté:~- Adózunk! adózunk! Mi
2234 46 | lakomának vége lőn, az olasz elbúcsúzék Pistától, meghagyván Pistának,
2235 19 | Az atyafiságtól egyenkint elbúcsúzik, mindeniknek megmondja tenni
2236 21 | rongyos forinttal most már elbújhatik az ember.~- Ez a vízözön!... -
2237 34 | völgyet, melyen egy kis bűn elbújhatnék, melyről a rágalom beszélni
2238 1 | megnőtt, most meg ezt akarják elcipelni, de abból szent, hogy semmi
2239 12 | hogy széles értelemben vett elcsapási tervét létesíteni akarhatta
2240 44 | megelőzze a gyöngédtelen elcsapást.~- Hát Klein? - kérdi a
2241 16 | meg merne ütni, mindjárt elcsapatná az iskolából.~A gyerekek
2242 24 | hagyta maga után, hogy ha elcsapják, könnyebben kiférjen ott,
2243 19 | nagy későn, tán az innen elcsapott kardalnoknőket lássam megkopott
2244 37 | urambátyám!~- Ti mindjárt elcsavarjátok a szót, - hanem azt mondom,
2245 1 | egyit-mását majd csak elcserílnink.~- Nem cserélsz ott, Tanti -
2246 47 | tervezni, miképp lehetne elcsípni mind a tizenkettőt?~Pista
2247 25 | négy-öt icce pálinkából elcsípvén egy-egy kortyot, a hézagot
2248 11 | zörgeté, azért a gyermeket elcsöndesítvén, élénk figyelemmel leste,
2249 18 | piciny papírosra, amilyent eldobálnak.~- Nem,... a legnagyobb
2250 25 | fölütné a férgest, héjastól eldobná.~Végre megnyílt az ajtó,
2251 16 | véleménykülönbséget a mester úr szokott eldönteni egy üdvösséges üstökcibálással,
2252 10 | azon fogatok után, melyek Eldorádóba világítottak.~A b...ni szállodák
2253 23 | aztán nem is annyira az eldűlt poharat siettek helyreállítani,
2254 11 | tekintetes uram, hanem elébb ígérje meg, hogy gondját
2255 33 | aprószőlő...~- Nem nekem való eledel lesz az, hallja maga,...
2256 10 | éleslátással, mint egy varjú, hogy eledelét meglássa, egyenlő elhatározással
2257 2 | folyton dühöngő viharba, mely eledelül kocsit, lovat, ládát kapott,
2258 2 | küzdött, s a cigány újra éledett.~Az öreget fönntartá a hit.~
2259 4 | kisasszonynak foga valóságos elefántcsontból van.~De még az orrnak sem
2260 17 | méltóságos gróftól, ki nem elégedett meg egy jó nappal, hanem
2261 21 | szűk terembe, s meg kell elégednünk a lelkesült zajnak hangjával,
2262 4 | mentek, mint én, mert ti nem elégesztek meg azzal, hogy a szoba
2263 3 | akarván a dolgon.~- Bár inkább elégett volna még a lábán, - zúgolódik
2264 10 | eszméjének kifejezésére eléggé alkalmas volt, anélkül,
2265 37 | báránynak torkán a kést, - elégtételképpen mondhatná: úgy kell neki!~
2266 18 | nagyságos úr, - mondja Jakab elégült mosollyal - bizonyosan tréfál
2267 3 | mondani: nyelvünk ezt szabja elejbénk; azaz hogy (már miért is
2268 28 | inast kirúgott a műhely elejéről!~- Talán katona akarsz lenni?~-
2269 1 | előbb körülszökte a ház elejét, s a cigánynak kalapját
2270 15 | füle hallatára.~A varjú is elejté a sajtot, mikor a róka dicsérni
2271 41 | hatolt.~A hölgy eközben elejtvén kendőjét, míg azért lehajolt,
2272 17 | szaladt szét, s a fogékony elem szikrái pattogtak. Lelkesültsége
2273 11 | feleségem éppen ott jő elém a kapun, add annak, majd
2274 10 | melyet sem ember, sem az elemek ki nem irtanak.~Szántay
2275 1 | harcvágyat, s e nép természetes elemével ellenkezőleg a harcot egykedvűen
2276 20 | nem bírtak már dacolni az elemmel, és a juhokra dűltek.~A
2277 47 | hálóágynak is oly barátságtalan, elénekelné a kedves dalt, - de kiült
2278 21 | meg, éppen mint a darut, elénekelve róla:~Magasan röpül a daru,
2279 18 | legalább a tegnapinak az árát elengedi, nem mintha elfelejtené,
2280 36 | utasításokat ne a másik párt mondja elénk, azért ne késsen, hanem
2281 41 | kevésbé ijedt meg, mint más, élénkebben elfoglalá a látvány, minthogy
2282 8 | találván az ifjú lélek élénksége legkönnyebb módot.~Az apa
2283 21 | is, kik rögtön a színezet élénkségének uralma alá kerültek.~Széchenyi
2284 11 | isten munkájába nyúlni, elér annak a keze messzire, megtalálja
2285 17 | az ő fohászkodása vajjon elér-e odáig?~Nem t'om én, mi lelte
2286 32 | anyám, - annak a hátán csak elérek még valaha a világ végéig!~-
2287 13 | Ezek meg lévén lepetve, elereszték Pistát is, - és a kudarc
2288 9 | uram.~- Hát elküldtek, vagy eleresztettek?~- De csak úgy jöttem el,
2289 9 | hihetőleg alkalmatlanok és eleresztették őket.~- De bíz ép egészséges
2290 18 | hogy a zsidó szó nélkül elereszti?~- Jakab!... mondja aztán
2291 39 | melyen ön legkönnyebben elérhesse, hogy elhagyván kincsforrását,
2292 34 | midőn a lihegő vándor már eléri, egy csöngőnek hangja vékonyul
2293 1 | fiát, hanem a szegényét, ha elérik, "fogják", - mondá egy szusszal
2294 15 | méltóságos grófné füleibe is elérkezett.~Méltánylást várt a grófné,
2295 17 | úr, anélkül, hogy szavai elérnének a szónokig, ki aztán ismét
2296 47 | annyi küzdelem után már elérték az osztrák határt s a mindinkább
2297 33 | szatyrot, aztán könnyebben elérünk oda, hol kinyugodhatja magát.~-
2298 34 | sötétséget, hogy az álmot elérvén, fáradtan hanyatlott le
2299 15 | Kedves feleségem, - mondja elérzékenyülve a gróf - hát nem veszünk
2300 15 | kötője is legyen, - mondja, élesen szemközt nézvén, egyszersmind
2301 23 | dobta, vesszőzte, botozta, élesfázta és kukoricán térdepeltette
2302 19 | útikocsit, melynek bakjára egy éléskamara, fölibe pedig egy szakácsné
2303 1 | dohányvágót csinált, az is elesküdte magát, hogy soha sem volt
2304 10 | járt ez a nép, bírván annyi éleslátással, mint egy varjú, hogy eledelét
2305 17 | magyarabban szólva, a beteg élet-halál közt volt. Ha az elválást
2306 22 | év, folytonos öldöklés, élet-halálharc törökkel, tatárral, - mely
2307 8 | eloltá az annyit gyötrött élet-szikrát, és kezdett uralkodni: a
2308 30 | adának behatni az alkotmányos életbe, hol megszerezheti azon
2309 31 | bankár, - meguntam már egész életemben ugyanazt az egy dolgot tenni,
2310 12 | tételt, hogy az emberek életének ára törvény szerint van
2311 12 | értékű lehetne az ember életével?~Csöngetett, és a belépő
2312 11 | rövid magánbeszéd Jakabnak életfilozófiája volt, terjedelmére sokkal
2313 15 | önvédelem ösztöne kezdett életjelt adni, s ha már nem bírtak
2314 19 | meguntak, most unalmukban az életpusztítással akarnak új ingert adni.~
2315 15 | s még hirtelenében az az életrevaló gondolat is hiányzott, hogy
2316 15 | hagyott nekik nyugalmat, életük egy elkárhozott léleknek
2317 20 | észrevette, hogy mégis az elevenre tapintott.~- Látom, - mondja
2318 1 | mindenkit nyugovóra vert az elfáradás - és mindenki lefeküdt a
2319 12 | kedves Jakab gazda, - bizony elfáradtam, kezdi Sára, csakhogy amaz
2320 21 | vagyonát, mire végre azt feleli elfáradtan a megzaklatott ember: igaz,
2321 15 | öntudatát, - a vezénylőszót elfeledé,... s önkénytelenül kiáltá,
2322 17 | fájdalom?~- Ezt a fájdalmat elfeleded, úgy, hogy még az istennek
2323 23 | lett nevezetes és ami több, elfeledhetetlen mindazok előtt, kik valaha
2324 20 | ez izgatott állapotban elfeledkezék magáról, és dühödten riadt
2325 41 | foglalnia a kocsiban ismét úgy elfeledkezett, hogy végre az anyának kelle
2326 47 | s még a szajkómadár is elfeledné útközben a fölkapott szót,
2327 29 | meg az asszonyt,... korán elfeledted, hogy édes apád házának
2328 36 | most nem alkuszom velük!~- Elfeledted-e, Jakab, hogy egy év alatt
2329 6 | közé sietett: de az emberek elfeledtek az éj nyugalmára gondolni,
2330 10 | meggazdagodván, az otthon maradtak elfeledték, hogy bolondra száll a füst...~
2331 18 | árát elengedi, nem mintha elfelejtené, hanem azt gondolja, valaha
2332 5 | talán az egyszeregyet is elfelejtette.~Bejött Szántay Zsigmond,
2333 28 | hinni az embernek,... de hát elfelejtetted, hogy ez parasztgyerek?~-
2334 18 | szele.~ ~Jakabot majdnem elfelejtettük, pedig ő azóta nagy dolgokat
2335 10 | elmondott hazugságok mellett elfért még annyi igazság, hogy
2336 31 | által, kik az ősi birtok elföcsérlését engedni nem akarják, vagy
2337 24 | ha már naponkint egy órát elfog, hát akkor a paraszt meg
2338 15 | önkénytelenül, vagy szándékosan, elfogadá lelkében azt az alakot,
2339 36 | rendelkezést tett a vendégek elfogadására, Kleint pedig ekképpen szólítá
2340 15 | már egészen kész volt az elfogadásra.~Míg az apa mintegy vendégszerepet
2341 15 | büszkeségének jól esett elfogadhatni a bámult ezredest tisztikarával,
2342 17 | nem hiszem, hogy mentségül elfogadja, ha mi erre a vastag könyvre
2343 15 | ruhadarabot állandó viseletül elfogadjon.~Mint mindig, úgy most is
2344 15 | szalagjával játszván.~- Jó, elfogadom, mondja a huszár a lánynak
2345 43 | felé nyújtva kezét, mit az elfogadott.~- Győztél! - mondja a tömeg,
2346 36 | ajánlatot, ha aztán azt elfogadtam és sikere volt, vétkes nem
2347 39 | tartozások megválthatása elfogadva lőn az országgyűlésen, csak
2348 47 | első, ki azt mondá, hogy az elfogatás nem nagy mesterség lesz.~-
2349 47 | elég volt arra, hogy az elfogatástól megmeneküljenek.~Útjuk többé
2350 15 | rendezkedni. Az előszobában Jancsi elfoglalta a legalkalmasabb helyet
2351 47 | utánuk. És ha talán a határig elfognak, kérjük szeretettel, ne
2352 15 | mondhatná ki ítéletét?~A grófné elfogódott, és ömlengővé lett, mi rendesen
2353 23 | mondja) figyázz, - most elfogsz nekem mondani a pivliát
2354 41 | magyar? - kérdi a kis lány elfogulatlanul én meglepő tiszta magyarsággal.~-
2355 24 | is ették, - az ebédet is elfogyasztották, hanem azért az esteli órákban
2356 7 | akarjátok, hogy megfogyjon vagy elfogyjon e nemzet! ezt, ne feledd
2357 15 | megrövidíteni az időt, de elfogyván türelme, harmadszor is kérdé,
2358 41 | nem bírt önzéséből annyit elfojtani, hogy saját gyermekének
2359 2 | minden keresztényi fogalom elfoszlik: csak az önmentésnek egyéni
2360 33 | a megrémülés, midőn sem elfutni, sem elsüllyedni nem lehet.~
2361 9 | ne.~- Ti aztán szívesen elfutottatok úgy-e? - mondja halaványulva
2362 12 | nyelvbe, hogy szükségből elgagyogott, azért megkísértjük visszaadni
2363 41 | látszik már, melyik ló fogja elgázolni, - most egy sötét fekete
2364 47 | túlpartig annyi, mennyivel idáig elgázolt?~Útjuk szótalan volt, -
2365 16 | következteték, hogy a gyermek szája elgörbül, és midőn ezért egyúttal
2366 10 | meghunyorodás nélkül vette, elgondolható, hogy a pincérnek elegendő
2367 16 | vigasztalást mondánk, ha elgondoljuk, hogy még a házőrző kutya
2368 1 | magának legjobban tetszenék, elgondolna egyet.~A tóban messziről
2369 21 | idő, kedves barátom! - ha elgondolom, hogy ez országban nyolcszáz
2370 32 | ott feledtem, mert csak elgondoltam, hadd lássák, hogy nem vagyok
2371 16 | a dologban közbenjárni, elgondolva, hogy bizonyosan a gyermek-marakodás
2372 19 | még a legkisebb párája is elgőzölögjön.~- Jót állok, hogy annak
2373 49 | váci utcán.~- Jaj!... már elgyalogolom a lábaimat,... nem mondanád
2374 35 | erőteljes hangon - ha mind elhagyja, - még akkor is mellette
2375 46 | feledd esküdet, - e zászlót elhagynod nem szabad,... ha magam
2376 32 | olvadó hangon az anya - aztán elhagysz te bennünket?~- Majd megjön
2377 30 | az igaz, hanem a javát elhagytad, öcsém, - hogy gazember,
2378 32 | amerre a szél is ment, - úgy elhagyták maguk után a szelet, hogy
2379 19 | folytatott francia nyelvet elhagyva, magyar nyelven azt mondja:
2380 21 | tetszett, akár nem, s az elhajított kőnek útját most már csak
2381 47 | még a kis csapat útjára, elhajlék tőlük, mintha gondolná,
2382 34 | közt, még az imádság is elhal a sűrű párázatban, hadd
2383 15 | midőn a dalnak utóhangjai is elhalának, ő még mindig ott maradt, -
2384 23 | látva, hogy Sándor előbb elhalaványul, s végre aléltan összerogyik.~
2385 7 | érthettem.~A hercegasszony elhalaványult, karszékbe dűlt, szagos
2386 15 | Adieu! - mondja a majoresco elhalaványulva.~- Jó egészséget! - mondja
2387 36 | dolognak azonban szívesen elhallgatjuk, hanem menjünk a megye székhelyére,
2388 1 | de azt hiszem, könnyebben elhallgatta volna a beszédet kulcslyukon
2389 30 | országban mesterséget sem űzhet!~Elhallgattak néhány percig, míg aztán
2390 23 | lehet az illedelem miatt, elhallgatván a csalánozás és tüskézésnek
2391 15 | Midőn e jól ösmert sorok elhangzának, végig nézve e tisztes arcokon,
2392 41 | biztos kézzel tartá.~Végre elhangzék a vezényszó, az ezred megállt,
2393 6 | egész köztér, a parancsszó elhangzik,... a huszárok vonala középen
2394 7 | annyi ideje hátra, hogy egy elhanyagolt dolgot befejezzen?~Mindegy!
2395 17 | tehát a tanácskozmányban elhatározák, hogy Szántay Sándor a pártnak
2396 10 | eledelét meglássa, egyenlő elhatározással akár orrát, akár körmeit
2397 10 | ki hirtelenében nem tudta elhatározni, hogy rátartsa magát, vagy
2398 15 | gyönyörű hajözönt, s egy elhatározó lélegzetet vett a gyilkos
2399 10 | mindenekelőtt azzal a kemény elhatározottsággal, hogy ő meg fogja mutatni
2400 45 | emlékszik senki.~ ~III.~ ~Elhatározta az isten, hogy még a tizenkilencedik
2401 36 | mindenekelőtt tehát nagyban elhatározták a vendégeskedést.~- De pénz?
2402 47 | felé tartottak, röviden elhatározván a tervet, miként fognak
2403 9 | forintot, hogy az igazat elhazudja?~- De hátha egy sem jön?~-
2404 45 | vitézségnek, Győr alatt elhegedülte azt szent Dávid, el is énekelte.~-
2405 8 | öregek a hátulsó ülésben elhelyezkedének, a vendég fiú átellenükben
2406 2 | terével valamennyien a kompban elhelyezkedtek.~Csöndes volt a víz, evezni
2407 25 | miután hegedűjét egy sarokba elhelyezte, nagy hamar elaludt a három
2408 13 | gyermekeken, kik kényelmesen elhempergének az ölükben, és kedves mulatságul
2409 18 | Jakab, elég, - csak te élhess, - az az hogy - Jakab, azt
2410 17 | búsuljon, uramöcsém, csak mi élhessünk, megélnek azok, credat mihi.~-
2411 17 | példát kell adni ennek a sok élhetetlen parasztnak.~- Hát fogsz
2412 7 | édes fiam, a közéletben, élhetetlenség.~A kisebbik gróf jól tudja,
2413 47 | megtörtént, a kis csapat részben elhevert a padokon, behunyt szemmel
2414 14 | magukat arra, hogy azt is elhiggyék, amit Jakab mondott.~Jakab
2415 41 | háládatlan soha sem volt, elhiheti nekem.~- Készen a fogat! -
2416 4 | szépek voltak, amit abból is elhihetnek, hogy akit én egyszer férjhez
2417 11 | forintos bankót, mindjárt elhínám khomának.~- Pedig nagyon
2418 1 | amit elbeszélek~S aki még elhinné, az is ritka lélek,~De még
2419 11 | Szántay Sándor - elhiszed-e?~- Elhisem, tekintetes uram, mert ha
2420 11 | mond Szántay Sándor - elhiszed-e?~- Elhisem, tekintetes uram,
2421 14 | hangján, s midőn ezt önök is elhiszik, remélem, nem kötelezték
2422 17 | állatszelídítő, ki vadjaival elhitetné, hogy nálánál a vadak erősebbek.~
2423 24 | bolondot is én velem akarod elhitetni.~- És bátyám, senkitől sem
2424 4 | amelyik a legszebbik.~- Elhívasson ám, Sándor bácsi, a lakodalmába, -
2425 4 | kérdé most Sándor.~- Ha elhivat szekretárius úr, - mondja
2426 17 | nem tetszik, hogy a sors elhívja magával oda, hova sok jót,
2427 11 | kételkedve - de majd az ürdüg elhoz ezzel a hegedűvel.~- Hát
2428 13 | ez lévén utolsó, mit az elhozatalkor elteendőnek vélt, - egy
2429 11 | akkor azt a thehenet is elhozhatja khed az áráért, mert jó
2430 29 | urambátyámat hogy bírta elhozni? azon csodálkozom.~- Elég
2431 46 | kórházban feküsznek.~- Azokat is elhozom én, ezredes uram, csak azt
2432 33 | gazda.~- Gazduram, a szél is elhozta volna nekem azt az izenetet -
2433 6 | bolondok a holnapi golyót is elhozták, s nehogy a legénység elunja
2434 16 | beszédet.~- Nagyságos uram, elhoztam az urbális restanciákat (
2435 6 | ágyútelep vágtatott elő, elhozván azt a maradék golyót, mit
2436 43 | bevegyük-e magyarnak az apját?~- Elhozza a pénzét? - mondja tréfálva
2437 9 | nemzet, hogy a pályabért elhullatá.~Megváltozott tán az idők
2438 48 | tartotta, de minthogy a zivatar elhúzódik ismét, és majdnem ő utána
2439 33 | alattuk a föld, a merre elhúzódnak.~Pistának keblében mindinkább
2440 34 | fuvalmat érez arca körül elhúzódni, mely mint a szűz leány
2441 27 | asztaloktól a kisebb rétegekig elhúzódott, és még az úriszéken sem
2442 4 | édes Zsuzsim - a bögrét is elhúzzák a tűztől, ha nagyon forr, -
2443 40 | ebből?~- Az, hogy ezeket elidegenítenie nem szabad, mert ez családi
2444 38 | ránk illik!~- Azstán nem elig ami népünk?~- Látod, még
2445 12 | csapta, azon valamiképp csak eligazodott a világ, részint irigységgel,
2446 12 | szolgálót, s végre nagy nehezen eligazodván, egyszersmind tervének sikerültét
2447 17 | hátramegy, hogy akkor megint elindíthassuk.~A jó hír mászni sem tud,
2448 27 | jobbágyok közti pörök, ezeknek elintézése végett úri szék volt rendelve,
2449 33 | beszédet, aztán dolgainak elintézéséhez fogott, s majdnem éjfélig
2450 4 | kérték meg hasonló dolgok elintézésére. Volt is látszatja az ő
2451 41 | de Szántay és a bankár eliszonyodva látták, hogy még alig van
2452 15 | lesi az alkalmat, hogy elítélje a legelsőt, kit ügyetlenségen
2453 37 | használt, - tehát most tessék elítélni.~Beült a csézába, melyből
2454 15 | fejük fölött a vész, az elítéltetés.~A majoresco nem vette tán
2455 16 | a - népnevelést.2~Az idő eljár, s én megvallom, hogy nyolc
2456 23 | a 3-ik, kit e borzasztó eljárás gondolata is levert!~Higgyétek
2457 44 | mégis megakassza.~A főispán eljárása magasabb helyen megint rosszaltaték,
2458 4 | anyjukjával még egyszer eljárta, de minthogy azóta ötven
2459 20 | juthat eszembe e bizalmat eljátszani, - hanem végre nem akarom
2460 43 | lelkesült hallgatók riadó éljenben egyesülének a megtisztelő
2461 42 | élteté a főispánt, ki a zajos éljenektől meglepetve Klein úrra valóságos
2462 17 | ismerősnek, míg a többi folyvást éljenzé a grófot.~- És ha már embertársunk,
2463 17 | az ifjú gróf - egy hosszú éljenzés után, hanem már annyit mégis
2464 29 | kis termésünk.~No aztán eljöjjön ám, Jakab, mert megharagszom.~
2465 30 | beszédet, - éppen mikor eljöttem, akkor volt nagy pörpatvar
2466 34 | harmatcsöpp, hogy hímporát elkaphassa a legelső bokorig, hol egy
2467 15 | feleségem, - de csak jól esett elkapni előlem a szót, hogy ne az
2468 48 | föleszmélni tudna, már a ló elkapta a kocsit, s az ijedt zsidó
2469 4 | magyar, hogy a verbungon is elkelne huszárnak, - azért, öcsém,
2470 29 | rozmaringot, - aztán mégis elkeltél!...~- Elkeltem, az igaz... -
2471 29 | aztán mégis elkeltél!...~- Elkeltem, az igaz... - mondja az
2472 11 | meg az embereknek, de csak elképzelem, hogy mikor lenézett a magas
2473 4 | nem tudnám oly elevenen elképzelni a múltnak csöndes és romlatlan
2474 33 | örömsugár fénylett ki, s elképzelt terveiről álmodozván, oly
2475 10 | magának egy nagy darab földet, elképzelte, hogy ott mennyi ostoba
2476 7 | megint elküldték a követeket, elkérdezték, miképpen csépeltük meg
2477 10 | hiányzott, hogy a grófot is elkergethesse.~Előpénzül jó összeget kapott,
2478 35 | szeme a pocsolyára vesz,... elkeríti amúgy tele szájjal, hogy
2479 37 | szép tajtpipát nem mernéd elkérni tőle, s meglásd, örök haragosoddá
2480 37 | elviszem, hogy még a fecskét is elkerüljük.~- Jó gyerek vagy, édes
2481 17 | vad leszek én itt, hol az elkerült baj is megkeres, és utamat
2482 29 | hogy az árendásné asszony elkerültessen.~- Hüm!... - dörmögött az
2483 6 | többi közül s az öregtől elkérvén a hegedűt, rövid készülődés
2484 12 | Szántay Sándor csöndes elkeseredéssel nézte az üres helyeknek
2485 12 | gazdatisztek, úgy látszik, igen elkeseredettek voltak. Meglehet, hogy sorsuk
2486 37 | keble szét ne durranjon, és elkeseredetten gondolt arra a boldog világra,
2487 15 | figyelem nélkül maradjon, s az elkésett úrfi - neveletlennek trombitáltassék
2488 21 | volna tán a jóra.~De már elkéstünk, - a tömeg bezajlott a szűk
2489 12 | nyissa ki, míg végre a káplár elkészíté a csatatervet, maga nyitá
2490 36 | többet nem kért, az adóslevél elkészítteték, valamint egy másik, melyben
2491 15 | társaságomba valóknak vannak elkészítve, - oda menekülhetsz.~Ezután
2492 35 | mint a fáradt művész az elkészült munkán, pihentette szemét,
2493 37 | sedriára menni?~- Már meg elkezdesz, úgy-e?~- El ám!... - dühöng
2494 32 | mennék be a kocsmaajtón, és elkiáltanám magamat: kocsmáros! egy
2495 15 | vezénylő szót legkönnyebben elkiálthatja, de mielőtt állásba helyezkednék,
2496 37 | én egyszer jó kedvemben elkiáltom magamat az utcán, még azt
2497 35 | állni? aztán feléje rúg, elkiáltva: coki tenger, félre az utamból.~
2498 47 | teljesítse, Pista is fölugrott, elkiáltván magát: - Talpra legények!~
2499 17 | rémes emlékezete végórádig elkísér, mert egy álmodat elrontá?
2500 12 | aztán puska közé vévén, elkísérte.~A szolgáló ez alatt már
2501 10 | hogy az isten pénzét is elköltené, - aztán magát fogadja meg
2502 27 | békességben hagyja az evőnek elkölteni a kedves falatot, mert még
2503 17 | fáradságának gyümölcsét békén elkölthesse és ha az éjnek éjszakáján
2504 10 | kabátját is jóformán elkönyökölte, hanem jöjjön szobámba, -
2505 32 | garas helyett pedig mikor elkövetkeztünk egyszer, akkor vettem észre,
2506 19 | minden kigondolható módot elkövetvén arra, hogy a pénz ne legyen
|